Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

1983. április 23., szombat o Dusztria választ Oázis Nyugat-Európában Kreisky kancellár egy választási gyűlésen (Fotó: SKF — KS) Huszonhárom éves főváros Brasilia a hatalom központja Azt mondja Kreisky kan­cellár: ez lesz minden idők legkeményebb választási csa­tája. Úgy tűnik, igaza van. Tizenhárom éve azzal in­dultak a szocialisták, hogy modernebbé és egyben em­beribbé teszik Ausztriát. Áll­ták a szavukat. Kreisky kor­mánya megszilárdította az ország belső békéjét, növelte nemzetközi tekintélyét, az „osztrák modellben” össze­kapcsolta a jóléti társadal­mat a liberális állammal és a szociális biztonság magas színvonalú rendszerével. Eredményesen és erőteljesen fejlesztette a gazdaságot és infrastruktúrát, amely ma az ipari országok mércéjével is modern és versenyképes. Az osztrák nép 1975-ben és 1979- ben a szavazatok 51 százalé­kával ismerte el ezt a tel­jesítményt. Ez a fejlődés most a gaz­dasági válság következtében megtorpant. A jóléti állam, « szociális biztonság finanszí­rozása a gazdaság teljesítő- képességének határába ütkö­zik. •* És április 24-én, holnap az Osztrák Szocialista Pártnak, 12 év után először, szembe Alig több mint egy évvel a falklandi háború után a dél-atlanti brit szigetgyar­maton élő mintegy 1800 bir­katenyésztő körében a jövőt illetően aggodalommal ter­hes a hangulat. Nagy az elvándorlási kedv, amióta a britek tavaly júni­us közepén visszafoglalták a szigeteket. A Davidson há­zaspár volt az első. David- sonék, akik még a hatvanas években telepedtek le a szi­geteken, visszatértek Nagy- Britanniába, mert úgy lát­ták, hogy gyermekeiknek nincs jövőjük a Falklando­kon. Példájukat azóta már többen is követték, s még többen fontolgatják. A Reuter tudósítója mind­össze harminc olyan falklan- dival találkozott, akinek fel­tett szándéka, hogy ott ma­rad. Ők a megrögzött opti­misták. Náluk csak az az öt­száz angol a derűlátóbb, aki az anyaországban vár a ki- vándorlási engedélyre, hogy a nyolcezer mérföldes hajó­út után új életet kezdhessen a Falklandokon. Eddig azon­ban mindössze egy új be­vándorlóról tudnak, aki Ang­liából jött családjával és gyorsbüfét akar nyitni Port Stanleyben. A bevándorlóknak aligha­nem csalódniuk kell majd reményeikben: a szigeteken — ahol a hagyományos meg­élhetési mód a birkatenyész­kell néznie azzal az eshető­séggel, hogy az abszolút többséget elveszítheti. A szocialistákra mindig azt mondták: ahhoz értenek, hogy a meglevő javakat el­osszák, de ahhoz nem, hogy létre is hozzák aáokat. Nos, Ausztria ma az egy főre eső társadalmi össztermék te­kintetében valamivel . az Európai Gazdasági Közösség országainak átlaga fölött áll és az OECD — az iparilag fejlett — államok között a kilencedik. Állami tulajdonban van a bányászat, a vas- és acél­ipar, a vegyipar, az energia- rendszer, valamint a gép- és járműipar jelentős része. Az állami vállalatok adják az ipari termelés egyötödét, 110 000 ' embert foglalkoztat­nak és termelésük 31 száza­léka exportra megy. Az oszt­rák kivitel a szocialista kor­mányzat első tíz éve alatt 74 milliárdról 251 milliárd schillingre nőtt — ez a leg­nagyobb megugrás Nyugat- Európában. Ausztria életszínvonalban is infrastruktúrában is fel­zárkózott a fejlett tőkés or­tés némi halászattal kiegé­szítve — egyelőre szinte le­hetetlen munkát találni. A brit kormány ugyan mintegy 45 millió dolláros gazdasági támogatást tervez, melynek keretében Több beruházást akarnak végrehajtani, többi közt Port Stanleyben, a szi­getek közigazgatási székhe­lyén. Ennek serkentő hatása azonban csak évek múlva mutatkozik meg, s a terve­zett béruházásokról különben is sok falklandinak az a vé­leménye, hogy egy birkate­nyésztésre alapozott gazda­ságból lehetetlen virágzó Hong Kongot varázsolni, nem szólva arról, hogy a tervezett felvirágoztatás megzavarná a szigetlakok hagyományos életmódját. A kivándorlási kedv má­sik oka — a háború okozta trauma. A maradni akarók magánbeszélgetések során azt mondják, hogy tárgyalni kel­lene az argentinokkal. A többség fél attól, mi lesz, ha a jövő év májusában ese­dékes brit általános válasz­tásokon a munkáspártiak győznének, mert akkor szinte biztosra vehető, hogy tárgyal­ni fognak az argentinokkal a szigetek bérbeadásáról. A bérbeadást —_ vagyis azt, hogy Anglia 99 évre szóló bérletért cserébe átengedné a Falklandok feletti szuvereni­tást Argentínának — a szi­getlakok nagy része hevesen ellenzi. szágok szintjére. A foglal­koztatottság a legutóbbi idő­kig majdnem teljes, a bruttó átlagkereset 11 000 Schilling. A jövedelmek tíz év alatt 175, az árak 96 százalékkal emelkedtek. A 7,5 millió la­kosú országban 2,4 millió személygépkocsi van, a szö­vetségi kormány évente 50 000 embernek ígér lakást. Ezt megközelítően teljesíti is. De építenek lakásokat a vá­rosok is. Azt ígérték a szocialisták, hogy „emberibbé” teszik Ausztriát. Amit megvalósí­tottak, az valóban mintasze­rű. A munkaalkotmány szá­mos rokon vonást mutat a mi rendelkezéseinkkel, sőt gazdasági helyzetük bizonyos előnyöket is lehetővé tett: a munkaidő negyvenórás, a munkahét ötnapos, a fizetett szabadság 24—30 nap. Van felmondási idő, végkielégítés és figyelemre méltók az üze­mi szakszervezeti tanácsok jogai. A társadalombiztosítás — betegségi, baleseti, mun­kanélküliségi és nyugdíj — majd minden dolgozót fel­ölel. Jelentős vívmányuk: a nyugdíjak folyamatosan és azonos mértékben emelked­nek a fizetésekkel. Jár csa­ládi pótlék, szülési szabadság és segély — még gyermek- gondozási is —, és van ház­tartás-alapítási segély. Egyenlőséget a képzés út­ján is! — sok évtizedes mun­kásmozgalmi igény. 1970 és 1980 között 221 iskolát épít­tetett a szövetségi kormány 90 000 férőhellyel. Ma 70 szá­zalékkal többen járnak kö­zépiskolába, mint tíz évvel ezelőtt. Akkor a fiatalok 25 százaléka nem tanult szak­mát, ma 8. fl válság ellenére Valamennyi nyugati ipari állam közül Ausztriának si­került leginkább úrrá lennie a válságon. Ausztria ma oázis Nvugat-Európ.ában. A gazdasági visszaesést erőteljes állami beavatkozás­sal ellensúlyozták. 1970 óta közpénzekből 500 milliárd schillinget fordítottak beru­házásra, jórészt az infra­struktúrára. 400 000 új mun­Portugália Tavasz — szegfűk nélkül Kilenc éve lesz már ápri­lis 25-én, hogy Portugáliá­ban új korszakot nyitott a katonák felkelése. Nem vé­letlenül kapta az 1974-es for­dulat a haladás jelképeként a piros szegfűket díszítő jel­zőnek. Most, majd évtized­del utóbb azonban már nyo­ma sincs a reményeket éb­resztő, színes „politikai vi­rágoknak” Portugáliában. Pedig éppen a forradalom évfordulójára tűzték ki a rendkívüli választásokat, mégis kevesen hisznek ab­ban, hogy az ország mai helyzetében számottevő po­zitív fordulatot hozna a vár­ható kormányváltozás. Ahhoz túl nagy a válság. kahelyet teremtettek. A brut­tó termelés egyharmada ma is beruházásokra megy. Ezt az arányt csak Japán és Nor­végia múlja felül. S az eredmény: Ausztriá­ban tíz év alatt 44 százalék­kal nőtt a termelés a nyu­gat-európai 34 százalékkal szemben, a drágulás évi rá­tája 6 százalék, a nyugat­európai 10. És a gazdasági válság ellenére Ausztriában a munkanélküliség a nyugat­európainak (11 százalék) csu­pán egyharmada. A törés 1980-ban követke­zett be. Tavaly a gazdasági növekedés nominálértéke 8, a reálértéke már csak 1,1 százalék volt. A munkanél­küliség az idén meghaladja a 4 százalékot. A foglalkozta­tási gondok kivédésére évről évre kiilönprogramot léptet­tek életbe, a harmadikat az idén — 30 milliárdos nagy­ságrendben. a Schilling stabil S még ma is: az ország exportja változatlanul nő, a Schilling stabil. Az ország devizatartaléka háromhavi import teljes fedezete. Az ár azonban, amit ezért fizetni kell — súlyos: a nagyarányú állami beruházá­si politika, a konjunktúra éveiben vállalt szociális ter­hek miatt a költségvetés de­ficitje évről évre nő — ta­valy elérte a kiadások 16 százalékát —, az állam el­adósodik. Bár ' a kormány szerint az egy főre eső adós­ság kisebb, mint az NSZK- ban, Svájcban vagy Japán­ban és az ország hitelképes­sége jó, egyre határozottab­ban jelentkezik a kérdés: meddig [bírja ezt a terhet az állam? 1970-ben 7, tavaly 70 mil­liárd Schilling volt a- deficit. Kiszámították, ha ez a fo­lyamat folytatódik, akkor a költségvetés hiánya 1986-ban eléri a 135 rfiilliárd schillin­get — s ez a finanszírozható­ság határa. Ausztria válaszúihoz érke­zett. Báling József Lehangoló tények sorát le­het idézni: kilenc esztendő ádáz politikai harcai már 14 kormányt „fogyasztottak el”. A politikai hatalom képlete gyökeresen megváltozott. A jobbratolódás az 1974-ben gyökerezett reformok foko­zatos visszafordítását ered­ményezte. 25 százalékos az infláció, 13 milliárd dollár a külföldi adósság, 2 milliárd feletti a költségvetés hiánya, a munkavállalók 12-13 szá­zalékának nincs állása. A portugálok, akik négy éve a gazdasági bajok miatt elé­gedetlenkedve fordultak a jobboldal felé a határozat­lan szocialisták kormányzá­sát megelégelve, most visz­A préri közepén egykor létesített Brasiliáról még né­hány évvel ezelőtt is nehe­zen lehetett elhinni, hogy ez lenne egy földrésznyi or­szág fővárosa. S valóban, Brasilia sokáig csak névleg volt főváros, lakóinak több­sége állami hivatalnok volt. aki a hét végén sietett visz- sza Rio de Janeiróban vagy Sao Paulóban hagyott csa­ládjához. Hosszú időnek kel­lett eltelnie ahhoz, hogy a tengerparthoz, a friss leve­gőhöz szokott rióiak meg­szokják. otthonuknak tekintT sék a pusztaság közepén hu­szonhárom évvel ezelőtt fel­épített várost. Brasilia 1960. április 21. óta a dél-amerikai ország fővárosa. Állítólag egy pap­nak jutott eszébe 1883-ban, hogy új fővárost kellene lé­tesíteni az ország belsejében. Az elképzelést már tartal­mazza az ország 1891-es el­ső alkotmánya is. 1954-ben Juscelino Kubitschek állam­fő tett ígéretet a terv végle­ges megvalósítására. Az új főváros felavatása után a külképviseletek al­kalmazottainak nem akaród- zott elhagyni az elegáns nagykövetségeket a tenger melletti Rióban. Tízévi hu­zavona után Carrastazu Mé- dici akkori elnök úgy dön­tött, hogy valamennyi nagy- követségnek és szövetségi hivatalnak át kell költöznie az Atlanti-óceántól 960 ki­lométerre fekvő új főváros­ba. A közalkalmazottakat ön­ként jelentkezésre kérték fel, s cserébe nagy béreme­lést és a hazaútra ingyenes Mario Soares — ismét fő­szerep felé? szasírják a hetvenes évek végét. A magántőke gyámo- lítása külföldi segítséggel együtt sem hozott fellendü­lést, a mezőgazdaság pedig egyszerűen képtelen ellátni az országot élelemmel. Nem'csoda, hogy a jobb­oldali koalíció — hosszas marakodás után»— felbom­lott, sőt alkotó pártjain be­lül is súlyos bizalmi válság van. Az eddig kormányfőt adó szociáldemokraták sza­kítottak a kereszténydemok­ratákkal, s április 25-én ki-ki a saját szakállára indul a választásokon. A szinte tel­jesnek nevezhető politikai­gazdasági csődért az eddigi' két kormánypártnak bizo­nyosan súlyos szavazatvesz­teséggel kell fizetnie. Az adott párterőviszonyok közt ugyanakkor úgyszólván elképzelhetetlennek látszik, hogy a választások nyomán egycsapásra szilárd kormány kerüljön az ország élére. Ennek fő oka az, hogy a Szocialista Párt változatlanul repülőjegyet biztosítottak számukra. A nagykövetsége­ket végül csak azután he­lyezhették át, hogy a kül­földi kiküldötteket már az akkreditálásuk megvonásá­val is fenyegették. A leg­több esetben konzulátusok maradtak meg a korábbi fő­városban, Rio de Janeiró­ban. Brasilia ma 1,35 millió la­kosú nagyváros. Lakóinak mintegy a fele a külső ke­rületekben, a „bolygó váro­sokban” él. A város közpon­ti része még mindig eléggé elhagyatott — ideális az autóvezetők, lidérces a gya­logosok számára. Brasilia születése óriási útépítési munkálatokat in­dított el, hogy megfelelő összeköttetést lehessen léte­síteni a főváros és a hatal­mas ország egyéb részei kö­zött. Azoknak, akik Rióból ér­keztek, hiányzik a tenger­part. Az új főváros tervezői némi vigaszként hatalmas hullámfürdőt alakítottak ki a város parkjában. Van egy mesterséges tó is, amely szinte az egész városon vé­gigkanyarodik. „A semmiből indultunk el” — mondja a brazil hírügynökség egyik vezetője. „Nemrég még vi­dékies volt a gondolkodás- mód is. Ma viszont Brasiliá- nak szerte az országban az a híre, hogy bármily nincs­telen is valaki, itt megcsi­nálhatja a szerencséjét. Bra­silia a hatalom központja, Rióban és Sao Paulóban csak fecsegnek, a döntéseket itt, Brasiliában hozzák meg.” Kanes elnök: a rendkívüli választások kiírásával a hosz- szú kormányzati válság le­zárását akarja elérni elveti a kommunisták koalí­ciós ajánlatát, pedig a két munkáspártnak — a legsze­rényebb becslés szerint is — biztos mandátumtöbbsége lenne a parlamentben. Vi­szont a szocialistáknak egye­düli többségre elég csekély az esélyük. Április 25-e után tehát egyfajta „centrista kormány­zás”, vagyis a szocialisták és a szociáldemokraták szö­vetsége tűnik legvalószí­nűbbnek. Politikai nézetek­ben ma már nincs is nagy távolság a jobbra húzódó Soares-párt és a mostani vál­ságban balfolé kacsingató egykori néppárt között. Nor­mális időkben aligha lenne életképes egy ilyen szövet­ség. Ám Portugáliában ma nincsenek normális idők, s a válozatlanul főszerepre tö­rekvő szocialista pártvezért, Sóarest ismerve, kézenfekvő­nek látszik: inkább jobbfelé keres szövetségest, mintsem belemenjen a baloldali koa­lícióba Avar Károly Baloldali tüntetők a „piros szegfűs” vívmányok mellett tüntetnek Lisszabonban (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Hz osztrák modell Elvándorlási kedv, munkanélküliség Élet a Falklandokon — egy évvel a háború után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents