Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
1983. április 23., szombat o Végső búcsú Illyés Gyulától Pénteken vett a nemzet végső búcsút nagy fiától, Ily- lyés Gyulától. Koporsója előtt fejet hajtani, életművének, emberi alakjának tisztelegni ezrek és ezrek jöttek el a Farkasréti temetőben tartott gyászszertartásra. Búcsúzott tőle az ország, az a nép, amelynek szolgálatát elkötelezetten vállalta. Az egyházi szertartást dr. Belon Gellert címzetes püspök, pécsi segédpüspök celebrálta. A gyászünnepségen ott voltak családjának tagjai, s a ravatalnál hazánk politikai, társadalmi és kulturális életének kiemelkedő személyiségei álltak díszőrséget; köztük az MSZMP Politikai Bizottságának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának több tagja. Részt vett a temetésen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és ksr- mánya nevében Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott búcsúbeszédet. — Illyés Gyula 1939-ben így fogalmazott: „Az ember dolga a földön, hogy minél tökéletesebb, emberiesebb legyen, minél értelmesebb, jobb és becsületesebb, hogy minél szabadabb legyen,, anélkül, hogy embertársainak szabadságához való jogát megsértené. Ez a dolga a nemzetnek is: az állandó tökéletesedés.” — A „tökéletesedés” számára mindenekelőtt azt jelentette, hogy lankadatlanul küzdött a társadalmi igazságosság érvényesítéséért. Mint maga mondja, a „paraszti tapasztalat” oda vezette, hogy a „becsületességet” az elnyomottakkal, a kiszolgáltatottakkal, a kizsák- mányoltakkal együtt keresse. „A puszták népe” írója a magyar parasztság két háború közötti nyomorúságát olyan érvényességgel ábrázolta, hogy örökké emlékezetes marad egy igazságtalan társadalmi rend elítélésében. A társadalmi kérdés számára elválaszthatatlan volt a nemzetétől. Szerinte a nemzet az egy nyelvet beszélő dolgozó emberek közössége, amelyre az összetartozás, az egység, az együttes, jövőt formáló munka a jellemző, s amely számára a nyelv és a kultúra határokon felüli kötelékeket is jelent. Nemzetfelfogásának értelmezése elvbarátai és harcostársai között is vitát váltott ki, szándéka és mondandójának lényege azonban egyértelmű volt: azt kívánta, hogy a nemzetek között egyenjogúság és együttműködés érvényesüljön. — Műve társunk volt és marad, gondolatainkat és érzésünket tudatosítja, önvizsgálatra és közösségi számvetésre késztet, magas intellektusával és a nagy igazságok egyszerűségével. Kétségek, belső küzdelmek és ellentmondások ellenére a történelmi optimizmust hirdeti, amikor ezt írja: „Bízom a magyar nép erejében, bizonyos vagyok abban, hogy ez a nemzet nem romlása, hanem épülése felé halad, bármily próbák érték is . .Ezzel a nép tapasztalatát fogalmazza meg, amelyhez mindig hű maradt, s amelynek gondolatait és érzéseit fejezte ki... Övezze a költő emlékét és műveit századokon át a magyar nép ragaszkodó szere- tete, a szocializmus híveinek mélységes tisztelete, a haladó emberiség soha el nem múló megbecsülése. Ezután Illés Endre vett búcsút: — Verseiben egy kemény szavú törvénykönyv rejtőzik: legelsőkben is az, hogyan kell magyarnak lenni, s mi ebben az „ügyben” a költő feladata: úgy állj elő, hogy nem áz, mit te írnál — "az lesz a mű, mit néped lelke diktál; — megrendítően szép, amit egyik utolsó versében a „tavaszi rügybuzgal- mú” hitről ír — higgyünk égig érő, szikrázó telek után is, még a halál után is egy továbbfolytatásban; —a poklokban is volt ereje a remény hirdetéséhez; — de nála indulatosabban ki háborodott fel, már fiatalon, ha a pimasz erőszakkal találkozott; — mindig nyitott szeme mindenkor látta a sok. lesújtó, hazai összezsugoro- dottságot; — a feleletként szívét az igazságtevés dobogtatta — mondotta többek között Illés Endre. Végül Sütő András búcsúzott Illyés Gyulától. — A nemzethalál árnyaival viaskodó magyar költészet házában ablakokat nyitott sorra a bizakodás fény- zuhatagának. Megújult szülőföldjén járva szívserkentő metaforát küldött az ő népének : Magyarország .végre történelmi szélárnyékba jutott, a bizonyítás, az új értékteremtés idejét éli. És hosszú, hosszú időt kíván az új reneszánsznak. Elnéztük őt a képernyőn, a viharokból csöndes szó ágára szállt jö- vőbetűnődést, az Áron-látta besenyő-ivadék hiúzszemét, mely mindig és mindenütt azt figyelte, miként lehetne ezt az országot megtartani — és fölsajogott bennünk az érzés: bárcsak ne kellene őt még sokáig megsiratni. — Ne sirassátok! — hallgattuk a minapában Juhász Ferenc csillagizzású vigasztalását, de könnyharmat ült az ő szavain is, meghordozván bennünket a lángelme égboltján és az elárvult házban, Flóra asszony bánatában. Ne sirassátok őt — mondja ' az életmű, amit nehéz lesz már bárkinek is meghaladni a jövő században, de magunkat is siratnunk kell a fogyatkozásban. A beszédek elhangzása után — végakaratának megfelelően a Farkasréti temetőben — örök nyugalomra helyezték Illyés Gyulát. n MÉM kiváló vállalatai A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az ágazati szakszervezetek elnökségével az 1982. évi gazdálkodási versenyben kimagasló eredményt elért vállalatoknak, gazdaságoknak, intézeteknek, intézményeknek a Kiváló Vállalat, Kiváló Intézet, Kiváló Intézmény kitüntetést adományozta. Kitüntetést kapott Békés megyéből a Mezőhegyesi Borgazdasági Kombinát, az Orosházi Állami Gazdaság, a Gyulai Húskombinát és a Szarvasi Állami Tangazdaság. Belgyógyász vándorgyűlés Szarvason A Magyar Belgyógyász Társasig Dél-magyarországi Decentruma április 28—29- én Szarvason rendezi ez évi vándorgyűlését a DATE főiskolai előadótermében. A jelentős tudományos eseményen megyénk orvosai mellett a Bács, Szolnok és. Csongrád megyeiek is jelen lesznek. A szarvasi járás és város politikai, állami, egészségügyi irányítói fogadják majd a vendégeket, és Mészáros István országgyűlési képviselő köszönti őket. Az első nap referátumait professzor Karácsonyi Sándor doktor és László Barnabás doktor az epekő és a máj betegségek aktuális kérdéseiről tartják. A második napon a cukorbetegségek témakörével foglalkoznak az orvosok. A referátumokhoz kapcsolódóan 43 előadás hangzik el, és kerekasztal- beszélgetés keretében is vitatkoznak majd a résztvevők. A vándorgyűlés alkalmával orvosi műszer-, ruha- és gyógyszerészeti kiállítást is rendeznek a főiskola aulájában. b. zs. i Tegnap, pénteken délelőtt a megyei tanácsnál Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke a Minisztertanács által adó- mányozott Életmentő Emlékérmet nyújtotta át Balogh Antalnak, a Gyulai Vasipari Szövetkezet dolgozójának. Balogh Antal március 11-én az esti órákban Gyulán az Elő- víz-csatornából egy fuldokló nőt mentett ki, majd a gyulai kórházba szállította. Balogh Antal — aki egyébként önkéntes rendőr - a fuldoklót saját élete veszelyezteteseve mentette meg. Bátor, önfeláldozó magatartásáért vehette at az Életmentő Emlékérmet Fotó: Fazekas László Szakszervezeti propagandisták kitüntetése A propagandisták napja , alkalmából pénteken a SZOT székházában köszöntötték a szakszervezeti propagandistákat, akik közül 58-an kitüntetésben részesültek. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany, illetve ezüst fokozatát és az elismerő oklevelet Virizlay Gyula, a SZOT titkára adta át azoknak a propagandistáknak és tisztségviselőknek, akik több éves, évtizedes kimagasló oktató-nevelőmunkát végeztek a szakszervezeti tagság körében. A kitüntetett propagandistákat a SZOT elnöksége nevében Gádor Lajosné osztályvezető-helyettes köszöntötte. Közrend és közbiztonság a népfront napirendjén (Tudósítónktól) Orosházán a Hazafias Népfront városi bizottsága április 19-én ülést tartott, melynek egyik napirendi pontjaként a közrend é§ a köz- biztonság helyzete szerepelt. Előadónak Gál László rendőr századost, az orosházi városi és járási rendőrkapitányság vezetőjét kérte fel. Az általános tájékoztató után szó volt a körzeti megbízott rendőrök és a népfrontkörzetek kapcsolatáról, és az együttműködés kiaknázatlan lehetőségeiről. Ennek érdekében megjelentek az értekezleten a körzeti megbízott rendőrök is, hogy személyesen megismerjék őket a népfrontaktivisták. Második napirendi pontként a jogpropaganda munka helyzetéről számolt be dr. Paral Lászlóné munka- bizottsági elnök. A Hazafias Népfront és a bíróság között már évek óta jó a kapcsolat a városban. Ennek eredményeként alakult ki az a helyzet, hogy a város társadalmának szinte minden rétegéhez — iskolásoktól a nyugdíjasokig — eljut a jogi tájékoztatás. Ezt részletezte az előadó, s végkövetkeztetésként elmondta, hogy eredményes volt az 1982 83. évi oktatási tevékenység. Az értekezlet bejelentésekkel ért véget. Kiss Horváth Sándornc Motorosok napja Békéscsabán (Tudósítónktól) A békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőháznak mint politikai és közművelődési intézménynek feladatkörébe tartozik a fiatalokkal való foglalkozás. Számtalan sikeres kisdobos- és úttörőrendezvény után a KISZ- korosztálynak nyújtott programok és szolgáltatások bővítésére törekszenek az intézmény munkatársai. így született meg a „motorosok napja” gondolat. Május 7-én, szombaton, a békéscsabai István-malom előtti parkolóban találkoznak a város motorozást kedvelő fiataljai 8-tól 13 óráig. A nap programjában szerepel gokart-parádé, motordiagnosztikai vizsgálat, alkatrész- és felszerelési cikk árusítás (az ifjúsági és úttörőház előcsarnokában), KRESZ elméleti és gyakorlati, valamint ügyességi vetélkedő, végezetül pedig a Honda-lovag című japán motorosfilm zárja a motorosok napját. Érdekességnek ígérkezik a motorszépségverseny, melyre a rendezők ritka típusú, veterán, különleges és saját átalakítású motorok nevezését • várják. A közönség helyszíni szavazatai alapján a legszebbnek ítélt motor gazdájának jutalma hétvégi kirándulás a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház szervezésében. A motorbemutatóra és a KRESZ-vetélkedőre már lehet nevezéseket leadni az ifjúsági és úttörőház portáján. Ugyanitt váltható bérlet a motorosok napjára, amely egyebek között a Honda-lovag című film megtekintésére is feljogosítja tulajdonosát. Nagy Lajos Hz őszinteség ereje L ehetek őszinte? — kérdezi beszélgetés közben az egyik építőipari vállalat párttitkára. Viszontkérdéssel kellene válaszolni, hogy eddig talán nem volt az? De tapasztalatból tudom, hogy a bevezetőt a gondok, hibák, gyengeségek fölsorolása követi majd. A beruházások csökkenésével kevésbé kifizetődő kisebb munkákhoz jut a vállalat, a dolgozók jelentős részének — a vidéki pótlékok elmaradásával — kisebb a jövedelme, jó néhány szakmunkásuk kilépett, helyenként baj van a munkaszervezéssel és így tovább. Dokumentálni tudja, hogy minderről beszéltek taggyűlésen, a gazdasági vezetéssel közösen kidolgozták a „talpon maradáshoz” szükségesnek ítélt programot. Nem volt könnyű kiállni vele a dolgozók elé. Hogyan fogadják? Hányán hagyják ott a vállalatot, hányán vállalják a szigorúbb munkafegyelmet, lesz-e bizalmuk a vezetők iránt? És vajon tudnak-e válaszolni minden kérdésre, mikorra ígérhetnek kedvező változást? Érdemes-e nyíltan beszélni? Ami az utolsó kérdést illeti, a kételyek eloszlottak. Mint másutt, ennél a vállalatnál is bizonyossá vált, hogy csak nyíltan, őszintén érdemes beszélni. A szépítésnek nincs hitele, az elkendőzött bajokra hamar fény derül. Persze, nem könnyű őszintének lenni, ha a közlendő kellemetlen tényeket tartalmaz. A gyerek is örömmel számol be róla, hogy jelesre felelt, megdicsérték, és vonakodva, hogy rossz jegyet kapott, netán betörte a szomszéd ablakát. Tagadhatatlan, hogy volt fejlődésünknek egy olyan szakasza, amelyben hozzászoktunk a sikerhez. Elsősorban a gazdasági életben. A vállalatok rendre teljesítették terveiket, dinamikusan növekedtek a bérek, érzékelhetően gyarapodtak a családok. A fentebb említett építőipari vállalat kapacitását jó előre lekötötték, válogathatott a feladatok között. Persze, akkor is szó esett már termelékenységről, takarékosságról, versenyképes termékekről, csak éppen nem éreztük a magunk bőrén a megújulás sürgető kényszerét. És persze akkor is voltak gondjaink, Tíz-tizenöt évvel ezelőtt kevesebbet költöttünk, mint ma, részben, mert kisebb volt az átlagjövedelem, másrészt szerényebb volt a kínálat. Kevesebben fejezték be az általános iskolát, kevesebben tanultak tovább, kevesebbet utaztunk külföldre, háztartási gépekből, televízióból, autóból és sok egyébből a mainak töredékét használtuk. Természetesen. A fejlődést töretlennek hittük. Abban a tudatban éltünk, hogy a következő években is mindent ugyanúgy, csak egy kicsivel jobban, kell csinálnunk, mint korábban, és az eredmény nem maradhat el. Aztán sok minden történt a világban. Olajárrobbanás, az enyhülési politika megtorpanása, gazdasági recesszió. Amire összefoglalóan azt szoktuk mondani, hogy kedvezőtlenné váltak a külső körülmények. És kiderültek gazdaságunk gyengéi. Hogy nem vagyunk elég rugalmasak, nem követjük elég gyorsan a keresletet, hogy drágán termelünk sok mindent, és nem is a legjobb minőségben. Nem sorolom tovább; aki egy kicsit is érdeklődik közös dolgaink iránt, ismeri helyzetünket. Ismeri felelős vezetők megnyilvánulásaiból, párt- és kormányhatározatokból. Reális elemzések láttak és látnak napvilágot, amelyek az okok mellett rendre tartalmazzák a feladatokat .is. A korábbinál bevallottan nehezebb feladatokat. Nem könnyű megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy már azért is jobban kell dolgoznunk, hogy ne éljünk rosszabbul. Miközben célunk nem változott: gyarapodni, gazdagodni akarunk. Hogyan érinti az egyént, ami a társadalom egészére érvényes? Más szóval, megtaláljuk-é a magunk számára a másként, a jobban dolgozás ismérveit? Bonyolult kérdés. Jó tíz évvel ezelőtt is találkoztam már olyan ruhagyári munkásokkal, akik pontosan beállított norma szerint, szalagban dolgoztak. Szakértők elemezték mozdulataikat, és számították ki másodpercre, mihez mennyi idő kell. Joggal mondták, hogy a maximumot nyújtják. Ismerek mérnököt, aki mióta csak pályáját elkezdte, teszi a dolgát hibátlanul. Mi mást tehetne ezentúl? Vagy említhetek gazdasági vezetőt, aki eddig sem tűrte a lógást, aki igazodott az ilyenolyan szabályozókhoz, pártolta az új gondolatokat, még kockáztatott is. Miféle mulasztás terheli? Meggyőződésem, hogy az ilyen típusú munkás, mérnök, gazdasági vezető a legfogékonyabb ma is a változásokra. Már csak azért is, mert — tehet, hogy önmaga számára is észrevétlenül — az elmúlt években is változott, ha úgy tetszik, egyre többet nyújtott. Szakmai tapasztalatai jóvoltából nőtt teljesítőképessége. Nem kibúvót, mentséget keresett eddig sem, s ‘ vélhetőleg ezután sem. Nem lefegyverzik a nehézségek, hanem nagyobb erőfeszítésre serkentik. Az őszinteség — a gondok föltárása — ugyanis önmagában kevés az előbbrejutáshoz. A nehézségek emlegetését némelyek tehetetlenségük leplezésére használják. Elhárítva magukról a felelősséget, mindent a külső körülmények számlájára írnak. „Mit tehetnék én( ha egyszer a főnököm, a felügyeleti szerv, a szabályozók és így tovább megkötik a kezemet?” Való igaz, nem mindenkinek azonos a mozgástere. De a demokratizmusnak már eljutottunk olyan lépcsőfokára, hogy a döntéseknek nem mechanikus végrehajtói, hanem előkészítői és mindennapos kritikusai vagyunk. Ki-ki a maga posztján részese a folyamatoknak. Ha a demokratikus fórumok nem formálisan működnek, beleszólhatunk a feladatok megoldásába. A véleménynyilvánítás felelősségét, a tévedés kockázatát is vállalva. Jól tudom nersze, hogy ehhez megfelelő tájékoztatás kell. Lehet vállalati elképzelésekről informálni úgy is, hogy a hallgatóság töredéke érti csupán, a szakmai kérdések bonyolultságára hivatkozva lehet olyan nyelven fogalmazni, hogy csak a beavatottak értsék. Az effajta tájékoztatás látszólag leegyszerűsíti a döntések elfogadtatását, nincs úgymond fölösleges vita, nem kell naiv véleményekre válaszolni. Még jól is hangzik, hogy az intézkedés gyors, zökkenőmentes. Csak éppen nem sikerül mindenkit meggyőzni a döntés helyességéről, nem azonosul vele mindenki, hanem pusztán végrehajtója lesz, és nem „társszerzője”, aki a maga tudását, tapasztalatát is hozzáadja az elképzeléshez, aki a választott megoldás elkötelezettje. Másrészt, aki a döntésen kívül marad, joggal hárítja el a felelősséget. „Nem kérdeztek, nem az én ügyem... ” F lreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy munkásgyűlésen vitassák meg, milyen terméknek milyenek az exportálási esélyei, avagy honnan lehet beszerezni a leggazdaságosabban a gyártásukhoz szükséges gépeket. De azt már igen, hogy melyik brigádnak miben módosul a tevékenysége, milyenek a szakmai követelmények, mit fizetnek jobban és miért. .. Minden szinten van mit megbeszélni. Röviden: az őszinteség szerves része, hogy mindenki tudja, mit és miért kell tennie. Egyebek között azért, hogy eldönthesse, képes-e rá vagy sem. Maros Dénes
