Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

1983. április 19., kedd NÉPÚJSÁG Gyűlés a körzetben Tanácstagi beszámoló. Bé­késcsabán, a Kulich Gyula lakótelepen. A 10. számú általános iskola kicsiny pad­jaiban szorongunk néhá- nyan. Milyen ez a lakóte­lep? Nem sokat változott az elmúlt húsz évben. Megnőt­tek az összevissza ültetett fák, cserjék, egy pár meg­kopott épületet felújítottak. És megöregedtünk. De eny- nyire? Körülöttem csak idős embereket látok, egy-két kö­zépkorú kíváncsi csupán: ho­gyan fejlődik a város, a szű- kebb lakóhely. — Így van ez, kedves — szólal meg a fejkendős né­ni. — Csak mi ültetjük a virágot, gondozzuk az ágyá- sokat. Persze, ráérünk, de segíthetnének a fiatalok is. Hat óra. Körülnézek. Le­hetünk vagy húszán. A har­madik tanácstag is megér­kezik. Stencilezett, számok­kal teleírt lapokat osztogat­nak. Nézegetik, de hogy ér­tenek-e belőle valamit, nem tudom. Mivel három körzet (34, 35, 36) tanácstagi beszá­molóját tartják, a városi ta­nács 1982. évi múnkáját egy szakállas fiatalember ismer­teti. — Ha valaki nem tudná, én vagyok a 34-es körzet ta­nácstagja. Az állami, az igazgatási munka korszerű­sítéséről, a városépítésről szeretnék röviden beszél­ni... Előttem felállt' egy férfi. — Elnézést, a III. kerüle­ti népfrontbizottság nevében üdvözlöm a kedves lakótár­sakat ... A tanácstag folytatja. El­mondja, hogy miről tárgyalt a városi tanács az elmúlt esztendőben. A hatósági munkáról, a szabálysérté­sekről, az árellenőrzésekről, a gyermek- és ifjúságvéde­lemről, az ellátásról. Ren­deletet alkotott a lakásgaz­dálkodásról, a piacok rend­jéről. — Mi lesz a lakásépítés­sel? — kérdezi valaki. — Sajnos, mérséklődik az ütem. Előtérbe kerül a csa­ládi házak építése. Már ala­pozzák a millenniumi lakó­telep házait. — Mezőgazdasági szakbolt is kellene! — szólnak közbe többen is, de a válasz nem a legbiztatóbb. Majd... ta­lán ... '' És mit kapott a lakótelep, a III. kerület? Az első ütemben 126 lakást újítottak fel, 10 utcába bevezették a gázt, megoldották a Kazin­czy és a Szerdahelyi út csa­padékelvezetését, bővítették az ABC-áruházat. Ennyi. Az arcokat figyelem. A látvány felér egy vállrándítással. — A társadalmi munkáról annyit — lapoz az előadó —, hogy az elmúlt esztendő jól sikerült. A város és a hozzá tartozó települések kitettek magukért. Csak a III. kerü­let! Mindössze 3,8 millió fo­rintot teljesítettek. — Kérem, én valamit nem értek — jelentkezik egy fér­fi. — Csinálnánk mi sok mindent, ha lehetne. Az előbb hallottuk, hogy baj­ban van a kertészeti válla­lat, nincs pénze. Meghirdet­ték a környezetvédelmi hó­napot, ugyanakkor nem ad­nak fát, cserjét, összeszedik a kőből készült szeméttartó­kat, mert drága fenntartani. Mi lesz a szeméttel? Nem nyírják a sövényeket sem. Arra hivatkoznak, hogy nem szerepelt a tervben. Miért? — Tessék, szóljanak bát­ran, jegyezzük — biztatják a lakótársakat. — Nincs több mondanivaló? Hogy vannak megelégedve például az ABC-áruházzal ? Egymás szavába vágnak. — Az áruellátás bizony lehetne jobb. A régi dolgo­zókkal meg voltunk eléged­ve. Ezek az újak mintha fe­lületesebbek lennének. Nem tudom. Mindenesetre bosz- szantó, hogy olykor alapve­tő cikkek hiányoznak. Nincs választék mosóporból, nem­régen csak babaszappant le­hetett kapni. Nem a hiány­cikkekről beszélünk, hanem arról, amit hasonló, vagy kisebb boltokban állandóan meg lehet venni. A zöldsé­ges részleg is csak arra jó, hogy az üres üvegeket visz- szaváltsák. — Szóljunk már a Fehér Galambról is — indítványoz­za egy ősz hajú bácsi. — Én szerencsés vagyok, a zene ritmusára elalszom. A közel­ben lakók viszont beleőrül­nek a zajba. A szerződéses üzlet nonstop van nyitva. Elképzelhető, hány decibel lehet a kiszűrődő diszkóze­ne. Jó lenne, ha a KÖJÁL megmérné. Hazafelé ballagok. — Hol voltál? — állít meg az egyik ismerősöm. — Tanácstagi beszámolón, te miért nem jöttél? — Één ... ? Ne viccelj — legyint lemondóan. — Mi a kifogásod? — Nézd meg ezt a parkot, teljesen tönkretették a fel­nőttek és a gyerekek. Ki­rúgták a füvet, rángatják, el­törik a fákat. Szerintem szakszerűtlenül van meg­szervezve az egész. Szeret­ném, ha egyszer kijönne a kertészeti vállalat igazgató­ja. Itt van ez az új park, a Tolnai és a Trefort utca kö­zött. Tíz év után megcsinál­ták, de úgy, hogy aláíráso­kat kellett gyűjteni. A Kis- szik utcában levágták a sö­vényt. A gallyak, a szemét legalább egy hónapja csúfít­ja a járdát. Egyszerűen be­zárták a fiókkönyvtárat. Le­veleztünk a megyei tanács­csal, a pártbizottsággal, míg nagy nehezen újra megnyi­tották. — De sikerült... — Persze, én viszont be­lefáradtam, elfásultam. Kín­lódjon más. Mit lehet erre mondani? Nem biztos, hogy minden­ben igaza van, de érdemes némelyik mondatán elgon­dolkozni. Csakhogy mindezt ott, a gyűlésen kellett vol­na elmondani. Sebaj, jövő­re is lesz tanácstagi beszá­moló. Seres Sándor A Festetich család egykori vincellérházából kialakított Helikon Taverna Bocskai Pál a padlófűtés ve­zetékeit szereli Nagy a forgalom a TÜZÉP pénztáránál Dovalovszki János egyik munkatársa a vízvezeték ásásában segít Országjáró építkezők Tótkomlóson a VI. ötéves terv végéig 180 OTP-lakás épül, ebből 108-at még idén átadnak. Az OTP-s lakáso­kon kívül évente mintegy 30 házat magánerőből építenek fel az itteniek. A békéssám­soni úton — nem messze a központtól — 13 kétszintes épületet találunk. Legtöbb tulajdonos a ma még félkész házakba legkésőbb őszig sze­retne beköltözni. — Az alapozást 1981-ben kezdtük, most már a hajrá­nál tartunk — mondja Bocs­kai Pál, az egyik építkező, majd így folytatja: — Ami­kor belekezdtünk, tudtuk, hogy nem könnyű feladat házat építeni, de nekünk nem volt más választásunk. Feleségem 220 ezer forint pedagóguskölcsönt kapott, és ezenkívül is volt némi meg­takarított pénzünk.'Hát bele­vágtunk. — Vezetnek-e pontos lis­tát az eddigi kiadásokról? — Fillérre pontosat, ami­ben még a sör, pálinka és a különböző borravalók is sze­repelnek. Jelenleg 600 ezer fo­rint felett járunk, de az összeg sok mindent nem tartalmaz. A kőműves rokonom, az asz­talos és vízvezeték-szerelő barátom, a villanyszerelési munkákat magam végeztem, tehát ezekért nem kellett fi­zetni. Oda-vissza alapon ren­dezzük. — Milyen nehézségek vol­tak az anyagbeszerzésnél? — A helyi ÁFÉSZ TÜZÉP- telepén jó néhány dolgot be tudtunk szerezni. Sajnos, nem mindent. A hiánycik­kek pedig kisebb országjá­rást jelentenek. Persze, ha valamit olcsóbban tudtunk venni közvetlenül a gyárból, akkor sem vettük igénybe a TÜZÉP segítségét. Így sze­reztem sódert Délegyházá­ról, ajtókat Szegedről, és téglát Kazincbarcikáról. De például gömbcsapokért, vagy csőkönyökért egy másik or­szágrészbe kellett elutazni. — Említette a borravalót. Mennyit fizettek ki azért, hogy „mégiscsak” legyen egy-egy keresett darab a rak­tárak mélyén? — Eddig több mint 10 ezer forintot... — Az új házsor csupa la­postetős építményekből áll. Csak egy ház épült tetőszer­kezettel, néhány 10 méterre innen. Nem lett volna ol­csóbb önöknek is a tetőtér­beépítés? — Olcsóbb is lett volna, meg aztán úgy is akartuk. Tizenketten írtunk alá egy papírt, hogy engedélyezze a tanács, de elutasították. In­doklásuk az volt: 1-es szá­mú építési körzetben bizo­nyos előírásokat be kell tar­tani. Ezek szerint ez 1-es számú építési körzet. — Milyen előnyökkel jár ez a minősítés? — Elvileg teljes közműve­sítést, és a telek jó fekvését jelenti. — Teljes közművesítést? — Persze, ebből ma csak a villany van meg. A vizet ígérik, mint ahogyan a szennyvízelvezetést és a gázt is. — Nem bánta meg, hogy belefogott az építkezésbe? — Nem. Mert minden év 20—30 ezer forint költségnö­vekedést jelent. Nézze, itt vannak például ezek a be­tongerendák, kimaradtak az építkezésből. A két év előtti árukhoz képest plusz 500 forinttal drágábban tudom eladni őket. A Tótkomlós és Vidéke ÁFÉSZ TÜZÉP-telepének vezetője, Farkas János nyíl­tan beszél gondjaikról. A megrendelők a sódert és a betonárukat egy negyedév, a téglát, faanyagokat és csere­pet körülbelül egy éven be­lül kapják meg. A,z igénylők rendeléseit listán vezetik, és a lehetőségek szerint elégítik ki. — Nem lehetne rövidíteni a hosszú átfutási időt? — Elvileg lehetne, de nem­csak rajtunk múlik. Legfőbb szállító az Alföldi TÜZÉP Vállalat. Novemberben kö­tünk velük szerződést a kö­vetkező évre, beadjuk az igényeinket, ők elmondják, hogy miből mennyi van, és mi nincs. Természetesen amit lehet, azt a gyártóktól szerezzük be. De az az igaz­ság, hogy a kínálat nem fe­di a keresletet, ez a legna­gyobb probléma. Dovalovszki János Tót­komlós másik részén épít. Munkahelyén, a helyi Kom­ló étteremben beszélgetünk. Ebédidő van, legnagyobb munka közben zavarjuk, vá­laszai ezért meglehetősen tö­mörek. — Milyen volt az anyag- beszerzés? — Az építési anyagokat ál­talában a TÜZÉP-nél sze­reztem be. — Az országjárás kima­radt? — Azért az nem. Cserepet, téglát Békéscsabáról, sódert Délegyházáról, ajtókat Al- győről, Szegedről és Hódme­zővásárhelyről, a faárut pe­dig Pitvarosról szereztem be. Most megfelelő színű fürdő­kádat keresek, 6—8 város­ban voltam, hiába. De tulaj­donképpen az építkezés ná­lunk anyaghiány miatt egy órát sem késett. Elég sok ba­rátom van mindenfelé... Végül is ezek a házak fel­épülnek. A gazdáik beköl­tözéskor valószínűleg fátylat borítanak a buktatókra, ne­hézségekre. A megerőltető anyagi befektetés meghozza az igazi otthont. Csak azért a néhány frissen őszült haj­szálért kár... Lovász Sándor Fotó: Veress Erzsi Olcsóbb szállítás iparvágányon A MÁV fejlesztési programja A vadászterem A Keszthelytől néhány kilomé­terre fekvő Vonyarcvashegyen, a Balaton-part egyik legfestőibb részén várja vendégeit az újjá­alakult Helikon Taverna. Két- három ágyas, hideg-meleg vizes vendégszobák, pinceborozó, va­dászterem, diszkó, tájjellegű éte­lek, balatoni borkülönlegességek fogadják az oda látogató hazai és külföldi turistákat A több mint ISO vendéget be­fogadó pinceborozó részlete (Fotó — KS) Az üzemekhez csatlakozó iparvágány-hálózat bővítése egyaránt előnyös a fuvaroz­tatóknak és a vasútnak. Ez a felismerés vezeti a MÁV- ot akkor, amikor rugalmas üzletpolitikával igyekszik újabb megbízókat, fuvarfel­adatokat szerezni. A népgazdaság mérsékel­tebb fejlődési üteme, a visz- szafogottabb beruházások miatt ebben az évben vár­hatóan csökken a vasút áru- fuvarozási teljesítménye; mintegy 2,5 százalékos Visz- szaesésre számít a MÁV. A vasút ezért újfajta szemlé­lettel és széles körű piac­kutatással próbálja szélesí­teni megbízói körét, egyút­tal javítva meglevő, nagy értékű eszközeinek, jármű­veinek, berendezéseinek kihasználását is. Az idén több mint 40 vállalat, szö­vetkezet területén kezdenek .újabb iparvágányok építésé­hez, a meglevők közül pe­dig csaknem 30-at felújíta­nak. A számítások szerint a' tervezett fejlesztésekkel a MÁV legalább évi egymillió tonnával növelheti az el­szállított áru mennyiségét. Az országban jelenleg csaknem másfél ezer ipar­vágány csatlakozik a MÁV hálózatához, szerves része­ként a vállalatok közötti háztól házig fuvarozásnak. Az. iparvágányos • forgalom előnyei sokrétűek: minde­nekelőtt olcsóbb, gazdasá­gosabb, mint az összetett (vagyis a közúti szállítással kombinált) fuvarozás, nem utolsósorban azért, mert ki­sebb az energiaigénye. Ugyanakkor, mivel az áru csak vasúton teszi meg az utat, csökken az átrakások száma, így mérséklődik a szállítási kár is. A vállala­tok számára előny továbbá, hogy a szállítás így szerve­sen illeszthető az üzemi technológiába, csökkentve a belső anyagrr wgatási költ­ségeket. A vasútnak is ked­vező ez a rendszer, hiszen a gyorsabb helyi rakodással csökken a kocsik fordulóide­je, s nő a vonatok teljesítő- képessége. Á MÁV szakemberei prog­ramot dolgoztak ki az ipar­vágány-hálózat fejlesztésére. Az elkövetkező időszakban fokozott ütemben építenek, illetve újítanak fel iparvá­gányokat. A vasút kedvez­ményekkel is segíti azokat a fuvaroztatókat, akik iparvá­gány építésére vállalkoznak. Az építkezéshez például ol­csóbb, használt anyagokat adnak, a MÁV tervező inté­zete pedig ingyen készíti el az alapdokumentációt. Az építésre jelentkezők pályá­zat útján anyagi támogatást is kaphatnak a MÁV elkü­lönített fejlesztési alapjából. Helikon Taverna

Next

/
Thumbnails
Contents