Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

NÉPÚJSÁG 1983. április 17., vasárnap „Nekem szülőhazám...” vetélkedő Akik bejutottak a megyei döntőbe Fotó: Fazekas László Tíz járás és város csapata mérkőzött teg­nap Békéscsa­bán a „leg­jobb” címért a „Nekem szülő­hazám ..ne­vet viselő nagyszabású honvédelmi já­tékban. A KlSZ-tábor- beli megyei szintű vetélke­dőt járási-vá­rosi szintű döntők előzték meg, melyeken eddig mintegy 15 ezer fiatal vett részt. Az MHSZ és a KISZ közös szervezésében formálódó ver­senysorozat a múlt év szeptemberétől az idei esztendő szeptemberéig tart. Maratoni játék tehát, amely két részből áll, egy szellemi és egy gyakorlati vetélkedőből. A részvevők az általános iskolák felső tago­zatosai, a középiskolások, szakmunkástanulók és a KISZ-esek közül kerültek ki. A megyei döntőn 120 tanuló adott ízelítőt tudásából, fel- készültségéből. Magyarország történelmét, annak nagy év­fordulóit, kiemelkedő alak­jait, az irodalom, a költészet nagyjait, a munkásmozgalom -és az ifjúsági mozgalom tör­ténetét és természetesen a szőkébb haza, Békés megye nevezetességeit kellett ismer­nie azoknak, akik a tegnapi vetélkedőn eredményesen akartak szerepelni. De nem­csak elméleti tudásukról, gyakorlati felkészültségükről is számot adtak a verseny­zők. Az összetett honvédelmi verseny feladatai között pár­bajlövészet és ügyességi já­tékok is helyet kaptak. A legjobbak, a szarvasi járás tizenkét tagú győztes csapata, részt vehet majd a májusi szegedi területi dön­tőn, ahol is csapatuk a hon­védelmi alakulatoknál és a határőrségnél lezajlott ha­sonló vetélkedő 4—4 győzte­sével kiegészülve küzdhet az újabb fordulón. sz j Hétfőtől ismét foghaté süllő Nagy Sándortól, a megyei tanács vadászati és halászati főfelügyelőjétől kaptuk a kö­vetkező tájékoztatást. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya a halászati joghaszno­sítók kérésére a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Inté­zet munkatársaival a Körö­sök vízrendszerén próbaha­lászatot folytatott. Enpek az volt a célja, hogy ellenőriz­zék az ívásokat. A vizsgála­tok során boncolással állapí­tották meg, hogy a süllő — a kedvező időjárásnak kö­szönhetően — leívott. Ezt a tényt 17 ikrás és 4 tejes boncolás adataiból állapítot­ták meg. A fentiekre való te­kintettel a 44/1977. XII. 24. MÉM számú rendelet értel­mében a főfelügyelő 1983. április 18-án 0 órától fel­oldja a süllő fajlagos tilalmi idejét. m. sz. zs. Gépkocsiátvételi sorszámok: 1983. április 15-én Trabant Lim. Hyc. (Bp.) 519 Trabant Hyc. Combi (Bp.) 25 Trabant Limousine (Bp. 14 616 Trabant Limousine (Győr) 15 316 Trabant Limousine (Debr.) 11114 Trabant Combi (Bp.) 7 143 Trabant Combi (Győr) 3 406 Wartburg Limousine (Bp.) 8 134 Wartburg Limousine (Győr) 5 002 Wartburg de Lux (Bp.) 11 224 Wartburg de Lux (Győr) 6 182 Wartburg de Lux tt. (Bp.) 2 110 Wartburg Lim. tt. (Bp.) 1362 Wartburg Tourist (Bp.) 4 171 Wartburg Tourist (Győr) 1 612 Skoda 105 S (Bp.) 6 710 Skoda 105 S (Győr) 5 742 Skoda 105 S (Debr.) 5 259 Skoda 120 L (Bp.) 12 811 Skoda 120 L (Győr) 9 183 Skoda 120 L (Debr.) 7 877 Skoda 120 GLS (Bp.) 304 Lada 1200 (Bp.) 21 571 Lada 1200 (Debr.) 13 446 Lada 1200 (Győr) 6 970 Lada 1300 S (Bp.) 8 907 Lada 1300 S (Debr.) 5 932 Lada 1300 S (Győr) 2 187 Lada 1500 (Bp.) 8 742 Lada 1500 (Debrecen) 5 960 Lada 1500 (Győr) 2 545 Lada Combi (Bp.) 4 664 Lada Combi (Bp.) 4 664 Lada Combi (Debr.) 2 425 Moszkvics (Bp.) 12 052 Polski Fiat 126 P (Bp.) 16 056 Polski Fiat 126 P (Győr) 4 432 Polski Fiat 1500 (—) 3 532 Dacia (Bp.) 12112 Dacia (Debrecen) . 5 562 Zasztava (Bp.) 1 202 Békéscsabán, a Képcsarnok Munkácsy Mihály bemutatóter­mében április 14-én, csütörtökön délután nyilt meg Fontos Sándor festőművész kiállítása. A tárlatot — amelyet dr. Lő- kös Zoltán nyitott meg — két hétig, április 28-ig látogathat­ják az érdeklődők Fotó: veress Erzsi „Vurstli” Békés, Dózsa liget. — Anyu — könyörög egy hároméves forma kisgyerek az óvodából hazatérőben —, fel akarok szállni a kétforintos­ra... — Nincs most időnk, fiam! — s az anyuka idegesen von­szolja tovább a már bömbölő kisfiút. Pedig a „kétforintos” még ugyancsak ártatlan, s tegyük hozzá, elmés elektromos lovacska, két forintért elringat egy percig bárkit, aki ráül. A mellette levő céllövöldében öt forintért lehet lőni kü­lönböző — a lehető Ieggiccsesebb — filléres vacakokat. Ez már köz(ízlés)veszélyesebb. S ami az igazi veszélyt jelenti, az a „forgó”. Kettő is van belőle, az egyik a „klasszikus” típus, a körhinta, a másik a mai kor terméke, ez hidraulikus vezérlésű. Utóbbi kevésbé veszélyes, noha nyolc méter magasba is fel lehet vele emel­kedni forgás közben ... A körhintán azonban több mindent lehet csinálni: párosá­val összecsavarodni, ütközni, egymást lökdösni — miközben egy lazán bekapcsolható lánc védi a kieséstől a benne ülőt. A legaggasztóbb azonban az, hogy sokszor lehet látni 5—6 —7 éves gyerekeket is ezekben az ülésekben. Boldogan vi- songanak, élvezik a körforgás örömeit. Nem tudom osztani örömüket. Amikor ezeket az apróságo­kat látom nap mint nap a körhintán, mindig szorongás fog el. Ha egyáltalán szükség (?) van a szórakoztatás eme for­máira , nem volna-e megnyugtatóbb a veszélyesebb üzemű játékok használatát korhatárhoz kötni? Pénzes Ferenc A Magyar Autóklub Békés megyei szervezete folyamatosan bővíti szolgáltatásait tagjainak. A közelmúltban két lakóko­csit vásároltak, hogy a tagság nyaralását megkönnyítsék a kocsik kölcsönzésével. Korlátozott számban, főleg az elő- és utószezonban a lakókocsi még igénybe vehető Fotó: Demény Gyula Változatlan irányban M egbocsátható áz újságolvasók egy részének, ha feltehetőleg nem az elején, hanem valahol a közepén kezdték el olvasni tegnap reggel a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága április 12—13-i ülésének határo­zatát. Valahol a közepén, az életszínvonal­ról szóló fejezet táján. Megbocsátható, de fűzzük hozzá, nem helyeselhető olvasói magatartás, nem logikus sorrend ez. Ért­hető, hogy a családok számára a kérdések kérdése: sikerül-e elérni a három évvel ez­előtt kitűzött célt, sikerül-e megvédeni az eddig elért életnívót? Ám az is világos: a hogyan élünk kérdésére előbb a hogyan dolgozunk kérdésére adandó — tettekkel adandó — felelettel válaszolhatunk. Sőt még előbb: a külső és a hazai politikai fel­tételek, a nemzetközi és a belpolitikai helyzet számbavételével. Nagy jelentőségű esemény volt — nem csupán a szorosan vett pártéletnek, hanem egész belpolitikai életünknek is — a Köz­ponti Bizottság e héten lezajlott ülése, amelyen mérlegre tette a XII. kongresszus óta végzett munkát, és meghatározta a párt további feladatait. Nagy várakozás előzte meg az ülést, és közvéleményünk megkülönböztetett figyelemmel tanulmá­nyozza az ott elfogadott, teljes egészében nyilvánosságra hozott dokumentumot. Nem új módszere pártunknak a két kongresz- szus közötti — felezőnek, félidősnek neve­zett — számvetés. Ennek a mostaninak az előmunkálatai is hosszú hónapokra nyúl­nak vissza. A budapesti és a megyei párt- bizottságok, a központi állami és társadal­mi szervek, a legfontosabb tömegszerveze­tek, s oly jelentős intézmények, mint a Magyar Tudományos Akadémia segítették a Központi Bizottságot a kiérlelt és meg­alapozott álláspont kialakításában, a fel­adatok lehető legpontosabb meghatározá­sában. A határozat lényegét, summáját dióhéj­ban összefoglalva, azt mondhatjuk: a XII. pártkongresszuson kitűzött irányvonal jó, helyes, időtálló. Akkor is, ha az azóta el­telt három év alatt az „útviszonyok” to­vább romlottak, illetve nehezebbeknek bi­zonyultak, mint amilyeneknek előre látni lehetett őket. Ennek ellenére nem kellett megváltoztatni, módosítani az irányt, nem kellett lemondani a XII. kongresszus egyetlen lényeges célkitűzéséről sem. Eze­ket lényegében sikerült eddig is elérnünk, ha nem is minden ponton és korántsem teljes mértékben. Megvan a reális lehető­sége annak is, hogy a hátralevő két esz­tendőben meg tudjuk valósítani mind a kongresszus határozatait, mind a VI. öt­éves terv főbb előirányzatait. Az kell hoz­zá, hogy még teljesebben kihasználjuk a szocialista társadalmi rend szüntelen meg­újulásának képességét, miközben még job­ban dolgozzunk, még sokkal nagyobb fizi­kai és szellemi erőfeszítéseket tegyünk. Tehát: megnövekedett és növekvő nehéz­ségek közepette is változatlan irányban, sokkal hatékonyabb munkával! Ez a lé­nyeg. A feladatok természetesen fejezetekre tagolódnak a dokumentumban, de jól kive. hetően a legszorosabban összefüggnek egy­mással. Nem választható el példának oká­ért külpolitikai, nemzetközi munkánktól — a gazdasági építőmunka. Nem kedvez ha­zai fejlődésünknek a feszült nemzetközi helyzet, az imperialista körök törekvése a katonai erőegyensúly megbontására, a fegyverkezési verseny ránk kényszerítésé­re. Tovább folynak, erősödnek a szocia­lista közösség elleni heves politikai táma­dások és gazdasági szankciók, ismét hal­latlanul kiéleződött ideológiai küzdelem és a hidegháborús időkre emlékeztető nyuga­ti propaganda-hadjárat. Természetesen a Szovjetunió vezette szocialista közösségnek megvan az ereje egy fenyegető termonuk­leáris világkatasztrófa elhárításához; meg­van a katonai és gazdasági, politikai és erkölcsi erőnk hozzá. Erősíteni összefor- rottságunkat, növelni a szocializmus vonz­erejét, kapcsolataink révén is egyengetni az enyhülés és a béke megvédésének esé­lyeit, eredményesen folytatni szocialista építőmunkánkat — ez a mi szerény, ha­zánk méreteinek és sajátosságainak meg­felelő legjobb hozzájárulásunk a szocia­lista világ és egyúttal az egész haladó, bé­keszerető emberiség életbevágó, közös ügyéhez. Népünk nagyra értékeli a tényt, hogy hazánk" belpolitikai helyzete kiegyensúlyo­zott, szilárd a néphatalom, hogy pártunk az egész nép javára betölti — nagy tör­ténelmi felelősséggel — társadalmi vezető szerepét. A belpolitikai helyzet kiegyensú­lyozottságának természetesen a jelenlegi nemzetközi és gazdasági nehézségek pró­batételt jelentenek. De álljuk e próbát. Nem szűkölködik a Központi Bizottság határozata kritikus-önkritikus megállapí­tásokban. Rámutat, hogy e külső nehézsé­gek élesebb megvilágításba helyezik mun­kánk gyengeségeit. így a kevésbé rugal­mas, lassú reagálást a változásokra, a ké­nyelmességet, a formális megoldásokat, a gyakorta elnéző magatartást az állampol­gári fegyelem és a munkafegyelem meg­sértésével, a felelőtlenséggel szemben, de azt is, hogy elszaporodtak nem kívánatos jelenségek, az élősdiség, a korrupció. Erő­feszítéseink ellenére sem kielégítően fej­lődik a szocialista demokrácia.' Munkánk gyengéje, hogy nem elég eredményesen dolgozunk az ifjúság gondjainak megoldá­sáért, és hogy a fiatalok egyes rétegeit, csoportjait a szocialista társadalom fej­lesztése ügyének csak kevésbé tudjuk megnyerni, mint amennyire képességeik, friss alkotó energiáik ezt lehetővé ten­nék. Ezek a korántsem teljeskörűen em­lített kritikai megállapítások a kölcsönös bizalmat erősítik. Azt fejezik ki, hogy a párt és a nép, a Központi Bizottság és közvéleményünk egészséges többsége azo­nos módon gondolkodik ezekről a dolgok­ról. Népgazdasági gondjaink rendkívül na­gyok, a vártpál is súlyosabbak. De épp ezért számít óriási eredménynek, hogy si­került fenntartani az ország nemzetközi fizetési képességét; az eladósodási folya­mat lelassult és megállt. Sajnos, ezt az önmagában igen nagy eredményt nagyobb­részt nem munkánk hatékonyságának ja­vításával, nem a termelés minőségi jellem­zőinek kibontakoztatásával — a termelé­kenység javításával, a termékszerkezet korszerűsítésével, jobb irányítással, válla­lati gazdálkodással, kooperációval, ener­gia- és anyagtakarékossággal, a munkaerő leggyümölcsözőbb felhasználásával — si­került elérnünk. Mindebben csak szerény, kezdeti eredményeket könyvelhetünk el. A fő forrás a beruházások visszafogása és a lakosság fogyasztásának korlátozása volt. Ez azonban hosszú távon nem tart­ható — szögezi le a Központi Bizottság határozata. A tennivalók, a következteté­sek önként adódnak a fentiekből. A leg­közvetlenebb és igen nehéz feladat a kö­vetkező két évre a fizetőképesség további fenntartása, és jelentős áruforgalmi aktí­vum elérése — ráadásul olyan világpiacon, ahol változatlanul igen nehéz eladni, ex­portálni! De csakis ez teszi lehetővé az életszínvonal megőrzését, ez ennek a gaz­dasági feltétele. A kongresszus határozatának megfelelő­en eddig sikerült megőriznünk társadalmi méretekben az életszínvonalat. Az első két évben, ha csak kis mértékben is, három százalékkal, de növekedett az egy főre ju­tó reáljövedelem. Az idén valamelyest csökkenni fog. Ám az egész öt esztendőt tekintve — ha sikerült munkánkat lénye­gesen hatékonyabbá tennünk — elérhetjük az eredeti célt, a szinten tartást. Továbbra is ez áll pártunk és kormányzatunk tö­rekvésének középpontjában. Ä mai világ- gazdasági helyzetben csak kevés ország mondhatja el ezt magáról. Ezzel közvéle­ményünk reálisan gondolkodó többsége tisztában van: értékelni tudja törekvé­sünket. Az egyetértést természetesen ez­úttal is tettekkel, az eddiginél jobb mun­kával kell valamennyiünknek kifejeznünk. A nemzetközi és gazdasági körülmények megváltozása tükröződik az ideológiai, szellemi életben is. Felerősödtek egyes kö­rökben felelőtlen, zavaros, ellenzékieskedő nézetek és magatartásformák. Hángozta- tóik, képviselőik gyakran nincsenek is tu­datában annak, hogy a szocialistaellenes nyugati propaganda puszta eszköznek pró­bálja felhasználni őket. Az ideológiai munka egyik legfontosabb tennivalója, hogy tovább erősítse a szocialista haza­szeretetei és más népek megbecsülését, az internacionalizmust, ezzel is visszaszorít­va a helyenként feléledő nacionalista meg­nyilvánulásokat. Sokrétű, bonyolult feladatokat ír elő a Központi Bizottság a kommunisták, a párt- szervezetek számára. Erősítsék eszmei-po­litikai, szervezeti és kivált cselekvési egy­ségüket; álljanak ki határozottabban poli­tikánk védelmében és megvalósításáért; bátorítsák mindenütt az új, előrevivő kez­deményezéseket. Szükség van a párton be­lüli, á közös álláspont kialakítása előtti alkotó vitákra, a pártélet demokratizmu­sának megfelelően, de a viták lezárása után egyetlen kommunista sem képvisel­het „a kertek alatt”, vagyis különféle kö­rökben eltérő magánvéleményt. Fejleszte­ni kell a politikai munka módszereit, meg kell szabadulni munkánk sok formális, bürokratikus vonásától; s határozottabban fel kell lépni a párttagság egy kis részé­nek egoizmusával, a szocialista erkölcsi normákba ütköző magatartásával szem­ben. E magatartás idegen a néptől, még kevésbé tűrhető meg a pártban. N em felszólító, hanem kijelentő mód­ban fogalmazott mondattal zárul a határozat: „Pártunk politikájára, népünk összefogására, a szocialista rend­szer megújuló képességére építve megold­juk az előttünk álló bonyolult feladatokat, megvalósítjuk a XII. kongresszus határo­zatait, és előbbre jutunk a szocializmus építésének útján.” Ez a kijelentő mód erőt és magabiztosságot sugároz, cselek­vésre sarkall. Koncz István

Next

/
Thumbnails
Contents