Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

1983. április 16., szombat NÉPÚJSÁG (Folytatás az 1. oldalról) A szakszervezetek növekvő szerepet töl­tenek be társadalmunk politikai rendsze­rében, részt vesznek politikánk alakításá­ban és megvalósításában, a szocialista de­mokrácia fejlesztésében. Szervezzék és mozgósítsák a dolgozókat társadalmunk politikai és gazdasági erejének gyarapítá­sára. Éljenek jobban lehetőségeikkel, jo­gaikkal, vállaljanak nagyobb részt tagjaik szocialista nevelésében, csökkentsék a for­malizmust munkájukban. Az egyes társa­dalmi rétegek sajátos problémáira is figye­lemmel javítsák az érdekvédelmet. A XII. kongresszus határozataival össz­hangban meg kell gyorsítani a társadalom- irányítás, a politikai rendszer működésé­nek tökéletesítését, az intézményrendszer fejlesztésére irányuló munkát. A hatáskö­rök pontosabb elhatárolásával, az állami és a társadalmi szervek tevékenységének jobb összehangolásával, a közigazgatás korsze­rűsítésével, az ügyintézés egyszerűsítésével is növelni kell az irányítás hatásfokát és csökkenteni a bürokráciát. Fokozott fi­gyelmet kell fordítani a lakossággal köz­vetlen kapcsolatban álló városi, községi párt-, tanácsi és társadalmi szervek tevé­kenységének fejlesztésére. A Központi Bizottság szilárd meggyőző­dése, hogy belpolitikai helyzetünk stabi­litása, szocialista rendszerünk fejlődőké­pessége biztosítja az építőmunka eredmé­nyes folytatását, társadalmunk szocialista vonásainak erősítését. III. II gazdasági építömunka A dolgozók, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek jelentős erőfeszí­téseinek eredményeként a népgazdaság az- elmúlt években a XII. kongresszuson meghatározott gazdaságpolitikai irányvo­nalnak megfelelően fejlődött, A legfőbb , gazdaságpolitikai célok alapvetően telje­sültek. Az utóbbi három évben tovább mélyült á tőkés gazdaság válsága, a nemzetközi gaz­dasági együttműködés megszokott rend­je megbomlott, a világkereskedelem hely­zete romlott. A válság kiterjedt a nem­zetközi pénzügyekre is: jelentős mérték­ben emelkedtek a kamatlábak, a hitel- felvételi lehetőségek szűkültek. A tőkés világ gazdasági válságának ne­gatív hatásai érintik a Magyar Népköz- társaságot is. A tőkés piacokon romlot­tak az értékesítési lehetőségek, fokozó­dott a protekcionizmus és a diszkriminá­ció, esetenként a gazdasági bojkottot po­litikai fegyverként használják. A megváltozott viszonyokhoz — rész­ben objektív okok, részben a központi irányítás és a vállalati gazdálkodás fo­gyatékosságai miatt — nem tudtunk elég gyorsan alkalmazkodni. Egyes korábbi feltevéseinket és az ezekre épített dönté­seinket a gyakorlat nem igazolta, illetve az élet túlhaladta. Mai nehézségeink egyik forrása, hogy a hetvenes évek közepén, amikor a ter­meléshez nélkülözhetetlen importált ener­giahordozók, nyersanyagok és berendezé­sek ára nagymértékben emelkedett, a felhalmozás ' és a fogyasztás együttesen több éven át meghaladta a nemzeti jöve­delem termelését. A hazai termelés ha­tékonysága nem javult a lehetséges mér­tékben. Nem bizonyult megalapozottnak az a feltételezés, hogy a hetvenes évek elejére jellemző kedvező pénz- és hitel- viszonyok tartósak maradnak, a szá­munkra kedvezőtlen hatások pedig mér­séklődni fognak, és viszonylag rövid idő alatt ellensúlyozhatok lesznek. A fűtő­anyag-felhasználásban a kőolaj magas ' aránya, a szén háttérbe szorulása, az atomerőmű építésének késése hátráltatta az energiafogyasztás szerkezetének gyor­sabb és gazdaságosabb megváltoztatását. Nem igazolódott az adriai kőolajvezeték megépítésének szükségessége. Mindennek következtében külföldi adósságaink a gazdaságilag célszerűnél nagyobb mérték­ben nőttek. A párt vezető testületéi a XII. kong­resszust követően rendszeresen foglalkoz­tak a gazdaságpolitika kérdéseivel, dönté­seikkel elvi útmutatást adtak az állami és társadalmi szervek munkájához. Kezde­ményezték és támogatták az irányítási rendszer valamennyi elemének — a ter­vezésnek, a szabályozásnak, az intézményi és szervezeti rendszernek — a továbbfej­lesztését. Aktívabbá, kezdeményezőbbé vált az állami gazdaságirányító és szerve­ző tevékenység is. A Közpopti Bizottság nagy eredmény­nek tartja a népgazdaság belső egyensú­lyának megőrzését és az ország nemzet­közi fizetési képességének fenntartását. Az eladósodási folyamat lelassult, majd 1982- ben megállt. Biztosítottuk a gazdaság nyersanyag- és energiaszükségletének ki­elégítését. A munkaerő-kereslet és -kíná­lat összhangja javult, a költségvetés hiá­nya csökkent. Mivel a termelés hatékony­sága nem kielégítő mértékben javult, a népgazdaság egyensúlyának javítását első­sorban a beruházások visszafogásával és a lakossági fogyasztás korlátozásával tud­tuk elérni, ami hosszabb távon nem jár­ható út. A termelés a tervezettnél lassabban nőtt. A nemzeti jövedelem két év alatt mintegy 5 százalékkal, az ipari termelés 5 százalékkal, a mezőgazdasági termékek termelése 6 százalékkal emelkedett. A termelés minőségi jellemzőinek ki­bontakoztatásában szerény eredményeket értünk el. Az iparban a munka termelé­kenysége a termelést meghaladó ütemben nőtt, de elmaradásunk nemzetközi vi­szonylatban még jelentős. A termékszer­kezet korszerűsödött, de a változás még nem kielégítő: a hatékonyan működő vál­lalatok termelésének bővülése még nem elég gyors, a gazdaságtalan termelés csök­kentése továbbra is lassan halad. A mű­szaki megújulási készség és a vállalatok közötti kooperáció nem megfelelő. A helyzet javítása érdekében számos intézkedést tettünk. Központi program alapján lényegesen módosult az energia­felhasználás szerkezete. Biztató fejlődés tapasztalható az ipar egyes ágaiban, több a termékszerkezetet korszerűsítő vállalati kezdeményezés. Megkezdődött az energia- és anyagtakarékossági, valamint a hul­ladék- és másodnyersanyag-hasznosítási program végrehajtása. A kőolaj és a kő- olajtermékek fogyasztása 1979—1982. kö­zött mintegy 20 százalékkal csökkent. A gazdálkodás hatékonyabbá tétele, a vál­lalkozói készség élénkítése érdekében fel­gyorsult a vállalati szervezet és belső irá­nyítási rendszer korszerűsítése. Ösztönöz­tük a kiegészítő gazdaság új szervezeti for­máinak a létrehozását, illetve a korábbiak bővítését. A kezdeti tapasztalatok többsé­gükben kedvezőek. Nagyobb figyelmet fordítottunk a kül­gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, az együttműködés szélesítésére. Arra töre­kedtünk, hogy a KGST-országok közötti gazdasági kapcsolatokban új erőforráso­kat nyerjünk gazdaságunk számára, a mű­szaki haladás meggyorsítására, a termelési szerkezet korszerűsítésére. Számos javas­latot tettünk a KGST tevékenységének javítására, az együttműködés színvonalá­nak emelésére. Szélesítettük gazdasági, kereskedelmi kapcsolatainkat a fejlődő országokkal, és a fejlett tőkés országokkal is. Annak ér­dekében, hogy kedvezőbb feltételeket te­remtsünk nemzetközi gazdasági munkánk­hoz, csatlakoztunk az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi szervezeteihez, a Nemzetközi Valuta Alaphoz és a Világ­bankhoz. A Központi Bizottság megállapítja: a párt gazdaságpolitikájának fő célja a ter­melőeszközök társadalmi tulajdona alap­ján fejlődésünk szocialista vonásainak erő­sítése, a termelőeszközök hatékony ki­használása, az ország, a lakosság szükség­leteinek jobb kielégítése. A következő években a XII. kongresszuson jóváhagyott gazdaságpolitikai irányvonalat követve biztosítani kell a népgazdaság kiegyensú­lyozott fejlődését, erőteljesebben ki kell bontakoztatni az intenzív gazdálkodást, és meg kell teremteni a gyorsabb gazdasági növekedés feltételeit. Közvetlen tennivaló­ink középpontjában a külgazdasági egyen­súly megszilárdítása és az elért életszín­vonal megvédése áll. Korábban azzal számoltunk, hogy 1985- tőf kezdjük meg az adósság csökkentését. A külgazdasági körülmények arra kény­szerítettek bennünket, hogy ezt a számí­tottnál előbb tegyük meg. Ezért a jelen helyzetben a fizetőképesség fenntartása és jelentős áruforgalmi aktívum elérése a legfontosabb feladat. Ez teszi lehetővé az életszínvonal megőrzését is. Gazdasági problémáink megoldása, a szocialista építőmunka eredményes foly­tatása mindenekelőtt a termelésben dől el. Előrehaladásunknak kulcskérdése a mű­szaki fejlesztés meggyorsítása, a munka termelékenységének növelése, a minőség és a munkakultúra javítása, s mindezek révén a termelés jövedelmezőségének és versenyképességének fokozása. A fejlesz­tési forrásokat elsősorban rekonstrukciók­ra, a műszaki színvonal emelésére, a tech­nológia korszerűsítésére, az anyag- és energiagazdálkodás racionalizálására kell fordítani. Gyorsítani szükséges a tudomá­nyos eredmények alkalmazását, a korsze­rű technológiák bevezetését. Biztosítani kell a gazdaság számára fontos tudomá­nyos kutatások és fejlesztések megfelelő feltételeit. Kapjanak elsőbbséget a gyorsan kivite­lezhető, rövid idő alatt megtérülő és az exportképességet javító beruházások. A fejlesztéseknél növelni kell a hazai gyár­tású gépek és berendezések arányát, s fo­kozottabban kihasználni a KGST-együtt- működésében rejlő lehetőségeket. A szocialista ipar meghatározó szerepet tölt be a gazdasági életben, fejlődése nagy hatással van az egész népgazdaságra. Iparpolitikai irányelveket kell kidolgozni, amelyek számolnak a termelés differen­ciált fejlesztésével, a piaci követelmé­nyekkel, és az ország nemzetközi gazda­sági kapcsolataival. Azok a vállalatok, szövetkezetek fejlődjenek dinamikusan, amelyek a külső és belső feltételekhez al­kalmazkodva nyereségesen gazdálkodnak. Ennek érdekében működési feltételeiket javítani kell. Folytatjuk bevált agrárpolitikánkat. Ha­zánk természeti adottságai lehetővé, az exportképesség növelésének követelménye pedig szükségessé teszi a mezőgazdaság­nak — az értékesítési lehetőségekhez és a feltételeinkhez igazodó — fejlesztését. A mezőgazdasági termelésben is jobban fi­gyelembe kell venni a világpiac változá­sait, s ezekhez tudatosabban kell alkal­mazkodni. Ez megköveteli, hogy különös gondotr tordítsunk a költségek mérséklé­sére, az anyag- és energiafelhasználás ész- szerűsítésére, a takarmánygazdálkodás ja­vítására, a tárolási, szállítási és feldol­gozási veszteségek csökkentésére. Kiemelt feladat a növénytermesztés és az állatte­nyésztés hozamainak gazdaságos növelése, a minőségi követelmények érvényesítése, és a termőföld védelme. Az élelmiszerki­vitel bővítése érdekében szélesíteni kell választékot, javítani a minőséget, vala­mint a termelés, a feldolgozás, a tárolás és a forgalmazás összhangját. A népgazdaság fejlődésének nélkülöz­hetetlen feltétele külgazdasági kapcsola­taink bővítése, aktív részvételünk a nem­zetközi gazdasági, műszaki-tudományos együttműködésben. Politikai és gazdasági érdekeink egy­aránt azt követelik, hogy jobban használ­juk ki a KGST keretében megvalósuló, kölcsönösen előnyös együttműködés lehe­tőségeit. További kezdeményező lépéseket" kell tennünk az áruforgalom, a szakosítás és a kooperáció bővítésére. Aktívan részt kell vennünk a szocialista gazdasági in­tegráció kibontakozását célzó olyan javas­latok kidolgozásában, amelyek már a nyolcvanas években elősegítik országunk és a szocialista gazdasági közösség ered­ményes, az intenzív szakasz követelmé­nyeinek megfelelő fejlődését. A fejlett tőkés országokkal továbbra is a kölcsönös előnyök alapján szélesítjük gazdasági kapcsolatainkat. Célunk az ex­port és az import kiegyensúlyozott fejlesz­tése. Növelni kell a fejlődő országok rész­arányát külkereskedelmi forgalmunkban. A szocializmus építésének egész idősza­kában a gazdaságpolitika kialakításában, a népgazdaság fejlesztésében alapvető a párt irányító és az állam szervező szere­pe. A gazdaságpolitika következetes meg­valósítását a párt mindenekelőtt elvi, po­litikai eszközökkel segíti. A pártirányítás módszerei igazodjanak a társadalmi, gaz­dasági változásokhoz. Erősíteni kell az ál­lam szerepét a népgazdaság tervszerű fej­lődését biztosító közgazdasági, intézményi feltételek megteremtésében és összehan­golásában, valamint a tulajdonosi felügye­let ellátásában. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a gazdaságirányítási rendszer töké­letesítését, továbbfejlesztését. A bevált alapelveket megtartva, és a tizenöt éves gyakorlati tapasztalatokat figyelembe vé­ve a gazdasági mechanizmust úgy kell fejleszteni, hogy az egyidejűleg szolgálja az intenzív gazdálkodásból és a világgaz­daság változásaiból adódó feladatok ered­ményesebb megoldását. A gazdaságirányí­tási rendszer a jövőben is a szocialista tervgazdálkodás keretében fejlődik, a nép- gazdasági terv, valamint az áru- és pénz­viszonyok összekapcsolására, a piac aktív szerepének figyelembevételére épül, s le­hetővé teszi az önálló, felelős vállalati döntéseket, segíti a kezdeményező és a vállalkozási készség kibontakoztatását. A tervezőmunkában alapvető feladat olyan népgazdasági tervek kidolgozása, amelyek reálisan határozzák meg a gaz­daságfejlesztés fő céljait, mértékét és ará­nyait. A közgazdasági szabályozás kereté­ben fokozni kell az áraknak és a bérek­nek a költségmegtakarításra, a hatékony­ságra ösztönző és késztető szerepét, javí­tani kelt az érdekeltségi rendszert, s elő kell segíteni a munkaerő és a munkaész- közök ésszerű átcsoportosítását. Tovább kell haladni a népgazdaság intézményi és szervezeti rendszerének egyszerűsítésében. A gazdálkodásban segíteni kell a ru­galmas formák alkalmazását. Az állami vállalatok és a szövetkezetek elsődleges és meghatározó szerepét biztosítva a jövőben is támogatjuk a lakossági igények kielé­gítésében a kisipart és a kiskereskedel­met, valamint a termelőtevékenységben pótlólagos erőforrásokat feltáró kisvállal­kozásokat, munkaközösségeket. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a dolgozók aktív részvételét a vál­lalatok gazdálkodásával összefüggő elgon­dolások előkészítésében, kidolgozásában, a döntések meghozatalában és végrehajtásá­ban. A munkahelyi demokrácia fejleszté­sére politikai és gazdasági szempontból egyaránt szükség van. Eredményes mű­ködtetése felszínre hozza a vállalaton be­lüli tartalékokat, segíti hasznosításukat. Társadalmunk fejlődésében továbbra is fontos szerepet tölt be a szocialista bri­gádmozgalom és a munkaverseny. A jelenlegi helyzet az eddiginél több erőfeszítést követel. Széles körű összefo­gással, kezdeményezésekkel, fegyelmezett munkával, a XII. kongresszus határozatá­ban megjelölt gazdaságpolitikai irányvo­nal érvényesítésével megalapozható az in­tenzívebb, kiegyensúlyozott fejlődés. IY. Életszínvonal és szociálpolitika A VI. ötéves terv első két évében a la­kosság egy főre jutó reáljövedelme több mint 3 százalékkal, fogyasztása pedig csaknem 4 százalékkal nőtt. A reáljövede­lem 1983-ban' a kedvezőtlenebb gazdasági feltételek miatt némileg csökken, összes­ségében a lakosság életszínvonalát ezidáig sikerült a kongresszusi határozatnak meg­felelően megőrizni. Az egyes társadalmi osztályok, rétegek jövedelmi arányai érzékelhetően nem vál­toztak. A mezőgazdasági termelőszövetke­zetekben kis mértékben növekedett a kö­zös bevételből származó személyi jövede­lem, amiben a kiegészítő tevékenység bő­vülésének is szerepe van. A családok életszínvonala differenciál­tan alakult. Javult a jövedelmi színvonal azoknál a családoknál, ahol az elmúlt idő­szakban többletjövedelmet értek el, vagy új kereső állt munkába. A családok döntő hányadánál változatlan maradt a jövedel­mi és a fogyasztási szint. Romlott a hely­zet azoknál a családoknál, amelyeknél a munkabérjellégű jövedelem nem tartott lépést a fogyasztói árak emelkedésével. A gyermekes családoknál az egy főre jutó reáljövedelem valamelyest csökkent. A nehezebb körülmények között is ki­egyensúlyozott volt az áruellátás. A vá­sárlóerő és az árualap egyensúlyának fenn­tartása a múlt évben elkerülhetetlenné tette a fogyasztói árszínvonalnak az ere­detileg tervezettnél nagyobb mértékű emelését. A szolgáltatások színvonala nem javult kielégítő mértékben. Hazánkban a foglalkoztatottság válto­zatlanul teljes. Megvalósult az ötnapos munkahétre való áttérés. Az új szabadsá­golási rend bevezetésével nőtt a dolgozók egyes kategóriái — főként a fiatalok — szabadságának időtartama. Felgyorsult a munkaerőmozgás, több százezer dolgozó változtatott munkahelyet, de a munkaerő­nek a hatékonyabban működő vállalatok­hoz, gazdálkodó egységekhez való átáram- lása még nem kielégítő mértékű. Nem sikerült kellő haladást elérni a bé­reknek és a kereseteknek a teljesítmények alapján történő differenciálásában. A nagyvállalatok körében — a belső érde­keltségi rendszer hiányosságai miatt — továbbra is erős az egyenlősdi szemlélet, a kiugró teljesítményeket általában nem ismerik el azzal arányban álló, kiemelke­dő bérrel. A lakosság jelentős részének életkörül­ményei javultak. Folytatódott a lakásépí­tési program megvalósítása. Az elmúlt két évben 153 ezer lakás épült, több mint 2000 új kórházi ágy, 5100 bölcsődei, 1300 szociá­lis otthoni hely létesült. Kedvezőbbek let­tek a járóbeteg-ellátás feltételei. Tovább bővült az öregek napközi otthonának há­lózata. A párt és a kormány nagy figyelmet fordított az oktatás feltételeinek javításá­ra. Az óvodáskorúak óvodai elhelyezése — néhány nagyobb város kivételével — gya­korlatilag teljes körűvé vált. Meggyorsult az általános iskolai tanteremépítés. Válto­zatlanul gondot jelent a két műszakos ok­tatás, egyes iskolákban a pedagógushiány. Az életszínvonal megőrzéséhez, az élet- körülmények javításához szükséges felté­telek biztosítása továbbra is erőfeszítése­ink középpontjában áll. Arra kell töre­kedni, hogy a lakosság reáljövedelme az idei megtorpanás után a VI. ötéves terv hátralevő éveiben szolid mértékben emel­kedjék. Változatlan cél, hogy a dolgozók kerese­te mindenütt kerüljön jobban összhangba a végzett munka mennyiségével, minősé­gével, feltételeivel és eredményeivel. A bérszabályozás, a bérrendszer hasson ab­ba az irányba, hogy a dolgozók keresete arányos legyen a teljesítménnyel. Ezért a gazdálkodó egységek belső érdekeltségi rendszerét tökéletesíteni kell. A vállalati vezetés teremtsen olyan feltételeket, me­lyek lehetővé teszik, hogy a kiemelkedő munkát végző szellemi és fizikai dolgozók megfelelő anyagi elismerésben részesülje­nek. A közgondolkodásban el kell fogadtat­ni a végzett munkával arányban álló, ed­diginél nagyobb jövedelemkülönbségeket. Meg kell akadályozni viszont a teljesít­ménnyel nem arányos jövedelmek kelet­kezését. Biztosítani kell, hogy a jövede­lemkiáramlás összhangban legyen az áru­fedezettel. Gazdaságpolitikai céljainkat változatla­nul a teljes foglalkoztatás fenntartásával kívánjuk elérni. A munkaszervezés javí­tásával, a nélkülözhető munkaerő átcso­portosításával kell biztosítani a hatékony foglalkoztatást. Az ötnapos munkahét ta­pasztalatait felhasználva elő kell készíte­ni az iparban a 40 órás munkahétre való áttérést. A szociálpolitilkával tovább kell erősí­teni a létbiztonságot. A következő évek­ben át kell tekinteni a szociálpolitika in­tézményrendszerét. Kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermekes családokra, a csa­ládalapító fiatalokra, a nehéz körülmények között élő, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberekre. Az állam, a gazdálkodó szervezetek és a lakosság közös erőfeszítéseivel és fele­lősségével, ésszerű, szervezett tevékeny­séggel javítani kell a lakásellátást és a lakókörnyezetet. El kell érni, hogy a csa­ládok, különösen a lakással nem rendel­kező családalapító fiatalok lakásigényük (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents