Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-15 / 88. szám
EHSSHIEJ 1983. április 15., péntek Pályaudvar a pályaudvar előtt... TAtkomlAsi Haladás Tsz Bérszínvonal-gazdálkodás helyett keresetadóztatás A DÉMÁSZ emberei a kábeleket fektetik ... Ha valaki utazás előtt áll, jobb, ha fohászkodik egyet. Eső ne essen Békéscsabán! Ne higyjék azt, hogy egy Újfajta babona miatt kell fohászkodni ! Ugye megfordultak mostanában a megyeszékhely vasútállomásán? Ki azért, mert utazott, ki azért, mert várt valakit (ez a szerencsésebb helyzetben levő). A kiásott árkok, az elkerített területrész, a sorra lerakott betoncsövek, panelek arra utalnak, valami épül! Igen. Épül az új buszpályaudvar. Közben hordják a sarat az állomás épülete elé, oda, ahol a buszról lelép áz ember kiglancolt cipőben, mert éppen utazik. Óhatatlanul beletalpal a teherautók, földmunkát végző gépek által felhordott sárba. Aztán ahova megérkezik, napsütéses idő van, kilép a vonatból koszos, sáros cipőben. Hogy is halad ez a munka? " Molnár Gábor, a KEVIÉP építésvezetője mutatja az építkezés dokumentációit. Olyan tömeg, hogy egy kis Fiatban biztos nem lehetne elszállítani. — Nem tudok megnyugtató választ adni arra, hogy mikor lesz rend az állomás környékén. Az építkezés várható befejezése 1985 vége. Annak ellenére tartjuk a határidőt, hogy kapacitáshiány miatt sem a posta nem vállalta az alépítmény-létesítést, sem a DÉMÁSZ az útátvágást. Ezt is mi csináljuk. — Kint, az építkezésen kevés embert látni dolgozni... — Eleget ahhoz, amit most csinálnak. Az a nyolc ember, akiket látott a mi területünkön árkot temet. A MÁV-nak volt a régi közművesített területe, ezt kellett új nyomvonalra terelnünk. Most készültünk el vele. — Mi a következő feladat? — A réselés. Közérthetőbben: miután az állomás előtt egy aluljárót építünk, ennek feltétele az, hogy olyan beton alap készüljön, ami a talajvizet kizárja. Ez a munka időigényes. Egy évig is eltarthat. Hadd mondjam el, hogy bár tábla tiltja a magángépkocsik behajtását a munkaterületre, mégis naponta sokan szegik meg ezt a tilalmat, veszélybe sodorva önmagukat. A munkaterületen nehézgépek dolgoznak, az árkok esetleg még nincsenek tökéletesen betemetve. Leszakadás veszélye fenyeget! így aztán hiába vigyázunk és vagyunk körültekintőek, ha az emberek felelőtlenül megkockáztatják a rendőrséget kijátszani és be- kocsikázni az állomás épületéig. — Hol álljanak meg a gépkocsik, hiszen jelenleg az ideiglenes parkolót is lezárták? — Csak addig, amíg a DÉMÁSZ meg nem csinálja a kábelfektetést. Ez pedig egy-két napot vesz igénybe. Egyébként szó van arról, hogy előrehozzuk az állomás előtti parkoló építését és akkor ez a gond is megoldódik. — A réselés, illetve az aluljáró elkészülte után következik a pályaudvar építése? — Igen. Egy négyszintes Volán-irodát építünk, ahol tartózkodók, forgalomirányítók és más irodai helyiségek I lesznek, az alsó szinten pedig szolgáltatók kapnak helyet. A régen várt autóbuszpályaudvar építése tehát — egyelőre — jól halad. Talán érdemes lesz egy-két évet türelemmel lennünk a most feldúlt állomás környékének 5 láttán. Hiszen az új objek-: tűm a mi kényelmünket szolgálja majd. Kép, szöveg:: Béla Vali A történelmi borvidék szőlőiből évente 50—60 ezer hektoliter különleges minőségű bor érlelődik a Tokajhegyaljai Borkombinát több száz éves pincéiben. A képen: a bor tisztaságát vizsgálják a bodrogszegi pincékben (Fató: MTI — Kürti Ákos felvétele — KS) A központi rendelkezések ebben az évben a mező- gazdaságban lehetőséget adnak az általánostól eltérő keresetszabályozás alkalmazására. Az új forma, a belső érdekeltségi rendszer, a teljesítményekhez igazodó bérezés célszerűbb felhasználásával nagyobb mozgásteret biztosít a hatékonyabb gazdálkodáshoz. Mindez az eddig alkalmazott keresetszabályozási forma kritikája is lehet. Vajon mi a véleménye erről az új formát pályázat útján alkalmazó mezőgazdasági üzem, a tótkomlósi Haladás Tsz főkönyvelőjének? — Tavaly a Haladás Tsz 2,5 százalékkal emelhette külön (progresszív) adózás nélkül munkadíjszínvonalát. Hogy ez mire volt elég? Béremelésre semmi esetre sem. A szövetkezetből ugyanis igen sokan mentek el az elmúlt évben is nyugdíjba, azok közül, akiknek nem volt szakmájuk, és így keresetük az átlag alatt volt. Pótlásukra szakképzett munkaerőt vettünk fel, de őket már jobban meg kellett fizetnünk. Így a 2,5 százalékot az újonnan érkezők többletbére vitte el — válaszol a főkönyvelő. — Miért nem választottak másmilyen megoldást? — Először is, mert a termelés folyamatossága miatt a munkaerő pótlásáról feltétlenül gondoskodnunk kellett. Ugyanakkor elvetettük az ilyenkor szokásos legkézenfekvőbb megoldást is, azt, hogy a magas mellé egy alacsonyabb keresetűt vegyünk fel, mert ez a munkafegyelem lazulásához vezetett volna. — Vagyis lemondtak a béremelésről?! — Az az igazság, hogy sem az elmúlt évben, sem korábban nem tudtunk úgy gazdálkodni, hogy a megengedett munkabérszínvonalon belül maradjunk. Két éve 3,7, tavaly 2,5 százalékkal léptük túl a megengedett határt. Ezért' azután csaknem 1,4 millió forint különadót fizettünk. Pedig sok mindent megpróbáltunk, a munkaerő természetes cserélődése azonban erőfeszítéseinket hiábavalóvá tette. Ellentmondásosnak tűnik, hogy éppen ebben az időszakban — a béremelések csökkenése idején — hallhattunk egyre többet a differenciálásról, mint az ösztönzés egyik lehetőségéről. Elviekben egyet is értettünk vele, de a gyakorlatban már nem tudtunk mit kezdeni a módszerrel. Eddig a progresszív adózás miatt a kiemelkedő gazdálkodást, munkát sem ismerhettük el megfelelően. Az egyik legnagyobb gondunk végül is az volt, hogyan lehetne a bér- színvonalat a megengedett határok között tartani. — Ez az útkeresés leköthette a szakemberek figyelmét. A kétezer 800 hektáros, kiváló címet elért közös gazdaság eredménye azonban így is elismerésre méltó. Tavaly például 21,5-millió forint nyereséget értek el a szövetkezetben. De vajon a keresetszabályozás új formáját csak a többletadó „elkerülése” miatt pályázták meg? — Ügy ítéljük meg, hogy a keresetszabályozás az észszerűbb munkaerő-gazdálkodással és sok vonatkozásban a hatékonysággal is szoros kapcsolatban áll. Segít abban, hogy a munkaerőt fokozottabban tegyük érdekeltté a nyereség termelésében. Ezeken az általános meggondolásokon túl a szövetkezet helyzete is új megoldások keresésére ösztönzött bennünket. A közelmúltban a mellék- tevékenység fejlesztése mellett döntöttünk. Sörpalackozó üzem ‘^építését határoztuk el. Az üzembe az átadást követően (ez a' közelmúltban megtörtént) a növény- termesztésben dolgozó asz- szonyok kerültek. Az ő keresetük korábban alacsony volt, csak időszakos munkát vállaltak, tulajdonképpen a háztáji földért dolgoztak. Az ő alacsony fizetésük eddig „hasznára” volt bérgazdálkodásunknak. A palackozó átadása után azonban nehéz helyzetbe kerültünk volna. — De az Önök pályázatát végül is elfogadták. A szövetkezetben az idén a keresetszabályozás új formái közül a nagyüzemi keresetadóztatást vezetik be. Mi ennek a lényege? — A keresetek adóztatása dolgozónként történik, és lényegében a szövetkezet vezetése dönti el, hogy a nyereségből mennyit fordít fejlesztésre, mennyit munkabérre és egyéb alapokra. — Ez óriási felelősséggel jár, ugyanakkor nagyobb mozgásszabadságot biztosít... — Kétségtelen, de tisztában vagyunk azzal is, hogy a jövedelemnövekedés alapja végül is a termelés fejlesztése. Több bér valójában csak többleteredményből fizethető, igaz, ebben az esetben a bérnövekedést már nem akadályozza progresszív adó. — Az elv tehát itt is az, hogy több pénzhez csak jobb munkával lehessen hozzájutni. Milyen lesz a gyakorlati megvalósítás? Vannak-e elképzeléseik? — Nálunk nem alakult ki az ágazati önelszámoló rendszer. Ügy látjuk most is, erre a mi üzemi méreteink nem felelnek meg. így tehát az ágazati nyereség helyett a végtermék lenne a visszaosztás alapja. Vagyis, minél több a gazdaságosan előállított termék, annál több pénzt kapnának év végén a nyereségrészesedésből a munkában részt vevők. Elképzeléseinket még nem dolgoztuk ki véglegesen, abban azonban valamennyien egyetértünk, hogy ne a havi fizetések emelkedjenek elsősorban. Év végén fizetjük ki a többletet, ha erre eredményeink lehetőséget adnak. — Lát-e biztosítékokat a vállalati nyereség növelésére? — Alapvetőnek tartom, hogy jól bevált vetésszerkezetünket tartsuk fenn, s ezen belül nézzük meg, milyen belső tartalékokkal rendelkezünk. Azt hiszem, hogy az eddiginél is jobb technológiai megoldások mellett legnagyobb tartalékaink a költségmegtakarításban vannak. így a műtrágya, a növényvédő szerek, a takarmány, az alkatrészek és az energia felhasználására jobban kell ügyelnünk. — Mindezt hogyan képzeli? — A vezetők, mindenekelőtt a középvezetők érdekeltségét kell gyökeresen megváltoztatnunk. A prémiumfeltételek kialakításában várható a legtöbb módosítás. A középvezetőkön múlik majd, hogy valóban az előírtaknak megfelelő-e a növényvédő szer, a műtrágya stb. felhasználása. A traktoros az adott területre meghatározott mennyiségű műtrágyát kap. Rajta elsősorban az múlik, hogy egyenletesen szórta-e szét a hatóanyagot. De a középvezető rendszeres ellenőrzésével ebben az esetben is fontos szerepet játszik. — Ez azt jelentené, hogy az üzemi bérszabályozásban jelentősebb változások nem lesznek? — A keresetszabályozás a vezetést változtatásra kényszeríti. De nem hiszem, hogy az eddigi gyakorlat alapvető felülvizsgálatára lenne szükség. Már csak azért sem, mert a belső érdekeltség állandó figyelemmel kísérése mellett jó munkahelyi légkör alakult ki. Ez olyan tényező, amelyet elhamarkodott lépésekkel nem lenne célszerű megbolygatni. Kepenyes János Lakásépítő kisiparosok Szarvason, a város északnyugati részén, közel a kákafoki holtághoz több lakásos, emeletes házak sorakoznak egymás mellett. Kettő most épül. Ezek közül a sor végén levő hosszabb épület, amelyben 11 lakás van, nemsokára el- \ készül. Legalábbis Ku- lasák Márton kőműves- ; mester, kisiparos, a fő- vállalkozó állítja, hogy április 31-én a 11 család beköltözhet új otthonába. Varga László, az egyik lakás tulajdonosa, aki az építkezést eddig nemcsak figyelemmel kísérte, hanem ő maga szerelte a központi fűtést, készítette el a lépcsőt, és a szobák parkettázását. Bízik a határidő megtartására tett ígéretben. A kívülállónak is úgy tűnik, hogy a mostani munkatempó jó, nem lesz lemaradás. Hat-hét éve kezdődött. Varga László a feleségével együtt úgy határozott, hogy Mezőhékről Szarvasra költözik. Fel is vették a lakásépítők névjegyzékébe. Több, mint három évvel ezelőtt levelet kapott, amiben értesítették: övé lesz a hetedik lakás. — Előbb nem volt kivitelező, majd jött Marci bácsi (Kulasák Márton,) utána pedig Ábrahám György kőművesmester, kisiparos — mondja. — Hány szoba van? — érdeklődőm. — Két szoba, és két félszoba. Az egész lakás területe (kamrával, garázzsal) több, mint 100 négyzetméter. — Ára? — A költségvetés szerint 740 ezer forint. — A munka minősége? — Jó, elégedett vagyok. i'A öí . Kulasák Márton néhány évvel ezelőtt már épített »gy négylakásos házat, hasú ó szervezettséggel. Akkor is kisiparosok vállalták a szakipari munkát, köztük Kesztyűs Imre burkoló, Zima Pál, valamint Gunda Mihály és Horváth Ferenc szobafestő, mázoló, Skorka Pál vízvezeték-szerelő, Tóth Pál asztalos, Takács Lajos villanyszerelő, Herkó Ferenc bádogos és Szirony Pál lakatos. Ezen az építkezésen ugyancsak ők vesznek részt, és ismét Kulasák Márton az első számú vállalkozó. — Először úgy volt, hogy hatlakásos lesz a ház. Külön lett volna még egy négy-, lakásos is, ami azonban csak egybeépítve fér el ezen a területen. Aztán tizenegy lakás lett. Itt kapott lakást a lányom, a férje és az unokám. Kénytelen voltam vállalni a munkát — tájékoztat. — Megbánta? — Sok a gond, ami néha szinte megoldhatatlan. — Például? — Nincs segédmunkás, illetve ha van, csak több pénzért jön el, mint amennyit az egységárgyűjtemény meghatároz. A különbözetet pedig nem lehet az adóban elszámolni. — A lakástulajdonosok és hozzátartozóik nem segédkeznek? — Csak nagyon kis mértékben. Valamennyiüknek munkahelyük van, nincs idejük az építkezésben részt venni. — Anyag? — A lakásszövetkezet és a tulajdonosok közreműködésével minden rendelkezésre áll. Ábrahám György kőműves-kisiparos is jobbnak tartja a kisebb munkákat. Ehhez hiányzik a kellő felszereltség, mint például a vakológép. Megvásárlására pedig nincs „tőke”. • í!4 Maczik István segédmunkásnak 23 forint az órabére. Elégedett vele. Néhány szót váltunk: — Hetenként hány órát dolgozik? — ötvenet. — Érdemes? — Másutt nem keresnék ennyit... A munka is tetszik. Előbb az egyik ipari szövetkezetben műanyag- gyártó gépnél dolgoztam. Itt sokkal jobb a helyzet. Kesztyűs Imre burkoló kisiparos egy segéddel dolgozik. — Érdemes? — kérdezem tőle. — Igen, ilyen nagy építkezésen kifizetődőbb a munka, mert nem kell az anyagot ide-oda hordani. — Garantálja a minőséget? — Másfél évig minden olyan hibát, aminek én vagyok az oka, azonnal és díjmentesen kijavítok. Zima Pál festő kisiparos főként azért vállalt itt munkát, mert hosszabb távra szól. Igaz, jobb a régi felületre festeni, mint az újra, de ezekben a lakásokban is elfogadható lesz a minőség. — Milyen a szervezettség? — Mindig van munkaterület, amikor sorra kerülök. Elégedettek az építők és az építtetők? Akikkel találkozom, azok közül — mint az előzőekből is látható — csak Kulasák Márton nyilatkozik kissé lehangoltan. Úgy tűnik, a szervezéssel kapcsolatos teendők meghaladják az erejét. Ám mégis valamennyien elismeréssel beszélnek róla: a társai és a lakástulajdonosok is. A tények pedig azt bizonyítják, hogy a kisiparosoknak — a nagybb építőipari szervezetek mellett — összefogással eredményesen lehet hozzájárulniuk a lakásprogram megvalósításának elősegítéséhez. Különösen akkor, ha az építők és az építtetők kellő tapasztalatra tesznek szert, és az illetékes szervek (a tanács, az OTP, a KIOSZ) támogatják őket. Pásztor Béla
