Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-15 / 88. szám

o 1983. április 15„ péntek Ujjárendezett Csontváry Múzeum Pécsett Hétköznapjaink erkölcse Az utóbbi években szinte havi rendszerességgel érkez­nek meghívók a megye kü­lönböző kereskedelmi egysé­geitől, amelyek az itt-ott megtartandó kóstolással egy­bekötött árubemutatókra in­vitálnak. Ezekkel a kétségtelenül kis beruházást igénylő, mégis hatásos reklámfogásokkal már régóta bajom van. Meg­értem én a termelőket, akik ezzel szeretnék rávenni a kereskedelmet, hogy ebből vagy abból a termékből töb­bet, vagy egyáltalán: ren­deljen. Megértem az üzlete­ket, a kereskedelmi vállala­tok vezetőit is, hogy vállal­ják ezeket a „rendezvénye­ket”, amelyek nem kis több­letmunkát jelentenek. Csupán egy valamit nem tudok és nem is akarok meg­érteni. Az pedig a közönség, vagyis mi: a vásárlók visel­kedése. Legutóbb Békéscsabán, a Korzó étteremben a Gyulai Húskombinát rendezte meg kóstolóval egybekötött áru­bemutatóját. Közművelődési program lett volna. Vagyis annak szánták a vendéglá­tóipari egység munkatársai, a szervező Megyei Művelő­dési Központ népművelői. Erre számítottak a húskom­binát képviselői is. Az étke­zési, a szokáskultúra javítá­sát, módosítását célzó prog­ram — lett volna. Telt ház volt. Jó másfél százan férnek el egyszerre a Korzóban. Az ízlésesen meg­terített asztalok mellett min­den társadalmi réteg min­den korosztályának mindkét nembeli képviselője helyet foglalt. S amikor elhangzott a „Jó étvágyat!” mondat, az eleddig a tájékoztatókat fi­gyelmes arccal hallgatók hir­telen megváltoztak. Egymást taposó, a „kicsi rakás na­gyot kíván” játék figurájára emlékeztétő gomolyag lett a bemutató asztalok előtt. Vol­tunk néhányan, akiknek el­ment az étvágyunk ... Meg­ismétlődött a jelenet, amely­nek tanúja voltam már Me- zőkovácsházán és Békésen, Gyulán és Szeghalmon — nem is egyszer. A rossz, a kellemetlen em­lékek idővel eltompulnak, el­tűnnek. Bízom abban, hogy a rendezők agyában is meg­történik — mihamarább! — ez a felejtésfolyamat. Egy kérdés azonban nem törlő­dik ki az én fejemből, talán sohasem. Miért kell a potya, az ingyenevészet nekünk, akiknek telik pénztárcánk­ból mindegyik termékre, sőt jobbra, drágábbra, többre is? Miért feledkezünk meg a legelemibb emberi méltó­ságunkról, erkölcsi tartásun­kat miért adjuk fel a másik orra elől elorozható falatka kedvéért? Miért kell megta­gadni emberi mivoltunkat? Talán egyszer választ és ki­elégítőt kapok a kérdésre, a kérdésekre. Bízom abban, hogy ezt a választ a gyakor­lat, a példa hozza meg. Mi­hamarább arról is szeretnék egy jegyzetet írni... A pécsi Csontváry Múze­um április közepétől meg­szépítve és kibővítve fogad­ja látogatóit. A nagyközön­ség számára sohasem volt együtt ekkora anyag Csont­váry Kosztka Tivadar mű­veiből, mint most Pécsett, a Janus Pannnonius utcában. Kalandos sorsú életmű Sok magyar vidéki várostól eltérően Pécsett a múlt szá­zad hazafias felbuzdulásai idején nem épült központi múzeum: egy-egy lakóházat vettek igénybe és alakítottak át múzeum céljára. Már a század első felében is így tör­tént — és lényegében azóta is egy-egy átalakított épület­ben kaptak helyet a város gazdag múltjának emlékeit őrző, vagy az új hagyomá­nyokat megteremtő múzeu­mok, gyűjtemények. Így szü­letett meg a Modem Ma­gyar Képtár, így lett a Káp­talan utcából a nevezetes „múzeumi utca” a Zsolnay- múzeummal, Vasarely, Uitz Béla, Martyn Ferenc gyűjte­ményével. A közeli Janus Pannonius utca 11. szám alatt nyílt meg 1973-ban a Csontváry műveit bemutató múzeum is. Csontváry műveinek sorsa nem kevésbé kalandos és ti­tokzatos, mint a festőé. Csontvárynak életében négy kiállítása volt (egy Párizs­ban, három Budapesten), majd 1930-ban és 1936-ban ismét Budapesten, 1948-ban ismét Párizsban. Az 1949-es brüsszeli tárlat után elvesz­tek a képek, de 1956-b»n ar­ról értesítették Gerlóczy Ge­deon építészt, a Csontváry- hagyaték tulajdonosát, hogy a képek mégis megvannak. Az 1958-as brüsszeli világ- kiállításon tíz mű került a közönség elé: A Sétalovaglás egy-egy Van Gogh- és Gau- guin-kép között fügött. Itthon Székesfehérváron, majd Budapesten rendezték meg az első nagy bemutatót Csontváry műveiből 1936- ban. A modern magyar mű­vészet értékeit megőrző tö­rekvések folytatásaként Pécs­nek sikerült megszereznie a hagyaték legnagyobb részét, Megállapodás született a Nóg- rád megyei Tanács és a Közép- szlovákiai Kerület tanácsi veze­tői között annak a közös ma­gyar-szlovák Madách-megemlé- kezésnek a programjáról, amely­re a költö születésének százhat­vanadik, Az ember tragédiája bemutatójának századik évfor­dulója alkalmából a szlovákiai Nagykürtösön és Alsósztregován kerül sor szeptember 23-án és 24-én. A közös megemlékezés keretében a nagykürtösi szín­házban budapesti színházak mutatják be Az ember tragédiá­és tíz évvel ezelőtt megnyit­ni az említett állandó kiállí­tást. Ez a tárlat 1980 óta volt zárva, és most új művekkel gazdagodva nyílott meg is­mét. Képek rejtekhelyen A legjelentősebb Csont- váry-alkotások a pécsi mú­zeum tulajdonában, vannak. Gerlóczy Gedeon annak ide­jén a birtokában levő fest­mények kétharmadát adta át a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak bemutatásra. Az újabb képek részben a Ka­nadában élő Gerlóczy-örö- köstől vásárlás útján kerül­tek a magyar állam tulajdo­nába. A Magyar Nemzeti Galéria mellett számos ma­gángyűjtő is kölcsönzte fél­tett kincsét hosszabb-rövi- debb időre Pécsnek. Az el­múlt néhány évben a múze­um létének köszönhetően igen sok kép került elő ha­gyatékból, padlásról, pincé­ből, gyakran szinte a sze­métből. A művészettörténé­szek feladata volt az isme­retlen képeket felderíteni, a valódi műveket elválasztani a szép számú hamisítvány­tól, restaurálni, megtisztíta­ni a festményeket, grafiká­kat. Sok éves, felelősségtel­jes munkát jelentett ez. Közben folyt a múzeum át­alakítása: a belül hófehérre festett eklektikus stílusú épület egész első emeletét a múzeum kapta meg. Az el­rendezés terveit dr. Romvá- ry Ferenc művészettörténész, a Csontváry-életmű kitűnő ismerője készítette, akinek nagy szerep van a múzeum létrejöttében: számos fest­ményt kutatott fel, és szer­zett meg Pécs számára. Pé­csiek a múzeumot tervező belsőépítészek, a restauráto­rok, a technikai berendezők. A nagyobb képeket olyan keretre teszik fel, amilyene­ket hazánkban eddig még nem alkalmaztak: Mada­rassy Walter művészettörté­nész tervezte a különleges alumínium vakkereteket, ezekre állítható rugók feszí­tik fel egyenletesen a hatal­mas vásznakat. A világítás ját pódiumelőadásban. Ugyanitt szeptember 24-én magyar és szlovák irodalomtörténészek részvételével tudományos kon­ferenciát tartanak Madách Im­re életéről és munkásságáról, s dokumentumkiállítást nyitnak a költő életéről, munkásságáról. A megemlékezés résztvevői Alsó­sztregován megkoszorúzzák Ma­dách Imre síremlékét és megte-* kintik a restaurált Madách Mú­zeumot, a híres „oroszlánbar­langot”, ahol a tragédia megszü­letett. mesterséges, a légkondicio­nálás 55 százalékos páratar­talom mellett 20 Celsius-fo- kos hőmérsékletet garantál: a berendezés gyártója a svájci Sulzer cég. Először a közönség előtt A múzeumba belépő láto­gatókat Csontváryra vonat­kozó fényképek, dokumentu­mok fogadják; magyar, né­met, angol és szerb-horvát nyelven olvasható az 1908-as kiállítási katalógusban meg­jelent úgynevezett kis ön­életrajz. A falon bronztábla és buszt Gerlóczy Gedeon emlékére. Az első szobában az úgy­nevezett iskola előtti tanul­mányok kerültek, és kettő kivételével valamennyi mün­cheni tanulmányrajz itt van. A második szobába az 1900- as évek elejéről a Fohászko­dó üdvözítő, a Római híd Mostarban és a Baracknyílás Mostarban, a Castellammare di Stabia, a Vihar a Nagy Hortobágyon és a két jajcei festmény. Ezek a JPM tu­lajdona, illetve a Gerlóczy- hagyaték részei, de ide ke­rült fél évre a más gyűjtők­től és múzeumoktól szárma­Egyre gyakrabban lépik át Szabolcs-Szatmár határát a nyíregyházi színtársulat tagjai, akik a keleti országrészen kívül táj előadásokat tartanak több hajdúsági településen is, és most, a sárospataki új műve­lődési centrum elkészültével új helyszínnel gyarapodik tájkör­zetük. A patinás város művelő­dési házának színpadán április 21-én mutatkoznak be először: Shaw Pygmalionját viszik szín­re. A pataki vendégszereplést dunántúli bemutatósorozat kö­zó képek egy része is, mint például a Schaffhauseni víz­esés. A harmadik, a nagyterem­ben találhatók a legnagyobb, legismertebb művek: a Ma­gányos cédrus, a Nagy tarpa­taki vízesés a Tátrában, a Mária kútja Názáretben és a Marokkói tanító — ezek Pécsett maradnak —, a Za- rándoklás a cédrushoz a Ma­gyar Nemzeti Galériába ke­rül majd. A negyedik szobá­ban egyebek között A Pa­naszfal bejáratánál, a Temp­lomtéri kilátás a Holt-ten­gerre, az Olajfák hegye Je­ruzsálemben, a Kocsizás új­holdnál Athénben és a Séta­lovaglás a tengerparton lát­ható. Az ötödik szobában ké­sői művek, a TO-es években készült grafikák kerültek, köztük olyanok, amelyek még sohasem voltak kiállít­va, például az Allegorikus je­lenet, de itt van például az ismert Önarckép rigóval is. A kiállítást és az életmű­vet bemutató színes pros­pektus készül, az előcsarnok­ban poszterek, képeslapok vásárolhatók. Szerda kivéte­lével naponta 10-től 18 órá­ig látogatható a Csontváry Múzeum. Gárdonyi Tamás veti majd: május 3-a és 5-e kö­zött három alkalommal lépnek fel — első ízben — Siófokon és Székesfehérvárott. Programjuk­ban a Shaw-darab mellett gyer­mekelőadás is szerepel: a Kvan­tum fantum csapdája című me­semusical, szerzői Muszty Bea, Dobay András és Szabó Tünde, rendezője Vitai András. Már az is bizonyos, hogy a budapesti színházi fesztivál műsorában a Rezeda Kázmér szép élete cí­mű színmüvet adják elő május 28-án a Madách Színházban. Diáklapszemle Nemrég került a kezembe a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépis­kola „Szemle” című lapjának ez évi, első száma. „Idegen­nyelvi szám”. Ezt a felírást vi­seli a fedőlap, amelyet hamar felütöttem, mert érdekelt, mi lehet a szerkesztőség célja a „Kedves olvasóval”. Nos, rövi­den hadd idézzük a célkitűzést, s aggályainkat: „öt nyelven próbálunk meg új ismereteket átadni” — ír­ják. Nem lesz ez kicsit sok? S vajon megkérdezték-e valami­lyen felmérés formájában, mely nyelvek azok, amelyeket szíve­sen tanulnának meg, vagy gya­korolnának az olvasók. Ha igen, ezt is közölni kellett volna. Nos, a gyakorlást, a tanultak felelevenítését még elképzelhe­tő, hogy segítheti e havonként megjelenő kiadvány. De új nyelv tanulását? Még ha „eze­ket az oldalakat ne úgy tanul­játok, mint kötelezőt, leckét, hanem úgy, hogy szórakoztas­sátok el vele magatokat. . javaslatnak eleget tennénk, ak­kor sem igen sajátíthatnánk így el egy idegen nyelvet. Részben, mert a kiejtést meg­tanulni írott tanácsok mellett igen pehéz, részben pedig, mert az egyes számok között túl sok idő — egy hónap — telik el. S akár szórakozás, akár lecke ez a néhány oldal, ennyi időre nem ad elég útravalót. . . Szívesen látjuk a diáklapo­kat, mert mindig friss, érdekes, vidám dolgokat olvashatunk bennük. A témák színesítéséül, úgy hisszük, elképzelhető egy- egy idegen nyelv gyakorlása. Am egy önálló lap anyagául egysíkúnak, érdektelennek tű­nik. N. A. Önnek is volt bérlete? A bérletezés régi, jól bevált szokás. A közönségszervezők el­sütik a bérleteket, aztán az előadáson lesznek, ahányan lesznek ... A bevétel megvan, s a brigádnaplókba, statiszti­kákba is gyűlnek az értékes trófeák. Ez utóbbi, sok tréfára adott már alkalmat az elmúlt évek­ben, a Ludas Matyi hasábjaitól Hofi Géza műsoráig. Lassan azonban nem a garast, hanem a fémhúszast kell, hogy a fo­gunkhoz verjük, s ennek tük­rében sok-sok bérletes előadás elképesztő pazarlásnak tűnik. A legutóbbi példával a békéscsa­bai ifjúsági házi pódiumszínház- sorozatán találkozhattunk, áp­rilis 11-én, a költészet napján (!). Az eladott bérletek és je­gyek száma ,erős házat” ígért, s az eredmény? A kétszázötven bérletes közül — a bérletek 90 százalékát intézmények, válla­latok vásárolták meg, nem cse­kély „központi támogatással” — jó, ha száz megjelent. (A tiszteletjegyesekről talán majd máskor . . .) Vajon hol voltak a többiek? Hétfő lévén, föltehető- leg nem a tv előtt. Talán a munkapadnál, vagy otthon, könyvek fölé görnyedve? Lehet. Ám, hogy például 800 szemé­lyes nagyüzemben nem akad öt olyan dolgozó, akinek Pécsi Il­dikó és Keres Emil neve jelent valamit (József Attiláét már csak zárójelben merem leírni), s drága idejéből, nem sajnál rá­juk két órát, ez azért már megdöbbentő. Vajon hány forint úszik el így, hány fölhaszná­latlan bérlet hever az asztal­fiókokban? Sz. b. Emlékezés Madáchra Nyíregyházi színészek - túl a szabolcsi határokon Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.27: Gyógyszer a húsban? 8.37: Rapszódiák. 9.33: Száll az ének. 10.05: A Tenkes kapitánya. 10.45: Érik a fény. 10.50: Két filmdal. 11.00: Gondolat. 12.45: Hétvégi panoráma. 14.02: A felvilágosodás kora. 14.52: Vackar: Morva tánc. 15.05: Révkalauz. 16.00: Mit üzen a Rádió? 16.35: Operaáriák. 17.05: Haydn: G-dúr (Oxfordi) szimfónia. No. 92. 17.35: Szociális foglalkoztatóban dolgozom. 18.00: Lantmuzsika. 19.20: „Színház az egész világ.” Arcok és történetek a pesti „Broadway” mai életéből. 20.18: Népszerű melódiák Kör­mendi Vilmos feldolgozá­sában. 20.39: Operettkedvelőknek. 21.30: Helyszínrajz. 22.30: A Tátrai vonósnégyes ját­szik. Kb. 23.30: Bartók egynemű karaiból. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A KISZ Művészegyüttes Központi Énekkara éne­kel. 8.35: Slágermúzeum. 9.46: USA ’83. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.45: Népi muzsika. 13.15: Gyermekeknek. 14.00: A Petőfi rádió zenedél­utánja. 15.30: Könyvről könyvért. 15.45: A Who együttes felvételei­ből. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Válogatott felvételek. 19.40: Nótakedvelőknek. 20.35: Iránytű. 21.35: Két népdalkantáta. 21.55: Nosztalgiahullám. 22.30: Hol tartunk? 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Vivaldi: Őrjöngő Loránd. 11.54: Schubert: Rosamunda — kísérőzene. 13.07: Karácsony Benő: Napos oldal. 13.17: Kamarazene. 13.58: öt évszázad muzsikájából. 15.16: Operaáriák. 15.56: Üj lemezeinkből. 17.00: Muzsikáról versben, pró­zában. 17.31: Részletek Joachim Kühn dzsesszkvartettjének új le­mezéről. 18.00: Külpolitikai klub. 18.30: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkarának hang­versenye. Kb. 19.55: Glenn Gould zongorázik. 20.38: Bemutatjuk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat új Mozart-lemezét. 21.30: Opera-művészlemezek. 22.30: Maurice André trombitán játszik. 22.59: Ázsiai zenekultúrák. SZOLNOKI STŰDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Ritmusrodeó. Szerkesztő: Zentai Zoltán. 17.35: Félidőben az országgyűlé­si képviselőkkel. Riporter: Vágási Kálmán. 17.50: Könnyű hangszerszólók trombitára. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé. Történelem. (Alt. isk. 7. oszt.) (f.-f.) 8.20: Fizikai kísérletek. II. 9.00: Környezetismeret. (Alt. isk. 4. oszt.) tf--f-) 9.35: Rajz- és műalkotás-elem­zés. (Alt. isk. alsó tago- • zat.) 10.00: Magyar irodalom. (Ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 10.30: Deltácska. (f.-f.) 10.50: Képújság. 13.45: Iskolatévé. Deltácska. (f.-f., ism.) 14.05: Környezetismeret. (f.-f., ism.) 14.35: Fizikai kísérletek. II. (ism.) 14.45: Magyar irodalom. (f.-f., ism.) 15.10: Rajz- és műalkatás-elem- zés. (ism.) 15.30: Történelem, (f.-f., ism.) 15.50: Hírek. 15.55: Valahol Oroszországban, (ism.) 17.10: Keresztkérdés. 17.40: Képújság. 17.45: öt perc meteorológia. 17.50: Reklám. 17.55: Kalendárium, (f.-f.) 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Szeszélyes évszakok. 21.10: Óriási Küzdelem Bizonyos Tárgyakért! 22.40: Tv-híradó 3. 22.55: A vízordító három halála. II. MŰSOR 20.01: Kis tragédiák. 21.05: Tv-híradó 2. 21.25: Ifjúsági Barátság Verseny.' 22.05: A Balázs Béla Stúdió filmjeiből, (f.-f.) 23.50: Képújság. BUKAREST 15.30: Német nyelvű adás. 17.20: A volánnál -— autóveze­tőknek^ 17.30: Riportfilm a Koreai NDK- ról. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.15: Gazdasági figyelő. 20.30: Politikai fórum. 20.50: Kedvelt dalok. 21.15: Az emberi test. 21.20: Világhíradó. 21.45: Julio Iglesias énekel. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.30: Videooldalak. 16.40: Glagolita írásbeliség. 17.00: Tv-napló. 17.10: Német nyelv. 17.40: Hírek. 17.45: Tekintet. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Társadalmi témák. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Tejútrendszer. 20.55: Reklám. 21.00: Könnyűzenei adás. 21.45: Tv-napló. 22.00: A szív kultúrája. 23.30: Hírek. II. MŰSOR 18.15: Családban élni. 18.45: Tudományos könyvek ki­rakata. 19.00: Tudományos beszélgeté­sek. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Zenei magazin. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Találkozások. 21.45: Reklám. 21.50: Vasárnap Avrey kisváros­ban. SZÍNHÁZ . 1983. április 15-én, pénteken 15 órakor Békéscsabán: GYALOGCSILLAG 4—8. sz. iskola előadása 1983. április 15-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: VÁLLALKOZNI TUDNI KELL A Kner Nyomda előadása 1983. április 16-án, szombaton 19 órakor Békéscsabán: ESTI MŰSOR „D” bérlet MOZI Békési Bástya: 4-kor: Állami Aruház, 6 és 8-kor: Egy zsaru bőréért. Békéscsabai Szabadság: de. 10-kor: Üzenet az űrből 4, 6, 8-kor: A 34-es gyors. Békés­csabai Terv: fél 6-kor: Hegyi emberek, fél 8-kor: Bulldogok és cseresznyék. Gyulai Erkel: A Kobra napja. Gyulai Petőfi: Talpig olajban. Orosházi Béke: Szerelmeim. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Honda lovag, fél 6, fél 8-kor: Szemben a világgal. Szarvasi Táncsics: Kenyér, arany, fegyver. A múzeum rendezés idején (Lauter László felvétele — ks>

Next

/
Thumbnails
Contents