Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-11 / 59. szám

1983. március 11., péntek A beszerzéstől az értékesítésig Brigádélet az Univerzálnál Jelentős esemény lesz májusban: összeül a szocia­lista brigádvezetők VI. or­szágos tanácskozása. A bri­gádmozgalom 25. évében összegzik az elmúlt negyed­század tapasztalatait, ered­ményeit, gondjait, és meg­határozzák a további tenni­valókat. Ennek szellemében kezdődtek meg megyénkben is a szocialista brigádveze­tők munkahelyi tanácskozá­sai. Mindenekelőtt szóba ke­rül: hogyan lehetne erősíte­ni a mozgalom minőségi je­gyeit, az új kezdeményezé­sek kibontakoztatását? Ez­úttal az Univerzál Kereske­delmi Vállalat brigádveze­tőinek tanácskozásáról adunk képet. ■ Ma már 900-an versenyeznek A vállalatnál 1960-ban, a 47-es számú bolt kollektívá­ja brigádot alakított. Mun­kasikereik nyomán indult útjára a szocialista brigád­mozgalom. Két év múlva újabb három üzlet csatla­kozott hozzájuk, s 1968-ban már 57 munkahelyi közös­ség versenyzett. Ma már ezekben a brigádokban több, mint 500-an dolgoznak, amely az összes létszám fe­lét teszi ki. Ezenkívül 35— 40 kollektíva, 400 dolgozó tűzte ki célul a Kiváló bolt megtisztelő cím elnyerését. Az eredmények azt bizo­nyítják: érdemes volt a mozgalom elindítása, min­den feladatnál számítani le­hetett és lehet rájuk. A hajdani 3-as számú ruházati bolt jogutódja, az Univerzál Áruház méteráruosztályá­nak brigádja 1965-től min­den esztendőben elnyerte a szocialista címet. A 45-ös számú üzlet szocialista kö­zössége kongresszusi okleve­let, ágazati kiváló elismerést nyert. Ezek a brigádok, és a munkaversenyben részt vevők hozzájárultak ahhoz, hogy az Univerzál tizen­négyszer érdemelje ki a Ki­váló vállalati címet­Csak a szépet, a jót? A tanácskozáson elsőként Cs. Szabó Imre igazgató be­szélt a tavalyi eredmények­ről, az idei elképzelésekről, és a szocialista brigádok ez­zel kapcsolatos feladatairól. Az elmúlt év ismét válto­zást hozott. A vállalat neve elől eltűnt a ,,ki's”-jelző, ami azt jelenti: megkapták a nagykereskedelmi jogot. A forgalom, a nyereség sze­rényebb a megszokottnál, de nincs szégyenkezni valójuk. A szocialista brigádok kez­deményezése, tenniakarása nem lanyhult. Többek kö­zött börzét rendeztek az el­fekvő készletek boltok kö­zötti átcsoportosítására, meg­szüntették az üresjáratú fu­varokat, számos újítást, öt­letet vezettek be, amely gazdaságosabbá, könnyebbé tette a kereskedelmi mun­kát. Szocialista szerződést kötöttek a nagykereskedelmi vállalatok brigádjaival, így javult a készletgazdálkodás, jobb lett az áruválaszték. Szinte mindegyik kollektíva patronálja, segíti a gyermek- intézményeket, az öregek napközi otthonát, gondosko­dik egy-egy idős, mozgássé­rült emberről. Évente mint­egy 6 ezer óra társadalmi munkával járulnak hozzá a munka- és lakóhelyük szé­pítéséhez. Persze, vannak hibák is. Még mindig találkozhatunk formális, nem értékelhető vállalásokkal. Az önértéke­lések sem mindig reálisak. Csak a szépet, a jót írják le, a gondokat elhallgatják. Sokszor túlbecsülik a saját munkájukat. Gyakran elő­fordul, hogy év közben nem figyelnek az energia fel- használására, a készletek alakulására, a forgási se­bességre, év végén viszont pánikba esnek: hogyan pó­tolják az elmulasztottakat. Az sem jó dolog, hogy né­mely boltvezető nem nyújt kellő segítséget a brigádve­zetőknek. Kiaknázatlan tartalékok % Ebből is adódik, hogy nincs minden rendben a szocialista demokrácia ér­vényesítésével. Sajnos, több boltvezető nem kéri ki a dolgozók véleményét az árubeszerzést, a készletezést illetően. Egyszerűen nem tűrik a kritikát. Pedig ezekben a dolgokban na­gyon sokat segíthetnek a ve­vőkkel közvetlenül kapcso­latban álló reszortfelelősök, eladók. A gazdasági feltéte­lek egyébként is egyre szi­gorúbbak. A korábbiaknál jobb munkára van szükség, ha meg akarják őrizni ed­digi pozícióikat. Ezért 1983- ban olyan vállalásokat vár­nak, amelyek javítják a bol­ti munkát, növelik a nyere­séget, és csökkentik a költ­ségeket. A vitában tizenketten szó­laltak fel. Hangsúlyozták: feladataik megoldásához szükség van arra, hogy ösz- szefogjanak, az eddigieknél jobban hasznosítsák a bri­gádmozgalomban rejlő lehe­tőségeket, a kiaknázatlan tartalékokat. Ezért a gazda­sági vezetők, a társadalmi szervezetek több segítséget nyújtsanak a brigádoknak, hogy a nagyobb követelmé­nyeknek megfeleljenek, erő­södjenek a mozgalom minő­ségi jegyei. A fiatalok le­gyenek kezdeményezőbbek, ébredjen fel bennük a szunnyadó lendület. Nagyon fontos, hogy a vállalások ne legyenek formálisak, ha­nem konkrétak. Ugyanakkor komplex értékelésre, ösz­tönző elismerésre van szük­ség. Az erkölcsi és az anya­gi elismerés szorosan kap­csolódjon a teljesítmények­hez. Küldött: Jelen Mihály Szó esett arról is, hogy a minőségi jegyeket csak úgy lehet erősíteni, ha a mun­ka minden mozzanatára fi­gyelnek: a beszerzéstől az értékesítésig. A gazdálko­dás javításán kívül nagy je­lentősége van a társadalmi tulajdon védelmének. Ne csak leltárhiánykor gondol­kozzanak a dolgozók arról, hogy mit lehetett volna ten­ni, a bajt meg kell előzni. Aztán itt vannak a vevők közérzetét javító tényezők, amelyek nem igényelnek be­ruházást. Az udvariasság, a teli polcok, a helyettesítő áruk ajánlása, a zárás utáni takarítás mind ezek közé tartoznak. Különösen a ruházati szakmában dolgozók kifo­gásolták: amikor ezek a brigádok a legnehezebb gaz­dasági feladatok megoldá­sára vállalkoznak, és tőlük független okok miatt a for­galmi tervet képtelenek tel­jesíteni, értékelésnél ezt ne írják a rovásukra. A bronz fokozat eléréséhez ugyanis hároméves folyamatos szo­cialista brigád cím szüksé­ges. Ez kedvét szegi a kol­lektívának. Az Univerzál Kereskedel­mi Vállalat szocialista bri­gádvezetői végül Jelen Mi­hályt, a szarvasi vasbolt szocialista brigádjának ve­zetőjét választották meg küldöttnek az országos ta­nácskozásra. Bizonyára lesz mondanivalója! Seres Sándor Fonók, szövők pályázatai A Népi Iparművészeti Tanács, a Szolnok megyei Ta­nács és az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat meghirde­ti a XXII. Országos Kosár- és Fonottáru Pályázatot. A pályázat elsősorban olyan pályamunkák létrehozását ösztönzi, melyek alkalmasak háziipari és egyéb szövet­kezetekben történő kisszériás sorozatgyártásra, ötvöződik bennük az egyéni alkotómunka és a hagyomány. A pá­lyázaton bárki részt vehet, aki a fenti célkitűzéseket a magáévá teszi. Ugyanazon személy több kategóriában is pályázhat. Pályázni lehet: az I. kategóriában, legfeljebb 2 búlorgarnitúrával vagy 3 lakberendezési tárggyal, a II. kategóriában legfeljebb 5 darabbal (divatcikkel, tömeg­cikkel). Pályázni csak új alkotásokkal lehet, melyek sem más pályázaton, sem a kereskedelemben még nem sze­repeltek. A pályázat jeligés. A munkákhoz a kosár- és fonottáru termelésben eddig ismert és hasznosított ter­mészetes anyagféleségek használhatók fel. Segédanyag­ként a fa, a fém, az üveg, a bőr, a textil is alkalmaz­ható. A beérkezett pályamunkákat a Népi Iparművészeti Tanács bíráló bizottsága bírálja el. A nyertesek (I. kategóriában: 8, 5, 3 ezer; II. kategó­riában: 4, 3, 2 ezer forint) pénzjutalomban részesülnek. Az ARTEX a két kategória I. helyezettje részére 5 na­pos nyugati tanulmányutat biztosít. A pályázati mun­kák benyújtási határideje: 1983. szeptember 11. A pá­lyamunkákat a Szolnoki Galéria címére kell küldeni: 5000 Szolnok, Költői Anna u. 2. Eredményhirdetés: Szol­noki Galéria, 1983. október 16-án délelőtt 11 órakor (va­sárnap). A Népi Iparművészeti Tanács, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Népművelési Intézet országos szőttespályázatot hirdet immár tizedszerre. Pá­lyázati kategóriák: a paraszti és takácsszövés hagyomá­nyait híven felidéző — pamut, len, kender, gyapjú alap­anyagú —, mai használatra is alkalmas szőttesek. A pa­raszti szőttes hagyományait fejlesztő, a mai kor igényei­nek megfelelő, azt újszerűén alkalmazó, esetleg újabb alapanyagból készült textíliák. v Mindkét kategóriában kiadásra kerül egy-egy ifjúsági díj, A pályázat nyilvános, részt vehet rajta minden népi iparművész, egyéni alkotó, szövetkezeti és szakköri tag. Nem szerepelhetnek már zsűrizett, egyéb pályázaton vagy kereskedelemben bemutatott munkák. Egy személy két kategóriában is pályázhat. A pályamunkák beküldé­si határideje 1983. augusztus 1. Cím: Béri Balogh Ádám Múzeum, 7101 Szekszárd, Mártírok tere 26. Kérjük a csomagon feltüntetni a pályázat megnevezését is. A cso­magban helyezze el a pályázó a nevét, címét és a be­küldött munkák tételszerű felsorolását. Eredményhirde­tés 1983. október 1-én lesz Szckszárdon, a Béri Balogh Ádám Múzeumban. A pályadíjak 8, illetve 3 ezer forint között mozognak. Hírek a vakok és gyengénlátók világából Az elmúlt év végén meg­tartott országos küldöttér­tekezlet után új összeté­telben látott munkához a Vakok és Gyengénlátók Or­szágos Szövetsége Békés megyei csoportjának elnök­sége. Legutóbbi találkozásuk alkalmával Kiss István el­nök és Vantara András me­gyei titkár javaslata alapján a következőképpen osztot­ták fel a funkciókat. Elnök- helyettesek: Rózsa Dezsőné és Machalek István, munka­helyi elhelyezési felelős: Vantara András, oktatási, kulturális felelős: Machalek István, szociális gondozási felelős: Gulyás Béláné, kör- zeticsoport-felelős: Rózsa Dezsőné, nőfelelős: Vass Ka­talin, területi felelősök meg­bízottja: Hőgye Mihály, a kultúrcsoport vezetője: Ná­dat József. Elkészült az idei esztendő eseménynaptára, amely a következőképpen fest. A tag­gyűlések színhelye és ideje a következő: április 14. Med- gyesegyháza, április 28. Szarvas, május 5. Békéscsa­ba, május 16. Szeghalom, Május 27. Orosháza, június 9. Gyoma, június 16. Sar­kad. Szeptember 2-án Bé­késcsabán lesz a megyei küldöttgyűlés. Tapasztalatcsere, tagösz- szejövetelek. a körzeti cso­portok elnökei, a szociális bizottság tagjai, valamint a körzeti megbízottak részére: május 10-én, augusztus 9- én, október 25-én. Az első idei elnökségi ülésre január 19-én került sor, a további ülések időpontjai: május 9., augusztus 8., december 7. A jó erőkből álló kultúr- gárda, az énekkar ebben az évben először, március 24-én a békéscsabai tagösz- szejövetelen. ezt követően pedig még valamennyi tag­gyűlésen a közönség elé lép. Az énekkar műsort ad ápri­lisban az orosházi szociális otthonban, majd az év má­sodik felében a szarvasi, a csabai szociális otthonban, Mezőkovácsházán, Szarvason, Csorváson az öregek napkö­zi otthonában. Figyelemre méltó a természetjáró cso­port kezdeményezése. Az elmúlt esztendőben a romá­niai Szovátán és Karlovy Varyban túráztak. Ebben az esztendőben azt tervezik, hogy — természetesen ön­költséges alapon — ismét felkeresik a közkedvelt er­délyi fürdőhelyet, ezenkívül kirándulnak Miskolctapol­cára és Hévízre. Végezetül egy figyelmet érdemlő hír: néhány héttel ezelőtt Budapesten, az orszá­gos szövetség épületében klubnapot rendeztek a re­habilitációs tanfolyamok je­lenlegi és korábbi résztve­vői. Az összejövetelen — amelyen részt vett dr. Bódi István országos főtitkár és Szemerédi István mellett a VGYOSZ több vezető mun­katársa — a jelenlevő 27 sorstárs megalakította a Fel­nőttkori Látássérültek Ba­ráti Körét. Az alakuló ülé­sen megválasztott vezetőség — melynek egyik tagja Bé­kés megyei — nyomban programot adott ki. Bartha Zsuzsa elnök elmondotta, hogy a baráti kör célkitűzé­sei között szerepel olyan klubnapok megrendezése, amelyeken orvosi, pszicholó­giai előadásra, az országos szövetség vezetőivel való ta­lálkozásokra, tapasztalatcse­rékre kerül sor. Tervezik — elsősorban közadakozásból származó — anyagi alap lé­tesítését, amely lehetővé te­szi a vidéken élő tagtársak utazási és étkezési költsé­geinek biztosítását. — CH — A középfokú tanintézetekben tanuló diákoknak írta ki tavaly augusztusban a megyei tanács munkaügyi és mű­velődésügyi osztálya, valamint a KISZ megyei bizottsá­ga a „Találkozásom a munkával” című pályázatot. A pá­lyázaton első helyezést elért dolgozatot közöljük most, helyenként rövidítve. Találkozásom a munkával „Ahogy így visszaemléke­zem, minden egy szép már­ciusi napon kezdődött. Édes­apám állított be egy gyűrött papírcetlivel, amire titokza­tos szavak és számok voltak írva. Ánizs 2000 négyzetmé­ter, mák 400 négyzetméter, kakukkfű 1000 négyzetmé­ter, hibrid kukorica 6000 négyzetméter, kapor 1000 négyzetméter, máriatövis 6000 négyzetméter. Első olva­sásra úgy tűnt, hogy ez nem más, mint a kondorosi Egye­sült Mgtsz ez évi növényter­mesztési tervezete. Apám azonban hamar eloszlatta té­ves, nézetem, és megadta a rejtély kulcsát. Kiderült, hogy nem kell olyan messzi­re menni, hisz e tervezet a család öt háztáji földjének növény- és területbeosztása. Ekkor még nem éreztem a helyzet komolyságát, sőt egy kicsit örültem is, hogy a né­hány órai mozgás a gyönyö­rű napfényes időben majd jót tesz elgémberedett tag­jaimnak ... A kezdeti munkákat (ül­tetés, egyelés) „ősöm” egye­dül végezte, nekem a mák- sarabolásnál kellett bekap­csolódni. Ez a munka még nem késztetett nagyobb erő­kifejtésre, mert mindössze annyiból állt, hogy két sor közéből kellett kikapálni a gazt. Mire belelendültünk volna, már kész is volt. A sor végén megkönnyebbülten legyintettem. Ilyen kis sem­miségektől rettegünk mi annyira? Apám nevetve csak annyit szólt, hogy mindezt másnap a kakukkfűkapálás után ismételjem meg. Nem ismételtem meg. Magáról a növényről annyit kell tudni, hogy évelő, bokros gyógynö­vény, melyet ételízesítéshez, gyógyszerkészítéshez használ­nak. Állítólag a római kato­náknak ebből főzték a teát, amitől erejük megsokszoro­zódott. Nem mondom, egy ilyen teát a harmadik sor után én is szívesen elfo­gyasztottam volna. Egy hétre az első „vergő­dések” után következett a. máriatövis és az ánizs me­chanikus gyomirtása. A csa­ládot két brigádra kellett osztani. Nagy viták folytak, hogy ki kivel, miben dol­gozzon. Végül az a döntés született, hogy apám öcsém­mel a máriatövisbe veszi út­ját, míg anyám és én az ánizsföldet látogatjuk meg. Apám reggel fél kilenckor két kapával és egy kulacs vízzel úgy bocsátott utunkra, hogy délben otthon találko­zunk. Ezt az rtképzelést az ánizsföldön zajló „gazkiállí­tás” rúgta fel. Életemben láttam már sok gyomot, de ennyit és ilyen változatos gyűjteményt soha. Volt itt folyófű, disznóparéj, ászát, labodka, muhar, tisztesfű, csak éppen ánizs nem. Már ekkor félő volt, hogy a meg­maradt növények sem tudják soká fenntartani magukat. Gyanúnk beigazolódott. Rö­vid időn belül ellepték a te­rületet a Rába 180-as trak­torok, és végeztek a mara­dék növénnyel. A- kesergésre nem maradt időnk, mert várt a kapor. Itt négykézlábra ereszkedve kellett keresgélni a növénye­ket, majd pedig minika- parccsal körbetisztogatni kü­lön minden egyedet. Kb. hat f órán keresztül végeztük ezt az idegölő tevékenységet, így nem csoda, hogy éjsza­ka álmomban is sok kis ka- pácska sorakozott fel előt­tem, mint egy jól kiképzett hadsereg, és milliónyi édes kaporka lejtett örömtáncot a végtelen szántóföldön. A lejtőn nem volt megál­lás, és már a kukorica is bekapcsolódott az ördögi körbe, egyszerre róva ránk feladatul a kapálást és a fattyazást. Már-már kezdett feledésbe merülni a kakukkfű, mikor egy szép júniusi reggelen nagy kopácsolásra ébredtem. Apám a disznóölő késeket kalapálta előttem egyelőre ismeretlen okokból. Egy órán belül azonban már gyakor­lat útján értesülhettem a ké­sek feladatáról. Kakukkfüvet vágtunk. A munkáról csak annyit, hogy a végén három bekötözött ujjal én voltam a legépebb. Miközben mi a , kakukkfűvel foglalatoskod­tunk, az „okosok” a hibrid kukorica sorsa felől döntöt­tek. Megkezdődhetett a cí- merezés, ami aztán még másfél hónapig tartott. A táblákat amerikai kereske­dők és magyar ellenőrök járták, és oda, ahol egy cí­mert is találtak, már for­dulhatott az orkánológép. Míg mi minden erőnket a kukoricára összpontosítottuk, a hátunk mögött a kakukk­füvet teljesen benőtte a gaz. Elkezdődött hát a kilátásta­lannak tűnő harc a gyomok­kal. Mindenki húzta, vágta, rugdosta a gazokat hol ka­pával, hol puszta kézzel, vagy lábbal... Ezután végre fellélegez­hettünk, hisz már csak a krumpliszedés maradt hátra. Utolsó erőtartalékainkat be­vetve, ezt a próbát is siker­rel teljesítettük, így hosszú idő után végre nyugodtan aludhattunk, nem rettegve a holnap gyötrelmeitől. Véget ért a nagy munka­időszak, és lassan beköszönt a rossz idő, mikor az ember a négy fal közé szorul, és a nagy semmittevésben foko­zatosan elfelejti a nyári iz- zadtságos napokat, de én a kakukkfű, az ánizs, a kapor nevet örök életemre megta­nultam. Lehet, hogy jövőre, egy szép márciusi napon apám egy új listával állít be, de ekkor én már tudni fo­gom, hogy az effajta listákat nem lehet félvállról venni.” Nyemcsok László, Kondoros Egyre több hétvégi ház és horgásztanya épül Békésszentand- ráson, az üdülőkörzetben Fotó: Bukovinszky István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents