Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-11 / 59. szám

NÉPÚJSÁG 1983. március 11., péntek Megújuló mozgalom Ö rszágosan is figyel­met és elismerést váltott ki a Békés megyei Termelőszövetkezetek Szövetsége egyik jogelőd­jének, a Körösök Vidéke TE- SZÖV-nek 1978-as kezdemé­nyezése. Hogy tudniillik, egy- egy jól gazdálkodó és gyen­ge adottságú téesz fogjon össze, s az erősebb segítse a gyengébbet. Géppel, szakem­berrel, vetőmaggal, ahogy a gazdálkodás kívánja. Meg is alakult 18 téesz-pár, ame­lyek az éves értékelések sze­rint többnyire jól szolgálták az eredeti elgondolást, sőt annál valamivel magasabb szinten dolgoztak együtt. Ki­derült közben az is, hogy nem csak az erős segíthet, akadnak olyan területek, ahol a kevésbé tőkeerős társ is mozdíthat a másik gaz­dálkodásán. Az eltelt időszak sok vál­tozást hozott a megyei szö­vetkezeti mozgalomban. 1981 őszén egyesült a megye két téesz-szövetsége, ezzel kitá­gultak a szövetkezetek közöt­ti együttműködés keretei. Ennek és a jó tapasztalatok­nak köszönhető, hogy eddig összesen 36 szövetkezet kö­tött szocialista együttműkö­dési szerződést, kötelezte el magát a másik megsegítése mellett. Nem lenne teljes a kép, ha megfeledkeznénk az időközben betársult állami gazdaságokról. Legaktívabb képviselőjük a Bajai Mező- gazdasági Kombinát, amely három Békés megyei szövet­kezetét patronál, de jelent­keztek időközben a Mezőhe- gyesi Mezőgazdasági Kombi­nát és a Hidasháti Állami Gazdaság képviselői, konkrét segítséget ajánlva fel az igénylőknek. Vajon jótékonysági hullám öntötte volna el az említett 36 téesz-párt és az állami gazdaságokat? Szó sincs ró­la. A kapcsolatkeresést egy olyan dolog indokolta, ame­lyet tisztes volta ellenére még sokan szégyenletesnek tartanak: a gazdasági érdek. Nem vitás ugyanis, hogy jól jár az az üzem, amely ki- bérli annak a legelőjét, aki­nek sok van és egyedül kép­telen hasznosítani. Nemcsak mert olcsó takarmányhoz jutnak az állatai, hanem mert A múltkoriban hazafelé Szarvasról, ahol egy szak- szervezeti értekezleten vol­tunk, egy kocsiba kerültem a vízügyesekkel, s tovább is a mozgalmi dolgokról be­szélgettünk. Ekkor mondta — többek közt. — Szarvas Mihály, a KÖVIZIG sarka- di szakaszmérnökségének főbizalmija, aki gátbiztos és vésztői csatornaőr, hogy az ő édesapját még a század legelején a szakszervezet ta­níttatta. És hogy a család­jukban apáról fiúra szállt előbb a kubikos élet, majd a vízügyi szolgálat. Szarvas József 1888-ban született Szentesen. Örökös gond, nyomor a családban, 11 testvér. Az apjuk hamar meghal, s a nagyobbak a családfenntartók. Ásó, lapát, csákány, talicska, amit a magukénak mondhatnak, s a két karjuk ereje. Kubikosok. S viszik magukkal az addig cselédgyereket is a mesz- szeségbe. Vizet hord, és amit lehet, segít az embe­reknek. Alig 13 éves, amikor Zágrábba indulnak gyalog, talicskát tolva a vasútépítés­hez. Egy év múlva — 1902­ben — az egyik bátyjával a bécsi hajókikötőben dolgo­zik. Itt figyelnek föl az ügyes gyerekre, és mint any- nyit emlegette később: a szakszervezet szervezésében osztrák tanítók keze alatt 5 elemit végzett. Közben fel­készítették a munkavezetés­re is a bizalmi férfiak. Mire Bécsből eljönnek — és újból vasútépítésen dol­goznak, főleg Horvátország­ban — jól beszél németül, majd a szerb-horvátot is megtanulja. A gdanszki ki­a fölöslegessé váló területen „pénzes” növényt, esetleg ép- • pen gabonát termeszthet. A korábbi segítő jellegű kapcsolatok helyét a nagy­üzemek viszonyában tehát egyre inkább a gazdasági ér­deken alapulók veszik át. Ez év januárjától egy új ren­delet értelmében ha egy 17 aranykoronánál gyengébb földön gazdálkodó üzem és egy erősebb közösen fejlesz­ti a húsmarha vagy juh ága­zatát, igénybe vehetik a „gazdagabb” különben zárolt tartalékalapját. Az adó- és más kedvezmények termé­szetesen ugyanúgy megilletik a tőkét befektető gazdaságot, mint a vele társulót. Köny- nyű megérteni, hogy mind­ketten jól járnak. Az említett központi intéz­kedések több millió, sőt tíz­millió forintos nagyságrendű összegeket hozhatnak moz­gásba. Meg is indult a kap­csolatok magasabb szintre emelése, mind többen kere­sik a gazdasági lehetőségek közös kiaknázásának új for­máit. Kis szépséghibája a dolognak, hogy megyénkben mindössze hét termelőszövet­kezet tartozik a kedvezőtlen adottságúnak kijelölt, tehát adókedvezményben, ártámo­gatásban részesülő üzemek közé. Pedig jóval több azok­nak a száma, amelyek föld­jeit évről évre elönti a bel­víz, legjobb szándéka elle­nére kerül a gyengék közé. Ippen az ő helyzetük­höz kapcsolható két I gondolat, amely egy, az együttműködésekkel foglalkozó tanácskozáson hangzott el, hogy a megyei tsz-szövetség munkatársai ne szégyelljék kérni a felsőbb szervektől azokat a szabályo­zó és jogszabálymódosításo­kat, amelyek itt, Békésben jogosnak tűnnek. És a má­sik, amivel szintén egyet le­het érteni: valahogy rendbe kéne hozni a ma még vesz­teséges öt és a veszteség kö­zelében gazdálkodó néhány szövetkezet sorsát. És miért ne helyben, a helyi üzemek segítségével? Azaz pontosít- sunk: a jogszabályok, sza­bályzók teremtette közös gazdasági érdek alapján? M. Szabó Zsuzsa kötőbe is elveti -a sors, ott a lengyel nyelvvel boldogul gyorsan. Onnan is hívják haza, amikor kiütött az el­ső világháború. Megjárja a szerb, az olasz és orosz frontot, sebesülten kerül vissza Szentesre. Ekkor már forradalmi szelek fújnak, s a világot járt fiatalember élettapasztalatból tudja: változtatni kell a világon. A Tanácsköztársaság kikiáltá­sakor a városi direktórium a szociális ellátás teendőit bízza rá. Életének e szép, és rövid szakasza a csong­rádi Tisza-híd védelmével zárul. A szép álomnak vé­ge. Újból a kubikosokkal jár­ja — immár csak — a meg­maradt kis országot. Az em­berek szeretik, a mérnökök becsülik, munkavezető is­mét. Az egyik mérnök ma­gával viszi a magyar—ro­mán határnál épülő „triano­ni” gáthoz, majd amikor az készen van, a Sebes-Körös gátjának erősítéséhez. In­nen „szegődik” a társulathoz gátőrnek. Bár jóval keve­sebb a kereset, de a csöpp gátőrházba az addig csak néhanapján látott család is eljöfiet. A feleség és a 3 gyermek. Közel a 40. évhez, letelepedik. — Aztán még néggyel szaporodott a család, én is Komádi mellett, a pénzes­gödri csatornaházban szület­tem, ahonnan 9 kilométerre volt az iskola. Aztán men­tünk 1937-ben a vésztő—ma­lomfoki gátőrházba. A fi­zetés kevés volt, a gyerek sok, édesanyám jószágot ne­velt; részes kapálás, részes aratás minden évben, s mi Agrometeorológiai előrejelzések Lassan felmelegszik az idő, s országszerte megkezdődnek a mezőgazdasági munkák. A kö­vetkező komolyabb ,.erőpróbát” várhatóan a tavaszi fagyok ad­ják, az erősebb éjszakai lehű­lések — az agrometeorológiai szolgálat megkezdte előrejelzé­seit, hasznos útmutatást adva a gazdaságoknak a következő idő­szak teendőire. Dunay Sándor, a szolgálat ve­zetője, az MTI munkatársának elmondta, hogy a központi elő­rejelzéseknek, amelyek a mező- gazdasági nagyüzemeket megha­tározott időszakokban tájékoz­tatják az agrometeorológiai hely­zetről, növekvő jelentősége van, ezt bizonyítja, hogy az adat- gyűjteményt már 350 üzem ren­delte meg. A mezőgazdászok az intézeti kiadvány alapján prog­ramozhatják a következő idő­szak tevékenységét, és azokra a területekre összpontosíthatják az erőket, ahol várhatóan a leg­nehezebb, szélsőséges helyzet alakulhat ki. A meteorológusok az idén szo­rosra fűzik az együttműködést a MÉM növényvédelmi és agro­kémiai szolgálatával, innen 20 gazdasági növényről kapnak ál­landó gyors jelentést; ezekben összegezik, hogy az adott idő­pontban hogyan fejlődnek a nö­vények, s így az előrejelzés a korábbinál több szakmai meg­fontolást mérlegel majd. A ter­melési rendszerek felkérésére a következő időszakban — meg­rendelésre — a tavaszi talajhő­mérsékleteket is közzéteszik, er­re például a cukorrépa vetésé­nek gyorsítása miatt van szük­ség; az agronómusok könnyeb­ben megtalálhatják a legjobb időpontot, és jobban kihasznál­hatják a gépeket. Az előrejel­zéssel több napra „előre láthat­nak” — és ehhez igazíthatják a munkákat. Az intézet a nyári időszakban az öntözést segíti szakszerű közleményeivel; azon igyekeznek, hogy a gazdaságok — ha lehet — ne használjanak feleslegesen öntözővizet, illetve, adott esetben egy-egy növény „mentésére” összpontosíthassák a terület víztartalékait. Az idén először közvetlen kap­csolatot alakítanak ki néhány gazdasággal. A kijelölt üzemek­ben pontosan számon tartják majd, milyen hasznot jelentett számukra az agrometeorológiai tájékoztatás, milyen károkat si­került megelőzniük a prognózi­sok felhasználásával. Egyúttal jelzik, milyen további segítséget várnak a központi szolgálattól. Szarvas Mihály Fotó: Fazekas László gyerekek ebben is segítet­tünk, meg a vizet figyeltük veszélyes időben. De az igazgató azt is megkívánta, hogy a gátőrök gyerekei in­gyen járjanak gyomlálni, kapálni a bulgárkertészeté- be. így a gyerekek is hamar megtanulták, mi az élet. — Visszatekintve, de ak­kor is, oly természetes volt, hogy az égvilágon mindent csináltunk, egyik munkától a másikig. Ezért is lett nagy esemény ebben, a még ta­nyától is távoli világunk­ban, amikor én, a legkisebb, polgárista lettem. A tanítók nem hagyták békén a szüléi­mét, meg ők is kívánták na­gyon, hogy legalább én ta­nuljak, és a nagymamához vittek Szentesre, de ha vé­gig nem ösztöndíjas vagyok, nem bírták volna ki a 4 évet. Épp ’44-ben végeztem, s azonnal az egyik vésztői kubikosbandába . léptem, hogy magam is kereső le­gyek. ’45—48-ban Vésztő és Dinasztia a vízügynél Többletexport Mezöberényböl *** ti NSZK megrendelésre készülnek a divatnadrágok a konfekcióüzemben Nem sok szövetkezet mondhatja el magáról azt, amit a mezőberényi textile­sek: nemcsak az eredetileg tervezett kétmillió forintos tőkés exporttervet hozták, hanem az év közben önként vállalt 20 százalékos többle­tet’ is. Erre nyilván sokan azt mondják, hogy nem sok az a kétmillió forint, könnyű egy ilyen alacsony összeget 20 százalékkal fokozni, de vegyük figyelembe: a 2,4 millió forintos exportbevétel tisztán bérmunkából szárma­zott, tehát anyagmentes ter­melési érték. És a sikert csak fokozza, hogy olyan időben tudták növelni az ex­portot, amikor a textilipari üzemek többségében még a szinten tartás sem mindig si­került. Teljesített vállalás — Elég jól indult a tava­lyi évünk, hamar megkötöt­tük a szerződéseket, és már elkezdtük a gyártást is, ami­kor egyik partnerünktől ri­asztó híreket kaptunk. Az il­letékes külkereskedelmi vál­lalat közölte, hogy a cég je­lentősen csökkenteni kívánja Szeghalom között az 50—100 holdasok rizstelepein dol­goztunk, aztán a régi Se­bes-Körös Társulatnál egy vízmester irányítása alatt. Annyira vágytam az apám nyomába lépni, hogy föl sem merült bennem, mást is csinálhatnék. Az apa pedig, bár betölti a 60 évet, még 6 esztendőt dolgozik tovább, hogy a fia kerüljön a helyére. Tényleg ott folytatja 1954- ben — a katonaság után —, ahol ő abbahagyta. Végzi a gátőri teendőket és a föld­munkavezetést is, ahogy ad­dig az édesapja. Mindkettő­ben volt már gyakorlata. A mozgalmi munkában is. Ezt még a vésztői MADISZ-ban kezdte, mindjárt a felsza­badulás után. Ma már szin­te hihetetlen, hogy estéről estére gyalog tegyen meg valaki oda is, vissza is 10 kilométert, azért, mert a többi fiatallal együtt akar szórakozni, politizálni. Az­tán a párt- és szakszervezet következett: 1955-től 1980-ig — amikor főbizalmi lesz — felváltva, hol szb-titkár, hol párttitkár a szakasz- mérnökségen. S közben felnő a 3 gyer­mek, és egyikük — Erzsiké — a közgazdasági egyetem elvégzése után szintén a vízügyhöz lép be. Gyulán dolgozik, a központban re­vizor már 3 éve. * * Mikor befejezzük az itt csak dióhéjban vázolt be­szélgetést, Szarvas Mihály siet Sarkadra, ahol épp szak- szervezeti oktatás van. Csak annyit mond még: akik is­merték, vagy együtt dolgoz­tak édesapjával, ma is úgy emlegetik, hogy kötelesség- tudó ember volt. Vass Márta rendeléseit, mert piaci ne­hézségei vannak. Év közben már nehéz lett volna egy nagy partner kiesését pótol­ni, de erre nem is került sor. Végül is — bár a cég valamelyest csökkentette ma­gyarországi rendeléseit —mi megkaptuk a megbízást a teljes mennyiség leszállításá­ra, mégpedig azért, mert ve­lünk mindig elégedettek vol­tak, sosem késtünk és a mi­nőség is megütötte az álta­luk kívánt mértéket. Ismét igazolódott tehát, hogy érde­mes gondosan, jól dolgozni, mert hosszú távon ez fize- tődik ki — mondja Németh Gyuláné, a szövetkezet el­nöke. És ha egy üzlet elindul, akkor egymás után sikerül­nek azok a dolgok is, me­lyekre kezdetben senki sem számított. További bérmun­ka-megrendeléseket kaptak, így végül teljesítették a többletexport-vállalást is. Eh­hez persze kellett a szövet­kezet dolgozóinak odaadó munkája is. A mindössze negyventagú konfekciórészleg, amikor összetorlódott a munka, ko­moly erőfeszítéseket tett. Nyújtott műszakban, szom­batonként és vasárnaponként is terrneltek, hogy határidő­re megkapják a megrendelők a portékát. És közben tudtak vigyázni a minőségre is, bár nagy volt a hajtás, egyetlen reklamáció sem érkezett hoz­zájuk. Szigorú minöségellenfirzés A konfekciórészleg üzem­vezetője, Maiét József is dicséri a lányokat, asszonyo­kat. — Rajtuk múlott, hogy si­keresen túlteljesítettük tő­kés exporttervünket. Akik nálunk dolgoznak, azoknak nagyon jól kell érteniük a mesterséget, mert a vékony vászonnadrágtól a vastag anorákig mindenféle munka előfordul. Gyakoriak a kis szériák, a csak néhány száz darabos tételek és a divat­nak megfelelően sokszor többféle anyagból kell össze­varrniuk a portékát. Ilyen­kor is mindennek tökélete­sen illeszkednie kell, a vevő minőségellenőreinek éles Külön istállót nyithatnának a rekorder teheneknek Felsőciko- lán, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát szakosított szarvas­marhatelepén, ahol tizennyolc jószág ad tízezer liternél több tejet. Valóságos „tejgyárként” működik a Futó nevű Holstein- Fríz fajtájú — tehén, a 305 na­pos laktációban — termelési cik­lusban — 12 233 liter tejet adott, vagyis naponta negyven liternél többet fejtek tőle. Termelési re­kordját megtetőzte azzal, hogy ikerborjakat hozott a világra. Nyolcszáz literrel maradt el Fu­tó teljesítményétől a Füge ne­vű tehén, tőle „csak” 11 518 li­tert fejtek, a Flekken nevű fe­kete-fehér pedig 11 406 liter te­jet adott. szeme a legkisebb hibát is észreveszi, és azonnal rek­lamálnak. Az itt dolgozók már ismerik minden vevő­nek az ízlését, tudják, ki ho­gyan szereti eldolgoztatni az anyagot, így nem véletlen, hogy elégedettek a nálunk végzett munkával. Az egyszer kivívott pozí­ciókat meg is kell őrizni, ezért a szövetkezet megszi­gorította a házi minőségel­lenőrzést. Munka közben is meózzák a termékeket, a hibás darabokat visszaküldik kijavításra. Külön odafigyel­tek a határidőkre is, kése­delmes szállítás nem volt sem külföldre, sem belföldre. Érzékeny a piac A tavalyi jó eredmény kö­telez, és az idén is szeret­nék ezt megismételni a me­zőberényi textilesek. Tisztá­ban vannak azonban azzal, hogy minél magasabban áll a mérce, annál nehezebb emelni rajta. Szerencsére az idei év elég jól kezdődött. Az előzetes szerződések alap­ján jónak ígérkezik a mun­kaellátottság. Megkezdte a termelést a szövetkezet új szövőcsarnoka, ahol jobb kö­rülmények között és korsze­rűbb gépeken dolgozhatnak. Szükség is volt már a válto­zásra, mert a szövőrészleg­ben előállított háztartási da­rabárukra az igény rendsze­resen nagyobb, mint a kapa­citás. A konfekciórészleg első ne­gyedéves kapacitását már le­kötötték tőkés bérmunkára. A hátralevő időszakra hét­nyolcezer anorák gyártását tervezik, erről most folynak a tárgyalások. — A piac most is nagyon érzékeny és ingatag, szinte lehetetlen előre megmonda­ni, hogy miként zárjuk majd ezt az évet — mondja az el­nöknő. — Mi mindenesetre mindent megteszünk, hogy jó szerződéseket kössünk, és ami rajtunk múlik, a pontos és minőségi munka, azzal biztos, hogy az idén sem lesz probléma. Szeretnénk előre­lépni és remélem, hogy egy év múlva hasonlóan jó eredményekről számolha­tunk majd be szövetkeze­tünk tagságának. Nemcsak kimagasló teljesítmé­nyeket tartanak nyilván Felső- cikolán, hanem igen jó a telep tejtermelési átlaga is: egy év alatt csaknem ezer literrel nőtt, s tavaly elérte a 7538 litert. A korábban hihetetlennek tűnő eredményt magas színvonalú te­nyésztői munkával, gondos ta­karmányozással, a háromszori fejés bevezetésével, valamint a jószágok komfortérzetének javí­tásával érték el. A pihenőboxo- kat igyekeztek almozással ké­nyelmesebbé tenni, a karámok egy részét pedig lignitpernyével burkolták, hogy az állatok az év minden szakában sokat tar­tózkodhassanak a szabadban. Kép, szöveg: Lónyai László Tízezer literes tehenek

Next

/
Thumbnails
Contents