Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-08 / 56. szám
1983. március 8., kedd Védőnő a cigányok között A legkisebb a tizenhatból Berták Lászlóné 18 esztendeje védőnő Békésen. Gondozott családjainak száma 280 körüli, közülük 88 cigánycsalád. Az utóbbiak körében nem csökken a születések száma, sőt az újabb szülőképes korú nők felnövekedésével némi gyarapodás várható. Bertókné, Viola a megyeszékhelyről utazik nap mint nap a gondozottjaihoz. Megfordult már a fejében a körzetcsere, módja is lett volna rá, végül mégsem élt vele. Mint mondja, ezen a területen nem ugyanaz a munka, mint más védőnői körzetben. „A mi feladatunk az — vallja —, ami a nevünkben is rejlik; védeni és megtanítani őket a dolgos, a társadalomnak is hasznos életre. Persze, sokan meggondolatlanok, a jogaikat nagyon tudják, a kötelességüket viszont már kevésbé.” A SZAVÁT NEM MINDIG FOGADJÁK MEG Békés „Párizsában” nagy a sár, ha nedves az idő. Ott kezdjük a látogatást, ahol nem könnyű a védőnő munkája. A szoba-konyhás házak sorában, az utca két oldalán szemben közlekedik a népes rokonság. Hogy kinek ki kicsodája, számunkra megjegyezni képtelenség, de Viola mindenkit név szerint szólít. Nekünk is súgja a rokonsági kapcsolatokat, s mesél a 40 esztendőt betöltött anyáról, akinek 16 gyereke közül 8 van még a háznál. A többi a szomszédban, a környéken, vagy másutt: megnősült, férjhez ment, esetleg csak úgy eevütt él valakivel. Bemegyünk a házba, a tűzhely füstöt fúj a meleg mellé. A földön, az ágyban, a széken, a dunyhán gyerekek ülnek, a nagyképernyős televíziót nézik. Iskolás korú is akad közöttük : „Reggel elaludt, azért nem ment iskolába — mondják — pedig jó tanuló!” Beszélgetünk Violával arról, hogy bizony sokan csak rábólintanak a tanácsára, de nem fogadják meg. Élnek még a babonák, az úgynevezett régi gyógymódok is a különböző generációk együttlakásánál. A hasmenéses gyerekkel például vadsóskából főtt teát itatnak. Az viszont biztos, hogy a családok többségénél délben ebéd fő a tűzhelyen, s ha pénzük van, mindent megvesznek a gyerekeiknek. A védőoltásokkal sokáig nehezen boldogultak az egészségügyiek. Mondják, (azért, mert az itteniek úgy szeretik porontyaikat, hogy sajnálják őket az oltás fájdalmáért. A következményt, a komoly betegség veszélyét már kevésbé értették meg. TANULJON CSAK, HA ESZE VAN Ugyanabban az utcában laknak Balogh Jánoséfc is, mint az előző család. Kívülről hasonlót mutat a ház formája, de a belső képe merőben más. Tiszta kockaköves pici előszobában sorakoznak a sáros cipők, a konyhába, szobába csak tiszta lábbal lehet menni. A tűzhelyen pörkölt illatot árasztó lábasban rotyog az ebéd. A szobában ülnek a gyerekek, nagyobb ölében a kicsi, a tévéműsoron szórakoznak. Mikor az anya, Irénke bekísér bennünket, tisztességtudóan kihúzódnak a szobából. A fiatal- asszony nyolcadik gyerekéről szólunk, aki koraszülött lett, a gyulai kórházban erősítik, s ő figyelmesen hallgatja a védőnő szavait. Az ember kubikos, most idehaza van fagyszabadságon, míg beszélgetünk, főzi az ebédet. — Intézték-e már az anyasági segélyt? — kérdi Viola. — János bement már a hivatalba, ígérik, hogy meglesz a pénz — válaszol az asz- szony. — A kicsit nem kell még szoptatni? — Majd értesítenek Gyuláról, hogy menjek. A sarokban duruzsol az olajkályha. Nem tudtak az érkezésünkről, mégis rend van. Igaz, Évike, a nagylány segít anyjának a házimunkában. Elvégezte már a nyolcadikat a szelíd, barna kislány, dolgozott is, de most itthon maradt a kistestvér születése miatt. Kérdjük, miért nem tanul tovább, szakmát, vagy valamit. Helyette az anyja válaszol: — A varrodába megy dolgozni, ha hazajön a gyerek, és én is megerősödöm. Nem láttuk értelmét, hogy tanuljon. Máson tapasztaltuk, hogy elvégezte az iskolát, aztán csak olyan mint mi vagyunk, segédmunkát végez. — Ejnye, Irénke, azt nem mondja, hogy akire gondolt, az a viselkedése miatt nem vitte tovább — vitatkozik a védőnő. — A maga kislánya hazaadta a keresetét, hogy segítsen a szüleinek. Esze is van, tanulnia kéne. Búcsúzáskor a kapuig kísérnek. Halljuk, hogy hátul, az ólban disznók röfögnek, az udvarban is rend. Hófehérre mosott ruhák száradó sora leng a kötélen. PASZULYLEVES AZ EBÉD... Ebédidőben zavarunk a 7 gyerekes Fehéréknél. Jóízűen kanalaznak á paszulyle- vesből, amit a nagymama küldött. A nagyobbak iskolában, az apa dolgozik, csak az apraja van idehaza. Sorolja az asszony, melyik kicsi mikor kerül az iskolába, az előkészítőbe. Csak hát nehéz a hideg télben behordani őket innen a telepről, no meg addig a többivel mi lesz egyedül? Ha segít az öregmama, akkor könnyebb. Felugranak a gyerekek, hazajött az apjuk. Két éve dolgozik a köztisztasági vállalatnál, a hideg miatt hazaküldték őket. Süteményt, kolbászt hozott a családnak. Büszkén mondja: „Kölcsönt akarunk felvenni, talán a vállalat is segít, fürdőszobát szeretnénk építeni. A nagyfiamat meg asztalosnak taníttatom. Ha én nem jutottam tovább, legalább ő legyen iskolázott! Kifelé megyünk a telepről; Tanács sor, Vadvirág utca, Bihari sor. A békési tanács adott itt és a város más pontjain telkeket a családoknak, segített az előta- karékosság nélküli kölcsön felvételében, a házak felépítésében. Nincsen putri már ezen a vidéken. A porták ilyenek is, olyanok is. Az egyik fehérre meszelt házikón tábla büszkélkedik: „Tiszta udvar, rendes ház”. Van, ahová már a központi fűtést is beszerelték, felépítették a fürdőszobát. Most ez utóbbi a többség nagy vágya. A telepen vöröskeresztes alapszervezet működik, tisztasági mozgalmat hirdetnek, egészségvédelmi előadásokat tartanak, filmet vetítenek az egészség- ügyiek és a népművelők. Többen járnak a művelődési központ Dankó Klubjába. Oda eljutni már megbecsülést jelent, hiszen az állandó munkahely alapkövetelmény a felvételnél. — Az olyan családok száma gyarapodik, mint az Irénkééké — mondja a védőnő. — Csak a telepi összefogásnak, az egymást segítés erejének is jobbnak kéne lennie. Az utunk utolsó állomásáról készült kép önmagáért beszél. A városközponti tanácsi lakásban él december óta a Konkoly család, három szép gyerekkel. Érkezésünkkor a fiatalasszony éppen rákszűrésről jött, a gyerekeket addig a szomszéd barátnő vigyázta. A férje ilyenkor az építőknél dolgozik. A gyerekek szobái közötti folyosón babakocsit, kerékpárt tologatnak, a legkisebb a szőnyegen mászik. A szobába lépünk, előtte azonban a csöpp barna lány gondosan leteszi a cipőjét, majd az anyjához szalad. „Édesanyám” — kiáltja, s odabújik az ölébe, hogy le ne maradjon a képről. Bede Zsóka Üt- és járdaépítés Mezőhegyesen Jő a kapcsolat a Kevermes környéki tsz-ekkel (Tudósítónktól) Mezőhegyes életét az elmúlt években a dinamikus fejlődés jellemezte. A nagyközségben 540 több szintes lakás épült, a település központjában az elkövetkezendő években további 112 lakás építését és átadását tervezik. Megvalósult a VI. ötéves terv legjelentősebb beruházása: az általános művelődési központ átadásával nemcsak az iskolai oktatás, hanem a közművelődés feltételei is javultak. A nagyközségi tanács az idén 7 millió 800 ezer forint fejlesztési alappal rendelkezik. A fenti összeg több mint 50 százalékát útburkolatok és járdák építésére fordítják, illetve a község arculatát jellemző zöldterületek karbantartására. A köztisztasági feladatok javítására ez évben vásárol a tanács egy szippantó- és egy szemétszállító kocsit. A több szintes lakások építése mellett a családi házak építésére is megnőtt az igény. Az építési telkek előkészítésére, tereprendezésre igen jelentős összeget — 850 ezer forintot — fordít az idén a tanács. A felújítási alapból csaknem egymillió forintot költ régi tanácsi lakások felújítására. A nagyközségben a társadalmi összefogásnak igen nagy múltja van. A lakosság' lelkesen vesz részt a lakóterület szépítésében. A közeljövő, így az 1983-as év egyik jelentős feladata a parkok, ligetek eredeti állapotának visszaállítása, melyben a községi tanács számít a lakosság segítségére. Posztós Klára Lassan egy évtizede lesz, hogy a békéscsabai Május 1. Tsz-hez csatlakozott a gerlai Magvető Tsz. A vezetőség nagy gondot fordít arra, hogy minél több gerlai lakos helyben dolgozhassék. így jött létre a nyomdaipari melléküzem, amelyben 24 asszony és leány készít többek között gyógyszeresdobozt, tépőlapos közületi blokkokat, számlázócédulákat. Meglepett, hogy ebben a „mini üzemben” négy Bu- zitai leány dolgozik. Kíváncsi voltam: kik ők, hogyan élnek. özvegy édesanyjuk gerlai lakásában találkoztunk. Barátságos emberek, vendégmarasztaló, jó meleg, ragyogó tisztaság és sok szép kézimunka várja itt a vendéget. A heverő mellett hatalmas falvédő. Három virágkosár telehímezve színes rózsákkal, sok fiú- és leánynévvel. — Ezt én hímeztem — magyarázza a ház asszonya. — Juliska lányom nagyon szépen rajzol, ő mondja meg a színeket is. Az unokáim neveit hímeztem a falvédőbe. De már újat kell varrják, mert nem fért rá mindegyik. Aki lemaradt, most szemrehányást tesz: „Én nem vagyok unoka?...” A beszélgetésből kiderül, hogy özv. Buzitai Lajosné 74 éves. Férjét fél éve temették el, 11 gyermeke, 31 unokája és 15 dédunokája él szeretetben, békességben, egymást segítve, tisztelve. — Családi békesség nélkül nem tudnám elképzelni az életet — mondja a mama. — Magam is nagy családból származom. Dobozi lány voltam, 14 éves koromban már cselédnek adtak Békéscsabára Ott ismerkedtem meg a férjemmel. Ö battonyai legény volt, Csabán töltötte a katonaidőt. Amikor férjhez mentem — 17 évesen — Dobozra költöztünk. A férjem sok mindenhez értett, dolgos ember volt, szerették a falubeliek. A Kevermes és Vidéke Takarékszövetkezet nemrég tartotta küldöttgyűlését. Nagy Pál elnök többek között elmondotta: a szövetkezet múlt évi összes betétállomány-növelését 15 millió forintban határozta meg, amit 412 ezer forinttal teljesített túl. így 1982 végén 160 millió forintos állomány kezeléséről adhattak számot. Továbbá arról, hogy az összes betétállomány tavaly 11 százalékkal nőtt. Ezután a csaknem 16 és fél millió forint összegű kölcsönkeretről szólt. Mint mondotta: a múlt évben 2377 igénylőnek több mint 21 millió forint hitelt tudtak adni, különböző célra. Ebből több mint 7 millió forintot a kisgazdaságok termelésének fellendítésére, amit 700 kistermelő vett igénybe. Ugyanakkor tavaly a szövetkezet dolgozói megkötöttek 2049 új biztosítási ügyletet, és beszedtek több mint 2 millió forint biztosítási díjat. Jelentős szolgáltatásnak bizonyult 1982-ben is a különböző megbízásos kifizetés. Ilyen kapcsolata van jelenleg is a szövetkezetnek a Gyulai Húskombináttal, a kevermesi Lenin, a dombegyházi Petőfi, a nagykamarási Ságvári és a dombiratosi Béke Termelő- szövetkezettel. A nagybán- hegyesi Zalka Tsz a háztáji gazdaságokból felvásárolt tej, a mezőkovácsházi CI- TÉV pedig a cirok ellenértékének kifizetését bízta a A tsz-szervezés előtt hat hold földön gazdálkodtunk. Én bizony nemigen jutottam el a mezőre, elég volt a nagy családra sütni, főzni, mosni. Akkor még nem volt mosógép, s 14 emberre tek- nőben mosni nem volt köny- nyű. — És most hogyan mos édesanyám? — kérdezi hangosan nevetve Juliska. — Most is kézzel — válaszol az anya helyett Teréz. — Csak ha nagy ritkán „ellopjuk” a szennyes ruhát, akkor mossuk ki mi géppel. — Azért nem kell „árulkodni” — mentegetődzik a néni. — Itt ez a szépen hímzett asztalterítő; Húszéves, de ma is újnak tűnik. Ti pedig egy-kettőre tönkreteszitek a ruhát azzal a rohadt géppel. No, beszéljünk inkább másról. .. — Volt a mamának épp elég gondja velünk — mesélik egymás szavába vágva a lányok. Hetente háromszor sütött egy-egy kemence kenyeret. Nagy kondér- ban főtt a bableves, a túrós, káposztás, grízes vagy krumplis tésztát nagy váj- lingban tette az asztalra. Étvágyunk az mindig volt, és anyámnak köszönhetjük azt is, hogy apánk alapító tag volt a szövetkezetben. Mesélje csak el édesanyám: hogyan történt? — Haragból — feleli a néni, de az arca derűs. — A férjem éppen kórházban volt Békéscsabán gyomormérgezéssel. Jött a városból két fiatal gyári munkás. Agitáltak erősen, hogy lépjünk be a szövetkezetbe. Magyarázták, hogy milyen jó lesz a magyar parasztnak, ha kollektívában dolgozik. Én nem is értettem, mi az, hogy kollektívában. ígérték, hogy még eljönnek. Nagyon mérges voltam. Mit tudhatnak ők a parasztember életéről? Bementem a kórházba, vittem a belépési nyilatkozatot. „Itt írd alá apukám, ne kérdezzél semmit. Majd lesz valahogy.” És az uram alá- Jrta a papírt. takarékszövetkezetre. Ennek eredményeként a múlt évben csaknem 93 millió forintot fizetett ki a szövetkezet a háztáji kisgazdaságokból felvásárolt állatok és egyéb termékek ellenértékeként. E megbízásos kifizetések 1982-ben 23 százalékkal, vagyis több mint 17 és fél millió forinttal voltak nagyobbak, mint 1981-ben. A dolgozók szorgalmát, hozzáértését tükrözi továbbá az 1 millió forintot meghaladó nyereség is, ami az előző évihez képest csaknem 24 és fél százalékos növekedést „takar”. A küldöttgyűlésen felszólalt Tanai Ferenc, a MÉSZÖV elnöke is, aki a megyei szövetség, a járási párt- bizottság és a megyei tanács pénzügyi osztálya nevében értékelte elismerően a Kevermes és Vidéke Takarék- szövetkezet 1982. évi munkáját. Ezután az idei esztendőre célul tűzött 11 millió forintos betétállomány és az 1,1 millió forintos nyereség teljesítésére hívta fel a figyelmet. A küldöttgyűlés befejezésül elfogadta a módosított alapszabályt, valamint az igazgatóságnak azt a javaslatát, hogy ebben az évben Medgyesegyházán nyisson ki- rendeltséget a Kevermes és Vidéke Takarékszövetkezet, ugyanakkor kezdjék meg a kevermesi központi üzletház bővítését. Balkus Imre — Áldja meg az isten mindkettőjüket ezért — mondja Teréz. Elmondják azt is, hogy a gyönyörű, szép két lovat, ekét, boronát, szekeret és minden fontosabb szerszámot bevitt édesapjuk a közösbe. Előbb fogatos volt, majd állatgondozó. — De nem akármilyen — veszi vissza a szót a néni. Nagyon sokszor ott is hált az istállóban, ha vigyázni kellett beteg jószágra, vagy ellés volt kilátásban. Ha a borjak megbetegedtek, a lekvárfőző rézüstömben magam főztem nekik a szénateát. Fejni gyakran segítettem az uramnak. Meg is becsültek minket. Dobozon laktunk ugyan, de Gerlán léptünk szövetkezetbe, mert itt volt a földünk. A szövetkezettől tanyát kaptunk, később magunk vásároltunk egyet. 15 évig éltünk tanyán, onnan jártak a gyerekek iskolába. Ezt a házat 10 éve építettük. Az apa példájára kilenc gyermek lépett be a termelőszövetkezetbe. öten ma is ott dolgoznak, sógornővel, tucatnyi Buzitai unokával. A Május 1. Tsz-szel mindany- nyian nagyon elégedettek. A háztáji nagy kisegítő, munkaigényes, jól jövedelmező növényeket termelnek, sok jószágot tartanak. A hét Buzitai lány és a négy fiú nemcsak a nevet, hanem a munka szeretetét is örökölte édesapjától, édesanyjától. Ennek köszönhető, hogy egy szál ruhával kerültek ki annak idején a nagy családból — nem tellett flancra —, de ma mindegyik saját, szépen berendezett családi házban lakik. — Nálunk nem volt soha különbség saját gyermek, vő, vagy meny között. Mindenki beilleszkedett a nagy családba — mondja a mama. — A férjem hosszú ideig volt súlyos beteg. Jöttek a fiúk, a vők: édesanyám, meleg víz legyen, mire a munkából megjövünk. A fürösz- tés a mi dolgunk, a mosás az asszonyoké. Maga csak ne mozduljon apánk mellől. Utolsó szavait végrendeletként tiszteli a család: „Szeressétek egymást, soha ne veszekedjetek.” Ary Róza A Buzitai lányok Hogy van a kórházban a kisbaba? A többi gyerek iskolában van _ Rákszűrésről jött a fiatalasz_SZony Fotó: Veress Erzsi
