Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-08 / 56. szám

1983. március 8„ kedd o Zárszámadások után A Békés megyei Termelőszövetkezetek Szövetségének munkatársai vala­mennyi téesz, szakszövetkezet, szö­vetkezeti közös vállalat és a halászati szö­vetkezet zárszámadásán részt vettek. Ta­pasztalataik összegzéséből megtudhatjuk, hogy sikerültek a múlt évet értékelő kül­döttgyűlések, közgyűlések, valamint azt, milyen évet zárt megyénk mezőgazdaságá­nak szövetkezeti szektora. Az első, legfontosabb észrevétel, hogy a zárszámadó, tervtárgyaló összejövetelek jó hangulatban zajlottak le. Nem csoda, ha hozzátesszük: rekord esztendőt hagytak maguk mögött a közös gazdaságok. Az elő­ző évhez képest 4,3 százalékkal nőtt az üzemek nyeresége, a veszteség pedig felé­re csökkent. Különösen értékesek az elért eredmé­nyek, hiszen nem csak a természeti viszo­nyokkal kellett megküzdeni. A múlt év kö­zepén központilag módosították a közgaz­dasági szabályzókat, növelték azok elvonó jellegét. Ezzel kiegészítve még nagyobb tettnek tűnik az eredményesség fokozása. De vajon hogyan sikerülhetett, mely tevé­kenységek hozták a legtöbb pénzt a közös kasszába ? Nehéz lenne mindent egyetlen növényfaj vagy állattenyésztési ágazat felfutásával magyarázni. Az azonban tény, hogy tavaly is jól jártak, akik a gabonaprogramra kon­centráltak, nagyobb odafigyeléssel, jobb és korszerűbb technológiával emelték a búza és a kukorica hozamait. A magas össze­gekkel premizált cukorrépa-ágazat hívei sem panaszkodhattak. Igaz, az idén meg­szűnik a prémium, de a termelők többsége nem mond le a növényről, amely továbbra is jól fizet. Rekordot hozott a rizs, amely korábban sok üzemet vitt a tönk szélére. A múlt évben többen éppen belőle „gaz­dagodtak” meg. Egyedül a napraforgóval volt sok gond, főként a megye északi felén gazdálkodók érezték a szártő-megbetege- dések negatív hatását. Az állattenyésztés­ben a sertéshizlalás ismét bizonyította jö­vedelemtermelő képességét, év közben ren­deződtek a juhértékesítés gondjai. Sajnos, a baromfi rossz értékesítési lehetőségét több üzem eredménye megsínylette. A felsorolt ágazatok sem minden üzem­ben hozták a tőlük várható bevételeket, néhol azonban többet adtak a tervezettnél. Mindez alátámasztja a korábbi állítást, hogy nehéz bármelyiket kiemelni közülük. A sikerek elérésében mind fontosabb sze­repet kap a tervező, váltani tudó, rugal­masan alkalmazkodó szakember. A múlt évi gazdálkodás a példa rá: azok nyertek, akik gyorsan „vették a lapot”, s nemcsak kivédték a közgazdasági szabályzók hatá­sát, hanem maguk javára fordították. Ér­demes kiemelni a takarékosságot: sokan tértek át a ma még olcsó földgázfűtésre, a szigorúbb és takarékosabb tápanyaggazdál­kodásra, takarmányozásra, vették igénybe az újítók ötleteit egy-egy régebbi beruhá­zás energiatakarékos alakításához. A múlt esztendő eredményei egyértel­műen példázzák: valóban sok még a tar­talék a mezőgazdasági szövetkezetek gaz­dálkodásában. Ezt a már-már közhellyé váló mondás igazságtartalmát éppen ma­guk a téeszek, vállalatok bizonyítják. A legfontosabb mutatóval, a nyereséggel. Mert a nyereség nemcsak mint mérőszám fontos, jelzi azt is, ki mennyire képes meg­újítani a termelést, azt, hogy a nehezedő körülményekre milyen választ ad. Sajnos, öt szövetkezet ismét mínuszt ír­hatott mérlegének egyenlege elé. Kis öröm az ürömben, hogy a korábbinál jóval ke­vesebbet. ötük közül többen évek óta vesz­teségesek, képtelenek kikerülni a sokak ál­tal „ördöginek” nevezett körből. De vajon valóban ördögi ez a kör? Mind több jel mutatja, hogy ki lehet törni belőle. Egye­dül és segítség nélkül bajosan. Ha azonban jó kezekbe kerül a megfelelő segítség, mód van rá. Ezt mutatják a központi segítség­gel, egyedileg rendezett szövetkezetek pél­dái. Többségük megáll a saját lábán, ter­mel és fejleszt. A hónap végén róluk tár­gyal a tsz-szövetség és a megyei tanács vb, remélhető, hogy a rendezések tapasztala­tainak a most még veszteséges üzemeik is hasznát látják. A zárszámadások azt is megmutatták: örvendetes fiatalodás tapasztalható a té- eszekben, közös vállalatokban, szakszövet­kezetekben. Főként az ipari tevékenység fejlesztésének hatására két és fél százalék­kal nőtt a dolgozó tagok, foglalkoztatottak száma. Ez egyben minőségjavulást is je­lent, hiszen az újak többsége jól képzett, nem ritkán több szakmával rendelkező szakmunkás. A munkadíjak és kiegészítő részesedések hat százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. De nem csak a sze­mélyes jövedelmek növekedtek: emelkedett azoknak az üzemeknek a száma is, ahol üzemi konyhát, szociális létesítményt állí­tottak a tagság szolgálatába, javítja azélet- és munkakörülményeket. M egyénk mezőgazdasági szövetkeze­teinek, közös vállalatainak zár­számadásai joggal zajlottak jó han­gulatban. Vezetők és beosztottak egyaránt megdolgoztak azért, hogy nyugodtan, ün­neplőbe öltözve hallgathassák végig mun­kájuk értékelését. A zárszámadások ideje lejárt. Rövidesen elindítják a gépeket és folytatják a jövő évi sikerek alapozását. Folytatják, hiszen a szépen fejlődő búza­táblák megyeszerte jelzik: a kezdet jó volt, jöhetnek az újabb munkás hónapok. M. Sz. Zs. Diótörők \ __________________________________________ f lz elnökasszony A dió-, mogyorótörés, a bab- vagy fokhagyma-válo­gatás egyszerű munka. En­nek megfelelő a kereseti arány is. Érthető, hogy Bu­dapesten és más városokban, ahol jobbak az elhelyezke­dési lehetőségek, és maga­sabbak a létfenntartási költ­ségek, inkább vállalnak igé­nyesebb munkát, az egysze­rűbb pedig kisebb közsé­gekbe szorul. Olyan helyek­re, ahol az asszony és a férj keresete csak egy részét képezi a család jövedelmé­nek, a többi a háztáji állat­tartásból származó bevétel­ből egészül ki. Ilyen üzem a TSZKER Exporttartalékokat Feltáró Központ sarkadkeresztúri üzeme, amely 1979 októbe­rétől működik, és jelenleg 100 dolgozója van. A leg­többen a községből való asszonyok, csak kevesen jár­nak át Nagygyantéból és Mezőgyánból. A keresetük havi átlaga 2500 forint. Azok az asszonyok, akik­kel beszélgetek, igen elége­dettek. Kondorost Mihályné például a következőket mondja: — Előzőleg a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat­nál dolgoztam. 1979 óta nem kell naponta kettő és fél órát utaznom, el tudom lát­ni a családomat, a férjemet, a két gyereket, és segítek a háztáji állattartásban. Most már évente 12—14 sertést le is tudunk adni. Azok az asszonyok, akik más üzemekből kerültek ide, és előzőleg már szocialista brigádban dolgoztak, itt is munkaversenyt kezdemé­nyeztek. 1981-ben négy bri­gád tűzte célul a szocialista cím elnyerését. A 16 tagú Szabó Pál brigád vezetője Száva Zoltánná, aki 1979 előtt a Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalatnál dolgo­zott. Ö így nyilatkozik: — A legfontosabb fel­adatunknak tartjuk, hogy ki­fogástalan legyen a minő­ség. Ne legyen penészes a dió, ne kerüljön a dióbélbe vagy a babba törmelék és idegen anyag. Természete­sen fontos a jó teljesítmény is, amit egyebek közt a dió­törésnél egy jó ötlettel — vaslappal, amibe dió for­májú vájat van — növelni tudunk. De az sem mellé­kes, hogy például részt vál­lalunk a 2-es számú óvoda szépítésében, takarításában. Az én kislányom, és né­hány brigádtársam gyerme­ke is oda jár. És patronáljuk az öregek napközi otthonát. Hadd említsem még meg, hogy ebből az üzemből már négyen lettünk párttagok. A községi pártalapszervezethez tartozunk. Kerepeczki Andrásné a Munkácsy Mihály brigád ve­zetője. Régebben az Egyet­értés Tsz-ben, majd a Gyu­lai Húskombinátban dolgo­zott, de a mindennapi uta­zás — három gyermek mel­lett — nagyon megnehezí­tette az életét. Így sokkal jobb. Ha kevesebb is a ke­resete, azt a jószágtartással ki tudja egészíteni. — Milyenek a brigádta­gok? — érdeklődöm. — Akik háztartásbeliek voltak, nehezen szokták meg a pontosságot. Most már nincs baj. A norma ar­ra ösztökél mindnyájunkat, hogy igyekezzünk. Legyen több pénzünk. Persze, legyen a vállalatnak is, amely ab­ból tud bért fizetni, és va­lamennyit fejlesztésre is for­dítani. Az már igaz, hogy egy­előre az igényeknek csak sze­rényen tesz eleget a vállalat. Szóvá is teszek néhány hiá­nyosságot Hajdú Rózának, az üzem főbizalmijának, és megkérdezem: — Beszéltek már erről va­lakivel? — Igen, az üzemvezetővel. — A vállalat szakszerve­zeti bizottságának a titkárá­val nem? — Volt már itt, de erről nem tárgyaltunk. Száva Zoltánná közbeszól: — A központban tartott ifjúsági parlamentben mint küldött megemlítettem, hogy javítani kell a helyzetün­kön. Azt mondták, hogy előbb legyenek normális munkakörülmények. Ez megvalósult. Megígérték, hogy lesz fürdő, öltöző is. Szabó Zsoltné bérelszá­moló kiegészíti: — Kádár Ottó, a vállalat igazgatója kijelentette, hogy még ebben az évben lesz fürdő. De folytassuk! — Hol tartják az élelmet? — Van egy hűtőszekrény, ami talán elég is. Meleg ebédet hozatunk, nemigen van szükség hideg élelem tárolására. — Ivóvíz? — Vízcsapból lehet inni. Mindenkinek külön poha­ra van. Több bauxit külszíni fejtésből Fennállása óta az idén kell a legtöbb — együttesen 2 millió 170 ezer tonna — ércet kitermelnie a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnak. Bár a bauxit zömét most is a mély művelésű bányából — Nyirád és Halimba térsé­géből — hozzák felszínre, jelentősen nő a külszíni fej­tés aránya is: Iharkút után Csabpusztán is megkezdték a felszínhez közeli rétegek ki­termelését, s így ebben az évben már összesen 670 ezer tonna bauxitot adnak a kül­színi bányák. E lelőhelyek ércvagyona különösen gaz­daságosan tárható fel. A számítások szerint akkor ér­demes külszíni fejtésre be- rendezkédni, ha egy tonna bauxit kinyeréséhez legfel­jebb 8 tonna fedőréteget kell letisztítani. Az említett két külszíni fejtésnél viszont egy tonna bauxitra mindössze 3-4 tonnányi fedőréteg jut. Palástköszörűgép Számjegyvezérlésű palást­köszörűgép prototípusa ké­szült el a Szerszámgépipari Művek Fejlesztési Intézeté­ben. A nagy termelékenysé­gű, automata forgácsológép újszerűsége abban áll, hogy a köszörűkő a munkadarab tengelyére merőleges irány­ban dolgozik, és ezért a na- gyolási művelet gyorsabb. A KUN—250—CNC jelzésű pa­lástköszörű furatköszörülés­re is alkalmas, méretpontos­sága ezredmilliméter (mik­ron) nagyságú. A gép vezér­lőberendezése is hazai fej­lesztésű, az EMG gyártja. A harmadik generációs számjegyvezérlésű palástkö­szörűt a SZIM székesfehér­vári köszörűgépgyára készíti és szereli össze. Az idén az új gépből Székesfehérváron tíz darabot gyártanak. — Milyen a fűtés? — Légbefúvásos kazánfű­tés van. Vessünk számot! 1979 ok­tóbere, az üzem létrehozása óta 3 és fél év telt el. Ada­tok ugyan nem állnak a rendelkezésemre, de bizo­nyosnak tartom, hogy a dol­gozók megtermelték azt az értéktöbbletet, amiből meg­felelő fűtőberendezést lehet vásárolni és beszerelni. Mert a füst — amire Vágréti László, az SZMT munkavé­delmi felügyelője is felhív­ja a figyelmet — veszélyez­teti a dolgozók egészségét. És elérkezett az ideje annak, hogy megfelelő öltöző, fürdő és étkezde is legyen. Annál inkább elvárható ez, mert tavaly — az 1981. évi ered- 'mény alapján — az üzem kiérdemelte a kiváló címet. Zsoldos Mihályné, a Bar­tók Béla brigád vezetője nem méltatlankodik. Csak akkor jut az eszébe, hogy jobb körülmények is „lehet­nének az üzemben, amikor azt említem neki. Régen a Gyulai Harisnyagyárban dol­gozott, aztán hosszú évekig tanyán élt. Nem voltak kü­lönösebb igényei. Akkor kezdett eszmélni, amikor három évvel ezelőtt a fér­jével együtt Hévízen töltött majdnem két hetet. Tavaly ismét volt Hévízen. Az üzemtől kapta a beutalót. Mosolyogva mondja: — Elébünk raktak min­dent. Ügy éltünk, mint a mesebeli királyok. Még mo­sogatni sem kellett. Ez is új Sarkadkeresztú- ron. Pásztor Béla „Ha jól meggondoljuk, nem mindennapi eset. Hét éve dolgoztam az Endrődi Szabók Ipari Szövetkezeté­ben, alig múltam 21 éves, amikor azzal kerestek fel az idősebbek, mi lenne, ha párttitkárnak választaná­nak?” Akkor 1966-ot írtak, és minden jel arra mutatott, hogy egy hét évvel korábbi, kényszerű döntés folytatá­saként ez a munkahely most már hosszú távon kapcsolat­ban lesz további életével. De mi is volt az a bizonyos dön­tés? 1959-ben az édesapa korai halála miatt tovább­tanulásról szó sem lehetett. „Keserves időszak volt, édesanyám, hogy meg tud­junk élni, belépett a terme­lőszövetkezetbe. Sokáig, 65 éves koráig dolgozott, míg meg nem szerezte a nyug­díjjogosultságot. Nekem nem maradt más választásom, mint hogy szakmát szerezzek. Női szabónak tanultam.” Tizenhárom évig volt egy személyben párttitkár, sze­mélyzetis és kalkulátor. Közben tanult, gyereket ne­velt és dolgozott. Leérettsé­gizett, technikusi minősítést szerzett, marxista esti egye­temre járt. „Megszoktam a pluszmun­kát. Persze, ha ezt egyálta­lán meg lehet szokni. Látja, ezen még nem is gondolkod­tam. Óriási szerencsém, hogy a férjem mindenben segít. Ö matematika-fizika ta­nár, és a fiúkkal csodálato­san megértik egymást. Két gyerekünk van ... Csak so­kára, tíz évvel később jött a másik ... Hogy is fogalmazott az idősebbik? — Anyu — mondta néha — én olyan szerencsétlen vagyok, ne­kem nincs testvérem. — Nem is tudom már, miért -vártunk olyan sokáig a má­sikkal, talán a munka, ta­lán a tanulás, nem lett vol­na szerencsés félbeszakítani. Lányt akartunk, és fiú lett. Akkor, az első órákban ki­csit elkeseredtem, a fiam vi­gasztalt: — Nem baj, hogy fiú, az a fontos, hogy test­vérem van! Hát persze, hogy nem baj, és ma már örülök is, hogy így alakult. De mostanában -a hétköz­napokon megint csak hár­man vagyunk. A nagyobbik Szegeden, a vasútforgalmi szakközépiskolában tanul, és csak hétvégeken jár haza. Ki sem mozdul otthonról, úgy szeret köztünk lenni. Az apjával barkácsolnak lent a műhelyben, a vasak között... A szombat a házimunkáé, teljesen kikapcsolódom. Né­hány órára feloldódik a fe­szültség, de ahogy közeledik a hétfő, gondolatban egyre többet vagyok az üzemben. Sorolom a feladatokat, új és jobb megoldást keresek. Hiába, én már csak ilyen maradok.” Három évvel ezelőtt, 1980- ban választották a szövetke­(Tudósítónktól) A korai zöldségtermesztésben szinte korszakalkotó változást hoztak a műanyag fóliával fe­dett termesztöberendezések. Ilyen új termesztői eljárás a váz nélküli fóliaágy is, amely­nél nincs vázszerkezet, a fóliát bakhátak tartják a talaj felett 15—25 centiméter magasan. A váz nélküli fóliaágyak alá szánt növényeket általában a szabadföldinél két héttel koráb­ban lehet vetni, vagy palántáz- ni, ami lehetővé teszi a korai- ság növelését. Eddig fejessaláta-, karfiol-, karalábé, hónapos retek-, zöld­hagyma-, uborka-, korai burgo­nya-, sárga- és görögdinnye-, szamócafajokat termesztettek eredményesen ezzel az eljárás­sal. Tehát elsősorban olyan nö­vényeket, amelyeknél a korai- ságnak döntő szerepe van. Ezt az eljárást egyszerűen és főleg olcsón lehet megvalósítani. Ta­karóanyagként a 0,04 milliméter vastag, átlátszó, perforált — 500 lyuk legyen négyzetméteren­ként — fólia használata a leg­célszerűbb. Az ágyúsokat köz­zet elnökévé. Hogy miért éppen őt? Talán a kitünte­tései — a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója, a Munka Érdemrend bronz fokozatá­nak tulajdonosa — miatt, vagy amiatt, hogy amikor néhány évvel korábban a szabókat a község nagyobb szövetkezetébe akarták ol­vasztani, ő az önállóság fenntartása mellett kardos­kodott? Vagy csak egyszerű­en, a túlnyomó többségében asszonyokat, lányokat fog­lalkoztató üzemet úgy illik, hogy nő vezesse? Az igazsághoz tartozik, hogy a fentieken eddig sem volt mit elmélkedni, már csak azért sem, mert aki Fagyas Mátyásáét ismeri, tudja, vezetői rátermettsége miatt választották a szövet­kezet elnökévé. Ehhez csak egyetlen adalék, a szövetke­zet az ő elnöksége alatt dup­lázta meg vagyonát, lett még megbízhatóbb partnere a megrendelőknek. „Azt hiszem, a nőnek duplán kell bizonyítania. Mindig az volt az érzésem, az asszonyok a férfiaknál is több fenntartással fogadják a női vezetőt. Ezért úgy va­gyok vele, alaposabbnak, pontosabbnak kell lennem, mintha a másik nemhez tar­toznék, ha azt akarom, hogy elfogadjanak, hogy a dönté­seimet megértsék.” — A közelmúltban az egyik francia üzemben jár­tam. Nekünk nincsenek szá­mítógépeink, kameráink, de azért néhány dolgot szeret­nénk megvalósítani. Keve­sebb mozdulattal több ter­mék, ez akár jelszó is lehet. Azután azt is észrevettem, nekünk nemegyszer erélye­sebben kell beszélnünk a dolgozókkal. Szeretnénk a szövetkezetben megvalósíta­ni, hogy a több munka, na­gyobb fegyelem még véletle­nül se a vezetői hanghordo­zás függvénye legyen. Kepenyes János vétlenül a vetés vagy palántá­zás után kell elkészíteni, s ad­dig hagyni a növényeken (álta­lában 4—6. hétig), amíg azok a lehűlést takarás r.elkül is jól el­viselik. Az ágyások helyét csak gyommentes, jó talajon érdemes kijelölni. Az utolsó napokban a fóliát délutánonként leszedve edzeni kell a növénveket. A 15—25 centiméter magas bakhátak között az ágyás 1 méter széles legyen, bár egyes zöldségféléknél (például koba- kosok) ennél keskenyebb Is le­het. A váz nélküli fóliaágyban a növények fagymentesen vé­szelhetik át a tavaszi hajnalo­kon előforduló erős lehűléseket is. Az ágyakban napközben 8—10 Celsius-fokkal magasabb hőmérséklet alakul ki, mint szabadban, s a kisebb párol­gás folytán a növények vízellá­tottsága is javul. Mindezek eredményeként a növények gyorsabban fejlődnek, többet és korábban teremnek vagy válnak piacképessé. Az el­járás olcsó és egyszerű — ér­demes kipróbálni. Stefán László Kerttulajdonosok figyelmébe!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents