Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-06 / 55. szám

NÉPÚJSÁG

Mindent tudnak a megyék útjairól

Hogyan dolgozik az Útinform?

1983. március 6., vasárnap

Hideg kemencék Békésen

Lesz elég kenyér

. Kevesen tudják, hogy merre van az Űtinform székháza. A Rózsadomb alján, az aprócska Fényes Elek utcát elkerüli a forgalom. Annál inkább kísérik figyelemmel a forgalmat az Útinform munkatársai. Egyik szobájuk stúdió gyanánt szolgál. A sarokba állított üvegkalitka fölött kigyullad a piros fényű lámpa, kezdődik a szokásos rádióadások egyike. Marnitz László, az Útinform mérnöke áll a mikrofon előtt.

— Meglepetésekkel szolgált ez a tél — mondja Virág Lajos, az Űtinform vezetője. — Ebben a szezonban tulajdonképpen már minden volt: tavasz a télben, meg hófúvás.

— Tavaly és tavalyelőtt annál több volt a hó. Menynyibe kerül az országnak egy havas tél?

— A számla több százmilliós. Ennyibe kerül a sózás, a gépek működtetése, a munka. Ha a szükség úgy kívánja, nemcsak a KPM gépeit, hómaróit veszik igénybe, hanem a Volán vállalatok és az állami gazdaságok megannyi gépkocsiját is felszerelik hóekékkel. Havazáskor jó előre elkészített menetrend szerint látnak munkához a közúti igazgatóságok emberei.

— A tapasztalatok szerint van-e különbség hazánk tájegységei között hófúvásveszély szempontjából?

— Kicsi az ország, nagyon nagy különbségek nincsenek. Ha mégis előfordulnának, lehetőség van az erők átcsoportosítására, így például a Bakony területén a múltban gyakran besegítettek a dél-dunántúli igazgatóságok apparátusai. Végszükség esetén a katonákra is lehet számítani.

Az idén, november 15-e óta az ország valamennyi közúti igazgatóságán éjjelnappali ügyeletet tartanak egészen március végéig. A helyiek által jól ismert telefonszámokat feltárcsázva készségesen adnak a megye közlekedési helyzetéről, forgalmi rendjének esetleges változásairól tájékoztatást. S telexgépeken, országosan kiépített URH-láncon továbbítják óráról órára, hogy hol milyen a helyzet. így aztán az Űtinformnál, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium információs központjában mindenki hozzájuthat a számára fontos közlekedési tudnivalókhoz.

— Naponta legalább százan hívnak bennünket — mondja Asztalos Zoltán —, de havas napokon nem ritkán ezer fölé emelkedik az

érdeklődők száma. Bár a rádióban elhangzó adásainkat sokan hallgatják, ott csak a legfontosabb információk ismertetésére jut idő. Manapság nem mindegy az autósnak, hogy meg tud-e takarítani egy-két liter benzint. Az útvonalat jobban megtervezik, mint akárcsak pár esztendeje is, és mi ebben is a segítségükre vagyunk.

Meglepő hallani, hogy Európában az Űtinformon kívül nincs is több, állami irányítású országos közlekedési információs központ. Másutt többnyire az autóklubok igyekeznek ezt az űrt betölteni, vagy éppen a közlekedési rendőrök adnak több-kevesebb sikerrel felvilágosítást az érdeklődőknek.

— A központ munkájának többségét nem a lakossági szolgáltatás teszi ki — tájékoztat Karády László. — Az Útinform foglalkozik a szokásosnál nagyobb tengelynyomású gépjárművek, különleges rakományok útvonalának kijelölésével, az útvonalengedélyek kiadásával. Azért teheti ezt, mert nálunk az ország teljes úthálózatának, valamennyi hídjának minden adata megvan. Ez egy igen gazdag, négymillió tényt tartalmazó

adatbank. Ennek ismeretében lehet rangsorolni az utakon az elvégzendő munkát: korszerűsítést, felújítást, helyreállítást. A mindenkori helyzetet szembesítjük a forgalmi igényekkel. E két szempont a döntő a rangsorolásban.

Az Űtinformnál nem titkolják, hogy bár a lakosságnak nyújtott szolgáltatás ingyenes, tulajdonképpen mégsem fizetnek rá, mivel a közutakon közlekedők számára különféle csatornákon eljuttatott tájékoztatással lényegében befolyásolni tudják a forgalmat, az információk által csökkenteni képesek az utak zsúfoltságát. Szükség van erre is — hol itt, hol ott zárják le a forgalom elől az utat rövi- debb-hosszabb időre. Az ügyeleti szoba falát hatalmas térkép borítja, amelyről leolvasható a 30 ezer kilométeres országos úthálózat pillanatnyi közlekedési rendje, valamint a különféle forgalmi akadályok.

— Télen kevés az elterelés — mondja Virág Lajos. — Ilyenkor ugyanis nincsenek nagy arányú útépítések, legfeljebb a halaszthatatlan javításokat végzik el, ha az időjárás engedi. Mint ezúttal is például. Enyhe a tél, de azért a kötelező óvatosságról nem szabad megfeledkezni. Gyakori a köd, a látási viszonyok kedvezőtlenek. Érdemes felhívni az autósok, gépjármű-vezetők figyelmét arra is, hogy ajánlatos tompított fényszóróval közlekedni. Mégiscsak első a biztonság.

Fejér Gyula

Március 5-én, szombaton nem fűtötték be a három kenyeret sütő kemencét a Békés megyei Tanács 1. számú Sütőipari Vállalat békési üzemében. Mi van a hír hátterében? Erről kérdeztük Szabó László igazgatót.

— Ezeket a kemencéket 20 évvel ezelőtt építették. Biztonságosan ellátták Békést és a hozzá tartozó községeket cipókenyérrel. Az emlékezetes földrengés is hozzájárult ahhoz, hogy állapotuk tovább romoljon. Cseréjüket anyagi okokból 1984—85-re terveztük. Az utóbbi hónapokban azonban olyan műszaki gondok adódtak, amelyekkel már nem tudtunk megbirkózni.

— Mit jelent ez a gyakorlatban?

— Intézkedési tervet készítettünk, amely bizonyos termelésszervezési tennivalókat tartalmaz. Hangsúlyozom: megnyugtató és zavartalan lesz a kenyérellátás. Elképzeléseink szerint a békési üzemben áttérünk a három műszakos termelésre, így a napi kenyérmennyiség kétharmadát helyben sütjük, a többit pedig Békéscsabáról és Mezőberényből szállítjuk.

— Milyen változásra számíthatnak a békésiek?

— A meglevő kemencékben nem tudunk 3 kilogrammos cipókenyeret sütni. Ezért egy-, két- és háromkilós veknit gyártunk. A három műszak miatt, az eddigi gyakorlattól eltérően, előfordul, hogy az üzletek a délutáni órákban is kapnak friss kenyeret.

— Tehát egyelőre megszűnik a „forró kenyér"?

— Őszintén megmondom: a zavartalan süteményellátásról sem mondhatunk le, ezért elképzelhető, hogy egyes napszakokban valóban nem lesz úgynevezett forró kenyér. Csupán arról van szó: az éjszaka sütött kenyeret a kora délelőtti órákban szállítjuk az üzletekbe. Mindent elkövetünk viszont, hogy a friss, meleg kenyér részaránya minél nagyobb legyen.

— Meddig tart ez a kény- szerűség?

— Előreláthatólag az év végén üzembe helyezzük az új kemencéket. Addig is kérjük a lakosság, a kereskedelem türelmét, megértését. Mennyiségben minden igényt kielégítünk. Ehhez arra is szükség van, hogy az üzletvezetők biztonságbsan állítsák össze megrendeléseiket, mert a pótigényeket nem tudjuk megfelelő időben teljesíteni.

— seres —

n Bajazzók szerzője

Leoncavallo emléke

„Szabad, szabad, nagyérdemű közönség! Én a prológ vagyok...” — így kezdődik Ruggero Leoncavallo közismert Bajazzók című operájának szövege. Leoncavallo 125 esztendővel ezelőtt, 1858. március 8-án született Nápolyban, s 1919. augusztus 9-én hunyt el a Firenze közelében levő Montecatiniben.

A nápolyi rendőrség egyik szerény fizetésű tisztviselőjének fia a szülővárosában járt konzervatóriumba.

Utóbb a bolognai # egyetem növendéke lett. A zenei pályára lépett, de nehezen boldogult. Évekig kávéházi muzsikusként kereste kenyerét, zongoraórákat adott vagy

kis együtteseket dirigált. 1890-ben a Sonsogno zeneműkiadó cég pályázatot hirdetett egyfelvonásos opera

írására. Leoncavallo ekkor

készült el saját szövegére írt Bajazzók című kétfelvonásos dalművével. Beküldte a pályázatra. A pályázat győztese Pietro Mascagni lett Pa- rasztbecsület-ével, s egyszeriben lázba hozta vele a közönséget. A Bajazzók 1892. május 21-én a milánói Dal Verme Színházban történt bemutatóján Leoncavallo műve ugyanilyen lelkes fogadtatásban részesült. Napok alatt megismerték a szerző nevét. A különböző országok zenés színházai versengve igyekeztek megszerezni az új mű előadási jogait.

Magyarországon a milánói ősbemutató utáni évben, 1893. március 28-án rendezték meg a Bajazzók premierjét. A budapesti Operaházban Nedda szerepét Vasquez Italia, Ca- niót Signorini Ferenc, Toni- ót Ódry Lehel, Beppót Dalnoki Béni, Silviót Beck Vilmos énekelte. A közönség ugyanolyan lelkesedéssel hallgatta, mint ahogy 1890- ben Mascagni Parasztbecsü- let-ét. A szerző a nagy siker örömére a bemutató évének novemberében Budapestre jött, és megnézte operájának előadását. Lelkesen ünnepelték. A korabeli lapok ma- gasztalással írtak róla.

Az olasz mester jó barátságban volt Giacomo Puccinivel. Sűrűn találkoztak egy milánói kávéházban. Egy napon Puccini izgatottan érkezett .meg, és nyomban elmondta, hogy végre talált magának a Manón Lescaut után megfelelő szövegkönyvét. Murger „Vie de la Boheme” (Bohémélet) című regényéből irat magának librettót. A közlés úgy érte Leoncavallót, mint a villámcsapás, hiszen ő is ebből a műből készült komponálni operát. Felugrott a helyéről, és elrohant a Se- curio című lap szerkesztőségébe. Arra kérte a lap szerkesztőjét, nyomban adjanak le egy hírt: „Maestro Leoncavallo Murger Bohémélet- jét zenésíti meg”. Igen ám, de Puccini ugyanezt kérte a Corriere della Sera szerkesztőségétől: „Maestro Puccini Murger Bohémélet-jéből ír operát”. Másnap reggel mind a két lapban megjelent a közlemény. Az idő döntött. Puccini Bohémélet-e fennmaradt, Leoncavallóé a feledésbe merült. Volt még néhány más műve is, amellyel meg akarta ismételni a Bajazzók sikerét, de eredménytelenül. Ilyen volt Zaza című zenedrámája, Maja című operája, a Mediciek és még néhány egyéb színpadi darabja. Csak a könyvtárakban várják feltámadásukat, ha ugyan az a sors nem éri őket, mint „Berlini Roland”- ját, amelyet II. Vilmos német császár rendelt meg tőle, s szintén megbukott. Az „I pagliacci”, azaz a Bajazzók tette világhírűvé Leoncavallót, s ez az alkotása mindmáig műsoron van.

Kristóf Károly

II Budapesti MOV szimfonikusok hangversenye Gyulán

Az Országos Filharmónia három nagyzenekari hangversenyt ígér a gyulai bérletes szezon idei második felére. Medveczky Ádám karnagy a múlt évszázadok muzsikája és történelmi ér- dekességű hangszerei jegyében állította össze a Budapesti MÁV szimfonikusok fellépésének műsorát. Ez ma divatos irányzat, hisz mindenfelé a zene keletkezésének korában használt hangszereken szívesebben hallgatják, és hitelesebbnek tartják a reneszánsz és a barokk zenét. A sokak előtt ismeretlen „bassetkürt” nem más, mint a ma népszerű klarinét egy mélyebb változata, amelyen a mély regiszter hangjai előnyösebben szólalnak meg. Ez a hangszer hazánkban nem szerepel gyakran. Hollandiából hozatott az Országos Filharmónia egy magyar származású bassetkürt-játékost, aki a gyulai hangversenyen sikert aratott az őt kísérő zenekarral, meg a karnagy- gyal együtt.

A hangversenyt nyitó Brahms-nyitány ismerős és népszerű mű. Johannes Brahmsot a boroszlói egyetem díszdoktorrá fogadta, és ezt egy nyitánnyal hálálta meg. Az 1880-ban bemutatott nyitány diákdalokat elevenít fel, és végén felcsendül a közismert Gaudeámus igitur dallama, sőt felfedeztük a Rákóczi-induló egy jellemző motívumát is. Ennél a számnál élvezhette a gyulai közönség a teljes szimfonikus zenekart, a versenyműveknél csak kamara- zenekar, míg a záró szimfóniánál egy kis szimfonikus együttes muzsikált.

Félix Mendelssohn-Bar- tholdy azért írt három tételes versenyművet basset- kürtre és klarinétra, mert zenekarában két muzsikus: apa és fia jelentkeztek ilyen igénnyel. Most újra hangszerelték ezt a zenei tréfát, és ezt hallottuk most a Budapesti MÁV szimfonikusok, valamint Szabó F. Attila bassetkürtös és Schadl Péter, a zenekar szólóklarinétosa közreműködésével. Kiderült, hogy Szabó F. Attila

eredetileg a szegedi szakiskolában tanult klarinétozni, majd a budapesti Zeneakadémián szerzett oklevelet. Hollandiában ismerkedett meg a klarinétnál öt hanggal mélyebb bassetkürttel, és a hangszer virtuóz művészeként járja Európa hangversenytermeit, ahol ilyen régi hangszer iránt érdeklődés mutatkozik. E különleges hangszer igazi szépsége a szünet után műsorra került Alexandro Rolla zeneszerző, Mozart kortársa és Paganini egyik tanára által komponált Bassetkürtverseny során érvényesült. A Mozart stílusában fogant, szintén három tételes mű hálás szerepet biztosított ennek a hangszernek, ami külsőleg hasonlít a szaxofonhoz is. A versenymű zárótétele vidám táncritmusban íródott, és ez biztosította a sikert.

A hangverseny legsikeresebb száma volt Franz Schubert 19 éves korában alkotott IV. Tragikus szimfónia c-mollban. Schubert a teljes mellőzöttség és támogatás hiány miatt támadt elkeseredését, fájdalmát zokogta bele ebbe a négytételes műbe, melynek Menutto tétele is csupa keserűség és lázongás. Medveczky Ádám karnagy kivételes és szug- gesztív karmesteri erényeinek volt köszönhető, hogy ez a fájdalmas muzsika sikert aratott. A hálás közönség hosszú vastapssal ünnepelte a kitűnő karnagyot, és a pompásan muzsikáló zenekart. Az egész régies műsor csak ilyen előadásban és ilyen vezénylés mellett aratott tetszést. Büszkék lehetünk, hogy a bassetkürtnek egy magyar muzsikus lett a hangszert újra mívelő művésze.

A gyulai közönség régi ismerősként, meleg tapsokkal köszöntötte id. Fasang Árpádot, akinek a művekre koncentrált, nívós konferá- lása mindig segít jobban megismerni és tudatosan élvezni a hangverseny műsorát. A basettkürt-művek sikere részben ennek az ötletes konferálásnak köszönhető.

Dr. Márai György

Nemzetiségi hagyományok Telekgerendáson

A telekgerendási óvodában az '50-es évek óta tanítják folyamatosan a szlovák nyelvet. Az intézmény vezetője. Varga Andrásné, aki egyben a községi népfrontbizottság titkára is, fő- és mellékfoglalkozásban irányítja, segíti nagy lelkesedéssel, szak nai hozzáértéssel a nemzetiségi kultúra fejlesztésére, a hagyományok őrzésére vonatkozó teendőket. Ezenkívül ő felügyeli a szlovák nyelvet oktató gyermekintézményeket is a megyében. (Az Országos Pedagógiai Intézet egyébként egy három évig tartó kísérletbe kezdett az óvodai nevelés nemzetiségi vonatkozású programjának kidolgozására. A munka Békés megye több szlovák óvodáját is érinti.)

Telekgerendáson eddig csák a nagyobbak tanultak szlovákul, de az Í982 83-as tanévtől már a középső csoportosokat is bevonták az óvodai nyelvi előképzésbe. Az oktató-nevelő jellegű feladatok megoldásában részt vesz Cséffai Csilla is, aki a békéscsabai szlovák gimnáziumban érettségizett és a szarvasi óvónőképző levelező tagozatán tanul jelenleg.

A nemzetiségi hagyományápolás minden évben eey-egy, szinte az egész falu apraját-nagyját megmozgató rendezvényben csúcsosodik ki. Ilyen volt legutóbb az 1982 decemberében tartott lakodalom, amelyet a csabai szlovák klubbal közösen szerveztek a telekgerendásiak. Such János helyi lakos az egész „népünnepélyt” szlovák nyelven vezette le. Sőt

mozgófilmen és magnószalagokon is rögzítették az eseményeket. Az előző években ugyancsak sor került hagyomány felelevenítő népi játékokra, táncokra, hasznos elfoglaltságot jelentő összejövetelekre, amikor is hol a szövés és fonás, hol meg a csigatészta-készítés, illetve a disznóvágás szerepelt az aznapi programban.

A helyi párt-, állami, társadalmi szervek; valamint a népfront tisztségviselői, aktivistái minden segítséget megadnak ahhoz, ami a pezsgő kulturális élethez elengedhetetlen. Mindemellett előadások, baráti találkozók és kirándulások is színesítik a közösségek ilyen irányú tevékenységét. Például a helyi téesz és a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ anyagilag is támogatja a klub, valamint a pávakör rendezvényeit. Szinte családias jelleget öltött például a Pest megyei Csömör község lakosaival létrejött kapcsolat.

A 60—70 tagot számláló, éves program szerint működő telekgerendási szlovák klub eredményes munkájára felfigyelt a Művelődési Minisztérium is, s 1982 őszén 10 ezer forint jutalmat adott, amelyet audiovizuális eszközök vásárlására fordítottak a helybeliek. A jelenlegi elképzelések szerint még az idén megkezdődik a művelődési ház átalakítása, s a munka befejezése után minden bizonnyal már jobb körülmények között lehet tartani a foglalkozásokat.

Kép, szöveg: Bukovinszky István

Varga Andrásné vezető óvónő és kolléganője, Cséffai Csilla szlovákul beszélgetnek a telekgerendási gyerekekkel