Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-06 / 55. szám
1983. március 6., vasárnap NÉPÚJSÁG BÉKÉS MEGYEI fl NÉPÚJSÁG Méhkeréken A ki először utazik végig a településen, hirtelenében több, másutt csak részben (vagy egyáltalán nem) tapasztalt jelenségre lesz figyelmes. Az Üjszalonta felé vezető műűt, amely csak kétszeri jobbra kanyarodás után hagyja d a községet, élénk színűre festett házak mellett visz el. A másik, ami már sokkal jellemzőbb Méhkerékre: a kétnyelvű, magyar és román feliratú tábla a közintézményeken. Az viszont már csak kérdésként fogalmazódott meg bennünk: vajon miért szaladgálnak a kutyák, nemegyszer falkába verődve az utcákon szabadon? Ottjártunkkor Bóka Mihályné tanácselnök, országgyűlési képviselő tájékoztatott bennünket a település múltjáról és jelenéről. Egyébként a mintegy 2400 lakosú községben a népesség 98 százaléka román nemzetiségű. A legrégibb adatok a XIII. századból valók. A török világot követően csak a XVIII. század végén éledt újjá a község. Ugyanis Eszterházy Pál több családot, köztük románokat is letelepített, s majd a századfordulón önrendelkezési jogot kapott Méhkerék. A felszabadulás előtt zömmel napszámosok, béresek lakták. A falu gazdasági, társadalmi életének jelentős eseménye volt a Nicolaj Balcescu Termelőszövetkezet létesítése, amely különböző okok miatt 1982 nyarán feloszlott. A nemrég létrejött szakszövetkezet körülbelül 200 embert foglalkoztat jelenleg. Pozitívumként értékelhető, hogy 1970-től megszűnt a munkaképes lakosság elvándorlása. Ugyanakkor a tsz-tagok is megtalálták számításukat a háztájiban, és sok helyen mostanában a zöldségtermesztés dominál. Ha már a foglalkoztatás témakörénél tartunk, érdemes még megemlíteni, hogy a közintézményeken kívül az ÁFÉSZ, a TSZKER, a BEKÖT és a harisnyagyár helyi részlege együttesen több száz méhkerékinek jelent biztos kereseti lehetőséget. Ez azért is figyelemre méltó, mert így nem kell ingázniuk a lányoknak, asszonyoknak. Köztudomású, hogy busszal, de még vonattal is elég körülményes lenne az utazgatás. Megtudtuk azt is, hogy az alapellátás sem mindig zökkenőmentes. Főként a kenyér minőségével van baj. Esetenként hiány mutatkozik étolajból, kakaóból, mosóporból, ami a kereskedők szerint az „áruterítés” fogyatékosságával magyarázható. A kommunális ellátással viszont nincs probléma, és az is nagy eredménynek számít, hogy 1980 augusztusában saját erőből új gyógyszertárat adtak át rendeltetésének. Az egészségügyi tevékenység is megfelelő körülmények között folyik, s jó volna, ha hetente legalább két alkalommal kihelyezett fogászati rendelés lenne a községben. Ugyanis a betegeknek a 3 kilométerre fekvő Kötegyánba kell ezért bejárni. Most már csak napok kérdése a Kossuth utcai óvodában az új foglalkoztatóterem befejezése. Ez a mintegy 700 ezer forint értékű fejlesztés a tanács házi brigádjának kivitelezésében készült el. Szó van arról, hogy állami és társadalmi hozzájárulással új ravatalozót építenek a tervidőszak végén. Egyébként a munkahelyi kollektívák és a lakosok mintegy másfél millió forint értékű társadalmi munkával segítik a községfejlesztést évente. Bárányozás idején Ilyenkor tél végén az Új Élet Mezőgazdasági Szakszövetkezetét érdemes felkeresni, hiszen állattenyésztéssel foglalkozik, s az istállókban mindig történik valami. Most például a birkák elletése, a bárányozás adja a legtöbb munkát. A szakszövetkezet ötezer birkát tart. A tervek szerint kétévenként háromszor elletnek egy-egy anyát, így száz anyától évente 130—140 Utód származik majd. Az idei elle- tési időszak február elején kezdődött és várhatóan március közepéig tart. Eddig hétszáz bárány látta meg a napvilágot, még százra, százötvenre számítanak. Ez azt jelenti, hogy a> szövetkezet juhászai rövidesen egy kemény időszak végére érnek. Nem nehéz megérteni, mekkora figyelmet, törődést igényel az újszülöttek fogadása, gondozása, úgy, hogy a lehető legkevesebb hulljon el. A mostani időszakban születő barikák sorsa nemsokára megpecsételődik — legalábbis ezt remélik a szövetkezet dolgozói —, mert fiatalon, tejes bárányként kívánják értékesíteni őket a Gyulai Húskombinátnak. De nem csak birkát tartanak a szövetkezet istállóiban. Á hizlaldák tetején korábban tetőtérbeépítéssel ólakat hoztak létre, ezekben egyszerre 33 ezer broylercsirkét nevelnek, hatszori ürítéssel és feltöltéssel számolva évente majdnem kétszázezret. Tudják a szövetkezet vezetői, hogy a baromfi piaca nem a legkedvezőbb mostanában, egyelőre mégsem mondanak le a tartásáról. Az ok egyszerű: ki kell használni a nagy pénzért kialakított felső szintet és folyamatosan munkát kell adni az ott dolgozó nőknek, akiktől nem kívánható, hogy nehéz fizikai tevékenységet végezzenek. A baromfi nehéz közgazdasági helyzete ellenére ez a legfőbb érv a csirkenevelés mellett. Integráció és közös akarat Tanácsi határozattal január 1-vel Általános Művelődési Központ néven egyesítették a község oktatási és közművelődési intézményeit, vagyis az általános iskolát, az óvodát, a művelődési házat és a könyvtárat. Vezetője az általános iskola igazgatója lett, a köz- művelődési igazgatóhelyettes pedig Petrusán János. — Gyakorlatilag csak február elsejétől dolgozunk ebben az új formában. Ha úgy vesszük, valahol nem is új az integráltság, hiszen eleddig is közösen kellett végezni munkánk jelentős részét. — Mégis: mi volt az oka, hogy közös irányítás és gazdasági vezetés alá került a négy iztézmény? — Véleményem szerint az említetten kívül elsősorban az, hogy a művelődési háznak csak tiszteletdíjas igazgatója volt, s ez a forma enyhén szólva nem éppen felelt meg a követelményeknek. A kiscsoportok vezetőinek zöme pedagógus. Az óvoda már korábban is az iskolához tartozott. A könyvtár pedig itt van szemben az iskolával . . . Lehetne tovább sorolni ezeket a látszólag apró, de összességükben mégis fontos tényezőket, amelyeket talán úgy összegezhetnénk: hatékonyabban lehet majd működni, dolgozni. Egyszerűbbé válik a szervezés is. — Ügy tudom, az iskolának nincsen tornaterme ... — Nos, ezért még az elmúlt év őszén alapvető tornaszerekkel láttuk el a művelődési ház nagytermét. Most oda járnak át a gyerekek. Hétfőnként délután és este a községi sportköré a terem. Mindig telt ház van, nagyon sokan kedvükre űzhetik ott a népszerű teremsportokat. — Hogyan épül a könyvtár ebbe az együttesbe? — A nyelvi órákat ott tartjuk. Kétéves átalakításifelújítási munkák után az elmúlt év őszén nyitotta meg ismét kapuit. Külön zenei részlege is van. Tervezzük, hogy az iskolai könyvtárat pedagógiai szak- és tanulói kézikönyvtárrá alakítjuk, a többi kötet pedig átkerül a községi könyvtárba. Át kell szerveznünk a nyitva tartási rendjét is, hogy egyrészt a tanórák rendjéhez, másrészt a felnőtt olvasók igényeihez jobban igazodjék. — Alig egy hóruip — túl rövid az idő ahhoz, hogy megítéltessen, jó-e ez így ... — Véleményem szerint a Méhkerékhez hasonló szerkezetű, lakosságszámú, és ellátottságé településeken ideális az integráció. Biztosított az oktatás és a köz- művelődés együttműködése egészen az együttgondolkodás szintjéig. Megoldódik a szakember-ellátottság is. Közös használatúakká tehetők a drága eszközök. Természetesen mindez csak akkor valósulhat meg, ha az akarat is közös. Úgy hiszem. Méhkeréken az. Kulcsfontosságú szerepet tölt be a könyvtár az oktatásban, és a közművelődésben Átépítik a művelődési házat A méhkeréki művelődési ház is azok közé sorolható, amelyek nem tartoznak a vonzó, modern, jól kihasználható közművelődési létesítmények közé. Mindössze egy nagyterem, egy klubszoba és egy zsebkendőnyi előtér jelenti itt a kultúra házát. A megyei tanács sok évre szóló felújítási tervében szerepel a méhkeréki ház átépítése, bővítése is. Március végére kaptak meghívást a tanácsi vezetők, hogy Budapesten találkozzanak a tervezőkkel, egyeztessék elképzeléseiket. Az átépítés 1984-ben kezdődik el. Három kistermet — más néven: klubszobát —, irodát, mosdókat építenek. Korszerűsítik a fűtési, világítási rendszert is. Amíg elkezdődik a régen várt felújítás, a ház szakkörei, kiscsoportjai, klubjai addig is megtartják foglalkozásaikat. A leghíresebb a megyehatárokon túl is ismert a román nemzetiségi tánc- együttes. Az alsó és felső tagozatos csoport adja a felnőtt együttes utánpótlását. A technikai szakkörnek két tagozata is van: a fotós és az általános technikai csoportban az iskolások vesznek részt. Az orosz nyelvi szakkört és a kis matematikusok körét a TIT szervezi. Három másik művészeti csoport is van Méhkeréken, mindegyik a gyerekeknek. Az irodalmi színpad és a bábcsoport román és magyar nyelven tartja előadásait. A zenebarátok körének többek között az is a feladata, hogy a zenélni akaró gyerekeknek segítsen. Lehet itt gitározni tanulni, sőt a viszonylag kevéssé ismert zeneszerszámnak, a xilofonnak is megannyi lelkes kis mestere van. A népi zenekar a táncosok fellépéseit kíséri. A kertbarát szakkör és a kismamaklub mellett — ez utóbbi most afféle válságnapokat él át — kedden és pénteken tartja foglalkozásait a nemzetiségi ifjúsági klub. Apropó, fiatalok. Az elmúlt években hétvégeken alig-alig lehetett fiatalt találni a községben. Sarkadra, Gyulára utaztak, mondván: itt nem lehet semmit sem csinálni. Ma már nem érdemes szombaton, vasárnap délután buszra szállni, a művelődési házban minden hétvégén szórakoztató programok várják a tizen-, huszonéveseket. A tervek szerint rövidesen díszítőművész szakkör is indul. A sok éves gyakorlatnak megfelelően ismét évente több nagytermi rendezvényt szerveznek, köztük román vendégegyüttesek fellépéseit is. A sarkadi bázisközpont segítségével az iskolásokat kü- lönbuszokkal viszik el a környező nagyobb településekre egy-egy koncertre, színházi előadásra. A közművelődést egy hamarosan munkába álló függetlenített népművelő is szervezi Méhkeréken. A tanács házi brigádja vállalta az új terem kialakítását az óvoda épületében Rátermett a vezetésre A falu központjában, egy jellegtelennek látszó épületben található a Budapesti Harisnyagyár gyulai gyárának méhkeréki üzeme, ahol adjusztálják, leszálazzák, osztályozzák, majd gondosan csomagolják a harisnyákat. A munkát egy szimpatikus, értelmes asszony, Rúzsa Györgyné irányítja, aki különben három gyermek édesanyja. Mindenütt olyan szűk a hely, hogy végül is az öltözőben levő asztalhoz ülünk le beszélgetni. — Mióta dolgozik ebben a részlegben? — Ezt pontosan meg tudom mondani: 1981. május 28-a óta. Ugyanis hosszabb ideig gyesen voltam. Azelőtt pedig Győrben, a Magyar Vagon- és Gépgyárban, mint üzemi adminisztrátor alkalmaztak. — S hogyan került ide Méhkerékre? — A férjemmel az előző munkahelyemen ismerkedtem meg. Azért költöztünk ide, hogy apósomék ne legyenek egyedül, ök román nemzetiségűek, gyermekeim mindkét nyelvet beszélik, én viszont nem tanultam meg románul. — Elégedett-e jelenlegi helyzetével? — Tudja, nem volt olyan könnyű dolgom, amikor kineveztek üzemvezetőnek. Sok emberben még igen erősen élnek a beidegződések. Akadnak olyanok, akik nem szívesen veszik tudomásul, ha vezetői beosztásba nőket tesznek. Ez aztán meglátszik a kereseteken is. Például én csak 3200 forintot kapok 25 évi munkám után, míg egy segédmunkás megkeresi a 3 ezret. A magam részéről főként ezt a furcsa aránytalanságot kifogásolom. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy sikerült jó munkahelyi légkört kialakítanunk az üzemben. Mindig is igyekeztem megértetni a dolgozókkal, akik eddig csak fóliáztak és jószágot neveltek, hogy kizárólag precíz, lelkiismeretes munkával érhető el eredmény. Szerencsére már eljutottam oda, hogy a fiatalok maguktól jönnek hozzám, s kérik a feladatot. Diótörés után Jóllehet elég hosszú, nehezen megjegyezhető neve van annak a csonthéjas-feldolgozó méhkeréki egységnek, amelyet a budapesti TSZKER Exporttartalékokat Feltáró Központja üzemeltet, ám mégsem ez a fontos. A lényeg az, hogy ez év januárjától csaknem 80 ember egy műszakos foglalkoztatására nyílt lehetőség. A telephelynek valamikor a budapesti Szabadság Tsz volt a jogelődje. Minderről Gurzó János adminisztrátor beszélt, aki elmondta azt is, hogy nemcsak a munkaképes korú nőknek, hanem a nyugdíjasoknak is megfelelő munka- alkalmat teremtettek. Az átlagkereset 2300 forint körül mozog havonta. Az üzem helyén nem is olyan régen még lakás volt, és így sok mindent át kell alakítani az elkövetkezendő időben. Az ebédlőn, öltözőn kívül egyéb építkezésekre is sor kerül. Például a 200 négyzetméter alapterületű raktár helyét a kertben jelölték ki. A lányok, asszonyok, akik januárban még diót törtek, most babot válogatnak, és — amint hallottuk — meg vannak elégedve a körülményekkel. Több mint egymillió forintba került az új gyógyszertár felépítése a községnek Az oldalt írta: Bukovinszky István, M. Szabó Zsuzsa, Nemesi László. A fotókat Fazekas László készítette.
