Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

o 1983. március szombat Gabrovói skanzen Gabrovótól nem messze, a Szivek folyó mentén kapott helyet az „Etarat” nevű nép­rajzi parkmúzeum. Az 1963- ban megnyílt múzeum a gab­rovói táj gazdag múltját, építészetét és az itt élő em­berek életmódját mutatja be. A bemutatott tárgyak több­sége eredeti. A késgyártó műhely például ugyanolyan, mint kétszáz évvel ezelőtt. A zsinórkészítőben érdekes az ajtóba vésett felirat: „1876. május — hó, felke­lés ...” Az ismeretlen kró­nikás emlékezetében a bol­gár nép eme emlékezetes napjairól két esemény ha­gyott kitörölhetetlen nyo­mot : a hó és a felkelés. A hó azért, mert májusban való­ságos csapásnak számít, az oszmán leigázók elleni áp­rilisi felkelés pedig a sza­badságot jelképezi. A skanzen egyik neveze­tessége az a ház, amely e vidék jellegzetes múlt szá­zadbeli építészeti stílusát és berendezését örökíti meg. A ház földszintjén levő ven­déglőben jellegzetes hegyvi­déki ételek fogyaszthatok. - A folyó jobb partján tovább­haladva a vízimalmot, a fa­edényeket megmunkáló fa­esztergát, az óratornyot, a fűrésztelepet . szemlélhetjük meg. A folyó bal partján húzó­dik a kereskedőutca. a „csarsi”, amelyen ma is élénk az élet. A boltokban a tapasztalt mesterek a láto­gatók előtt készítik a szép használati tárgyakat: tarka koraókat és színes anyag­A látogatók előtt készülnek a színes agyagedények edényeket, ékszereket, réz­tepsiket, paszományt. Az üz­letnegyedben van kávézó is. A péküzletben meg lehet kóstolni az ízletes gabrovói fehér cipót. A kellemes, hűs vizet adó kút kőlapján a kö­vetkező bölcsességet olvas­hatjuk búcsúzóul: „A szél el­söpri a lépteinket. Először a szenvedélyek, majd az idő nyeli el őket. Ez a kút meg­épült, mert a kő tartósabb, mint az ember, a víz pedig örök". Vaszilka Nikolova (SZÓFIAPRESS—KS) Az ékszer és zműhely ben gyönyörű ezüsttár- Iván Petrov az egyik legidősebb, leggyakor- gyak várják a vásárlókat lottabb rézműves (Fotók: bta — mti — KS) Szenegál: Afrika legnyugatibb országa A hírekben nagyon ritkán szerepel a nyugat-afrikai Szenegál, ahol vasárnap el­nök- és parlamenti válasz­tásokat tartottak. A volt francia gyarmat a viszonyla­gos belpolitikai nyugalmá­val, drámai válságoktól men­tes gazdaságával, feltűnést kerülő külpolitikájával a vi­szontagságoktól leginkább megkímélt afrikai államok maroknyi csoportjához tar­tozik. A mostani választások sem zökkentették ki nyugalmából a Magyarországnál területi­leg kétszer nagyobb, hatmil­lió lakosú országot. Mint az várható volt, könnyű győ­zelmet aratót Abdou Diouf eddigi államfő és a kor­mányzó szocialista párt. Az elnök — akit nyúlánk ter­mete, majdnem kétméteres magassága miatt a kormány­barát sajtó kedvesen „zsi­ráfnak” becéz — a szavaza­tok 85 százalékát nyerte el. Négy vetélytársa közül a bal­oldali liberálisnak mondott Abduolaye Wadere kapta meg gyakorlatilag a többi szavazatot. Az afrikai kontinens leg­nyugatabbra fekvő országa így politikájában és gazda­ságában is — változatlanul — a nyugati irányt követi majd. Volt gyarmattartója, Franciaország Szenegált „mintagyereknek” tartja. Kü­lönösen azért, mert egykori gyarmatai közül Szenegál az, amely a legerősebben pró­bál kötődni Párizshoz. Nyu- gat-Afrikában azt mondják erre, hogy a szenegáliak sze­retnek „fekete franciákként” viselkedni. Szenegál csak annyiban büszkélkedhet gazdasági si­kerekkel, hogy nincsenek olyan katasztrofális nehézsé­gei, ellátási gondjai, mint az afrikai országok zömének. Gazdasága azonban nagy­mértékben ki van szolgáltat­va néhány agrártermék, kü­lönösen a földimogyoró, ex­portlehetőségeinek ingadozá­sainak. Külön szerencse, hogy az aszályos esztendő­ket tavaly esőzések követték, és így fellendült a mezőgaz­dasági termelés. A kormány adótartozások eltörlésével, a felvásárlási árak gyakori emelésével ösztönzi a lakos­ság nyolcvan százalékát ki­tevő parasztságot az áruter­melésre. Az európaiak számára ne­héz éghajlatú Nyugat-Afri- kában Szenegál az egyetlen olyan ország, amely jelentős hasznot húzhat az idegenfor­galomból. Az európai télből a kellemes melegbe érkező turisták az Atlanti-óceán partján fekvő főváros, Da­kar belvárosában elegáns szállodákban lakhatnak, francia ételeket fogyaszthat­nak, és azzal a benyomással távoznak, hogy a szenegáli­ak nem nyomorognak. Az életszínvonal azonban nem sokkal magasabb, mint a többi afrikai országban. Dakar külvárosaiban ugyan­olyan nyomornegyedekben élnek az emberek, mint má­sutt a kontinensen. A mohamedán Diouf két évvel ezelőtt lett államfő, amikor a katolikus Leopold Sedar Senghor Afrikában példátlan módon önként le­mondott a hatalomról, hogy mint az egyik „legfranciább fekete” életének hátralevő éveit normandiai birtokán élje le. A költőként is neves Senghor teremtette meg, utódja pedig kibővítette Sze­negálban azt a többpárti po­litikai rendszert, amely Nyu- gat-Afrikában már csak Ni­gériában és Gambiában lé­tezik. De a kormányzat bí­rálói azt mondják, hogy a demokrácia csak látszólagos, és a tucatnyi párt engedé­lyezésével, a pártszövetségek létrehozásának megtiltásával az államfő és pártja meg­osztja az ellenzéket. Párizs mindig is megkü­lönböztetett bánásmódban ré­szesítette Szenegált, nem utolsósorban stratégiai fek­vése miatt. Dakar egyike az öt legnagyobb francia tá­maszpontnak Afrikában. Kurucz János Betörők — és akik belőlük élnek Angliában az egyre sűrűbben előforduló betörések, és a nyo­mukban hatványozottan terjedő félelem jó üzlet a riasztóberen­dezések készítőinek. Közülük azonban néhányan majdnem olyan tisztességtelen eszközök­kel próbálnak nyereséghez jut­ni, mint maguk a betörők. Egy felmérés szerint Angliá­ban az elmúlt öt évben a riasz­tóberendezések forgalma meg­kétszereződött: az évi bevétel mintegy 100 millió font. Szem­beötlő a növekedés a magán- háztartások körében: néhány évvel ezelőtt a riasztóberendezé­sek 90 százalékát vállalatoknál szerelték fel. Ma a vevők több­sége lakását, házát igyekszik a betörőktől megvédeni. Elővi­gyázatosságuk érthető: évente minden 35. háztartás betörés ál­dozata. Senki nem várja, hogy a ri­asztóberendezések gyártóit, il­letve forgalmazóit a felebaráti szeretet vezérelje. Amit azonban sokan az üzlet fellendítése érde­kében tesznek, az egyszerűen fe­lelőtlenség. Nem csupán arról van szó, hogy a betörések ve­szélyét felnagyítva elsősorban az idősebb, vagy magányosan élő potenciális vevőkre tukmálják árujukat. A baj az, hogy ez az áru sok esetben nem felel meg a kívánalmaknak, s a műszaki kérdésekben járatlan, agyonré- misztett vásárló hiába dobja ki pénzét, ingóságai védelme to­vábbra sem biztosított. A biztosítótársaságok sem túl boldogak: ők az elmúlt év­ben pontosan ugyanannyit fizet­tek ki a betörések áldozatainak kártérítésként, mint amennyit a vagyonukat védeni kívánók ri­asztóberendezésekre. (És a kifi­zetett összegek persze még csak nem is fedezték a betörések okozta kárt.) A fő vesztesek azok, akik sem­miképpen nem érezhetik magu­kat biztonságban az illetéktelen behatolókkal szemben. A betö­rések csökkenésére se lehet szá­mítani — a romló gazdasági helyzet, a növekvő munkanél­küliség csak ösztönzi a lopáso­kat, rablásokat. Sokak vélemé­nye szerint az esélyeket tovább rontja, ha valaki — a vissza- rettentés szándékával — jól lát­ható helyre teszi a riasztóbe­rendezést jelző fekete dobozkát: a „hivatásosok”, akiknek nem gond' a szerkezetet kiiktatni, eb­ből biztosan megtudják, hova érdemes betörni. Gázvezeték-szerelés Szibériában Földünk 600 ún. üledékes medencéjéből eddig csak 400-at tártak fel és kutattak át. Ezek az üledékes meden­cék ígérnek a legtöbbet a szénhidrogén-lelőhelyek szempontjából. Feltárásra vár tehát további 200 meden­ce. Viszonylag keveset tu­dunk Afrikáról, Alaszkáról, Dél-Amerika középső térsé­géről. Szibériában is vannak még feltárásra váró terüle­tek. Nem lehet egyetérteni azzal az elmélettel, hogy a Föld minden baját az olaj­készletek kimerülésére és az olajárrobbanásra vezetik vissza. Az utóbbi 15—20 év alatt sikerült új olajlelőhe­lyeket felkutatni, többek kö­zött az Északi-tengeren, Alaszkában, Nyugat-Szibé- riában és a kontinenseken to­vábbi olajkészletek rejtőz­nek, nem beszélve az isme­retlen földrészekről, mint a Déli-sarkvidék, amelynek geológiai viszonyait az em­ber ma még csak hézagosán vagy egyáltalán nem ismeri. A szovjet olaj- és földgáz­termelésben területi szem­pontból a nyolcvanas évek­ben Nyugat-Szibéria lépett előtérbe. Földgázban az öt­éves terv 1985-ben 600—640 milliárd köbmétert irányoz elő, ezen belül Nyugat-Szibé- riában 330—370 milliárd köbmétert. Nyugat-Szibériá- ban nagy szerepet kap az urengoji lelőhely ebben az évtizedben. A szovjet földgázból az el­következendő években Nyu- gat-Európa és a szocialista államok egyaránt részesed­nek, és mindez javít majd földrészünk energiagondjain. Képünk gázvezeték szere­lését mutatja Szibériában. (APN—KS) Magzati tevékenység az anyaméhben Egy új-zélandi orvoscso­port az egészséges magzat te­vékenységét vizsgálta az anyaméhben. Megállapítot­ták, hogy a magzat a mag­zatvízben már a harmadik hónap kezdetétől tevékeny úszómozdulatokat tesz. Sőt, néhány közülük valóságos „sportgyakorlatokat” végzett, kétszer egymás után bukfen­cet vetett. Ebben az időszak­ban a magzat még csak 7,5 centiméter hosszú és 30 gramm súlyú. További növe­kedése során mindinkább ki­tölti az anyaméhet, és moz­dulatai most már arra irá­nyulnak, hogy a méhben a legkellemesebb helyzetet fog­lalja el. Ha az anya áll, ak­kor a magzat függő test­helyzetet vesz fel, mintha függőágyban feküdne. Ha az anya hátratámaszkodik, a magzat az oldalára fordul. Az orvoscsoport szerint a méhűri mozdulatok fontos szerepet játszanak a mag­zat izmainak edzéséhez. Edzi őt a folyékony táplálék fel­vétele is. A 14. héttől kezdve szívó- és nyelőmozdulatot vé­gez, megtanulja inni a mag­zatvizet. Bár táplálékának túlnyomó részét az anyai vér útján kapja, úgy látszik, a magzatvíz ivása is bizonyos mértékben hozzájárul táplá­lásához. Röntgenvizsgálatok­kal kimutatták, hogy a mag­zat az erősebb hangokra hir­telen mozdulatokkal reagál. A kutatók szerint tehát a magzat nem magatehetetle- nül vegetáló, hanem tevé­keny élőlény. Repülő magvak A madarak nagy távolsá­gokra szállítanak el magva­kat, s ezzel hozzájárulnak a növények elterjesztéséhez, még a tengerentúlra is — ál­lítja már évtizedek óta né­hány kutató. Mások viszont tiltakoznak, mondván, hogy a magvak csak rövid ideig ma­radnak meg a madarak emész­tőrendszerében. Ez utóbbi állítást a texasi egyetemen végzett legfrissebb vizsgála­tok egyértelműen megcáfol­ták. Kimutatták, hogy van­nak vándormadarak, ame­lyek 100 óráig, sőt még to­vább is épségben tárolják a magokat. s Egy szalonkafaj például mályvamagokat 123 és szömörcemagokat 216 órán át tartogatott a begyében. Egy lilefaj ugyanezen növé­nyek magjait 152, illetve 340 óráig, s több-kevesebb ideig még más ellenálló magokat is hordozott. Volt olyan ellenvetés, amely szerint a vízi és ten­geri madarak nem magevők. A texasi kutatók ezt is meg­cáfolták, miközben magevö lilefajokat figyeltek meg. Megdőlt az a feltevés is, hogy a költöző madarak mielőtt vándorútjukra indulnak, ki­ürítik a zúzógyomrukat, hi­szen a fenti madarakról si­került megállapítani, hogy éppen ellenkezőleg, rendkívül hosszú ideig épségben tárol­nak magvakat. Valószínű te­hát, hogy azoknak a kutatók­nak lesz igazuk, akik szerint a madarak juttatták a távoli szigetekre a kontinensekről származó növényi magvakat. a tűznek ellenálló sztiropor keményhab lapokkal ra­gasztották le. Ezekre a la­pokra betonba ágyazva alu­mínium profilsíneket erősí­tettek, s a Vinoflex—700 anyagból készült homlokzati burkoló lapokat felülről tol­ták a helyükre. A lapok le­csúszását párna akadályozza meg. Ilyen módon hátulról szellőződé homlokzati burko­latbevonat jött létre, amely a kiáramló nedvesség elszí­vódósát is megoldja. A mű­anyag homlokzat esztétikus, könnyen tisztítható és idő­álló. (KS) Újszerű homlokzatok A korszerű építészeti elvek nyomán kifejlesztett váz- szerkezetek, térzsalus tech­nológiák és könnyűszerkeze­tes rendszerek felvetették a homlokzatkiképzés új lehe­tőségét. A tömör és teher­hordó homlokzati falakat fel­váltották a „köpeny”-szei i, szerelhető fém, üveg és vas­beton anyagú előregyártott szerkezetek, de alkalmazásra került az azbesztcement és a műanyag is. A fejlődés út­ja az első nagyméretű üveg­portáloktól a bordás füg­gönyfalakon, a szendvics­szerkezetű vasbeton burkoló­panelokon át, a mai fém- üveg-műanyag köpenyes rendszerekig haladt. A fémszerkezetek rendkí­vül jó mechanikai tulajdon­ságaikkal és időállóságukkal hódítottak teret az építő­iparban. A teljes épületeket bevonó, nagy pontosságú fém-üveg-műanyag konst­rukciók kiváló hő-, hang- és vízszigetelésűek. Az újfajta homlokzati rendszereket két alapvető csoportba sorolhat­juk: hőszigetelt alapfalra ki­szellőztetett légréteg közbe­iktatásával felszerelt „hideg” köpenyek, és hőszigeteléssel ellátott, külső fém- vagy műanyag burkolatú, szend­vics szerkezetű, „meleg”-pa- nelok. A két típus nemcsak a gyártmánykonstrukcióban, de az összeillesztések meg­oldásában is eltérő. Képünkön az elsőnek em­lített változatra láthatunk példát, amely a továbbfej­lesztés ismérveit is magán viseli. Az NSZK-ban emelt épület betonozott mellvédjét

Next

/
Thumbnails
Contents