Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

X983. március 5., szombat Mátyás király portré. Ismeretlen festő műve a XVI. század elejéről, a bécsi Kunsthistorisches múzeum tulajdona Mátyás király és kora Mátyás egykori, Európa- szerte csodált, fényűző pa­lotája helyén, a budai vár­ban nyílt meg az utóbbi év­tizedek legnagyobb szabá­sú kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Több tudományág hazai és kül­földi kutatóinak együttes munkája nyomán minden eddiginél részletesebben mu­tatkozik be a magyar rene­szánsz, történelmünk utol­só európai rangú korszaka. A sok száz tárgyat szem­léltetően, didaktikus rend­ben felvonultató kiállítás központja Mátyás király le­gendás alakja, akit a mai nemzedékek számára sem árt felidézni a történelem sárgult lapjairól, egyénisége annyi tanulságul szolgál. Az elmúlt évszázadok sem fa- kították meg okosságát, bá­torságát, közmondásos igaz­ságosságát. Hunyadi János fiaként kötelességének érez­te hazájáért a halállal is szembenézni, a csatamezőn ért tragikus véget. Békében azonban a felvirágzást, az egységet adta népének jó törvényekkel, biztonsággal, a hatalmaskodók megféke­zésével. Uralkodása nemzeti lé­tünk egyik fénykora volt, emlékeit még a török pusz­títás sem tudta teljesen megsemmisíteni. A páratla­nul gazdag kiállítás meg­próbálja nyomon követni Mátyás hatalmas életművét, s vele a reneszánszot, az új stílustörekvést, amelynek a király egyik kimagasló kép­viselője volt. A humanizmus a középkor századai után hazánkban már Mátyás uralkodása előtt jelentkezett, Mátyás nevelő­je, Vitéz János és Janus Pannonius, a korán elhunyt európai hírű költő és pécsi püspök udvarában. Mátyás már humanista szellemben nevelkedett, hatalmas könyv­tára szerint kora egyik leg­műveltebb koronás fője volt. Trónra lépte után a rene­szánsz humanista életesz­ményt valósította meg ud­varában. A kiállítás két évszázadot ölel fel az előzményektől a stílus uótéletéig. A legszem- léltetőbb, a leggazdagabb azonban a Mátyás királyt és udvarát bemutató rész, amely sokrétűen illusztrál­ja az uralkodó és környeze­te ünnepeit és hétköznapjait. 1473 és 1490 között volt legaktívabb az uralkodó, ek­kor virultak leginkább olasz- országi kapcsolatai. Keres­kedők, diplomaták, és főpa­pok jártak-keltek Buda és az itáliai városok között. Felesége, Arragoniai Beatrix méltó társa volt a művelt­Herkules szobor Bertoldo di Giovanni munkája (1490—91) ségben és a művészetek pártfogásában egyaránt. Má­tyás maga köré gyűjtötte a kor neves művészeit és író­it (Bonfinit, Galeottot, Cal- limachust, s Európa egyik legnevezetesebb humanis­ta központjává tetté Budát. Palotáit az új stílusban épí­tették a firenzei építészek és kőfaragók; mint a budai ásatásból származó farag- ványok, a nyéki vadászkas­tély építészeti töredékei, kedvenc tartózkodási helyé­nek, a budaszentlőrinci pá­los kolostornak vörös már­vány emlékei, és a nagy­szabású, példásan helyreál­lított visegrádi nyaralópalo­ta mutatja. A budai palota fényűző berendezését az olasz Bon- fini, a király történetírója örökítette meg számunkra, de képet alkothatunk róla vagyont érő aranybrokát trónkárpitja, a kiállított galgóci kárpit szépsége alapján. A király és udvara drágamívű, arannyal át­szőtt selyem és bársony­brokát díszruhákat viselt, és ilyeneket ajándékozott a püspökségeknek és kedvelt templomainak, például a szegedi ferenceseknek. A Mátyás és felesége címeré­vel hímzett fojnicai miseru­hát Firenzében, Francesco Malocchi műhelyében szőt­ték. Kincstára pompájáról többször megemlékeznek a kútfők, kincstárából való a reneszánsz ötvösség máig felülmúlhatatlan remeke, a nagyméretű, színes zomán- cos Mátyás kálvária is, amely jelenleg az esztergo­mi főszékesegyházi kincs­tár tulajdona. A budai palotát gazdag majolikapadlózat díszítette, a majolikások ott működtek az udvarban, a híres könyv­másoló illuminátorok, könyv­kötők, és más külföldi mű­vészek és mesteremberek társaságában. A király legbüszkébb azonban messze földön híres könyvtárára volt. Állandó­an és sokat olvasott, hu­manistáit is gyakorta a könyvtárteremben fogadta. Itáliában, Firenzében a leg­jobb illusztrátorokat foglal­koztatta, Attavantet, Ghe- rardot stb. Könyvei, a hí­res, saját ízlését mutató Corvinák közül a kiállításon nemcsak a hazai kötetek, a Philostratusz Kódex, Bon- fini Rerum Ungaricarum Decades-e és Cronicája, ha­nem a külföldi gyűjtemé­nyek féltve őrzött kincsei is láthatók, amelyeket londo­ni, vatikáni, párizsi, bécsi könyvtárak és múzeumok kölcsönöztek. Mátyás korszerű, jól fel­fegyverzett hadseregének, a fekete seregnek a fegyvereit és felszerelését is bemutat­ják. A király és kancellá­riájának munkás hétköznap­jait az oklevelek, nyomtat­ványok, címeres levelek és pecsétek illusztrálják, né­melyik igen magas művészi színvonalon. Mátyás udvarában a ma­gyar főpapok és főnemesek, de hadvezérei is megbarát­koztak az új stílussal, és amikor az uralkodó élete virágjában tragikus hirte­lenséggel elhunyt, a rene­szánsz gyökeret eresztett Magyarországon, bár a ki­rályi udvar elvesztette stí­lusformáló jelentőségét. Má­tyás halála után készült el a Bakócz kápolna, a magyar reneszánsz legszebb, épség­ben fennmaradt emléke az esztergomi székesegyházban. Báthory Miklós váci. Vetési Albert veszprémi, Emuszt Zsi gmond pécsi püspök, Vá- radi Péter kalocsai érsek építkezései, Geréb László püspöknek, Mátyás unoka- testvérének gyulai vára, hadvezérének. Kinizsi Pál­nak nagyvázsonyi, Báthory Istvánnak nyírbátori építke­zései az egész országban el­terjesztették a reneszánsz szellemét. Brestyánszky Ilona Szapolyai István nádor sír­emléke Szepeshelyről (1499) (Fotő — Hauer I?ajos — KS) Egészség - higiénia Fűtés és egészség A lakások és a munkahe­lyek fűtésekor mindig olyan „mikroklíma” megteremtésé­re törekszünk, ami az em­bernek jó közérzetet, úgyne­vezett „komfortérzést” biz­tosít. Ehhez szükség van megfelelő hőmérsékletre, többé-kevésbé egyenletes hőelosztásra, kellő nedves­ségtartalomra, az égéstermé­kek maradéktalan elvezeté­sére, és a levegő rendszeres cserélődésére, a szellőztetés­re. Hogy egy helyiséget mi­lyen hőmérsékletre célszerű felfűteni, az elsősorban rendeltetésétől függ. A szok­ványosán öltözött, nyugod­tan ülő ember például álta­lában 20—22 Celsius-fok kö­zött érzi jól magát, ez je­lenti számára a „komfortzó­nát”. A lakószobák, irodák, hivatali helyiségek hőmér­sékletét tehát ennek megfe­lelően kell beállítani. Ahol a dolgozók megerőltető fizi­kai munkát végeznek, ilyen hőmérsékletnél már kime­legszenek, megizzadnak. Az izommozgás ugyanis — in­tenzitástól függő mértékben — fokozza az anyagcserét, növeli a szervezet hőterme­lését. Műhelyekben, szerelő- csarnokokban és hasonló munkahelyen ezért 12—18 Celsius-fok közötti hőmér­séklet látszik ideálisnak. A fürdőszobákban és a zuha­nyozókban körülbelül 24 Celsius-foknak kell lenni ahhoz, hogy az ott tartózko­dók ne fázzanak. így érthető az is, miért fontos az egyenletes hőel­osztás. A lakószoba fűtése például akkor jó igazán, ha egyes pontjai között a hő­különbség nem több, mint 2— 4 Celsius-fok, a hőmér­séklet nappali ingadozása pedig nem haladja meg a 3— 6 Celsius-fokot. Az em­lített követelményeknek a központi, az etázs- és a táv­fűtés felel meg legjobban. A gázkonvektorok is jól sza­bályozhatók, helyes üzemel­tetéssel ezek is eléggé egyenletes hőelosztást bizto­sítanak. Cserépkályhával ■már jóval nehezebb úgy fű­teni, hogy a hőmérséklet — a meteorológiai tényezőktől függetlenül — folyamatosan megfeleljen a „komfortklí­ma” követelményeinek. A térbeli hőelosztás is kevésbé egyenletes, azaz a kályha körül mindig melegebb van, mint a szoba távolabbi sar­kában. Kedvező viszont, hogy a cserép hosszú időn át képes tárolni a hőt. Jól kezelt cserépkályhával ezért a hőmérséklet nagyobb na­pi ingadozásai elkerülhetők. A vaskályha igen gyorsan felmelegszik, de gyakorlati­lag csak addig ad meleget, amíg a fűtőanyag ég. Állan­dó tartózkodásra szolgáló helyiségek, lakások fűtésé­ben ezért ma már egyre in­kább háttérbe szorul. A jó közérzetet biztosító mikroklímához feltétlenül hozzátartozik a levegő kellő nedvességtartalma. Ott, ahol a fűtőtest felületi hőmérsék­lete 80 Celsius-fok fölé emelkedik, a légtérben ál­landóan jelenlevő por pör- kölődik, ezért a levegő ki­szárad. Ilyenkor gyakori a száj- és torokszárazság, a köhögési inger és a szomjú­ságérzés. Ez elsősorban a gőzzel üzemelő központi, il­letve távfűtés esetén jelent­kezik. Elektromos párásító készülékkel vagy egyszerű­en kevés víz folyamatos pá­rologtatásával lehet rajta se­gíteni. Központi, etázs- és távfű­tésnél káros égéstermékek­kel gyakorlatilag nem kell számolni. A kályhák haszná­latakor viszont nagyon lé­nyeges, hogy megfelelő hu­zatuk legyen, ami biztosít­ja az égéstermékek mara­déktalan elvezetését. Ennek érdekében a kéményt éven­te, a kályhát pedig — tüze­lőanyagtól függően — meg­adott időközönként tisztítani kell. Ugyanilyen fontos az előírásoknak megfelelő ke­zelés, a helyes tüzelési tech­nika. Az olajkályhákat és a gázkonvektorokat minden fűtési idény előtt célszerű szakemberrel megvizsgáltat­ni. A zárt, fűtött helyiségek­ben előbb-utóbb kedvezőtle­nül megváltozik a levegő összetétele. Csökken az oxi­gén- és emelkedik a szén­dioxid-tartalom, az emberek bőréből, ruhájáról, vala­mint használati eszközökről különböző szennyező anya­gok kerülnek a légtérbe. A levegő kellő felfrissüléséről az ablakok időnkénti széles­re tárásával gondoskodjunk. Dr. Katona Edit Kalandorok, aranyifjak és más ingyenéiül! Q A rulettcsászár és a fia Az idősebbek még emlé­kezhetnek az 1931-ben nyílt fényes kávéházra a Körút és a Wesselényi utca sarkán. A tulajdonosa Bucsinszky La­jos volt, akinek kalandos pá­lyafutása nem nevezhető ép­pen dicsőségesnek. Bucsinszky Lajos az első világháborúban kantinos volt. Itt szerezte meg az in­duló tőkét, amellyel később, több forduló után vagyonát megalapozta. A háború után a Szentkirályi utcában levő Balaton Űri Klub bérlője lett. Annak idején legálisan több ilyen kártyaklub is mű­ködött Budapesten. A bankot — amely tudvalévőén jobbá­ra nyer — Bucsinszky adta. Később, pontosan 1922-ben olasz vállalkozóval bérbe vette a siófoki játékkaszinót. Akkoriban Siófok a mondén világ találkozóhelye volt. A játékkaszinó zsúfolt volt, öm­lőitek oda a játékosok, és persze a pénz is, amelynek egy része Bucsinszky zsebé­be vándorolt. Így Bucsinszky egyik évről a másikra dús­gazdag ember lett. Társát ki­fizette, majd egy siófoki panzió bérlőjével társult. Három gyermeke közül fia, Tivadar volt a kedvence. A jó képű, szőke, széles vál- lú fiatalember iskolái elvég­zése után Prágában lett hen­tesinas. Apjának az volt a terve, hogy fia az ő segítsé­gével később Magyarorszá­gon hentesüzemet létesítsen. A fiú Prágában valóban meg­tanult mindent, ami a szak­mához tartozik, csak éppen semmi kedve nem volt ah­hoz, hogy hentes legyen, s , Morley néven artistaként járta partnerével az európai városokat, és a Balkánt. Ké­sőbb megunta ezt a pályát is, és egy szép nap hazajött. Most már hajlandónak mu­tatkozott arra, hogy apja kí­vánságát teljesítse, belépett hát az egyik legnagyobb ma­gyar hentescéghez, ahol csak­hamar üzletvezető lett. Eközben apja egyre-másra alapította a fővárosban a tit­kos kártyaklubokat, ugyan­akkor számos helyen bérelt pinkát, azaz adta a bankot, így a filmklubban és az Eötvös utcai filmotthonban. Ezek mellett a Wesselényi utcában titkos rulettklubot nyitott. Krupiék és felhajtok egész seregével dolgozott. A nagyobb kávéházakban, ven­déglőkben és mulatókban ott ültek emberei, akik a ven­dégeknek diszkréten súgták, hol játszhatnak sment, vagy rulettet. A fővárosban gom­ba módra szaporodó titkos kártyaklubok és rulettbar­langok nagy része Bucsinszky Lajos érdekeltsége volt. Egy­re nőtt vagyona, és ezzel egyenes arányban a klubjai­ban kifosztott áldozatainak száma is. A Bucsinszky ká­véház már csak cégér volt. Klubjaiban napirenden vol­tak a botrányok, Bucsinszky azonban nem sajnálta a pénzt, hogy a kínos szenzá­ciókat elsimítsa. A lapok so­rozatos támadásai következ­tében azonban 1935-ben a rendőrség kénytelen volt rendőri felügyelet alá he­lyezni. Az ügy akkoriban nagy port vert fel, hiszen Bu­csinszky Lajos este 10 óra után a saját kávéházába sem mehetett be. Ott volt azon­ban Bucsinszky Tivadar, aki apja utasítására tovább ve­zette a kártya- és rulettklu­bokat. Bucsinszky Lajos ebben az időben került összeköttetés­be a szélsőjobboldallal. Fa­natikus Hitler-imádó volt, néhány évvel később úgy­szólván minden Hitler-gyű- lésre Németországba utazott, hogy tanúja legyen a Führer beszédeinek. Kávéházának falát Hitler-képek díszítet­ték. Amikor a belügyminisz­ter utasítására 1939-ben va­lamennyi nyilvános kártya­klubot bezárták, Bucsinszky Lajos egymás után nyitotta meg az újabb titkos kártya- és rulettklubokat. Tivadar most már végleg apja hűsé­ges segítőtársává vált. Telj­hatalmú megbízottként ve­zette a kártyabarlangekat, emellett ő is szoros barát­ságot tartott fenn a nyila­sokkal. Hovarcz Emilnek személyes jóbarátja volt, an­nál is inkább, mert apja mecénásként nagy összegeket adományozott a nyilaskeresz­tes pártnak. Közben Bu­csinszky Tivadar megnősült. Dúsgazdag főnöke, a hentes­mester ellenezte a házassá­got, mire a fiatalember meg­szöktette a lányt. Minden­áron be akart ülni a nagy vagyonba, azonban csalódott, mert a hentesmester az es­küvő után kitagadta lányát. Bucsinszky Tivadar, mi­után házassága révén nem jutott nagyobb összeghez, to­vábbra is apja mellett ma­radt. A második világhábo­rú alatt is működött két ru­lettklubja, mindkettő a Dé­libáb utcában. A rendőrség annak idején sorozatos raz­ziákat rendezett a titkos klu­bok felgöngyölítésére, így si­került ezt a két klubot is leleplezni. Bucsinszky Tiva­dart hat hónapra internál­ták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. Amikor kiszabadult, még szorosabb összeköttetésbe ke­rült a nyilasokkal. Most már veszélyesnek tartotta a titkos kártyaklubok létesíté­sét, és anyja szikvízüzemét vezette. Naponta látogatója volt az Andrássy út 60-ban levő nyilasháznak. Újpesti rakparti lakása a nyilasok állandó találkozóhelyévé vált. A hatalomátvétel után Bu­csinszky Tivadar Hovracz Emil személyi titkára lett. Bízott — legalábbis úgy vi­selkedett — a német győze­lemben, de azért nyitva hagyta magának az utat az ellenkező esetre is. Az ostromot Budapesten élte át, majd Bécsbe szökött. Apját a demokratikus rend­őrség internálta. Néhány hónappal később az egykori rulettcsászár meghalt. Fia azonban hű maradt a „szak­mához”, Bécsben rulettklu­bot nyitott az Ungarnstras­sen, egy nyolcszobás lakás­ban. Nem nehéz kitalálni, hogy miből tellett neki minderre. Mint valamennyi nyilas vezető, ő sem érkezett üres kézzel az osztrák fővá­rosba. Amikor az osztrák hatósá­gok felfigyeltek a tevékeny­ségére, Bucsinszky odébbállt, Buenos Airesbe ment. Ar­gentínai életéről nem sokat tudunk, beszélik, hogy volt szakács, majd kávéházat nyi­tott, állítólag a rulettel is új­ra próbálkozott, de ott ebből „császár” nem lehetett. (Következik: Az utolsó ma. gyár nábob)

Next

/
Thumbnails
Contents