Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-29 / 74. szám

1983. március 29-, kedd NÉPÚJSÁG Társadalmi ellenőrzések Orosházán (Tudósítónktól) Az orosházi szakmaközi bizottság irányításával mű­ködő — vállalatoknál meg­választott — társadalmi ke­reskedelmi ellenőrök cso­portja a közelmúltban tar­totta meg értekezletét. Ér­tékelték az elmúlt évben végzett ellenőrzési munkát, és megvitatták a feladato­kat. Kiss Sándorné — az orosházi csoport vezetője — beszámolójában elmondotta: a kereskedelmi törvény ér­telmében az üzletek, bol­tok, telepek csak az üzlet­körükbe tartozó áruk érté­kesítésével foglalkozhatnak. Nem megengedett, hogy lán- gossütő engedéllyel rendel­kező egyén kolbászt árusít­son. Az elmúlt évben állami, szövetkezeti szektornál 119, magán szektornál 44 eset­ben, diákélelmezés területén pedig nyolc alkalommal vé­geztek ellenőrzést. A gyermekélelmezés terü­letén megállapították, hogy sajnos a gyermekek részére az adagok kisebbek az elő­írtnál. Sok esetben az éte­lek, mire kiszolgálásra ke­rülnek, hidegek, és az elő­melegítést nem minden eset­ben végzik el. A magán és állami szektornál vizsgálták a fogyasztók érdekvédelmét, a legfontosabb napi cikkek ellátását, az üzletek nyitva tartását, a környezet kultu­ráltságát, az árpolitika-elvá­rások érvényesítését. Fő hangsúlyt kapott a gyer­mekruházati cikkek ellenőr­zése. A továbbiakban megbeszé­lésre került az 1983. évi munkaprogram. Az ellenőrök hozzászólásaikban elmon­dották: több segítséget vár­nak a vállalatoktól és a szakszervezeti bizottságoktól. Ügy érzik, hogy nem isme­rik el kellően ezt a nem népszerű, de nagyon fontos, mindannyiunk érdekét kép­viselő társadalmi munkát, éppen ezért a tapasztaltab­bak közül sok a lemorzsoló­dás. Kiss Horváth Sándorné Hogyan kiizdhetjük le a tavaszi fáradtságot? Az időjárás, az éghajlat, a bennünket körülvevő levegő állapota nagymértékben be­folyásolja szervezetünk mű­ködését, ellenállóképességét, betegségek iránti érzékeny­ségét. Télutón, kora tavasz- szal sokat hallani a tavaszi fáradtságról, az ezzel jelent­kező kellemetlenségekről. Melyek azok a kiváltó okok, amik a tavaszi fáradtságot előidézik, és hogyan lehet kiküszöbölni ezeket? Először is a C vitamin és más életfontosságú vitami­nok hiányát kell megemlíte­ni. A téli hónapok alatt.ke­vés a rendelkezésre álló, vi­taminokban gazdag táplálék. Akik dohányoznak, azok­nak magasabb a C vitamin- igényük. E fontos vitamin hiányára legkorábban a fog­íny fokozottabb vérzékeny­sége hívja fel a figyelmün­ket. A zöldségek, gyümöl­csök megjelenéséig szükség­letünket a narancs, az alma, a savanyúkáposzta pótol­hatja. Az influenzajárvány idején különösen fontosak a vitamindús ételek. Táplálko­zásunkra egyébként is na­gyobb gondot kell fordíta­nunk. Gondoljunk csak ar­ra, hogy a téli disznótoro­kon mennyi — felesleges — zsír, hús kerül szervezetünk­be. Ezért fontos, hogy mi­nél több tejterméket, ba­romfihúst, növényi fehérjét és rostot együnk. Hiszen nemcsak egészségi, hanem esztétikai szempontból sem mindegy, hány kilóval va­gyunk nehezebbek, mint kel­lene. A jó idő beálltával, ami­kor egyre gyakrabban süt a nap, nagyon jót tesz, ha mi­nél többet vagyunk a friss levegőn, minél többet moz­gunk. A tavaszi fáradtságot, a vele járó kellemetlenségeket tehát le lehet küzdeni. Eh­hez nyújt még segítséget áp­rilis 19-én és 21-én, délután 2 és 3 óra között a Telefon- doktor, amikor tavaszi egész­ségvédelmi kérdésekről ad tájékoztatást a 24-011-es te­lefonszámon. B. A. Nagy sikere volt annak a vásárcsarnokban rendezett kiállításnak, amelyen néhány evvel ezelőtt a kertbarát-körök is bemutatták termékeiket Békéscsabán (archív felv.) A meggy nem megy Nemrég tudósításban szá­moltunk be arról, hogy kibő­vített ülést tartott a kert­barátok és kistenyésztők megyei társadalmi szövetsé­ge Békéscsabán, a Hazafias Népfront megyei bizottsá­gán, ahol a városi kertbarát­klubokon kívül a mezőgaz­dasági termékek felvásárlá­sával, illetve feldolgozásával foglalkozó vállalatok és szö­vetkezetek is képviseltették magukat. * * * Az első tájékoztatóból ki­tűnt, hogy a konzervgyár az előző évi eredményei alap­ján jó évet zárt, ugyanis a tervet 114 százalékra teljesí­tette. Azonban 1980'81-hez viszonyítva kisebb volt a mennyiség. Tavaly például paradicsomból 600 vagonnal kevesebbet dolgozott fel a gyár, mint az előző évek­ben. Nevezetesen, a. zöldség- termesztés költségeinek nö­vekedése és a nyereséghá­nyad csökkenése mérsékelte a termelési kedvet. Ezen a területen tapasztalhatók az átalakulás jelei. Korábban a munka koncentrálására he­lyezték a fő hangsúlyt, mos­tanában pedig a „szelektív hatás” kerül előtérbe. Vagy­is arról van szó, hogy a nagyüzemek ma már inkább csak zöldbabbal és borsóval foglalkoznak, míg az ubor­ka, paprika, paradicsom zö­mét a kisüzemek termelik meg. Az előbbiek vállalják a palántanevelést, a talaj­előkészítést, valamint a mű­trágyázást, de a szedés a háztáji- gazdaságokra vár. Elhangzott az is, hogy a konzervgyár, amely erre az évre több, mint 46 ezer ton­na termékre kötött szerző­dést, az ÁFÉSZ útján vásá­rolja fel a magántermelők terményfeleslegeit. Az előre­jelzések alapján, máris meg­állapítható: belátható időn belül zöldségfelvásárlási gondokkal a gyárnak nem kell számolnia. Ami a gyümölcsöt illeti, ebből csak ivóié készül, és várhatóan 3—4 ezer tonnára lesz szükség ebben az év­ben. Mint hallottuk: „A meggy nem megy”, annál kedvezőbb viszont a sárga- és őszibarack mellett az al­ma, körte és szilva átvétele is. * * * A hűtőipar képviselője a rekonstrukcióval kapcsola­tos lemaradásról, valamint a vöröshagyma exportálásá­nak nehézségeiről szólt. Meg­említette, a háztáji gazdasá­goknak jelentős szerepük van a termékek előállításá­ban. Ceruzababra 1982-ben 310. 1983-ban már 400 ma­gántermelővel kötött szer­ződést a hűtőház. Bizonyos fokú érdeklődés mutatkozik a piacon a minikukorica, cu­korborsó és a franciabab iránt is. Szó van arról, hogy kísérletképpen megkezdik a bimbóskel felvásárlását. Az idén csak a pándi- és a ci­gánymeggy átvételére lesz lehetőség, valamint 10—15 magántermelő szállítani fog­ja a földiepret is. Jó lenne, ha a hűtőipar több segítsé­get kapna az ellenőrzéssel járó teendők ellátásához a jövőben. * * * Hasonló gondokkal küzd a ZÖLDÉRT, mert az állam most már nem dotálja a zöldségkereskedelmet. Lé­nyegében ez a magyarázata annak, hogy a vállalat kizá­rólag a piaci igények alap­ján köt szerződéseket. Ko­rábban évente 30 ezer, az idén már csak 25 ezer ton­nára szól a megállapodás. Például hagymából 3 ezer tonnával kevesebbet ter­meltetnek, mint az elmúlt évben. A kereslet azért is mérséklődik, mert a kister­melők igen különböző faj­tájú, minőségű zöldség- és gyümölcsféleséget kínálnak átvételre. Ennek ellenére a ZÖLDÉRT minden boltot felhatalmazott az úgyneve­zett „kiskosaras” felvásár­lásra. A feldolgozóipari tevé­kenységet viszont át kellett engedni más szerveknek. Ugyanakkor a szakemberek foglalkoznak azzal a gondo­lattal, hogy káposztára meg­teremtik a feldolgozóipari hátteret. Minden jel arra mutat, hogy csakis szerződé­ses alapon érdemes a kis­termelőknek termelniük. * * * Ezt az utat járja a MÉ­SZÖV is, amely az ÁFÉSZ- ek útján 122 millió forint értékű zöldséget és gyümöl­csöt vásárolt fel az elmúlt évben. (Természetesen nem csekély a vegyes termékek­re: például cirokra, mákra stb. kötött szerződések szá­ma.) Három éve már az a gya­korlat, hogy megyénkben a 274, áruátvételre kijelölt ÁFÉSZ-bolt a helyi igények­nek megfelelően igyekszik felvásárolni a termékeket a kertbarátkörök tagjaitól, a hobbikertek tulajdonosaitól, és magától a lakosságtól is. Nyáron viszont gondot okoz a csökkenő kereslet. A kis­termelők egy része a bol­tokban, a másik része a fel­vásárlóhelyeken értékesíti a felesleget. Ugyanakkor a háztáji bizottságok a tsz-ek közreműködésével szintén el­adhatják a zöldséget és a gyümölcsöt. * * * A tájékoztatót követő vi­tában is többen rámutattak arra, hogy csakis a szerző­dések nyújtanak garanciát az értékesítésre. Ezért az lenne kívánatos, ha a kertbarát­klubok kellő időben megál­lapodnának a feldolgozóipari vállalatokkal, s az eddigi gyakorlatnak megfelelően, továbbra is segítenék a la­kosság . friss gyümölccsel, zöldséggel való ellátását. Minden érdekeltnek ajánla­tos számításba vennie, hogy a jó színvonal megtartása bő termelés nélkül aligha kép­zelhető el. Éppen a piaci ér­tékítéletek fontossága miatt kell vállalnia bizonyos koc­kázatot a kistermelőknek. Befejezésül érdemes még azt a javaslatot is megemlí­teni, ámelyet Schmidt János, a szövetség elnöke írásban megfogalmazott, s amelyről a fogyasztók megyei tanácsa révén az országds szerv is tudomást szerezhet. Itt arról van szó, hogy a lejárt sza­vatosságú, csíramegőrző cso­magolású vetőmagvakat — körültekintő, szigorú vizs­gálatok, s egyéb eljárások esetén — ne kelljen kivonni a bolthálózatból legalább egy évig. Ily módon nagy mennyiségű hazai, -illetve importszármazású vetőmag megsemmisítését el lehet ke­rülni, ami egyúttal — a de­viza mellett — sok idő- és energiamegtakarítással jár. Bukovinszky István Autóbusszal Pesttől Csabáig Tavaszias már az idő, és alig múlt dél. Van még né­hány perc az indulásig, gyö­nyörködöm a Budapest Sportcsarnok impozáns épü­letében, körbesétálom az au­tóbusz-állomást: az ötös ko­csiállásról indul a menet­rendszerinti Volán-járat Bé­késcsabára. A piros kocsi hamarosan érkezik, a vezető és a kalauz is elegáns barna formaruhában. Az invitálás is előzékeny, az emberben akaratlanul végigszalad a jó érzés: lám csak, nem is olyan rossz dolog utasnak lenni! Persze, nem szabad gyorsan általánosítani, mert akadnak kedvetlenebb ka­lauzok is, de a kötelező ud­variasságot még egyik sem sértette meg. Derült az idő, kisüt a nap is, közben erős szél süvít át az állomás oszlopai között: öt perc és indulunk. Jó he­lyem kerül: pontosan a ve­zető mögött, kitűnően látni előre is, oldalt is, ami nem éppen megvetendő, hiszen öt óra utazás áll előttem, több mint kétszáz kilométer. Majdnem félig teli már a busz, amikor a kalauz szól a pilótának: indulhatunk. 13 óra 30 perc. Kihúzunk a Hungária körútra, már me­gint borús az idő, a rejtett hangszórókból azonban kel­lemes zene szól. Vasárnap délután van, a pesti forga­lom sem különösen nagy, gyorsan haladunk. Az Üllői úton a Pöttyös utcánál egy Lada, mintha egyedül lenne a világon, élesen áthúz előt­tünk, és még azzal sem kor­rigálja döbbenetes hibáját, hogy elnézést kér. Mondjuk egy mozdulattal. Pilótánk nem szól, megszokta már a következetlen és kapkodó úrvezetőket. Csak összenéz­nek a kalauzzal, és vagy fél kilométerrel arrébb mondja valamelyikőjük: fasírt lett volna belőle. Ügy látszik, van valami a levegőben, valami „front” vagy hasonló, mert a szem­ben érkező autósok legtöbb­je hihetetlen szabálytalansá­gokat produkál. Egyik pil­lanatról a másikra alakul­nak ki ezek a helyzetek. Az tán újra nyugalom, szemet gyönyörködtető, fél évszáza­dos fasor vezet be Alsóné- medi főterére, ahol sokan leszállnak. „Viszontlátásra” köszön el tőlük a kalauz. Üjabb utasok fel, ajtó csukó­dik. Kétoldalt megint erdő­sáv, a figyelmeztető tábla őzeket jelez, ezúttal azonban nem sétál arra egy sem. Jobbra megy az út Bugyiba, az ember pár percig eljátszik a gondolattal, hogyan is le­hetett egy falu Bugyi? Aztán minden más hangot legyőző zúgással kamionsor húz el mellettünk, vissza, Budapest felé. A kanyar után feltűnik a modern dabasi motel és ét­terem, „tíz percet várako­zunk” közli a kalauz, és me­hetünk meginni a kora dél­utáni feketét. Alighogy elhagyjuk Da- bast, újabb „veszélyhelyzet”, olyan, hogy égnek áll az em­ber haja. Jön egy gyors, ele­gáns külföldi kocsi, szemben. Jön, és nemhogy középen, szinte az úttest másik olda­lán. Közvetlenül velünk szemben. Jön, mint az olajo­zott villám, és csak nem akar visszamenni a másik oldal­ra. Pilótánk kitér, amennyi­re csak teheti, a szemben jö­vő is észreveszi, hogy mit csinál: a nagy busz és az elegáns kocsi centiméterek­kel suhan el egymás mellett. Most először mormogott va­lamit két, barna' öltönyös volánosunk, de csak maga elé. Elképesztő, mik vannak! Örkény, Lajosmizse. Sem­mi különös: utasok jönnek, utasok mennek. Valaki meg­botlik a busz belső szőnye­gében, „tessék vigyázni” se­gít neki a kalauz. Három órakor indulunk tovább, jól haladunk, szinte r észre sem veszem, hogy eltelt másfél óra. Tanyák, tyúkok, libák az udvarokon, egy anyakoca át akar futni az úton, aztán meggondolja. Embert vi­szont szinte sehol sem látni. Vasárnap délután van . . . Pi­henés ideje. Kecskemét, a hírős vá­ros ... Beérkezünk, egy bal kanyar, elhúz a piros csabai busz a „Budai kapu”-hoz címzett cukrászda mellett, és máris itt az új autóbusz­állomás. Pihenőpercek, a bü­fé zárva (!), hidegre vált a szél. Jó néhány új felszálló, hamarosan indulunk itt is tovább. Átrobogunk az alul­járón. majd előttünk az út a Tisza felé. Tiszakürt: tíz perces pihe­nő. A kellemes presszóban ihat az utas kávét, kólát, vagy ki mit akar. Mire visz- szajövünk, a busznál négy újabb felszálló, különben rz egész falu itt is olyan üres, mint régen a Ki mit tud?- közvetítések, vagy még ré­gebben a válogatott foci- meccsek idején. Persze, per­sze, vasárnap van . . . Még feljegyzem, hogy a tiszakür- ti tanácsházával szemben tábla mutat ellenkező irány­ba: arborétum! Ezt egyszer meg kellene nézni, mennyi­vel másabb, mint a szarvasi, a Pepi-kert? Kunszentmárton, át a Ti­szán, megálló a túlparton, a templom előtt. A templom mellett a Körös étterem, új, szemet vonzó épület. Olyan, mint egy hatalmas cirkuszi sátor, csak éppen tetőszer­kezettel. Ügyes tervezés, han­gulatos látvány. Akárcsak a másik oldalon a Harmónia Áruház. Lassacskán sötétedik. Át­futunk Öcsödön, felszáll egy utas, az is azt mondja a ka­lauznak: „Semmi mozgás egész nap. Ez aztán a vasár­nap!...” Békésszentandrás: itt már sokan várakoznak, diákok utaznak Szarvasig, Békéscsabáig. Szarvason me­gint egy csomó diák, és itt is kevéske pihenő, az autóbusz­állomás büféje nyitva, gyors kiszolgálás. Fél hatot mutat az óra, még hatvan perc az út Békéscsabáig. Fél hét: valóságos fény- alagút vezeti fel az autóbuszt Csaba előtt a Szarvasi úti hídra, S onnan fentről látni az egész várost, az utcai lámpák, fénycsövek szipor­káit, az állomás fényeit, a sötétedő égbolt előtt kiraj­zolódó háztömböket. A Hu­nyadi téren a buszállomás hangosbeszélője közli: meg­érkezett a budapesti járat. Látszólag eseménytelen, de szép és kellemes út volt. Köszönhettük a pilótának, Kiss Dezsőnek, és a szolgá­latkész, figyelmes kalauznak, Mihu Jánosnak. Kezet fo­gunk, kívánok nekik sok ilyen „eseménytelen” utazást. Köszönik: ez kell a volános- nak, az igazán jó kívánság! A piros busz kihúz az ál­lomásról, mindenki pihenni tér. Elvégre vasárnap este van ... Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents