Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-26 / 72. szám
198,‘i. március 26., szombat o ,v• l ?/*< • , ■■■ ; . ' * " •. .........................................................................--------------------------------------------------------_-------------------------------------------±1----I----_ 7 Március 21-én, szer- . dán a Népszava meg- I írja, miről beszélgetett a lap munkatársa a Du- na-parton Takác» Ferenc miniszterrel: „Már befejeződött az ünnepség a Petőfi-szobornál. A kivezényelt rendőr-díszszá- zad elvonult, a közönség is megy haz^a, elfogyasztani szűkös ebédjét. Csak a szobor mellett áll még egy kis csoport, egy férfit vesz körül. Takács Ferenc elvtárs, az iparügyi miniszter intézi a hozzá fordulók ügyesbajos dolgát. Egy elvtárs panaszkodik, hogy a gyárban, ahol dolgozik, nehezen indul a termelés, valaki a debreceni rokonáról kérdez, mások a nyersanyaghiányról beszélnek. Mindenkit meghallgat, felvilágosítást ad, munkára biztatja a csüggedőket. Lassan tágul a kör, elfogynak az érdeklődők. öten-hátan maradnak csak Takács elvtárssal, és indulnak a Duna-par- ton a Lánchíd felé, illetve arra, ahol valaha a Lánchíd volt. A nyersanyagról beszélünk. — A bauxit fogja megmenteni a magyar ipart, ez a magyar arany. Optimista vagyok, mert ismerem a magyar munkást, egészen közelről — mondja a miniszter. Majd a Lánchíd romjaira mutat. — Látjátok, ők lerombolták, de mi felépítjük.” A Szabadság szerkesztősége március 23-án, pénteken megjegyzéseket fűz egy ankéthoz, amelyet a földreform technikai lebonyolításának megvitatására rendezett a Magyar Mérnökök és Építészek Szabadszakszervezete: „Mérnökeink jószándékkal, de a nehézségektől talán kissé túlságosan is visszariadva állnak a hatalmas feladat előtt. Szakszerűségük láthatóan visszatartja őket attól, hogy egyszerűbb — bár talán kevésbé mérVálaszol: Máté György A kommunista párt Tisza Kálmán téri központjában dolgoztam, és mivel az agitációért voltam felelős, kapcsolatba kerültem a január 19-én először megjelent Szabadság szerkesztőségével. Az első hetekben a szovjet hadsereg magyar nyelvű lapján, az Üj Szón kívül ez, a demokratikus * front lapja került az olvasókhoz. Agitáci- ós és propagandaosztályunk saját elosztásra is igényelt belőle, hogy párttagságunk újsághoz jusson. A sajtó kollektív propagandista, szervező, agitátori funkciót töltött be, mert az emberek ebből tudtak meg mindent, a rendeleteket, a híreket, a fronthelyzet alakulását. Van egy feljegyzésem február 10-ről, amikor a budai oldalon még németek lövöldöztek: „A Szabadság példányszáma papírhiány miatt 50 000, ebből 20 000 a miénk, tehát nem tudunk emelni”. Ez azt jelenti, hogy sokkal többet kértek. A kimutatásban kereken 1000 példánnyal szerepel a hatodik, a hetedik, a nyolcadik kerület és Erzsébet; 150(Lzal a -tizennegyedik kerület. Újpest és Pestújhely, 1800-zal a kilencedik kerület, 1820-szal Kispest. Ügy látszik, a kispestiek nagyon könyörögtek, és még húszat kaptak. nökies — megoldásokhoz nyúljanak. Pedig, ha másképp nem lehet, akár egyszerű kilépéssel történő méréssel, vagy néhány hetes tanfolyamon kiképzett földmérők . igénybevételével is végre kell hajtani a birtok- bahelyezést jelentő, s a termelést biztosító ideiglenes kiosztást. A végleges birtokhatárok megállapítását, a mezsgyék és dűlők kijelölését, s a telekkönyvezés munkáját azután is el lehet végezni, akár több évi, a szakszerűség minden követelményét kielégítő, legpontosabb mérnöki munkával. De a parasztnak október 1-ig mindenáron birtokon belül kell kerülnie. Ebből nem engedünk. Inkább essen csorba a mérnöki szakszerűségen, mint a föld népe hitén és érdekén.” Március 25-én, vasárnap újra elindul harcos útjára a Magyar Kommunista Párt központi lapja, a Szabad Nép. Vezércikkében írja: „Néhány hónappal ezelőtt még a föld alatt nyomták. Szerkesztőit, szedőit, terjesztőit és olvasóit egyaránt a nyilas banditák és Gestapo kopók falkái üldözték. Azóta fordult egyet a történelem kereke. A rotációs gépek, amelyekből most a Magyar Kommunista Párt központi lapja kikerül, néhány napja még dübörögve ontották a földesúri birtokok parasztkézre adásáról szóló rendelet sokszázezres példányait. S mire ez az első szám elér a vidékre, Sövényházán Pa- lavicini őrgróf hitbizományá- nak jó 50 000 holdját már birtokukba vették a jobbágy- ivadékok, a Wenckheim grófok földjén csak úgy, mint a Kállayak szabolcsi birtokain serényen dolgoznak a földmérők. Mindenütt húzzák az új mezsgyéket, s az barázdák fekete rovásai egy sötét korszak letűntét, egy másik, szabadabb, biztatóbb születését jelentik. Mikor a föld alatti .Szabad Nép’ utolsó száma napvilágot látott. Amint március 25-én megjelent a kommunista párt központi lapja, hatalmas politikai érdeklődés nyilvánult meg iránta. Mindenki akart valamit tudni arról, hogy mi ez a párt, mit akar, milyen tervei vannak. A lap szűk kis szerkesztősége egyúttal lakásul is szolgált, egymás hegyén-hátán aludtak, dól- goztak a munkatársak éjjelnappal. Sötétedéskor amúgy sem volt tanácsos az utcára menni, mert tartani lehetett a vetkőztetőktől. Akadt egy rossz autó, és az újságírók azzal járták a várost. Időnként portyákat indítottak vidékre, élelmet hoztak a még fasiszta hordák garázdálkodtak, német katonaság taposta Budapest utcáit. Ma országunk legnagyobb része felszabadult, s az Oderától nyugatra, a Rajnától keletre 500 km sem választja el a dicső Vörös Hadsereget az angolszász erőktől. Küszöbön a náci barbárság összeomlása, s hamarosan elkezdődik a romba dőlt magyar nemzet újjáépítésének nehéz, ve- rejtékes, de hálás feladata”. Ugyanebben a számában a Szabad Nép a csepeliek kezdeményezését, felhívását ismerteti : „Elvtársak! Mi, a Magyar Kommunista Párt csepeli pártszervezete, felhívunk benneteket, hogy május elseje nemzetközi munkásünnep méltó megünneplésére már most tegyétek meg a szükséges intézkedéseket. Vállaljuk az összes üzemekben a munkafegyelem helyreállítását és a Vörös Hadsereg rendeléseinek százszázalékos leszállítását. Vállaljuk a közmunka megszervezését. Vállaljuk Csepel élelmezésének nagyobb részét és kiskertek megmunkálásának megszervezését. Kiépítjük a körzeteket. Az összes üzemekben pártszervezeteket alakítunk. Üzemi újságot nyomatunk a WM- ben. A faliújságok számát 00 példányra emeljük. Nyolcezer Szabad Nép, 3000 Szabadság eladását vállaljuk. Harminc szemináriumot szervezünk. Két munkás sportegyesületet alakítunk. Kötvényeket jegyzünk egymillió pengő értékben. Egy héten át nemzeti segélykampányt rendezünk. Május 1-én Budapestre 15 000 munkás vonul. 150 főnyi rendezőgárdát szervezünk. Minden üzemben lesz Szabad-Nép- levelező. Könyvkereskedést létesítünk a párt részére. Áprilisban legalább egy matinét rendezünk. Értelmiségi gyűlést rendezünk a szociáldemokratákkal közösen.” összeállította: Tuza István nyomdászok számára is. A kerületek aktivistái éhesen, hiányos öltözékben, de óriási lármával futottak végig a Körúton, a főútvonalakon, és terjesztették a párt sajtóját, árulták a Szabad Népet. Igen fontos szerep jutott a szóbeli meggyőzésnek is. Ügy volt, hogy a huszonöt évi rabság és távoliét után hazatért Rákosi Mátyás a MÁ- VAC-kolónián tartja első beszédet. Az utolsó pillanatban azonban meggondolta magát, s inkább a sportcsarnokban kívánt a tömegek elé lépni. Én feleltem az elég alaposan előkészített gyűlésért, lemondani már nem lehetett. Révai Józsefhez mentem, aki azzal fogadott: „Beszéljen maga!” Szerencsére találkoztam Szobek Andrással, Békés megye főispánjával. Magammal hívtam. Több ezer ember gyűlt egybe a kolónián télvíz idején, s mi érkeztünk meg a terembe, az emelvényre. Mivel még senki sem látta, azt hihette, hogy kettőnk közül az egyik Rákosi Mátyás. A MÁVAG párttitkára bemutatott bennünket. A párt politikájáról beszéltem, Szobek elvtárs pedig arról, a vidék miképpen segíti a munkásokat. Közölte, hogy megyéjükből aznap három vagon élelmet hoztak a budapestieknek. Nagy volt az éljenzés, a lelkesedés. így estünk át a tömegagi- tációs tűzkeresztségen. Hogyan is történt? Békés VERESS ERZSI KÉPÖSSZEALLÍTASA Lapszemle 1945 kora tavaszáról
