Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-03 / 52. szám
1983. március 3., csütörtök o Ülésezett a szervezési szakosztály Az iparilag fejlett országokban 100—150 foglalkoztatottra jut egy-két szakképzett szervező. Nálunk például 1979-ben több mint 440 jutott egy szervezőre. Figyelembe véve, hogy a hazai ^4 —26 ezer szervezőként dolgozó állomány közel felének semmilyen szervezői szak- képzettsége nincs, az arány még rosszabb. Sok minden mással együtt, a megfelelően képzett és foglalkoztatott szervezők nagyobb száma is hozzájárul ahhoz, hogy a nyugati országokban száz ipari foglalkoztatott állítja elő ugyanazt a termékmeny- nyiséget, amihez nálunk több mint kétszáz dolgozó szükséges. A kizárólag társadalmiszakmai alapón működő Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság (SZVT) mintegy 5 ezer tagot tömörítő. szervezési szakosztálya a múlt héten tartotta országos — beszámoló és vezetőségválasztó — taggyűlését. Az önkritikus hangvételű ülésen a vita egyik sarokpontja a vidéki szervezetek munkája, a velük való élő kapcsolat- tartás volt. Az SZVT békéscsabai szervezete szervezési szakcsoportjának vezetősége, dr. Ug- rai András elnökletével 1983. február 22-én beszélte meg az országos és a megyei választmányi gyűlésen elhangzottakat. Soron következő legfontosabb feladatnak tartják az elszigetelten is eredményeket felmutató Békés megyei szervezők szervezési tevékenység helyzetképének megállapítását, az SZVT megyei szervezési és működési szabályzatának korszerűsítését. Hosszabb távú céljai között szerepel a megyén belüli szervezési információ- áramlás; képzés-továbbképzés; konzultáció és koordináció lehetőségének megteremtése; a megyei szervezők bekapcsolása az ország szakmai vérkeringésébe; az MTESZ 32 egyesületébe tömörült műszaki, gazdasági, agrár és természettudományi szakember szervezői munkájának — mintegy gesztorként — hathatós támogatása a területi szakcsoportok segítségével. u. P. A. Sorsfordulók Feketeéren Évtizedes remények — megvalósulóban A sarkadi Lenin Tsz tagsága egészen a hetvenes évek legvégéig legfeljebb arra lehetett büszke, hogy birtokosa, gazdája annak a területnek, ahol az ország legelső szövetkezeteinek egyike — a feketeéri Lenin Termelőszövetkezet — megalakult. Ezen túl a ma már nyolcezer hektárt megművelő közösség napjainkig elismerésre méltó teljesítményt nemigen tudott felmutatni. Ebben a sors kétszeresen is méltánytalanul bánt a feketeéri alapítókkal és utódaikkal. Mi jogon feltételeznénk ugyanis, hogy a sarkadi, Sarkad környéki gazda évtizedek alatt kevesebb tapasztalatot halmozott volna föl, mint például a mezőkovácsházi társa, s miért kellene azt gondolnunk, hogy szorgalma is alatta marad amazénak? Ez hát a csapás első fele, mert hiába az igyekezet, úgy lehet az- átlagosnál is feszítőbb erőkifejtés, nincs rekordokat szülő, babért hozó látszata. Igaz, ez az előbbi okozat csupán, az igazf ok a legutolsó időkig is megmásít- hatatlannak látszó, kedvezőtlen természeti viszonyok összessége, amelyet évről évre ár- és belvizek súlyosbítottak — kivédhetetlenül, egészen 1979-ig. A TÁMOGATÁS — FELTÉTELEKKEL Ez az évszám — joggal gondolják úgy a sarkadiak — majd akkora fordulópont a nagyközség földművelőinek életében, mint a tsz- alapítás esztendeje. Ekkor, 1979 októberében született meg a PM és a MÉM támogatásával az átfogó intézkedési terv, amelynek teljesítése azzal kecsegtette a sikerélményt csak hírből ismerő tsz-gazdákát, hogy a belátható időn belül kilábalnak a veszteséges gazdálkodás kátyújából. Természetesen a két minisztérium a megsegítést jó néhány szigorú feltételhez kötötte. Mindenekelőtt a vezetés szakmai színvonalának .növelését kérte, s ezzel egy Időben a biztonságos gazdálkodás tárgyi feltételeinek megteremtésére nagyszabású meliorációs beruházást indíttatott el. A csaknem 100 millió forintos program eredményeként 1982 végére a szövetkezet földjeinek felén fölébe kerekedett a víznek, amely eladdig kénye- kedve szerint tette tönkre az egész éves gyötrelmes munka eredményeit. A vízrendező beruházás fejében a támogatók a kalászosok termelésének növelését, a cukorrépa-termelés fejlesztését, illetve párhuzamosan a tej- és a marhahústermelés bővítését írta elő a sarkadiaknak. Az intézkedési terv mindemellett két fohtos dolgot foglalt még magába. Az egyik, hogy a Lenin Tsz, alapvetően a nyereség növelésére, szélesítse ki az ipari melléktevékenységet, ami csak része annak a fő célnak — s akkor ez az az előbb említett két dolog közül a másik —, hogy 1982- ben lépjen ki végre a tartósan veszteséggel gazdálkodók köréből. A február 18-i zárszámadást háromszoros jelentősége teszi végül is emlékezetessé a Feketeéren elkezdett krónikában. Egyszer az, hogy a nagyközségi művelődési házban megtartott küldöttgyűlés előtt az elnök nemcsak az 1982-es gazdálkodásról adott számot, hanem a PM—MÉM intézkedési tervben foglaltak sikeres teljesítéséről is. Másodszor — s ez igazán nagy pillanat volt — azt jelenthette be dr. Lörincz Ferenc elnök a jelenlevőknek, hogy először az utóbbi évek történetében nyereséggel zárt a sarkadi Lenin Tsz. „Szerény, de nem lebecsülendő eredménnyel” — ahogy a küldöttgyűlés munkájában részt vevő Frank Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára is megfogalmazta felszólalásában, hozzátéve, hogy egyetért a vitában elhangzottakkal. Nagy Sándor a növénytermesztők, Csepregi László a „gépesek”, Erdélyi Károly a maga nevében, míg Vas Jó- zsefné a számviteliek képviseletében szólt azokról a teendőkről, amelyekkel teljes értékű eredménnyé formálható az 1982-es siker. A valamennyi hozzászólásból kicsengő tenniakarás — nos, ez a mostani zárszámadás jelentőségét növelő harmadik tényező. £ MIT HOZOTT A VÍZRENDEZÉS? Üjságolvasóként legtöbben nem kedveljük a számok, adatok halmazát tartalmazó írásokat. Ennek tudatában most mégis meg kell állapítanunk, hogy elkerülhetetlen a bizonyító erejű statisztika. A két és fél millió forint nyereség ugyanis — amit a sarkadiak 1982-ben értek el — első látásra nem nagy eredmény. Máshogy ítélkezünk azonban róla, ha tudjuk, honnan jutott el idáig 1979 októberétől a Lenin Tsz. Nézzük első helyen a melioráció „hozamait”: a program indításának évében 2 ezer 500 hektáron termesztettek őszi búzát a tsz-ben, s ekkor egy-egy hektárról 2 ezer 100 kilogramm termést hoztak le, tavaly csaknem 3 ezer 100 hektár termőterületen 3 ezer 700 kilogramm búzát arattak hektárankérit. A kukorica átlaghozama ez alatt az idő alatt háromezer kilogrammról 5 ezer 500-ra nőtt, a cukorrépát 287 hektár helyett az elmúlt évben már 4Ü hektáron termeszhez képest növelniük. Ehhez némi reményt ad a tsz földterületének meliorációval megnövelt termő- képessége, a termelés megerősödött biztonsága. A rendezett talaj azonban a korábbinál jóval tökéletesebb művelést igényel, követel, tették, miközben a kezűeti 18 és fél tonnás hektáronkénti termést csaknem megkétszerezték. A kérdéses három évben az immár történetinek számító Feketeéren összpontosították tehenészetüket: 345-ről 459-re gyarapították a fejősállatok számát, s az egy tehéntől éves átlagban kifejt, tej az első év 3 ezer 380 literével szemben a negyedik évre megközelítette a 4 ezer 50 litert. Az összes bevételük 44 százalékát hozta tavaly az intézkedési tervben is fejlesztésre kijelölt ipari tevékenység, úgy, hogy a háztáji forgalom elérte az 51 millió forintot, az építési és szakipari tevékenység pedig csaknem 35 millióval gyarapította az 1982-es bevételeket. Mármost a pénzügyi egyensúly alakulását vizsgálva, elöljáróban annyi tartozik a kép teljességéhez, hogy a tsz gazdálkodását a vizsgált három esztendőben átmenetileg árkiegészítés is segítette. Ez is szerepet játszik mindenképp abban, hogy az 1979-es 24 és fél millió forint veszteséget először 8 millió 800 ezerre, majd 4 millió 700 ezerre le tudták faragni, s végül, 1982-ben elkönyvelhették a 2,5 millió forintos nyereséget. A javulás forintban mérve tehát 27 millió, amit igazán nem lehet egészében az árkiegészítés számlájára írni! GÉPEKRE MÁR NEM FUTOTTA A fő kérdés, a nagy dilemma napjainkban a sarkadi Lenin Tsz-ben annyiban kötődik az árkiegészítéshez, hogy a közös gazdaság e támogatás megszűntével 1983-ban ismét nehéz helyzetbe került. A számítások szerint a tavalyi eredmények eléréséhez — figyelembe véve az elvonások növekedését is — az ágazati nyereséget 72 százalékkal kell az idén az elmúlt évi- ehhez pedig korszerű, nagy teljesítményű gépekre van szükség. Sajnos, a sarkadi Lenin Tsz erőit a gépesítéstől az utóbbi négy évben éppen a melioráció vonta el, ennek következtében az 1979-ben még csaknem hatvanmillió forint értékű géppark ma alig ér negyvenmillió forintot. A gépek többsége elöregedett, elhasználódott. Itt lép be ugyanis az a külön tényező, amit a szabályozók nemigen vesznek figyelembe: az átlagosnál kötöttebb földeken, mostohább viszonyok közepette a gépek is gyorsabban használódnak el. Vagyis summázhatnánk úgy a dolgot, hogy hiába: szegény embert az ág is húzza! Százmillió forintos beruházás kihasználását, további sorsát ennyivel aligha lehet elintézni. Ami a sarkadiakon áll ez ügyben, azt minden bizonnyal meg is teszik. Az azonban már most látható, hogy rajtuk csak a dolgok egyik fele múlik! Kőváry E. Péter Országos tanácskozás: május 28-án Negyedszázados a szocialistabrigád-mozgalom Irta: Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettese öt év múltával ismét tanácskoznak az élenjáró szocialista kollektívák vezetői. Erre ösztönöz a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának útmutatása, a Minisztertanács, a SZOT, a KISZ KB és a szövetkezetek érdekképviseleti szerveinek állásfoglalása. A szocialista- brigád-vezetök VI. országos tanácskozását május 28-ára hívják össze. A szocialistabrigád-mozgalom hazánkban a legtömegesebb munkamo.zgalom, és fontos társadalmi bázisa közös céljaink megvalósításának. Jelenleg a mintegy 160 ezer brigád csaknem kétmillió dolgozót tömörít soraiba, 80 százalékuk szocialista címet elnyert kollektíva. A szocialista brigádok közül legtöbben a vasiparban (24 ezer), a mezőgazdaságban (23 ezer), az építőiparban (15 ezer) és a kereskedelemben (15 ezer) dolgoznak, de megtalálhatók szép számban a népgazdaság minden területén, az anyagi termelés körén kívüli ágazatokban is. A véleménycsere, a párbeszéd azok között fog ismét kibontakozni, akik az elmúlt negyedszázad során számos alkalommal bizonyították tenniakarásukat, az alkalmazkodóképességüket, társadalmi rendszerünkhöz való ragaszkodásukat, a közösségért érzett felelősségüket. A mozgalom 25 éves jubileumához érkezett. Példák sora bizonyítja, hogy a mintegy 135 ezer kollektíva többsége mindenkor tudott alkalmazkodni az adott időszak gazdaságpolitikai követelményeihez. Felajánlásokkal, rugalmas vállalásokkal segítették a munkahelyi programok teljesítését, a minőségi színvonal növelését; újításokkal, ésszerűsítésekkel, a technológia, a balesetvédelem továbbfejlesztését. Élenjárói, kezdeményezői voltak az alapműveltség (8 általános) megszerzésének, a politikai, szakmai ismeretek bővítésének, az emberi humánum, a -segítőkészség kiteljesedésének. Ezeknek jegyéi fellelhetők a gyermekintézmények patronálásában, kommunista műszakok szervezésében. Minderpellett igaz, hogy ezekkel az eredményekkel nemegyszer és több munkahelyen a formalizmus, a vezetői igénytelenség is párosul. A munkahelyi és országos tanácskozások célja, hogy további lendületet adjon a szocialistabrigád-mozgalom- nak, hozzájáruljon a dolgozók aktivitásának, kezdeményezőkészségének szélesebb kibontakozásához, segítse gazdasági és társadalmi céljaink, a VI. ötéves népgazdasági és vállalati tervek megvalósítását. Mozgósítsa a szocialista brigádokat a nép- gazdasági egyensúly és a vállalati gazdálkodás szempontjából alapvető hatékonysági, export-, import-, anyag- és energiatakarékossági feladatok eredményes megoldására. Erősítse a brigádok, a dolgozók szerepét és felelősségét a fegyelmezett, minőségi munkavégzésben, az általános és szakmai műveltség gyarapításában, a munkahelyi demokratizmus. a közéletiség fejlődésében. A tanácskozás a tapasztalatok, a jó kezdeményezések felhasználásával, fejlődésünk követelményeihez igazodva mutasson irányt a mozgalom további lehetőségeire, feladataira. Az országos tanácskozáson kapjon megfelelő méltatást a szocialistabrigád-mozgalom negyedszázados tevékenysége, jelentősége. A tanácskozásokon vitaindító beszámolót a vállalat igazgatója, a szövetkezet elnöke tart. A szakszervezeti bizottság és a KlSZ-szerve- zet képviselője adjon értékelést sajátos tevékenységükről, a munkaverseny, a brigádmozgalom helyzetértékeléséről és továbbfejlesztésének módozatairól. Énnek az értékítéletnek és koncepciónak a kialakításához előzetesen a dolgozók széles körétől kérjenek véleményt. A gazdaságvezetői beszámoló, a szakszervezeti bizottság és a KISZ-szervezet értékelése kölcsönösen térjen ki a munkaverseny szervezésével, irányításával és ösztönzésével kapcsolatos együttes és kü- lön-külön végzett tevékenység minősítésére. A tanácskozások érdemi vitájának jó előkészítése érdekében az előterjesztések sokoldalúan mutassák be a szocialistabrigád-mozgalom „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” hármas jelszavának érvényesülését. Ennek keretében szükséges elemezni, hogy a brigádmozgalom hogyan szolgálja a munkahelyen a főbb gazdaságpolitikai célok megoldását, mint például az egyensúly javítását, az anyag- és energiatakarékossági programok teljesítését, a hatékonyság, a minőség javítását. Különösen fontos értékelni azt, hogy a munkaverseny, a brigádmozgalom hogyan tudott alkalmazkodni a megváltozott gazdasági körülményekhez, a rugalmas tervezési és termelési gyakorlathoz. A vita é$ az elhangzott javaslatok alapján a brigádvezetők tanácskozása határozza meg a munkaverseny és a brigádmozgalom minőségi fejlesztésének, hatékonyabbá tételének feladatait. Így többek között: a végzett munka és a versenyvállalások egységes értékelésének és elismerésének rendjét, módját, a munkaverseny feltételrendszerének fejlesztését. E feltételrendszernek biztosítania kell a dolgozók gyors tájékoztatását, mind a feladatokról, mind pedig azok változásairól, továbbá a versenycélkitűzések operatív megbeszélését, a munka és a verseny szervezettségének javítását. A brigádvezetők tanácskozására hárul véleményt alkotni a szocialista brigádok minőségi jegyeinek erősítéséről, ezen belül a kollektivitás, fegyelmezettség, önértékelés és önművelődés szerepéről, a gazdasági vezetők és a társadalmi szervezetek teendőiről a brigádmozgalom szervezésében, segítésében és fejlesztésében. A szocialistabrigád-mozgalom negyedszázados évfordulója jó alkalom a mozgalom eredményeiről, gondjairól, a továbbfejlesztés szükségességéről szóló eszmecserére. Ez lehetőséget teremt a jó tapasztalatok feltárására, terjesztésére. A munkahelyi tanácskozások, majd az országos tanácskozás vitája, a tapasztalatok összegzése jelentős mértékben járulhat hozzá a szocialista mozgalom továbbfejlődéséhez. Sikeresen üzemel a Forgácsolószerszám-gyár békéscsabai gyárában az I'M—38 típusú CNC megmunkáló gép, amelyet az NSZK-ban készítettek, a mikroprocesszoros vezérlőegységet pedig Japán szállította. Kezeléséhez mindössze egyetlen jól képzett szakember szükséges. A tartozékokkal együtt mintegy 6 millió forintba került, a vásárlásra fordított összeg számítások szerint 2-3 éven belül megtérül (MTi-fotó: Plavecz Pál felvétele — KS)
