Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-24 / 70. szám
1983. március ji4csütörtök Újítások Moszkvába Béke Tsz, Kamut Hat év után felfedezték? Május első felében Moszkvában rendezik meg azt a KGST-kiállítást, amelyen a szocialista országok jelentősebb anyag- és energiamegtakarítást eredményező újításait, találmányait mutatják be. A megyei, majd az országos elbírálást követően Békés megyéből három mezőgazdasási üzem újításait küldik a szovjet fővárosba. így a szocialista országok szakemberei közvetlenül is ismereteket gyűjthetnek a három újszerűnek mondható módszerről. Lehet, hogy egyik-másik gyorsan elterjed, s általános alkalmazására külföldön nem várnak annyit, mint idehaza. Mindhárom újítás közös jellemzője ugyanis, hogy születésük után valamennyit érdektelenséggel, mi több közömbösséggel fogadta a szakmai közvélemény. ■ ■■■ A békésszentandrási tsz- elnök szórva vetése, mint ősi, felújított módszer, nemegyszer még élcelődés tárgya is volt, mígnem, csakis az újító kitartásának köszönhetően, többé-kevésbé elfogadott lett. Elterjesztésében, alkalmazásában végül több mezőgazdasági üzem, megyei és országos szervezet, a szórvave- tő-gépet készítő vállalat segített. A nagyszénási Október 6. Tsz újítóinak energiatakarékos megoldása (a szárítók gazdaságosabb üzemeltetésében segít), úgy tűnik, rövi- debb utat jár be. A véletlenre volt szükség azonban ahhoz, hogy a nagyszénási- ak próféták lehessenek saját hazájukban. A meleg levegő visszavezetésével, forgatásával majdnem 100 százalékos hatásfokúvá tett nagyszénási szárító nem nagyon vonzotta a szakembereket, pedig a szénásiak bemutatót is rendeztek. Csak miután az osztrákok is felfigyeltek a találmányra, s ennek híre kelt, lett egyszerre rangja a megoldásnak. Mindenesetre különös, hogy a magas energiaárak ellenére is a külföldi szakemberek véleménye lett mérvadó. A harmadik, a gyomai Győzelem Tsz két gépész- mérnökének, Kertes Imrének és Ipacs Józsefnek az újítása, amelyről e lap hasábjain, ellentétben a másik kettővel, még nem esett szó. Nos, a Kombi vegyszerbemunkáló hatéves múltra tekint vissza. Ma is eredményesen használják néhány gazdaságban, de eddig nagyobb karrierre még nem futotta. Mi is lenne az újítás lényege? A gyomirtó szerek talajra szórása, majd bemun- kálás'a á gyomai Győzelem Tsz-ben 1978-ig két menetben történt. Előbb a vegyszert szórták ki. majd kombi ná torral a talaj felszínére juttatott szert a földbe forgatták. Talán máig sem lelnek rá az egyébként módfelett egyszerű megoldásra, a két berendezés egybeépítésére, ha 1977.-ben" a cukorrépa nem „fulladt” volna a gazba. Pedig a gyomirtást akkor, abban az évben is az előírásoknak megfelelően végezték. Legfeljebb a vegyszer beforgatása késhetett valamennyit. (A kijuttatott gyomirtó szer egyébként gázosodé hatású, ha sokáig, egyes szakemberek szerint egy, mások szerint két óra eltelte után is a talaj felszínén marad, 10—20 százaléka elillan.) Kétféle megoldás kínálkozik, hogy a hatás ne maradjon el: az adag növelése, vagy a kijutás után közvetlen talajba forgatás. A gyomai gépészmérnökök a két berendezés egybeépítésével segítették a mezőgazdászok munkáját. Az 1977 telén összeállított Kombi vegyszerbemunkáló 1978 tavaszán sikerrel vizsgázott. A korábbi két erőgép helyett csak egyre volt szükség. A helyi szakértők még ugyanabban az évben elvégezték a gazdaságossági összehasonlító számításokat. Alapul a KITE-gazdaságok adatait vették. Az egymenetes bedolgozás, akkori (1978-as) árakon számolva, hektáronként 7Ó forinttal csökkentette a permetezés és talajba juttatás költségeit. A rövid tanulmány nem szól a módszer egyéb előnyeiről. A vegyszer-, a munkaerő- és munkabér-megtakarításról. A munkaszervezés egyszerűsödéséről, s az egyébként is nehezen mérhető és csak közvetett termésnövelő hatásról. Mégsem ennek tulajdonítható, hogy ma is csak néhány gazdaságban található ilyen eszköz. A történethez hozzátartozik ugyanis, hogy a berendezést az újítók felkínálták az egyik nagy termelési rendszernek, de azt a választ kapták, hogy már megbízást adtak egy mezőgazdasági gépgyártó vállalatnak ha- ■ sonló eszköz kifejlesztésére, így leszámítva néhány környező gazdaságot — a szomszédos üzemek rendeltek a berendezésből — a gyomaiak egymenetes vegyszerbedolgozóját, módszerét másutt nem ismerik. Ezekben a gazdaságokban változatlanul két erőgépet, több munkaerőt, bért használnak fel. mint ameny- nyire a Kombi vegyszerbemunkáló alkalmazása esetén szükség lenne. Kepenyes János A gyomaiak módszerét csak néhány gazdaságban ismerik Fotó: Veress Erzsi ; Újabb növényvédő szerek a Nitrokémiától Tovább bővítette növény- védőszer-választékát a Fűzfői Nitrokémia, amely a termékcsoportból a hazai gyárakban előállított mennyiségnek több mint a felét adja. A tavaszi szezonra új gyomirtó szereket és gombaölő szereket hoznak forgalomba; az újdonságok nagy részét saját hatóanyagból állítják elő. A nagyüzemi kukoricatermelők igényére fejlesztették ki azokat a szerkombinációkat, amelyek a korábbi készítményekkel szemben ellenállóvá vált gyomokat is pusztítják, s hárorh-négy hónapig is megvédik a kukoricát a gyomoktól. Az újdonságok között szerepel a kímélő hatású acenit, ez olyan anyagot — úgynevezett .anti- dótumot — is tartalmaz, ami megvédi a kukoricanemesítés értékes alapjait és a hibrideket a gyomirtó szer esetleges káros hatásaitól. Az importmegtakarítás érdekében tovább bővítette a külföldről származó hatóanyagok feldolgozását is a fűzfői gyár. Olyan — mindeddig importált — növényvédő szereket állítanak elő ily módon, amelyekre csak igen kis mennyiségben van szükség, de felhasználásuk számos növénykultúrában elengedhetetlen. A hatóanyagok vásárlásával és a fűzfői feldolgozással 25—30 százalékos devizamegtakarítást érnek el. A Nitrokémia egyébként tíz külföldi céggel — amerikai, francia, japán, NSZK-beli és svájci gyárral — tart ilyen jellegű kapcsolatot. A Chemolimpex közreműködésével szerzik be az értékes hatóanyagokat és a továbbfeldolgozás technológiáját is. E termékcsoport is bővül az idén, megkezdték például az Arelon előállítását; ez a növényvédő szer kiirtja majd a rendkívül makacs vadzabot is. A Bayle- ton hatóanyaggal a gabona sárgarozsda elleni védelméről gondoskodhatnak, a Rov- ral nevű termékkel pedig hathatósan védekezhetnek majd a szőlőpenész ellen. A külföldi vegyipari vál- | falatokkal együttműködve különböző növényvédő szerek kész termékké alakításának hatékonyságát is sikerült növelni. A Nitrokémia ebben az esztendőben nemcsak a választékát bővíti, hanem a mennyiséget is növeli: mintegy két százalékkal több növényvédő szert. I Nyílik a határ Asszonyok a fólia alatt — a szabadban A hosszú, fedetlen fóliasátor alatt asszonyok sürgölődnek. Földre ömlesztett gyepkockákat raknak szabályos sorokba. Kezükön gumikesztyű, s hogy fel ne fázzanak, deszkákat tettek le, azokon ülnek. Gyorsan jár a kezük, közben láthatóan élvezik a napfényt, a tavasz ragyogását. — Ebben a sátorban 120 ezer dinnyepalántát nevelünk, ahhoz készítik a tápkockákat — magyaráz István József, a kamuti Béke Tsz dinnyekertésze. — Tegnap hoztuk a kockát a me- zőberényi Aranykalász Tsz- ből, mert nekünk nincs gyepünk. Azonnal hozzá is fogtak az asszonyok. Négy nap alatt végeznek vele, valamennyi kockába magot tesznek, és utána már csak ápolni kell a palántákat a kiültetésig. itt W A gyümölcsös szélén újra asszonyokat látunk. Gallyakat raknak a tűzbe, a metszéskor levágott ágakat tüzelik el. Beljebb haladva az egyik fánál magányos férfit találunk. Máté József kezében ollóval egy almafa ágait metszi. — A termőt hagyom meg, a vízhajtásokat levágom. Januártól itt vagyunk, öten- hatan megmetsszük a 34 hektár meggyet, és a húsz hektár almát, az összesen 18 ezer fa. Kemény munka, de nemsokára végzünk vele. A kezén -apró kis sérülések, némelyik vérzik. — Miért nem használ kesztyűt? — Van nekem, de nagyon vastag. Valahogy olyan buta benne a kezem. Szokott lenni ínhüvelygyulladásom is, gyakran el kell menni a kezem miatt táppénzre. Fogja csak meg ezt az ollót, és próbálja ki. Na, ugye, hogy nem megy? Furcsa egy dolog különben ez a metszés. Az ember hiába tanulja egy életen át, még a legnagyobb tudósok sem értenek hozzá. Látja ott azt az embert? Ö a Zsiga István. Azért bosz- szankodik, mert tavaly nem jól vágták meg azt a sort, sok ágat hagytak rajta. Rokona volt az illető, aki csinálta, így aztán családban marad — neveti el magát. í;í Szépen zöldellő, jól fejlett búzák mellett haladunk. Több mint két hete kiszórták rá a repülővel a fejtrágyát, csak egy kis eső kéne, hogy oldódjon a műtrágya — mondja Püski János elnök. Az egyik tábla meglehetősen furcsán néz ki. Tarajos, barna homokréteg fedi, a szélén is látszik, hogy nagyon megfújta a szél. Kiss Gábor brigádvezető és Szabó István háztáji agronómus éppen a szél miatt töpreng. Vajon mi. lett azokkal a mákmagvakkal, amelyeket még a szeles idő előtt vetettek el? Nézték ugyan, maradt-e belőlük a földben, de szinte lehetetlen megtalálni az apró mákszemeket. — Pedig nem is olyan pi- curka — mondja Kiss Gábor. Belenyúl a zacskóba és megmutat néhány szemet. — Látja, bevonták műtrágyával és egyéb tápanyaggal így drazsíroZva adta a Tiszavasvári Alkaloida Gyár. — Azért is keressük hiába a már elvetett magot, mert egy-két nap alatt leoldódik róla az a fehér réteg, és utána már nem látjuk — egészíti ki Szabó István. Lassan közelít felénk egy vetőgépet vonó traktor. A tábla szélén a szakemberek intenek Varga Sándor traktorosnak. Amikor megállt, együtt veszik szemügyre a precíziós aprómagvető gépet. Nincs semmi baja, pár perc után a gépkezelő újra a sorokat rója. Közben megszületik a döntés, legjobb, ha a tábla elejét újra vetik. Ha sok tő lesz benne, legfeljebb megritkítják. Biztos, ami biztos, nehogy baj legyen a különben jól jövedelmező háztáji növénnyel. »»» Egy kicsit elbeszélgetünk Püski János elnökkel. Mint mondja, a Béke Tsz egyike azon keveseknek, ahol növelik a zöldborsó vetésterületét. — Tavaly egymillióval nagyobb volt a bevételünk a tervezettnél — magyaráz az elnök. — A kétszáz hektár termését a Békéscsabai Konzervgyár veszi meg évek óta. Jó a partneri kapcsolatunk, ennek is köszönhető a plusz bevétel, aminek nagy része minőségi prémium volt. Jó árat adtak, és mi az idén még többet termelünk. Ezt írja meg, mert jó példa arra, hogy amint javul egy növény gazdaságossága, máris megnő a termelési kedv. Vettünk egy modern borsóbetakarítót, az is sokat jelent majd. Mert nagyon igaz, hogy jól kell ütemezni betakarításkor a szállítást, mert különben romlik a borsó minősége. Közben egy hatalmas táblához érünk. Sötétpiros IH- traktor húz maga után egy hasonló színű monstrumot, az IH—6200-as vetőgépet. A traktor vezetője éppen megáll a tábla közepén. Kiszáll a gépből, felvesz egy nagy követ, és a vetőgépre teszi. Kezet rázunk a fiatalemberrel. — Soltész István vagyok. Hogy miért vettem fel a követ? Egy régi tanyából maradt itt. Tönkretenné a gépet, ha rámennék. Betakarításkor is erre járunk, de érdemesebb most kiszállni és felszedni, mert nyáron nem látszik a borsótól. Büszkén mutatja a 160 lóerős gépet. Két éve dolgozik rajta, nem sok gondja volt eddig vele. Nem tartjuk sokáig fel a fiatalembert, pár perc beszélgetés után búcsúzunk. Felbőg a gép, s rövid idő múlva ismét csak egy piros folt jelzi, merre M. Szabó Zsuzsa Nincs baj a mákvető géppel Fotó: Fazekas László
