Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

1983. március 19., szombat Az árcsökkentés ára Ö ki időt nyer, életet nyer — akár e köz­mondásban is ösz- szefoglalhatta volna az öt­dolláros árcsökkentéssel hét­főn Londonban befejeződött rendkívüli OPEC-értekezlet valószínű hosszú távú ta­nulságát ’Jamani szaúd-ará- biai olajminiszter. Az olajárcsökkentés rö­vid távú, előnyös következ­ményeit hónapok óta szá- mítgatják szerte a világon. A fogyasztó nyugati álla­mokban, a fejlődő országok­ban a gazdasági növekedés ösztönzését, az infláció visz- szaesését, a kamatlábak to­vábbi csökkenését, a hitel­piac bővülését, az adósság­terhek enyhülését várják az árcsökkentés közvetlen és közvetett hatásaitól. A szocialista országokat közvetlenül nem érinti az OPEC-árcsökkenés. Ennek az az oka, hogy az úgyneve­zett bukaresti árelv értel­mében a KGST-tagállamok a nagyobb gazdasági biz­tonság megteremtése, a fo­lyamatosabb tervezés érde­kében csak fokozatosan ér­vényesítik az egymás közti forgalmukban a világpiaci ármozgást. Minden évben az előző öt év átlagában szab­ják meg a szovjet olaj árát ebben a viszonylatban, ez azonban még mindig ala­csonyabb, mint akár a most csökkentett OPEC-ár. A vár­hatóan nagyobb mozgásba lendülő világkereskedelem azonban a szocialista or­szágok exportlehetőségeit is javíthatja, adósságaik ka­matterhei enyhülhetnek, hi­telfelvételi képességük ja­vulhat. Az olajtermelők viszont —• egyelőre — rosszul jártak. Minden egydolláros árcsök­kenés évente 6,5 milliárd dollár bevételtől fosztja meg őket. Az is nyilvánvaló, hogy azonos haszonkulcs mellett az olajtársaságok profitja is Icisebb lesz az idén, mint a drágább nyers­olaj idején volt, noha min­den bizonnyal növelhetik az olajtermékek forgalmát. Ak­kor hát miféle előnyt nyer­tek ők, a Perzsa-öböl menti arab olajországok — ame­lyek a mostani hivatalos, rendezett árcsökkentés . fő apostolai voltak — és az olajukat átvevő, főként ame­rikai monopóliumok? A mostani árcsökkentés háttere bonyolult. Az utób­bi évtized lélegzetelállító ár­emelései számottevő takaré­kosságra késztették a fo­gyasztókat, megindult más erőforrások keresése. A nem­zetközi olajtársaságok né­hány hete viszont már napi 5—6 millió hordót dobtak piacra korábban felhalmo­zott tartalékaikból. Az útób- bi időben főként ez állt az OPEC-olaj iránti kereslet meglepő csökkenése mögött. A föld bizonyított olaj- tartalékainak 54,1 százaléka a Közel-Keleten, túlnyomó- részt Szaúd-Arábia és arab szomszédai területén talál­ható, s ehhez képest saját felhasználásuk elenyészően csekély. Az olajár mostani enyhülésének és a tartalékok megoszlásának együttvéve két következménye lehet lé­nyeges a perzsa-öbölbeli arab termelők számára. Las­sulhat az olajtól, mint energiaforrástól való elfor­dulás eddigi üteme a vilá­gon. Ugyanakkor kevésbé lesz kifizetődő az olaj-ön­ellátásra való eddigi törek­vés folytatása a világ sok térségében, például Nyu- gat-Európában. vagy Kana­dában, ahol sokkal drágáb­ban termelhető az olaj, mint az öbölben. Másrészt, ami­kor sok más, kisebb föld­alatti tartalékkal rendelke­ző, s most termelésnövelésre kényszerülő országnak már nem, lesz exportálható tarta­léka az eddiginél tartósabb- nak ígérkező importkereslet kielégítésére, Szaúd-Ará- biának és szomszédainak még mindig bőven lesz mit kínálniuk. S elképzelhető, hogy olyan áron, amilyet csak jónak látnak. rre építenek a Sza- úd-Arábiával tár­suló amerikai olaj- társaságok is. Már évekkel ezelőtt nekiláttak — szaúdi pénzből, szaúdi területen, közel a forrásokhoz — olyan olaj vegyészeti beruházások­nak, amelyeknek a tavalyi, tavalyelőtti túlkínálat idején szakmai körökben még nem jósoltak jövőt. Ha azonban beválik az olajkereslet idő­tartamát hosszabbító szaúdi taktika, előbb-utóbb minden eddiginél fényűzőbb „olaj- életet” nyerhet ez a néhány termelő ország, és a belőlük élő több amerikai olajtársa­ság — a világ energiaellátá­sa azonban ettől nem lesz biztonságosabb. Fiatalok az élvonalban A négymillió tagot szám­láló Koreai Szocialista Ifjú Dolgozók Szövetsége nagy részt vállal a KNDK gazda­sági feladatainak végrehaj­tásában. A Koreai Munka­párt mindenekelőtt mező- gazdasági feladatokra moz­gósítja az ifjúságot. Célul tűzték ki például, hogy a következő három esztendő­ben 100 ezer hektár mocsa­ras területet tegyenek mű­velésre alkalmassá. E nagy­szabású program az ifjúsági szövetségnek is egyik köz­ponti teendője lesz. A koreai fiatalok szerve­zete vállalta egy 1100 Ri hosszúságú vasútvonal épí­tését az ország északi ré­szén (1 Ri körülbelül négy kilométer), továbbá több vonal villamosítását. De idéz­hetünk más, sokrétű akció­kat. Különösen vonzzák a ko­reai fiatalokat a korszerű iparágak, a vegyipar és az elektronika. A társadalom m'nden lehetőséget megad számukra, hogy e területe­ken képezzék magukat, so­kan tanulnak a Szovjetunió­ban is. Az ipar és a mező- gazdaság aktuális feladatai nemcsak magas munkaerköl­csöt, de alapos tudást is igényelnek. A fiataloktól el­várják, hogy a legmodernebb tudományos ismereteket, a legújabb kutatási eredmé­nyeket gyorsan átültessék a gyakorlatba. Ennek érdeké­ben tűzték ki a jelszót: „Munka közben tanulni és tanulás közben dolgozni!” (—i-n) Lengyelország Biztató jelek A lengyel INTERPRESS sajtóügynökség alábbi jelentései az ország gazdasági helyze­tének fokozatos javulásáról tudósítanak. A lengyel kőszénexport to­vábbi fokozódásának a je­gyében kezdődött meg az 1983. esztendő, bár még min­dig elmarad a néhány évvel ezelőttinél. Emelkedik a szénexport 1983-ban Lengyelország a tervek szerint mintegy 33 millió tonna kőszenet expor­tál, s ebből 13 millió tonnát a szocialista országokba, 20 millió tonnát pedig a tőkés államokba. Exportál még ezen kívül 1 millió 300 ezer tonna barnaszenet, 1,5 mil­lió tonna kokszot. Lengyelor­szág a világ 33 országába ex­portál szenet. Tovább szilár­dul a lengyel szén pozíciója a nyugati piacon. Több új megrendelő ország is jelent­kezett az idén a lengyel szénre, így Málta és Algéria. Emelkedik az olyan hagyo­mányos megrendelőknek szá­mító országokba irányuló lengyel szénexport, mint Svédország és Ausztria. A lengyel bányaipari ex­portkínálatban a szénen kí­vül szerepel a korszerű mű­szaki eszközök és felszerelé­sek, a tervezési és szakszol­gáltatási tevékenységek gaz­dag választéka is. A világ sok országába szállítanak bá­nyagépeket, falbiztosító tám- szerkezeteket, szállítóberen­dezéseket stb. A lengyel bá­nyaipari műszaki felszerelé­sek megrendelőinek száma évről évre jelentősen növek­szik. Szappan és mosópor - jegy nélkül A lengyelországi piac foko­zatos stabilizálódásának az egyik jele bizonyos árucik­kek jegyre történő árusítá­sának a megszüntetése. Az idén február 1-én megszűnt a mosdószappan és a mosó­por jegyre történő árusítása. Ugyancsak tervezik, hogy még az idén megszüntetik valamennyi cigarettafajta, a szeszes italok, valamint né­hány élelmiszer jegyre tör­ténő árusítását. A jegyrendszer fokozatos megszüntetése az ellátás ja­vulásáról és arról tanúsko­dik, hogy a szóban forgó árucsoportokból sikerült új­játeremteni a tartalékokat, amire Lengyelországban kö­zel három éve nem volt le­hetőség. A rposdószappan és a mo­sópor jegy nélküli árusítá­sára való visszatérés beveze­tését követő néhány napon- át hirtelen megnőtt ugyan ez árucikkek iránt a kereslet, de a belkereskedelmi tárca értékelése szerint a lakosság csupán kiegészíti szappantar­talékát, mivel a mosdószap­pan-fejadag sok család szá­mára kevésnek bizonyult. Hatmillió nyugdíjas új besorolása A parlament által az idén február 1-én elfogadott két új törvénnyel — ezekkel együtt a legutóbbi hónapok­ban összesen öt ilyen tör­vény született — befejező­dött a lengyelországi nyug­díj- és járadékbesorolási rendszer megreformálása. A szóban forgó nagy je­lentőségű, a legalacsonyabb jövedelmű lakossági csopor­tok szociális védelmét szol­gáló új jogszabályok gya­korlati megvalósítására ma több millió lengyel állampol­gár vár. A társadalombizto­sítási intézet már hozzákez­dett a háború utáni időszak legnagyobb ilyen jellegű mű­veletének az elvégzéséhez': mintegy 6 millió nyugdíj és járadék új besorolási rend­szer szerinti átszámításához. Ezzel párhuzamosan érvény­be lép a nyugdíjak és jára­dékok mechanikus módosítá­sának az elve, amely sze­rint azokat évente hozzáiga­zítják a megélhetési költsé­gek alakulásához. A szóban forgó új jogszabályi rende­zés végrehajtásával kapcso­latos tevékenység ez év jú­nius 30-ra befejeződik. Július 1-gyel a társada­lombiztosítási intézet meg­kezdi az egyéni parasztok új társadalombiztosítási rend­szerének a megvalósítását. Ennek értelmében felemelik mintegy 800 ezer, korábbi jogszabályok alapján meg­ítélt nyugdíj összegét és meg­kezdik az egyéni parasztok házastársai számára is a nyugdíjak és járadékok fo­lyósítását. (INTERPRESS — KS) Japán — a mézeshetek után E címszavakban érintett problémák is érzékeltethetik: az elmúlt évek kormányfő- cseréi után, amelyekre alap­jában a folytonosság fenn­tartása volt jellemző, most nem zárhatók, ki érezhetőbb hangsúlyváltások sem a ja­pán kül- és belpolitikában. Ugyanakkor a mézeshetek múltán Nakaszone növekvő belső ellenállásra is számít­hat. Igaz, az LDP helyzetét megkönnyíti, hogy a vele szemben álló ellenzék sem egységes, s nem tud világos alternatívát nyújtani. A kor­mányzó párt — frakcióharcok ide vagy oda — így nyugod­tan nézhet az áprilisra ter­vezett helyhatósági és a nyá­ri felsőházi választások elé. Sőt, nem zárható ki, hogy a kormányfő a jövőre esedékes általános választásokat is előrehozza, akár ez év köze­pére. ősszel esedékes ugyan­is a végső ítélethirdetés a Tanaka-perben — márpedig az kiszámíthatatlan követ­kezményekkel járhat Naka­szone helyzetére is. Szegő Gábor Nakaszone persze az 1955 óta kormányzó konzervatív liberális demokrata párt más frakcióit is igyekezett korT mányposztokkal kielégíteni. Az ellenzék mégis gúnyosan „Tanakaszone-kabinetnek” titulálta új miniszteri gárdá­ját, annak ellenére, hogy az elmúlt néhány hónap túl rö­Elterjedt gyakorlat, hogy egy ország újonnan hatalom­ra került miniszterelnöke, frissen megválasztott állam­fője hivatali megbízatásának elején egyfajta „mentelmi” időszakot élvez. E mézeshe­tek időtartama általában 100 napra terjed — ezután az il­lető politikus már kevéssé hivatkozhat mindenben az elődeitől átvett nehéz örök­ségre. Ez a helyzet Japán múlt év végén hivatalba lé­pett kormányfője, Nakaszo­ne Jaszuhiro esetében is, aki nemrég jutott túl e százna­pos „bemelegítő” korszakon. A távol-keleti szigetország világgazdasági-politikai sze­repét ismerve érthető, hogy most megszaporodnak azok az elemzések; amelyek a ta­valy emlékezetes hirtelenség­gel lemondott Szuzuki utód­jának első hónapjait érté­kelik. Nakaszone ténykedése már a viszonylag rövid idő alatt is kisebbfajta viharokat ka­vart. Az első felhördülés nyomban kabinetjének ösz- szeállításakor bekövetkezett, mivel abban túlzott súlyt kapott Tanaka egykori mi­niszterelnök frakciója. A részrehajlás oka egyszerű: Nakaszonét épp Tanaka ku­lisszák mögötti támogatása segítette győzelemhez. Az egykori kormányfő, aki an­nak idején a bockheed-bot- rány miatt kényszerült távo­zásra, ugyanis arra számít, hogy magas posztokba ke­rült hívei messzemenően tá­mogatni fogják a hosszú évek óta húzódó megvesztegetési ügyben. vid idő annak eldöntéséhez: mennyiben követi Nakaszone elődje, Szuzuki vonalát, mennyiben alkalmazkodik az erős Tanaka-frakció elvárá­saihoz, s mennyiben érvé­nyesíti fokozatosan saját irányvonalát. Az első tapasztalatok ve­gyes összképet mutatnak. Az új kormányfő a japán köz­életben szokatlan határozott­sággal és szókimondással lá­tott munkához. A recesszió gondjai még a tőkés világban élen járó Japánt sem kímé­lik. Megtört a sokáig gyógy- írnek számító diadalmas ex­portoffenzíva, s Tokió nem­ritkán kivitelének „önkén­tes” csökkentésére, piacai fo­kozott megnyitására kénysze­rült. Gazdasági téren Naka- szonénak a belső fejlődés élénkítése mellett a rekord- szintű költségvetési hiánnyal is törődnie kell. Márpedig e két' feladat eléggé ellentétes lépéseket követel meg; az át­meneti bérbefagyasztás, a közkiadások féken tartása például a szakszervezetek harci kedvét növeli. Ahol vi­szont megtakarítást érhetne el, ott nem hajlandó enged­ményekre: a katonapolitika terén. A fegyverkezési kiadá­sok ugyanis a tervek szerint az átlagosnál jóval gyorsabb ütemben nőnek. Ezen a ponton az otthoni gondok összefonódnak a kül­politikai kérdésekkel. Naka­szone tagadja ugyan, hogy célja Japán újrafelfegyver- zése lenne, nyilatkozataiban csupán „az önvédelmi erők korszerűsítését” szorgalmaz­za. Ám nehéz e különválasz­tást értelmezni, ha tudjuk, hogy a miniszterelnök helye­selné a japán alkotmány fe­lülvizsgálatát, amely ellen az ország békeszerető erői heve­sen küzdenek. A kormányfő még elődeinél is egyértel­műbben a szoros japán— amerikai szövetség híve, be­leértve a katonai együttmű­ködést is. Első külföldi útja árulkodó módon Dél-Koreá- ba vezetett, ahol 4 milliárd dolláros kölcsönmegállapo- dást hoztak tető alá. Közvet­len utána Washingtonban Reagan elnökkel folytatott' tárgyalásain szintén a stra­tégiai érdekközösséget dom­borították ki. Nakaszone pél­dául kijelentette, hogy a szovjet fenyegetéssel szem­ben országának az „elsüly- lyeszthetetlen repülőgép- anyahajó” szerepét szánja. S tény, hogy jórészt az ismert területi követelések miatt nincs előrehaladás a Moszk­vához fűződő kapcsolatok­ban. Japánnak egyre nagyobb gondot okoznak a kiviteli-behozata­li viták. Képünkön: parasztok tokiói tüntetése a mezőgazda- sági import bővítése ellen (Fotó: Newsweek — KS) Nakaszone egyik célkitűzése a fegyveres erők gyors ütemű fejlesztése. Képünkön: a japán „önvédelmi erők” egysége díszszemlén vonul fel (Fotó: upi — KS) Nakaszone Jaszuhiro minisz­terelnök a parlamentben szó­lal fel (Fotó: AP — MTI — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents