Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

1983. március 19., szombat o íznuUl-fiM Lapszemle 1945 kora tavaszáról 6 Esküszünk, hogy fá- ■ radhatatlanok le­I--------1 szünk a népjogo­k ért folytatott harcban! — adja tudósításának címé­ül a Szabadság március 16- án, pénteken: „A felszabadult Budapest első szabad március 15-i ünnepét a Magyar Színház­ban ünnepelte a Magyar Kommunista Párt. Délelőtt 11 órára a nézőteret zsúfo­lásig megtöltötte a lelkes közönség. Mikor a függöny felgör­dült, a színpadon Kossuth, Petőfi és Táncsics arcképei és a piros-fehér-zöld zászlók között megjelent Gobbi Hil­da, a Nemzeti Színház mű­vésznője, aki a Szózatot mondotta el. Dörgő tapsor­kán köszönte meg szavala­tát. Ezután Révai József, az ideiglenes nemzetgyűlés tag­ja emlékezett meg március 15-e jelentőségéről. ...— Kossuth, Petőfi és Táncsics három színű zász­lajának leghűbb örökösei mi, kommunisták vagyunk — fejezte be szózatát. — Mert mi, akiket hazátlan bi­tangoknak mertek nevezni az országvezetők, mi ragad­tuk elsőnek kezünkbe a fel­szabadítás zászlaját. Eskü­szünk, hogy fáradhatatlanok leszünk a népjogokért foly­tatott harcunkban. Eskü­szünk, hogy be fogjuk fe­jezni 1848 félbemaradt nagy művét. (Éljenzés, taps.) Százszor is érvényes az. amit Petőfi 1848-ban mon­dott: csupán meg van tá­gítva rajtad, de nincs eltör­ve még a lánc. Mi, kommu­nisták a magyar nemzeti függetlenségi front hű kato­náiként kivívjuk azt, amit 1848-ban nem tudtak kivív­ni, a független, szabad, de­mokratikus, népi Magyar- országot. Révai József hosszas taps­orkánnal fogadott szózata után Pásztor János, Várko- nyi Zoltán. Aczél György, Major Tamás és mások Pe- tőfi-verseket szavaltak.” Március 17-én. szombaton a Szabadság vezércikket Alig jöttek fel a pincéből az emberek, újra látni óhaj­tották kedvenceiket. Mi, a Kispest játékosai január 8- án arra ébredtünk, hogy az utcán nem német beszélge­tést hallunk, hanem orosz hangokat. A szovjet alakula­tok előrenyomultak az ak­kori Ecseri útig, és többet Kispestre a fasiszták nem tették vissza a lábukat. Kap­csolatot találtunk társaink­kal, pár héten belül együtt állt a csapat. Legnagyobb gondunk az volt, hogy legyen mit en­nünk. Szereztünk egy teher­autó-fuvaros szimpatizánst, aki „túrára” vitt el bennün­ket. Szentes és Hódmezővá­sárhely környékén egy hétig portyáztunk, jórészt olyan idősebb futballistákkal, mint Olajkár I., Olajkár II., Ne­mes, Boldizsár, de velünk tartott a fiatal Puskás és Bozsik is. Megesett, hogy délelőtt öt kiló lisztért, dél­után pedig tíz kiló krump­liért játszottunk mérkőzést. Még szalonnát is sikerült sze­reznünk. Megrakodva, bol­dogan tértünk haza, ennél szebb prémiumra, mint ami­ben huszonhárom évesen ré­szem lehetett, azóta sem nagyón emlékszem. A Szabadságban megje­lent felhívásról úgy szerez­tem tudomást, hogy a hír láncszerűen terjedt. Telefon, távirat nem volt, a levél szentelt az első eredmé­nyeknek : „Amikor a pékek újra munkába kezdtek, Budapest újjáéledésének legdöntőbb pillanatához érkeztünk. Min­denki kap egy falat kenye­ret, néhány deka lisztet, vagy meleg ételt. E pilla­natban kétszázezer ebédet osztanak ki Budapesten. A javulás tovább halad. Gyermekek tojást kapnak. Jegyre 20 deka hagymát ad­nak, és százezer, 25 gram­mos dohánycsomag is kiosz­tásra kerül. Az első komo­lyabb szénszállítmány is be­futott Budapestre. Kétszáz vagon szénből lesz rövide­sen villanyvilágítás, esetleg villamosközlekedés. Az éh­ség elleni harc győzelmét jelzi a feketepiaci árak zu­hanása is. Olyan eredmé­nyek ezek, amelyeket el kell ismerni mindenkinek, aki tisztában van a nehézsé­gekkel.” Ugyanezen a napon a Sza­badság beszámol arról, hogy tanfolyamon nevelik a de­mokratikus ifjúság új szel­lemi és politikai vezetőit: „Apponyi tér 1. A bérpa­lota erősen megrongálódott. Az első emeleten a Győrffy István parasztfőiskolás kol­légium helyiségében min­denütt példás rend és tisz­taság. Ide küldte el kivá­lasztottjait Budapest és a környék ifjúsága, hogy ki­képezzék közülük a kerületi és vidéki Demokratikus If­júsági Szövetség helyi szer­vezeteinek új vezetőit, öt­ven lelkes fiú és lány vesz részt a tanfolyamon.” A Népszava a Ferenc Jó- zsef-hid megnyitásáról ad hírt: „A híd két pillére épen maradt, közéje öt, négyszer nyolcvan méter uszályt he­lyeztek. ezekre „jármokat”, majd tizenegy méteres, tehát az eredeti szélességű kocsi- utat. Éjszaka raflektorfény- nél dolgoztak a hatalmas munkán. Száznegyven méte­res rész hiányzott a hídból, ezt kellett rövid, négyhetes munkával pótolni. Mészáros József olyan lassan jutott a cím­zetthez, hogy mire megkap­juk, rég elmúlt volna a mér­kőzés. Nekem Puskás öcsi szólt, akinek az édesapját rendkívül Szoros barátság fűzte Gallovits Tiborhoz, a baloldali érzelmű szövetségi kapitányhoz. Reggel nyolc és kilenc óra között gyülekeztünk a lab­darúgó-szövetség Vadász ut­cai székházában. Volt aki Erzsébetről, volt aki Csepel­ről, volt aki Kispestről gya­logolt odáig. Teljesnek bizo­nyult a keret, a felsoroltak közül senki sem hiányzott, örültünk egymásnak. Új­pestre lovaskocs.ival jutot­A szükséghíd alkalmas ar­ra, hogy telefon-, villany- és gázvezetéket is átvezes­senek rajta. A magyar ható­ságok egyébként tervbe vet­ték az évek óta készülő Ár- pád-híd befejezését is, ame­lyet — ha nem jön közbe az ország pusztulása —, ebben az évben adtak volna át a forgalomnak.” Március 20-án, kedden a Szabadság értesülést közöl Szálasi és Baky László kis- várdai barátainak sorsáról: „Kisvárdáról jelentik: A város rendőrparancsnoka erős kézzel látott hozzá a tisztogatáshoz, és elrendelte a volt fasiszta vezetők letar- . tóztatását. Letartóztatták Tóth Pál fodrászmestert, aki üzletében a következő fel­iratot helyezte el: „Azonnal hagyja el a helyiséget, aki nem hisz feltétlen a német győzelemben!” Tóth Pál, amikor a Vörös Hadsereg csapatai bevonultak Kisvár- dára, rendőrnek jelentkezett, de sorsát nem kerülhette el. A fogdában ül Nászay Ló1- ránt, a levitézlett Imrédy- párt kisvárdai titkára is, aki Baky László életnagyságú ' fényképét helyezte el üzle­tének kirakatában, ezzel a felírással: „Baky az egyetlen igaz magyar ember, aki a zsidókat ki merészelte za­varni az országból.” Kettő­jük mellett már a hűvösön ül Kisvárda sok reakciós fa­sisztája. A Szabadság március 24-i, szombati számában felhívás olvasható: „A labdarúgó szövetségi kapitány a vasárnap Újpest ellen játszó kombinált csa­pat tagjait a következőkben jelöli ki: Boldizsár, Horváth F„ Rudas, Ónodi, Lakat, Sá- rosi III., Markusovszki, Lá­zár, Marosi, Ilovszki, Tóth L„ Jakab, Puskás, Deák, Saroveczki, Mészáros. Ku- csera. A játékosok felszere­lésükkel vasárnap délben 12 órakor a szövetségi házban jelentkezzenek.” összeállította: Tuza István tunk ki. Útközben a sok ro­mot szemlélve felidéztük, ki hogyan vészelte át a hábo­rút. Ellenfelünk, az UTE lova- giasan ellátott bennünket fe­hér színű mezzel, hiszen a kombinált csapatból, amely­ben az FTC, a Kispest, a Gamma, a SZAC és az Elekt­romos játékosai egyaránt he­lyet kaptak, mindenki a sa­ját felszerelésével érkezett. Az Üipest — összeállításá­ban nem kisebb nevekkel, mint Tóth kapus, Balogh II., Nagymarosi, Mészáros (név­rokonom, Ferencnek hívták, engem „Dodó”-nak becéz­tek), Szusza, Zsengellér, Vár­nai, Pozsonyi — lila dressz­ben futott ki a pályára, több ezer fői kitevő lelkes közön­ség előtt. Délben kezdődött a talál­kozó, mert korán sötétedett, és még haza is kellett jut­nunk a székházig a lovas­kocsival, onnan gyalog. Az eredményre nem emlékszem, csak arra, hogy szoros küz­delmet vívtunk. Valószínű­leg az újpestiek kerekedtek felül, mert erőnlétük sokkal jobb volt a miénknél, és egy­ségesebb csapat benyomását keltették. Nem véletlen, hogy hamarosan az UTE csapata adta a válogatott zömét. Fellépésünk díjazása mind­máig felejthetetlen. Az Új­pest előételes, húsos bable­vessel vendégelte meg a de- rekas küzdelemben kimerült sportolókat. Előételként olaj­ban pirított, csodálatos ízű kenyeret tálaltak elénk. Hogyan is történt? Válaszol: Mészáros József Székesfehérvár képekben A Március 15-e utca és a Szabadság tér találkozásánál látható Ohmann Béla alko­tása, az Országalma, amely az egykori koronázó székvá­rost, illetve annak állami életét szimbolizálja A Tízes Huszárok emlékmű­vét Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész készítette A Fekete Sas Patikamúzeum bejárata. Az egykori gyógyszer­tár rokokó stílusú berendezése 1758-ból való Ebben a házban született 1850. június 22-én Góldziher Ignác, a világhírű orientalista tudós, a sémi nyelvek specialistája Az áruház, ahol „mindig történik valami’ Fotó: Bukovinszky István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents