Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

1983. március 19-, szombat Világtalálkozó Budapesten — tolmács nélkül Előkészületek a budapesti nemzetközi eszperantista kongresszusra Franciaország egy kis tengerparti városában, Bou- logne-sur-Merben csaknem hétszáz eszperantista adott randevút 1905 nyarán egymásnak több tucat országból. Elsősorban azzal a céllal, hogy az akkor mindössze ti­zennyolc esztendős eszperantó nyelvet komoly próbának vesse alá: vajon szóban is alkalmas-e arra a közvetítő szerepre, amelyet írásban már minden kétséget kizáró­an jól ellátott. A kísérlet fényesen sikerült ezen az első eszperantó világkongresszuson. Azóta a háborús évek ki­vételével minden esztendőben megrendezték az eszpe­rantó világkongresszust. Az idén sorrendben a hatvan­nyolcadik ilyen világtalálkozóra kerül sor Budapesten. Ez már első látásra is lényegesen különbözik majd más nemzetközi kongresszustól. Itt a résztvevők ugyanis nem viselnek tolmácsbemondásos fülhallgatót, hiszen bármi­lyen sok országból is érkeznek küldöttek, mozgalmuk nemzetközi nyelvén minden nehézség nélkül megértik egymást. A mozgalom demokratikus alapelveiből következik, hogy a kongresszus rendezvényei mindenki számára nyitottak, alii a megállapított részvéte­li díjat befizeti. Természete­sen ez nem jelenti azt, hogy az Eszperantó Szövetség bel­ső ügyeivel kapcsolatos dön­tésekben is minden jelenlevő részt vehet: ez valóban csu­pán a nemzeti szövetségek és az egyéni tagok által de­legált küldöttek — mintegy hetventagú testület — kizá­rólagos joga. (E testület ülé­sei azonban nyilvánosak!) A kongresszus keretében munkaértekezletet tart az Eszperantó Világszövetség égisze alatt működő számos szakmai szervezet is (orvo­sok, matematikusok, számí­tástechnikai szakemberek, új­ságírók, pedagógusok stb.) Az eszperantó kongresszusok azonban nem csupán mun­kaértekezletből állnak, ha­nem egyszersmind nemzetkö­zi kulturális fesztiválok is. Ennek keretében eszperantó nyelvű szabadegyetemi elő­adásokra, színházi bemuta­tókra, tréfás és komoly ve­télkedőkre kerül sor. A részt­vevők zömét éppen ezek a kulturális programok vonz­zák. Másutt ritkán nyílik módjuk arra, hogy például a belgiumi Antwerpenben új- zélandi barátja társaságában hallgassa meg délután egy japán professzor előadását az ázsiai szigetország környezet- védelmi problémáiról, este pedig brazil eszperantisták- kal tapsolhasson bolgár szí­nészek kiváló Strindberg- előadásának anélkül, hogy közben több ízben nyelvet váltana. Ez a kézzelfogható nemzetköziség adja az eszpe­rantista világtalálkozók leg­főbb varázsát. A más anya­nyelvűekkel való közvetlen beszélgetés, eszmecsere lehe­tősége talán még a parádés kulturális rendezvényeknél is nagyobb varázserejű. Természetes dolog, hogy a világkongresszust rendező or­szág közvéleménye fokozott mértékben fordul az eszpe­rantó nyelv és általában a világ soknyelvűségéből adó­dó problémák felé. Nem csu­pán az eszperantó nyelvtan- folyamok iránti érdeklődés nő, hanem az érdekelt szak­emberek — nyelvészek, a nyelvoktatás irányítói, újab­ban pedig szociológusok és pszichológusok — is figye­lemmel tanulmányozzák az eszperantó nyelv eddigi al­kalmazásának az eredmé­nyeit és a szélesebb körű al­kalmazás lehetőségeit. Ran­gos nemzetközi szervezetek is megkülönböztetett figye­lemmel kísérik e világkong­resszusok munkáját, gyak­ran magas rangú képviselői­ket küldik el, hogy a témá­hoz kapcsolódó előadásokat tartsanak. így például 1977- ben Reykjavikban M’Bow, az UNESCO főigazgatója, 1979- ben Luzernben pedig Robert Müller, az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának tit­kára (azóta az ENSZ főtit­kárhelyettese) tartott nagy visszhangot keltő előadást. Rendszeres vendégek számos ún. nem-kormányközi nem­zetközi szakmai szervezet képviselői is. Az idén Budapest harmad­ízben látja vendégül a világ eszperantómozgalmának kép­viselőit. Először 1929- ben, majd pedig harminc­hét év múlva, 1966-ban ren­deztek eszperantó-világkong­resszust a magyar főváros­ban. 1983. július 30. és 1983. augusztus 6. között az Egye­temes Eszperantó Szövetség (UEA) — amely az 5 konti­nens eszperantistáit és szö­vetségeit tömöríti — rende­zi a 68. világkongresszusát. Hazánkban jól működik az eszperantista mozgalom, és terjed az eszperantó nyelv alkalmazása. Ennek is elis­merése az a tény, hogy most már harmadik alkalommal adnak randevút a világ esz- perantistáinak képviselői fő­városunkban, ahova mint­egy ötezer eszperantistát vá­runk. Az érdeklődés máris igen nagy, 1982. december 31-ig több mint ötszázan küldték meg jelentkezési lapjukat a szervezőkhöz. A kongresszus fő jelszava, fő témája, az ENSZ döntése alapján: a kommunikáció, mint gazda­sági-és társadalmi kategória. A kongresszust előkészítő bizottság fél éve működik. Napirendjén a legfontosabb kérdések szerepelnek, pl.: a kommunikáció témájának megtárgyalása eszperantista és nem eszperantista szak­emberek közreműködésével, a művészeti bemutatók tar­talma, a kirándulások elő­készítése stb. A fővédnöki tisztet Gáspár Sándor, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökhe­lyettese, a SZOT főtitkára tölti be, a védnöki bizottság pedig a társadalmi, állami szervek és kulturális életünk jelentős személyiségeit, ve­zetőit foglalja magába. A védnöki bizottság elnöke: Sarlós István miniszterelnök- helyettes. A kongresszus tisztújító feladatokat is ellát. Megvá­lasztják a világszervezet 9 tagú elnökségét, közöttük az elnököt, főtitkárt, 2 alelnö- köt. A hazai mozgalom ered­ményeinek elismeréseként jelenleg a világszervezet fő­titkára dr. Szabó Flóra pé­csi ügyvéd. A MÉM (Mond- paces Esperantista Movado) az Eszperantisták Béke Vi­lágmozgalma a kongresszus rendezvényeivel párhuzamo­san rendezi megmozdulásait, Filmek koprodukcióban Növekszik a nemzetközi ösz- szefogással készülő alkotások száma: 1983-ban nyolc új ko­produkciós filmet forgatnak Ma­gyarországon. Már befejeződött — magyar—osztrák koprodukció­ban — a Schallaburg üzenete című dokumentumfilm forgatá­sa. Tavaly az ausztriai városká­ban rendezték meg a magyar reneszánsz kort bemutató kiál­lítást, s ezt a kultúrtörténeti eseményt dolgozza fel a MA­FILM Budapest Stúdiójának új vállalkozása. A film írója és ren­dezője Bokor László, operatőre Kiss L. István. Magyar—amerikai koproduk­cióban készül Zsombolyai János Libikóka című filmje amelynek forgatókönyvét a rendező Ker­tész Ákossal és Frank Cuccival közösen írta Ugyancsak ameri­kai közreműködéssel formálódik a Boszorkányszombat című me­sefilm, Rózsa János rendezésé­ben. A történet szerint a Grimm- mesékből ismert mesefigurák nagy ünnepségre készülnek, fel­ébred Csipkerózsika, s a jósá­gos szereplők úgy gondolják, hogy nem lesz szükségük cso­dálatos varázslótudományukra, mivel a gonosz hatalmak lete­szik fegyvereiket. Nyugatnémet együttműködés­sel valósul meg a Királygyil­kosság című, egész- esét betöltő dokumentumfilm, amelyet Bo­kor László írt és rendezett, Sá­ra Sándor fényképezett. A film az 1934. október 9-i marse;lle-i usztasa merényletről szól, Sán­dor, jugoszláv király és Barthou francia külügyminiszter meg­gyilkolásáról. Készül a forgatókönyve egy magyar—amerikai koprodukciós filmnek, amely Lugosi Béláról, a magyar származású, amerikai színész életéről szól. Lugosi a Tanácsköztársaság idején meg­szervezte a Színész Szakszerve­zetet, majd a fehérterror elől Németországba, később az USA- ba emigrált. A készülő film társproducere Lee Blumer, aki­nek neve ismerősen cseng a rockzene világában, hiszen so­káig együttműködött Bob Dy- lannal. Dolgozik új filmjén Szabó Ist­ván is. Dobai Péter íróval ma­gyar-osztrák koprodukcióban készítik a Redl ezredes című film forgatókönyvét. A történet az osztrák—magyar monarchia egyik legnagyobb kémbotrányát dolgozza fel. Kézművesmííhely Békéscsabán Az elmúlt év októberében adták át a Békés megyei Művelődési Központ kézmű­vesműhelyét Békéscsabán, a Bessenyei út 15. szám alatt. Az Országos Közművelődési Tanács, a békéscsabai Váro­si Tanács, valamint a város négy üzemének szocialista brigádjai összefogásával ki­alakított létesítményben ka­pott helyet a fafaragó szak­kör és műhely, a szövőtan­folyam és a megyei C kate­góriás szövőalapképzés. Ta­vasszal tervezik a népi kerá­miaszakkör indítását. A kéz­művesműhely bárki előtt nyi- • tott. ü faragák Elszántan küzd a nem ép­pen női kézre szabott re­szelővei. Felvette a harcot a fával jó néhány hónappal ezelőtt, azóta hetente két­szer megütköznek. Nem könnyű viadal ez, hiszen jó idő eltelt, mire a széklábak elkészültek, a szék lapja is rendben van már, most a támlát kell szépen, gondo­san kifaragni, s ezzel el is dől majd, ki szelídítette meg a másikat. Béres Józsefné csodaszámba megy itt, két­szeresen is. Nem mintha nők nem járnának ide, hisz egy teremmel arrébb' szövő asz- szonyok munkálkodnak. No de nő, itt a fafaragók közt? Ráadásul, mint Králik János oktató elmondja, becsületére válna bármelyik férfinak, ha ilyen tehetséggel nyúlna a fához. Károlyi Márton hetente kétszer elbúcsúzik az asz- szonytól, kocsiba ül, is indul Berényből Békéscsabára. Fa­ragni. Miközben a szék he­vederének végét csiszolgatja, arról mesél, hogy milyen jó, ha az ember meg tud csi­nálni dolgokat magának. Ide­je is van bőven — nyugdíjas tűzoltó százados —, már a gyerekek is kiröppentek. Az egyik megnősült, a másik meg éppen ma vonult be — mosolyog büszkén. Ketten maradtak az asszonnyal, üres lett a ház. Még jó, hogy az is ilyen „hobbis”. Hímzőszak­körbe jár, így aztán ő a kézimunkát csinálja, Márton bácsi meg a fakeretet hozzá. Ha a gépek hangjuk szép­ségével versengenének, igen­csak a sor végén kullogna a körkivágó gép. Pedig ügyes szerkezet ez, különösen szakavatott kézben. Králik János most éppen a 2.es is­kola tanárát, Miklovicz Mi­hályt tanítja használatára. A türelem, s az odaadás mindkét fél -részéről teljes. Králik Jánosnak — aki 11 éve asztalos faipari szakok­tató — egyébként is külön öröm felnőtteket tanítani ar­ra, amit kedvtelésből, teljes szívükből csinálnak. Sokakat a munka szépsé­ge, másokat a társaság hoz a többiek közé. Jeszenszky Sándor kikapcsolódást, fel­üdülést keres az itt töltött órákban. Gyógypedagógus­ként dolgozik, s érthető, hogy munkaidő után meg­nyugvást keres. Máig is há­lával emlegeti kollégáját, aki a múlt év októberében rá­beszélte, látogasson el ö is a műhelybe. fl szövők Csendes, meghitt a légkör a szövő asszonyok körében. A gyapjú-, majd a rongyszö­vés a „lecke”. A szövőszékek előtt óvónő, orvosnő, kira­katrendező, előadj... Kezük fürgén jár. Károlyi Márton széktámlája már elkészült I.edzényiné magyaráz Fotó: Gál Edit hitet tesz a béke eszméje mellett. A művészeti ren­dezvények között magyar est, nemzetközi est, öt szín­padi bemutató várható. A •kirándulások során megis­merhetik a vendégek a Du- na-kanyar és Budapest ne­vezetességeit, láthatják a Balaton környékét. 1966-ban magyar város — Pécs — adott otthont az Eszperantó Ifjúsági Világkongresszus mintegy ezer résztvevőjének ís. Az idén — július 23. és 30-a között — Debrecen a házigazdája az eszperantista fiatalok világtalálkozójának. Ugyanitt találkoznak az Ifjú Eszperantisták Nemzetközi Szervezetének (TEJO) kép­viselői. Esztergomban szer­vezik a vallásos eszperantis­ták és a fővárosban a vak eszperantisták világtalálko­zóját. Nagyon kedves szín­foltja minden kongresszus­nak az eszperantista gyer­mekek találkozója, ök Bu­dapesten töltenek el egy he­tet. Az utókongresszust a Balaton környékén szerve­zik. Alkalmat ad arra is e vi­lágtalálkozó, hogy hazánk­ból, fővárosunkról és mun­kánkról eszperantó nyelvű füzetek tájékoztassák az ide érkezőket. Terveink szerint a kongresszus. küldöttei ta­lálkoznak vendéglátó fővá­rosunk lakóinak egy részé­vel, az Eszperantó parkban és Újpesten koncertek, vá­sári mulatságok és beszélge­tések keretében. Terveink szerint több száz, eszperantó nyelvet is beszélő segítő tel­jesít szolgálatot a kongresz- szus időszakában. Világkongresszus tolmá­csok és fülhallgatók nélkül! Jó lenne hinni, hogy a Bu­dapesten randevúzó eszpe­rantisták a jövő képét vetí­tik elénk ma, 1983-ban, ab­ban az esztendőben, amelyet az ENSZ a kommunikáció évének nyilvánított. Dr, Barát Endre, a Magyar Eszperantó Szövetség főtitkára A hímzés divatja, úgy tű­nik, kezd alább hagyni, s a népi szövőkultúra — mely­nek nálunk amúgy is nagy hagyománya van — kezdi fénykorát élni. Bizonyára ezért is foglalkozik olyan lel­kesen tanítványaival Ledzé- nyi Pál né. S az eredmény? Tízből öten már megrendelték a szövőszéket, legyen otthon is. Pedig hol van még a tanfo­lyam vége! Az alapokat meg­kapják — itt csak mintada­rabok készülnek —, de a jövőben“ rendszeres tovább­képzésen, közös tervbírála­ton és kiállításokon vesznek majd részt a hallgatók. Hall­gatók? Koránt sincsenek csendben az asszonyok. „Főznek”, tévéről, munkáról, családról, általában a napi dolgokról beszélgetnek. Vagy a gyerekekről. Gecsei Lajos- né legalábbis szíves-örömest emlegeti a négyéves nagyot és a picit, a tízhónaposat. Nem csoda, hiszen otthon van, gyesen. A kézimunka szeretete hoz­ta ide Tóth Istvánnét is. Bio­lógia—földrajz szakos peda­gógus. Nyugdíj előtt áll, ám a gyerekektől akkor sem akar elszakadni. Ezért nagy fába vágta a fejszéjét. Ha elvégzi ezt a tanfolyamot, megszerzi a C kategóriás szövő alapképzést, s amit itt tanult, továbbadja a gyere­keknek. Talán ezért jár olyan fürgén kezében az el­maradhatatlan segítő, a vil­la. Tari Mária — aki úgy tű­nik, a kis társaság legifjabb tagja —, decemberben ke­rült Mezőgyánból egy csabai óvodába óvónőnek. Mindig izgatta a fonal — magyaráz­za —, legyen az szabás, var­rás, kötés, vagy bármi, rá­adásul a társaság hiánya is nyomasztotta. Nos, mind­kettőre . rátalált. A decsi népművész által tervezett mözsi szövőszék pedig — mint egy hárfa a húrokat —, úgy feszíti a finom fonalat, engedve a könnyű ujjak szép játékának. Nagy Ágnes MOZI Öcsi, a nélkülözhetetlen Nem ez a film címe, amit ezekben a napokban vetít Békéscsabán a Szabadság mozi, de ez a cím is jó len­ne „A bátyám öccse min­den pénzt megér” helyett. Ez se mond többet, az sem, leg­feljebb az utóbbi „a rossz pénz nem vész el” ismert közmondással is összehozha­tó, amennyiben ez az öccs, bizonyos Martin Pavelka, va­lóban olyan fickó, aki min­den lében kanál ugyan, de azért filozófiai hajlamai is adódnak, és ha össze is ka­varja családja ügyeit, a vé­gén csak megússza szárazon. Csehszlovák film, . Stanis- lav Strnad rendezte, opera­tőre Jan Novák volt, a zenét pedig ketten is szerezték: Jiri Bazant és Jiri Malásek. Ahogy peregtek a kockák, ahogy mind jobban megis­merkedhettem, mint néző, két mai csehszlovák család­dal, úgy kezdett hasonlítani az egész a mi rádiós Szabó családunkra, melynek szerte­ágazó famíliarendszerében annyi minden történik, és persze mindig olyan, ami százezer, milliónyi más csa­ládra is pontosan jellemző. Ami — egyszóval: másokkal is megtörténhet. Nos, itt is ugyanúgy, mert hiszen hány és hány ezer hasonló Zuza- na szaladgál-él ma északi szomszédunk városaiban, köz­ségeiben, aki hűségesen tűri, hogy férje, az ifjú Honza, a neves motorversenyző bi- ; zony alig-alig van otthon, bi­zony elhanyagolja a család­ját és ifjú, szép nejét is, miközben dús keblű cicaba­bák sündörögnek körülötte, habár ő jellem, és észre sem veszi őket... Ha viszont úgy hozza a sors, hogy a szép, if­jú nej — míg férje valahol nagyban versenyez — el­megy az érettségi találkozóra: menten kitör a féltékenység, és egyik jobbra, másik balra. Igen ám, de mi lesz a gye­rekkel? Itt lép be a törté- : netbe egyre balkezesebben és egyre jobbat akarva öcsi, aki „minden pénzt megér” I és elrabolja pár éves uno­kahúgát, mondván: addig vissza nem adja, míg a bátyja és sógornője össze nem békül ... Mese, mese, mátka .. ara­nyos madárka ... Nézzük, nézzük a különben jól pergő filmet, és mosolygunk is a tehetséges gyerek-színész, Roman Cada igazán jó ala­kításán; hasonlóképpen ka- carászunk a két család „ősei­nek” összekapásain, kibékü- _ lésein, meg egyáltalán, a I több tucatnyi (!) pompás öt­leten, de az egész valahogy nem áll össze igazi filmél­ménnyé; mozizunk, és —bo­csánat érte — várjuk a vé­I gét. Ha pedig a végét vár­juk, akkor nem igazi a szóra­kozás, akkor nem tudtunk azonosulni a hősökkel, a tör­ténettel, nem tudtunk izgul­ni értük: ilyen érzés keríti hatalmába az embert, ha lát egy unalmas futballmeccset, vagy belekezd egy igencsak középszerű regénybe, vagy beül egy színházba, és az első felvonás után tanácsta­lanul néz körbe: miért is í vagyok én itt? ! Ami vigasz, az a már fen­tebb is említett Roman Ca­da alakítása, igazi* kamasz, I és úgy játssza szerepét, mint egy igazi, kész színész. Tet­szett a bátyó szerepében Jan Hrusinsky, a szép Zuzana ; (Libuse Safrankova) és Jan : Novák operatőr tudását is felfedezhettük néhány szép természeti képben, képsor­ban. (s—n)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents