Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-17 / 64. szám

1983. március 17., csütörtök NÉPÚJSÁG Kiskapu — nagykapu Panaszkodik az IBUSZ. Békéscsabán nincs idegenforgalmi látványosság. Pedig csak nem vesszük észre. Itt van mindjárt a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet Dózsa György úti raktárának kiskapuja. Egy hatalmas tábla díszeleg raj­ta. „Személygépkocsival behajtani tilos.” Ki az az őrült, aki ezen a kiskapun sze­mélygépkocsival akarna behajtani? — kér­dezte földbe gyökerezett lábbal egy külföl­di ismerős. Még meg is tapogatta a táblát, mert azt hitte, káprázik a szeme. Aztán őszintén bevallotta, sok földet bejárt, de kiskaput ilyen felirattal még a Bahamá­kon sem látott Hát mégse vagyunk híjával a látványos­ságnak. Mert szeretünk játszani. Ennyi az egész. Ki tudja, mióta űzzük a kiskapu— nagykapu játékot. Az járja, Bakócz Ta­mással kezdődött az egész. Vitathatatlan, nagy mestere volt ennek a játéknak Esz­tergom csavaros eszű érseke. Hírhedt hú­zással kijátszotta az örökségből Corvin Já­nost és becsempészte a kiskapun Mátyás király trónjára a pipogya Ulászlót. Sze­gény Corvin János, történészeink számta­lanszor elsiratták. Ügy járt, mint az az új- szalontai fiatalember, aki munka mellett nagy igyekezettel tanult az egyik szövet­kezetben. Biztatták, csak végezze el a tech­nikumot, majd ő lesz a csoportvezető. De amikor kezében volt a' diploma, szedte a sátorfáját és odébbállt, mert hoppon ma­radt. Valaki, valahonnan becsempészte az ismerősét arra a bizonyos posztra. Termé­szetesen a kiskapun. Ügy ám, mert nem mindenki ismeri a titkát. Legfeljebb a fő­könyvelők, meg a jogtanácsosok. Néhány éve az egyik gazdasági egység­től szakemberek utaztak külföldre, hogy tanulmányozzák a nyugati technológiát. Az egyik vezető szakember magával vitte a menyasszonyát, Ilonkát. Ebben nincs sem­mi kivetnivaló, hiszen a közmondás is azt tartja, kellemest a hasznossal. Odakint nagy buzgalommal tanulmányozták azt a bizonyos technológiát. így teltek el a na­pok, hetek, míg végül holtfáradtan, ám ta­pasztalatokkal rendkívül gazdagon haza­tértek. Ekkor jött a baj. A pénzügyes ki­jelentette, hogy Ilonka költségét nem tudja elszámolni, jogszabályi akadálya van. Még jutalom cimén sem, hiszen egy má­sik vállalatnál dolgozik. Akkor pedig el­megyek — gőzölt be a vezető szakember. Erről szó se lehet. Meg kell találni a kis­kaput. Csörgött a telefon a főkönyvelőnél, meg a jogtanácsosnál. Mert ugyan ki talál­hatna rá a jogszabályok dzsungelében a bűvös kiskapura, ha ők nem? összedugták a fejüket, meditáltak, míg végül felkiál­tottak. Miért ne lehetne Ilonka szakta­nácsadó, vagy tolmács? Mert ilyen címen már egy idegen vállalatbelinek is el lehet számolni a költségét. Hogy aztán Ilonka konyított-e valamit a szakmához, beszélt-e németül, ez igazán nem érdekes. A kiska­pu az érdekes. Ámde idegenforgalmi szem­pontból a kiskapu csak akkor ér valamit, ha van neve. Fenségesen csengene pél­dául a Bakócz-név. Az ám! Esztergomnak van egy Bakócz ká­polnája, Csabának miért ne lehetne egy Bakócz-kapuja? Serédi János T Hétköznapi tettek — családi tragédiák megelőzéséért Ha van olyan „jó helye­zés”, amire nem lehet büsz­ke hazánk a nemzetközi po­rondon, akkor ez az egy honpolgárra eső szeszesital­fogyasztásban jelentkezik. Családi tragédiák, hányatott, szomorú sorsú gyermekek szenvedései kísérik az alko­hol rabjainak életét, s az e betegségben. szenvedők meg­váltása is, ha valakik ráve­zetik őket a gyógyulás útjá­ra. Ezt a nemes- feladatot tűzték maguk elé az alko­holizmus ellenes bizottságok szerte az országban. E moz­galom a felszabadulás után megyénkből, nevezetesen Bé­késcsabáról indult el, azok kezdeményezésére, akiknek sikerült e káros szenvedély­től megszabadulniuk. Éppen 25 éve, 1958-ban jött létre Békéscsabán az ország első alkoholizmus ellenes társa­dalmi klubja Zahorán Má­tyás szervezésében. Azóta a kormányszervek, a Magyar Vöröskereszt és a tanácsok védnöksége alatt országossá nőtt mozgalom eredményes tevékenységét figyelemmel kísérik a hasonló nemzetkö­zi szervek is. A klub vezetősége, amely­nek jelenlegi elnöke Nagy András, a tégla- és cserép­ipari vállalat gépkocsiveze­tője, a napokban tartott be­számolót a békéscsabai Vá­rosi Tanács szociálpolitikai osztályával egyetemben két­éves tevékenységéről és ter­veiről. Megkértük Nagy And­rás elnököt, foglalja össze a klubban végzett munkát, az­az válaszoljon néhány kér­désünkre : — Biztosított-e a klub tevé­kenysége? Milyenek a kapcso­latai? — A mozgalom elindítói eleinte csak elkölcsi támo­gatást kaptak tevékenysé­gükhöz. Anyagi hozzájárulá­sok nélkül működött a bi­zottság, s hol itt, hol ott ta­láltak menedéket taggyűlé­seik megtartására. 1980 óta a Tanácsköztársaság útja 19. számú ház egyik bérelt he­lyiségében tartjuk klubössze­jöveteleinket a Vöröskereszt Országos Vezetősége, illetve az alkoholizmus elleni or­szágos bizottság anyagi tá­mogatásával, s 1980-tól a klub anyagi és irányítási se­gítését átvette a városi ta­nács egészségügyi osztálya. Ám a békéscsabai kezdemé­nyezés csakhamar országos, sőt nemzetközi visszhangot is kiváltott. Zahorán Mátyá­sék tevékenységének hírére a Nemzetközi Vöröskereszt fő­titkára Svájcból érkezett Bé­késcsabára, aholis nagy lét­számú hallgatóság előtt a Balassi Művelődési Házban tudományos előadást tartott. Példánkra már 1965-ben megalakult a fővárosban a Központi Alkoholizmus Elle­ni Klub, s szinte valamennyi megyében elkezdődött az al­koholizmus ellenes harc. E bizottságokkal állandó kap­csolatot tartunk egymás munkájának segítésére ... — Az országos mellett a me­gyében is szélesedik tevékeny­ségük? — Jgen. De talán először arról, hogy nemzetközi kap­csolataink is szélesednek. Sok nemzetközi értekezletre ka­punk meghívást. Részt vet­tünk Londonban, Párizsban, Bécsben és Prágában tudo­mányos tanácskozásokon, me­lyeken világhírű professzo­rok, pszichológusok, intéze­tek vezetői tartottak elő­adást. Legutóbb Marokkó fő­városában, Rabatban az ot­tani uralkodó meghívására képviseltette magát Békés megye. A kérdés másik ré­szét illetően: Budapest terü­letén tizenkét alkoholizmus elleni klub, az ország me­gyéiben összesen negyven- nyolc klüb működik jelen­leg. És megyénkben is ala­kultak hasonló klubok Gyu­lán, Békésen, Orosházán. Kondoroson pedig az ország első termelőszövetkezeti a. e. klubja jött létre és működik. — Néhány mondatot a klub belső munkájáról. — A hatvanas évek ele­jén mintegy 120-as létszám­mal tevékenykedtünk, jelen­leg negyvenre tehető taglét­számunk. Az idősebbek el­haltak, mások elköltöztek, so­kan pedig — főleg az am­bulancián kezeltek közül — nem akarnak bekapcsolódni a klubéletbe. Magyarán: szé­gyellik. Vannak olyanok, akik a kezelések után visz- szaesnek. Törődünk velük is, minden segítséget megadunk további gyógykezelésükhöz. Végeredményben egyfajta betegségben szenvedő embe­rekről van szó, akiknek vég­ső gyógyulása családok, gyer­mekek sorsát teheti job­bá ... Tagságunk fáradha­tatlanul tevékenykedik ezért a tanácsi, társadalmi szer­vekkel együtt. 1980 óta a megyeszékhelyen 200 csalá­dot látogattunk meg, és het­ven esetben működtünk köz­re hatósági környezettanul­mányozások során. Sok eset­ben jelentkeztek tanácsunkra helyi ambulanciás kezelése­ken, sürgős esetekben pedig ahhoz adtunk segítséget, hogy a jelentkező betegeket felvegyék a gyulai kórházba huzamosabb gyógykezelésre. Húsz ilyen segítségnyújtá­sunk volt 1980 óta. Sajnos többen vannak olyanok, akik nem fogadják meg a ta­nácsainkat, szégyenletesnek tartják az orvosi kezelésben való részvételt. Szomorú az a tapsztalatunk is, hogy a munkahelyek egy részében inkább az ivászat felé csá­bítják a gyógyulni akarókat, mintsem támogatnák őket a józan családi élethez való visszatérésben. Pedig a mos­taninál jóval több a súlyos személyi és családi bonyo­dalom lenne megelőzhető egy-egy családapa (vagy anya) gyógyulása révén, na­gyobb, lelkiismeretesebb tár­sadalmi segítséggel. — Mit tartanak Jelenleg a leg- fontosabb feladatuknak? — Részben éppen ezt az előbb említett nagyobb tár­sadalmi segítségnyújtást. Bé­késcsabán — a mi tevékeny­ségi körünkön túl — jelenleg 134 kötelező gondozás alatt levő alkoholista áll, akik kö­zül 41 önként vállalta az el­vonó kúrán való részvételt, ' 49 esetében ezt kötelezően rendelték el, a többiek ese­tében pedig az illetékes szer­vek nem érdemi okból meg­szüntették az eljárást. A mi tevékenységünk hétköznapi tettekben, de szüntelenül e káros betegség megelőzésére, rehabilitációjának elősegíté­sére, a gyógyulás segítésére vonatkozik, és éppen ezeken a területeken van még bő­ven tennivaló. Az országos bizottsághoz juttatott jelen­téseinkben szomorú tapasz­talatként emelünk szót a fia­tal korosztály védelmében, az operatív tevékenység nem tartozik a mi tevékenységi körünkhöz. Ügy véljük, hat­hatósabban kellene felhívni az iskolai oktatásban a ta­nulók figyelmét a szörnyű veszedelemre, amely rájuk leselkedik, ha korán meg­szokják a szeszes italok fo­gyasztását. Ugyanez vonat­kozik az ipari tanuló inté­zetekre, de a felsőbb szintű iskolákra, kollégiumokra is. A KISZ-szervezeteknek ha­sonlóképpen komolyabb fel­adatuk van ezzel kapcsolat­ban, mint amit jelenleg vé­geznek. Klubunk nem nélkülözheti az egészségügyi dolgozók fo­kozottabb támogatását, ezért a jövőben szorosabb kapcso­latot kívánunk létesíteni a klub vezető orvosaival, akik szívükön viselik a gyógyulni akarók sorsát, s megértetik azokkal, akik még idegen­kednek az orvosi kezeléstől, hogy mit jelent véglegesen megszabadulni az alkoholiz­mustól. Varga Dezső Csanádapáca Hogyan szolgál a szolgáltatás? „Nekem nincs semmi ilyen gondom” Kerékpárján hazafelé tart idős Csáti Andrásné. Vásá­rolni volt az „önkiben” — így nevezik itt, Csanádapá- cán az új ABC-t a helybeli­ek. A munkától edzett, ma­gabiztos, középkorú asz- szony készséggel hajlik a beszélgetésre. A szolgáltatá­sokról kérdezem, sorolva fodrászt, kőművest, aszta­lost, műszerészt, meg a töb­bit. — Nekem nincs semmi ilyen gondom — támaszko­dik a kerékpárülésre —, épp most dicsértem égre- földre a villanyszerelőt, meg az asztalost. Az alsó épületben volt egy kis munka, egyik nap szóltam, másnap itt voltak. Fodrász is van a közelünkben. Szó­val, tudomásom szerint nincs különösebb gond. Mórocz László Csanádapá­ca község tanácselnöke azért nem ilyen elégedett. Az energikus, határozott fiatal­ember tőmondatokban fog­lalja össze a lényeget: — Az autószerelő bevonult katonának, nincs ácsunk, nincsenek burkolok. Szeren­csére Medgyesegyházán van egy gebines burkoló, ő át­jár hozzánk is. Nincs a falu­ban Patyolat felvevőhely. A KlOSZ-szal, iparhatósággal nagyon jó a kapcsolatunk, mindenben támogatnak. — Miért nincs Patyolat? — Régebben volt itt egy kirendeltség, de a vállalat a rossz körülményekre hivat­kozással megszüntette. Aján­lottunk egy jobbat, akkor azt írták, nem volt gazda­ságos a felvevőhely. Persze, olyan rövid ideig működött, hogy hozzá se szokhatott a lakosság. A községben a hivatalos adatok szerint jelenleg 23 szakmában 53 kisiparos dol­gozik, van továbbá három gebines — egy női, egy fér­fifodrász, valamint egy kő- faragó-betonárukészítő. Ez utóbbi szakmában három kisiparos is ténykedik. Azo­nos szakmán belül a leg­több, összesen hat' a kőmű­ves, kilenc a fuvaros, szin­tén kilenc a női szabó. A hat kőműves közül ketten 1983-ban kaptak iparenge­délyt. Munka bizonyára bő­ven akad, hiszen a tanács mostanában két új utcát is nyitott — az egyiket Darvas Józsefről nevezték el, a má­siknak még neve sincs s a telkek sorra gazdára ta­lálnak. Takaros, otthonos régi ház Schneider Istvánéké. Az idős kőművesmester éppen a konyhában tesz-vesz, ma­radt még munka az előző napi disznóöléstől. — Megvár a dolog — mos kezet, és az előszobába invitál. — Szóval olyan munka ez a miénk — tér rá a témára —, hogy novem­bertől február—márciusig semmi, nyáron meg rárán­tunk. El is fáradtam bele, már a hatvanadikat tapo­som, sokáig nem is nagyon folytatom. Az új utca? — legyint —, egész sor ház fel­épül úgy, hogy egyet se csinál kisiparos. összefog­nak, segít a rokonság, ba­rátok, valahogy felépítik ön­erőből. — Ha nincs ácsmester, mi van a tetőkkel? — Látta, azért nem marad egy ház se tető nélkül. Igaz, nincs hivatott szakember, legalább egy nagyon kelle­ne. Akad azért, aki fel tudja tenni azt a tetőt, nem is rosszul — csippent a sze­mével. Szó, ami szó, azért bő­ven akad munka a kőmű­ves-kisiparosoknak. De va­jon akad-e munkája annak az egyetlen háztartási gép­javítással és lakásszerelvé­nyekkel foglalkozó kisipa­rosnak, aki tavaly október elsején kapta meg az ipari igazolványát? Zsoltáros Já­nos villanyszerelő — mert­hogy róla van szó —, so­vány, izmos fiatalember. Kesernyés mosolyra húzza a száját: — Nem vagyok úgy ellát­va, ahogy vártam. Néha összejön a munka, máskor meg alig van valami. Igaz, nem olyan régen lakunk a faluban, kevesen ismernek, meg sok a bajom az anyag- beszerzéssel. Itt, helyben semmit se kapok, ha meg a buszköltséget is rászámol­nám, nyilván drágálnának a „Sok a bajom az anyagbe­szerzéssel” kuncsaftok. Borzasztó, hogy mondjuk egy mosógépen vol­na háromórás munka, de nem kapok egy 5 forintos al­katrészt, ezért hetekig, hó­napokig nem tudom megja­vítani. — Érdemes volt-e vállal­koznia? — Ezt most még nem tu­dom megmondani — tárja szét a kezét —, ha könnyeb­ben hozzájuthatnék az anya­gokhoz, alkatrészekhez, job­ban bizakodnék. Na, majd meglátjuk. Mindent összevetve: a ko­rábbi évekhez képest válto­zott, javult a lakossági szol­gáltatás a faluban. A köz­ség vezetői megkülönböz­tetett figyelemmel kísérik ezt a területet, rendszere­sen foglalkozik a témával a községi pártbizottság, a ta­nács végrehajtó bizottsága, legutóbbi ülésén a tanácsi testületnek is napirendjén szerepelt. A határozatok jól szol­gálják a fejlődést. Így vette fel a tanács a helyi tsz-szel a kapcsolatot az ipari szol­gáltatások ügyében. A kö­zös gazdaságban most épül egy új gépjavító műhely, ahol bizonyára meg tudják majd oldani ezt a feladatot is. Előrelátóan gondolnak a községben arra is, hogyha bevezetik Csanádapácára a földgázt, a szerelő, javító munkára legyen vállalkozó szakember. Ezért a legutób­bi tanácsülésen úgy döntött a testület, hogy felkeresik a DÉGÁZ-t, az orosházi UiTi- verzál Szolgáltató Szövet­kezetei, a helyi Széchenyi Tsz-t. Tóth Ibolya Az új, Darvas József utca Fotó: Gál Edit Kedvezmények a balatoni előszezonban A Balaton-parton, ahol május elején kezdődik az előszezon, e naptól június 20-ig árkedvez­ményekkel várják a tavaszi és koranyári vendégeket. A Balatontourist Nord az észa­ki part kempingjeiben 25 szá­zalékos előszezoni kedvezményt kínál a szállásdíjaknál és a te­rülethasználatnál egyaránt. To­vábbi 20 százalékot kapnak a Camping és Caravanning Club tagjai, a Nemzetközi Szövetség (FICC) tagjai pedig 30 százalé­kos kedvezményt. Újdonság, hogy a gyalogos­bakancsos turistákat az egész szezonban 50 százalékos kem­pinghasználati kedvezményben részesítik. Ugyanebben a méltá­nyos díjszabásban részesülnek a gyermekek is 2—14 éves korban Révfülöpön, Aszófőn és az aka- li-sósi kempingben egész sze­zonban féláron kapnak helyet a sorkatonák és a diákigazolvány­nyal rendelkező fiatalok. A Siótour a tó déli partjának kempingjeiben 25 százalékos kedvezményt kínál, és további 10 százalékot ad a Kemping Klub tagjainak. A somogyi part nyaralóházaiban 25-től 70 szá­zalékig terjed a kedvezmény, és az előszezonban egyötödével ol­csóbbak a fizetővendéglátó-szol­gálat szobái. A Siótour négysze­mélyes, fűthető lakókocsijait az előszezonban ugyancsak 20 szá­zalékos kedvezménnyel vehetik igénybe a vendégek. Kedvezményesen adják ki má­jus 7-től június 17-ig a bala- tonszemesi Vadvirág nyaralóte­lep üdülőházainak a lakosztá­lyait. Május 15-ig kedvezménye­sen bérelhetnek helyet az ér­deklődők a siófoki aranypart üdülőszállóiban és a balaton- széplaki Fortuna társas üdülő­ben is.

Next

/
Thumbnails
Contents