Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-17 / 64. szám
NÉPÚJSÁG Újdonságok a fóliás termesztésben A terméseredmények javításának most különösen minden lehetséges módját hasznosítanunk kell. E tekintetben nagy szerepük lehet a kutatási és fejlesztési eredményeknek. Az utóbbi években a fólia alatti korai termesztés már jelentősen hozzájárult a lakosság zöldségellátásához, és sok olyan tapasztalat összegyűlt, amely hozzásegít a termesztés hatékonyabbá tételéhez. A fólia alatti termesztésben egyes fontos munkák, mint például az öntözés és a növényvédelem, hagyományosan csak sok kézi munka ráfordításával, egészségre ártalmas körülmények között végezhető el, így a hatékonysága sem kielégítő. A hazai szakemberek azonban már kifejlesztettek a fóliaházak, -sátrak részére olyan permetező-öntöző berendezést, amely kívülről vezérelhető és automatizálható. A berendezés a fóliaházban felső pályán mozgatható, így a belső térben való mozgást nem akadályozza, és a házsátor vázszerkezetének módosítása és megbontása nélkül felszerelhető. Ezen a pályaszerkezeten a permetező-öntöző keretet olyan görgős kocsi szállítja, amelyet a házon kívül elhelyezett kis teljesítményű villanymotoros hajtóművel működtetett drótkötél mozgat. Maga a szórókeret az éppen termesztésre kerülő kultúra mindenkori állapota szerint igazítható, s állítható át teljes felület-, vagy sorpermetezésre. Egyszeri oda-vissza mozgatásé-' val elvégezhető a permetezés. A szórókeréthez a pályán felfüggesztett és a kocsi által mozgatott hurkolt tömlőn át eljutó permetlé a kívül maradó mobil permetezőegységből adagolható. Kultúra- váltáskor még gyomirtó szer is kijuttatható vele. Öntözéskor pedig a berendezés mindaddig oda-vissza jár, amíg a kívánt vízmennyiséget ki nem juttatja. Munkavégzése közben még különösebb felügyeletet sem • igényel. Munkája kifogástalannak ígérkezik, víz-, illetve szertakarékos is, segítségével egyenletes és kis adagú öntözés lehetséges, nem váltja ki a hőmérséklet hirtelen csökkenését, és sohasem vezet a talaj hátrányos cserepesedéséhez. A szükséges tápanyag-utánpótlás — levéltrágyázásként — ugyancsak megoldható vele. Már megindult a különálló egyedi egységeknél előnyösebb fóliablokkok gyártása is. Legutóbb pedig már feltűnt a görgőkön elmozdítható típus is, .a gördíthető blokkos fóliaház. Ma már az is gyakorlattá válhat, hogy a termesztett növénytől, valamint a termesztési időszaktól függően, az egyréteges palástú fóliasátrakban, esetleg -házakban, illetve -blokkokban is még külön belső, kisebb méretű fóliasátrat, vagy ágyat, esetleg fóliaalagutat állítanak fel. A létesítményekben ilyenkor a belső vázszerkezet felállítása a növények kiültetése előtt vagy közvetlen utána történhet. Erre a vázszerkezetbe vékony, 0,10 —0,05 mm vastag fóliából palástot feszíthetnek, az egyik — külső — oldalán vékony földréteggel, vagy másmilyen módon rögzítve, a másikon pedig csak ideiglenesen, akár egyszerűen fóliába kötött földnehezékkel rögzítik, hogy bármikor felemelhessék. A belső létesítményről ugyanis a fóliát a növény igényétől és az időjárástól függően kell le- és felhúzni. Általában a reggeli órákban szokás ki- és késő délután, illetve este betakarni. Hűvös napokon, valamint a magvetéseken a kelésig folyamatos a takarás. Jól beválik belső takarásra is a szabadföldi viszonyok között egyre szélesebb körben hasznosított lyuggatott vagy hasítékolt síkfólia. Ezeket ritkábban, csupán az erősebb felmelegedések idején kell levenni. Hőgazdálkodásuk azonban a kritikus hideg éjszakákon valamivel rosszabb. A legjobb megoldás a lyuggatott, illetve hasítékolt takaró, fekete fóliás takarással kombinálva. A perforált fóliára este felhúzott és reggel levett fekete fólia az éjszakai hőgazdálkodást számottevően javítja. Meglepően kevés fűtés is elegendő lehet, ha a meleg levegőt szállító légtömlőt vagy fűtőcsöveket az ilyen belső létesítmények valamelyikében helyezik el. A fekete fólia a hőt különben is jobban visz- szatartja, mint az átlátszó. Egyébként a három méter széles, 1,6—1,7 méter magas belső takaró alatt még álló testhelyzetben is nyugodtan lehet dolgozni, és a fekete fólia szükség szerinti fel- és lehúzása sem jelent túl nagy nehézséget. A belső takarásra legfeljebb április közepéig lehet szükség. Akkor az átlátszó, vagy perforált, valamint a fekete fóliapalást elrakható a következő évre, sőt ha útban van, a tartó váz- szerkezet is felszedhető. A kettős fóliatakarás kétségtelen hátrányát jelentő nagyobb kézimunkaerőigényt ellensúlyozza a fűtési költség megtakarítása, és a korábban elérhető termés. Egyébként maga a síkfóliás takarás is hasznos lehet a vázszerkezetes fóliaberendezésen belül. Hónapos retek korai hajtatása esetén egy héttel előbbi szedhetőséget értek el vele, és a minőség is kiegyenlítettebbnek bizonyult. K. L. Rekord nagyságú sertésállomány Hogy mennyi sertést vágtak le a decembertől márciusig terjedő idényben a ház körüli disznóólakból magáncélra, nem könnyű megszámlálni, de hogy 1982—83 fordulóján történelmünk legnagyobb sertésállományát tarthattuk nyilván, azt korántsem nehéz megállapítani. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes csoportvezetőjétől, Horváth Ádámtól tudom meg az idevágó adatot: 9 millió 30 ezer sertést számlált az esztendő fordulóján ez az állomány, amin belül a kocák — tehát a jövendőt előrevetítő anyalétszám — 825 ezren voltak. Egy szám, nem szám, vegyük tehát elő az ugyancsak MÉM-kiadású statisztikai zsebkönyvet. Ebből kitetszik, hogy 1981 végén 8 millió 300 ezer, 1982 szeptemberében pedig 10,1 millió sertés volt a nagyüzemek és háztáji, illetve más kisgazdaságok birtokában. ÖSSZEFOGVA A KISÜZEMMEL Míg korábban gyakorta hallhattunk-olvashattunk sertésciklusról, vagyis a növekedést követő alárhanyat- lásról, 1976 óta a különféle, egyazon irányba ható intézkedések révén sikerült elkerülni e ciklikusságot. Az említett intézkedések közé tartozott a folyamatos takarmányellátás, a stabil átvétel, a hizlalás és a tenyésztés jövedelmezősége, a közös és a háztáji integrálása, és így tovább. — Miként oszlik meg a nagy- és kisüzemi arány? — kérdem Horváth Ádámtól. — Túlsúlyban vannak, a kistermelők, mert az óesztendő utolján 4 millió 670 ezer jutott rájuk, míg a nagyüzemek 4 millió 368 ezer sertést tartottak. Ami a kocákat illeti, tavaly 54 százalékuk, most pedig 56 százalékuk van a kisüzemekben, vagyis eltolódik az arány a kisgazdaságok javára. Tapasztaltam már olyan főállattenyésztői magatartást, amely szakmai meggyőződésből tartotta előbbre valónak a kisüzemet; a tsz ott csakis kocatartásra rendezkedett be, a kocák utódait kiadván a háztájiba. De maga az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt is ötvenezer kocasüldőt helyezett 1982- ben a kisgazdaságokba, azon a húszezren felül, amit a nagyüzemek bocsátottak oda. — Jó jel, hogy élénk a malacok iránti kereslet — folytatja a csoportvezető. — Magasak a süldő- és malacárak, ami kedvező termelői kedvről tesz tanúbizonyságot. Gondok? Van abból is azért: ilyen, hogy az importkorlátozások miatt nincs tenyészállat-behozatal, ami pedig elengedhetetlen a szüntelen vérfelfrissítéshez. Ez korábban folyamatos is volt, egyebek közt a Szovjetunióból, az USA-ból, Kanadából, az NSZK-ból vásároltunk tenyészállatokat. Másfelől exportdilemmáink i& adódnak; jóllehet pillanatnyilag jóik az árak, további piackutatás vár a külkereskedőkre. VILÁGELSŐSÉG A többi állatfajhoz képest azért is előnyben van a világpiacon a sertés, mert a legtöbb falatfajta belőle készíthető: májas- és véreshurka, kolbászok megannyi, tájanként hagyományosan módosuló változata, kocsonya, tepertő, a vágás után néhány órával ehető fejhús, máj, tüdő, szív, vesevelő... Disznó szavunk ótörök eredetre vall, hogy már a honfoglalás előtt ismerték őseink ezt az állatot, amelyet nyilván a szabad természetre bíztak, ők maguk nem tenyésztették. Makkoltatták például a Bakonyban, s 1100 után a főbb urak és apátságok már rendszeresen foglalkoztak a disznóval. A kanászok sokaságára mutat, hogy külön községeket (péL dául Veszprém megyében Szentgál) alkotnak, de magát a foglalkozást lenézik, a pásztorok társadalmában az utolsó hely ilette meg a kondást. Most, mondhatni, piedesz- tálon van a sertéshús, amit egyharmad részben exportálunk, míg a 75 kilós honi húsfogyasztásban 41 kilóra rúg a sertéshús aránya — ez is a legmagasabb történelmünkben. A nemzetközi mezőnyben is megálljuk helyünket hústermelés dolgában! Ha elvégzünk egy, nem pusztán a sertésre, hanem az egész húsproduktumra vonatkozó összehasonlítást, akkor — 1980-as adatok alapján — kitűnik, hogy a világ 138 millió 143 ezer tonnányi hústermeléséből az USA 25 millió 908 ezer tonnával részesedik, ami egymaga több mint a KGST, mind pedig az Európai Gazdasági Közösség produktumánál. De az egy főre jutó hústermelésben hazánk megelőzi az USA-t: annak 116 kilójával szemben 142 kilóval. Amiben a sertésén kívül benne foglaltatik természetesen a marhahús, a baromfi, a juh, de még a galamb is, amely állatfajok közül itthon a baromfi és a sertés, s az exportban rajtuk kívül a többi is jelentős, bár váltakozó sikerű szerepkörhöz jut. Keresztényi Nándor 1983. március 17., csütörtök Szeretnék mind a nyolc tornyot hűteni Fotó: Lónyai László Kondorosi takarmánykeverő Érdekes ötletek — megvalósulóban A terményszárítás, keve- réktakarmány-készítés közismerten energiaigényes folyamat. Tudják ezt a kondo- rosi Takarmánykeverő Közös Vállalat szakemberei, s úgy döntöttek, hogy megpróbálnak takarékoskodni a mind drágább energiával. Első hallásra talán furcsának tűnik az a terménytárolási eljárás, amelyet egy éve kezdtek kipróbálni. A MÉM Műszaki Intézete és a BA- GE segítségével ugyanis korábban egy svájci hűtőaggregátorhoz jutott a takarmánykeverő. Azzal a megbízással, hogy készítsenek pontos feljegyzéseket a gép révén elérhető megtakarításról és arról, hogyan értékesítik az állatok a hűtéssel tárolt takarmányt. Nem tévedés, hűtésről van szó. Ez lepte meg kezdetben leginkább a vállalat vezetőit is — olyannyira, hogyelutz- tak a szomszédos Jugoszláviába tanulmányozni a módszert. Miután meggyőződtek a hasznosságáról, Kondoroson is bevezethetőnek ítélték. Érdemes néhány szót szólni a hűtve tárolás elméleti alapjairól. A tapasztalatok szerint a kukoricát 13 százalék körüli nedvességűre kell szárítani, hogy el ne romolják. Kísérletek igazolják, hogy a 18 százalékos nedvességtartalom 13 százalékra csökkentése igényli a legnagyobb energiát. Ha viszont a betakarítási állapottól nem nagyon eltérő 18,5 százalékos állapotban tartják a terményt, a szárítási költség nagy része elmarad. Nem kétséges azonban, hogy a hűtés se megy ingyen, áram nélkül; az agg- regátot is kell, hogy valami működtesse. Hogy mekkora a két eljárás, a szárítás és hűtés energiaigénye közötti különbség, azaz a megtakarítás, azt mérték a keverő dolgozói. A gyakorlatban kiderü, ; egy-egy kétezer-négyszáz tonna befogadóképességű silótornyot 22 napig kell hűteni, hogy tartalma elérje az előírt 5-6 Celsius-fokos hőmérsékletet. A hűtőaggregátort ezután átkötik a másik toronyra, amelynek ugyanígy beállítják a hőmérsékletét. Mikor a második siló is lehűlt, ismét visszarakják a gépet az elsőre. Ezzel a „váltva hűtéssel” biztosítható, hogy mindkettőben közel azonos hideg legyen. S az eredmény? Több szempontból is figyelemreméltó. Elmaradt a szárítás kritikus szakasza, s ez nem -csak a gázolaj egyharmadá- nak megtakarítását jelenti. A rövid ideig tartó vízelvonás kíméletes végrehajtása megóvja a kukorica értékes aminósavait. A takarmányozási kísérletek szerint a hűtött kukoricával a sertéseknél 10 százalékos fajlagos abrakmegtakarítást sikerült elérni. Mindez nagyon is beleillik a mezőgazdaságtól országosan igényelt takarékos- sági intézkedések sorába. A keverő vezetői ezért is szeretnék mind a nyolc silótornyukat aggregátial felszerelni. Az ehhez szükséges plusz három gép beszerzési lehetőségét azonban egyelőre nem tisztázták. A másik takarékossági törekvés még csak elméletben él — igaz, már megteremtették a gyakorlati alkalmazáshoz az első lépéseket. Az ötlet egyszerű és mások által is könnyen követhető. A kondorosi takarmánykeverő tagja egy hosszú nevű. társaságnak, amely a takarmányozás fejlesztésére jött létre. Az egyik közös megbeszélésen jó és megvalósítható ötlettel állt elő egy másik tag, a Kőbányai Sörgyár képviselője. Hogy a náluk melléktermékként jelentkező folyékony sörélesztőt olcsón kínálják, azzal a javaslattal, hogy keverjék be a Kondoroson készülő tápokba. A laboratóriumi vizsgálatok alátámasztották a sörgyáriak állítását. A sörélesztő értékes nyers fehérjét tartalmaz, mégpedig rendkívül kedvező aminósav-összetételben. Különösen a sertés hasznosítja jól a szárazanyag 41 százalékát kitevő lizin ami- nósavat. A számítások szerint a takarmányba kevert sörélesztő nemcsak a táp hasznosulását javítja, hanem csökkenti a tápkészítés költségeit. A takarmánykeverő műszaki szakemberei készítették egy adagolóberendezést, amelybe a növényvédelemben használatos szórófejeket építettek be, és alkalmas a folyékony élesztő keverékbe juttatására. Már csak az országos hatóság engedélyére várnak, és rövidesen beindítják a berendezést. A földgázfűtésre való áttérés nem egyedül a takarmánykeverő vállalat ügye. Mégis érdemes róla szólni, mert fontos feladat hárul dolgozóira a szervezésben, megvalósításban. Még a múlt évben döntött úgy négy környékbeli téesz — a hunyai Hunyadi, a két- sopronyi Rákóczi, a kamuti Béke és a kondorosi Egyesült —, hogy kihasználja a közelben található földgáznyomás-csökkentőt, és leágazásokat épít rá. Elkészítették a közös beruházás tervét, köjtségvetését. A végösszeg 67 millió forintra rúgott. Benyújtották a meghirdetett energiaracionalizálási pályázatra. Az eredmény: az Állami Fejlesztési Bank magára vállalta a költségek 30 százalékát — a fennmaradó részt az öt üzem adja ösz- sze. A kivitelező, a szegedi DÉGÁZ a kerítésekig vezeti a gázt. A belső, telepi munkákat már a társult üzemek szakemberei végzik. Ezért üzemenként négy-öt dolgozót továbbképzésre küldenek — olyan minősített hegesztők lesznek, akik személyesen felelnek a munkájukért. Az átadási határidő szeptember 30. — kötelező, hiszen csak akkor jár az állami pénz, ha betartják. A kondorosi keverő vezetői ezért is igyekeznek méltónak bizonyulni a szervezés gyakorta nehéz feladatához. M. Szabó Zsuzsa Iskolaszövetkezeti közgyűlés A Békési Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben .az 1981/82-es tanévben alakult iskolaszövetkezet — melynek a diákok 90 százaléka tagja — az elmúlt héten tartotta meg első közgyűlését. Először Bíró Imre, a békési ÁFÉSZ tevékenységéről, lehetőségeiről adott rövid tájékoztatót. Utána Dudaszeg János, az iskolai intézőbizottság tagja számolt be az eddig végzett munkáról. Annak ellenére, hogy rövid ideje működik a szövetkezet, már erre a múltra is elégedetten lehet visszatekinteni — mondotta többek között. Ami a legnagyobb gondot jelentette, s jelenti most is, az az iskola területén működő kis bolt folyamatos. nyitva tartásának megoldatlansága. Szükség volna az áruválaszték bővítésére is. Ebben az évben az ÁFÉSZ biztosította kellékekből a szövetkezet fóliasátort állít fel az iskola gyakorlókertjében. Itt primőr árukat termel, sőt, a termények forgalmazását is lebonyolítja. A helyi ÁFÉSZ-szal a gazdasági kapcsolatokon kívül más formában is folytatni kívánják az együttműködést, így — a múlt évhez hasonlóan — közös kultúr- és sport- rendezvényeket is tartanak. A beszámoló és az ez évi feladatok ismertetése után a tagság kéthetenkénti egy óra társadalmi munkát vállalt, majd az elmúlt évben kiemelkedően tevékenykedő diákoknak jutalmakat adtak át. Patai Zoltán
