Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-17 / 64. szám
NÉPÚJSÁG 1983. március 11., csütörtök Végső búcsú dr. Csanádi Árpádtól Szomorú eseményre mozdult meg szerdán a magyar sportélet. Már kora délelőtt ezrek és ezrek igyekeztek a Farkasréti temetőbe, hogy végső búcsút vegyenek a magyar, a nemzetközi és az olimpiai mozgalom nagy halottjától, dr. Csanádi Árpádtól. A kiváló sportvezetőnek, az OTSH elnökhelyettesének, a MOB főtitkárának és a NOB sportigazgatójának a koporsóját a ravatolozó előtt a nemzeti színű, a vörös és az ötkarikás olimpiai lobogó alatt helyezték el. 12 órától a gyászinduló hangjai mellett egymást váltották a díszőrségek. A moszkvai olimpiai formaruhás magyar sportolók mellett egyesületek, szövetségek, olimpiai bajnokok, az OTSH vezetői, Buda István államtitkár elnökkel, valamint a nemzetközi sport- mozgalom képviselői, élükön Juan Antonio Sama- ranch NOB-elnökkel is díszőrséget álltak. A temetésen részt vett, és díszőrséget állt Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Borbándi János, az MSZMP KB tagja, miniszterelnök-helyettes. A magyar sporttársadalom nevében Buda István államtitkár, az OTSH és a magyar olimpiai bizottság elnöke mondott gyászbeszédet. Többek között ezeket mondta: — Egy olyan ember szívdobogása állt meg, aki életének nagyobb részében fáradhatatlanul dolgozott a testnevelés és a sport fejlődéséért, az olimpiai eszme elterjedéséért, megvalósulásáért. — íaig-vérig sportember volt, akitől e ravatal mellett — töretlen életpályája befejeztével — most végső búcsút veszünk. A tisztelgő búcsú után is közöttünk marad, sokunk példaképéül, mert életútja fényesen igazolta azt az eszmét, a sport igaz tartalmát, amelyet mi is követni akarunk. — Mi úgy érezzük, hogy Csanádi Árpád életpályájának csúcsán távozott tőlünk, pedig nagy hazai és nemzetközi feladatok álltak még előtte. Nekünk is nagy szükségünk lett volna rá, még nagyon hosszú időre. De súlyos veszteség érte egész sportéletünket, sőt a világ sportját. Buda István gyászbeszéde után Juan Antonio Sama- ranch, a nemzetközi olimpiai mozgalom nevében búcsúzott Csanádi Árpádtól. Beszédében méltatta a magyar sportvezetőnek az érdemeit, munkásságát, s azt, hogy halálával óriási veszteség érte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is. Végezetül a koporsó előtt a bíborvörös párnákra elhelyezett kitüntetések mellé odatette a NOB-érdemérem ezüst fokozatú kitüntetését. Thomas Keller a nemzetközi sportszövetségek nevében fejezte ki részvétét az elhunyt családjának. A magyar sportolók, olimpikonok nevében Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok mondott megemlékezést: — Csanádi Árpád neve — ígérjük — nem csupán emlék lesz. Ismét olimpia közeleg, messze országban, túl a tengeren; nemzeti zászlónk ott lesz, s vele fiataljaink, legjobbjai .Csanádi Árpád is ott lesz a szívekben, s ha megszólal majd a Himnusz, ez lesz az ő legszebb emlékezete. Szakmai vetélkedő a Kner Nyomdában Több éves hagyomány folytatásaként március 12-én ismét megrendezték a Kner Nyomdában a vállalat fiatal szakembereinek egyéni szakmai versenyét, melyre azok a formakészítők, ofszet gépmesterek és könyvkötők nevezhettek be, akik nem rendelkeznek diplomával, s harmincöt éven aluliak. A versenyzőknek alapvető politikai kérdésekből és általános nyomdászati ismeretekből összeállított tesztet kellett kitölteni, majd a szakágukkal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak, s a legjobbak birtokosai lehettek a Kiváló Ifjú Szakmunkás, illetve — tanulóknál — a Kiváló Ifjúmunkás címnek. Az idén heten érték el az ehhez szükséges pontszámot, 1 formakészítő és 3-3 könyvkötő, illetve ofszet gépmester. Ök a március 19-i vállalati szabad KISZ-napon vehetik át jutalmukat és az elismerő oklevelet. Sz. J. Bővítik a műhelyeket A Békés megyei Villany- szerelési Vállalat ipari és mezőgazdasági létesítmények, vízművek, lakások villanyhálózatát szereli, illetve újítja fel. Idei árbevételi tervük 2 százalékkal magasabb a tavalyinál. A vállalat ebben az évben a központi telepén mintegy hatmillió forintos költséggel korszerűsíti, bővíti az előszerelő, valamint a lakatosátlagjövedelme meghaladta az előirányzottat.” Az ÁFÉSZ idei feladatai közül kiemelte, hogy az eddigieknél nehezebb gazdasági körülmények között is meg kell őrizni a lakosság ellátásának színvonalát, fenn kell tartani, és ahol ez lehetséges, emelni kell a kereskedelmi munka hatékonyságát. Fokozni kell a vendéglátás színvonalát is. Az igazgató beszámolója után a felügyelő bizottság és a nő- és ifjúsági bizottság beszámolója hangzott el. A küldöttgyűlés elfogadta az előterjesztett anyagokat, az alapszabály módosítását és az elhangzott határozati javaslatokat is. ü. J. Milyen cipőben (nem) járunk? Már a papír is pirul, ha lábbeliről írunk, hisz csak év- j tizedekben lehet mérni, mióta van állandóan szőnyegen | ez a kérdés. A szőnyeg szó szerint, azaz materiálisán ér- : tendő, mert a téli csizmák is csak azon válnak be, s a j sok kényelmetlen, szűk, és magas sarkú cipőt is ott lehet j viselni. Még inkább félrerúgni, ugyanis a szőnyegen nem • fázik meg a sajgó láb, ha kidugja az ember pihentetni. : Csak hát a célja — vagy tudományoskodva a funkciója — nem ez a lábbeliknek. Mióta a csizma létezik, a ■ zord időjárás — hó, eső, sár, latyak — ellen viseli a S nép, és dicséretére legyen a régi csizmadiáknak, védte is lábat. Melegen és szárazon tartotta. Akkor. Most? Ne is beszéljünk róla, mert az egész tél és az összes hírközlő szervek — újság, rádió, tévé — az ellenkezőjétől volt hangos. Most, hogy kisütött a nap és itt a tavasz, a másik változat következik. Szaladgálnak, főleg a középkorú és idősebb nők, de a fiatalok is, kényelmes, strapabíró, puha, alacsony, vagy közepes sarkú — régen úgy mondták trottőr — cipő után. Eredmény nélkül. Bár azt nem lehet mondani, hogy nincs valami hasonló, de... Szűk, kemény és merev valamennyi, olyan, hogy pár száz méter után csak haza vágyik a viselője: mielőbb ledobni. Mit tehet az ember: fölveszi az agyontaposott, nagyon j régit, ha még teljesen szét nem ment, s közben a guta ; kerülgeti. De hát miért? Hogy nem lehet megérteni, hogy állni, járni, pláne hosszabb távon, csak puha, bő fejű, könnyű j cipőben lehet. Ilyet kerestem magam is, mert a hasonló- ■ ból már kikandikál a két nagyujjam. Egyik boltban sem ■ volt. Végre nehezen találtam egy kordbársony felső- ] részüt, és boldogan leemeltem a polcról. Majd leszakadt i a kezem, mivel ez alá vastag, nehéz, nyersgumi talpat : tettek. Persze a kettő — a könnyű bársony és a nehéz • gumi — ordítóan nem illik össze, ezt még egy gyerek is • tudja. De akik a cipőket tervezik... Vass Márta É (Tudósítónktól) A napokban tartotta küldöttgyűlését a kondorosi ÁFÉSZ. Hajdú Mihály, az ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke ismertette a szövetkezet elmúlt évi eredményeit és az idei feladatokat. Beszámolójában többek között elmondta: „A forgalomnövekedésünk 1981-hez viszonyítva mindhárom árufőcsoportnál kedvezően alakult. A ruházati cikkeknél 3,7, a vegyesiparcikkeknél .1,5 százalékos volt a növekedés. Az élelmiszerek forgalmánál volt a legjelentősebb előrelépés. Kedvezően alakult a felvásárlások mennyisége is. A létszám- és bérgazdálkodásunk a tervezettnek megfelelt, sőt_ dolgozóink átlagbére, illetve műhelyt és a festöde szárítóját. A jobb munkakörülmények lehetővé teszik majd, hogy — Saját felhasználásra és más vállalatok megrendelésére is — több tokozott és mérős elosztótábla készüljön. Jövőre a szociális létesítmények — fürdő, öltöző, étkezőhelyiség — korszerűsítésére és bővítésére kerül sor. P. b. D Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felhívása Az erdők és fásítások fokozott tűzvédelme érdekében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az erdőkben, a közút és vasút menti fásításokban — a kijelölt tűzrakóhe- lyeken is —, valamint az erdőtől 200 m-en belül, ide értve a gaz- és parlagégetést is, mindennemű tűzgyújtást március 18. napjától átmeneti időre megtilt. A MÉM egyben felhívja a vasúton, közúti gépjárműveken utazók figyelmét arra, hogy égő dohányneműt, gyufát az ablakon ne dobjanak ki, mert azzal is veszélyeztetik az erdő faállományát és az út- és vasút menti fásításokat. (MTI) Öregdiákok találkozója (Tudósítónktól) Az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolának öregdiák baráti köre március 11-én délután tartotta találkozóját az iskola épületében. A vezetőségi megbeszélésen az iskola tanárain kívül részt vett dr. Soós Gábor, a MÉM nyugalmazott államtitkára, Győri Sándor, az iskola nyugdíjas tanára, Fekete Sándor iskolaigazgató és Hocz János, a baráti kör titkára. Az öregdiák baráti kör 1980 novemberében alakult. Biacsi Imre egykori diáknak az az ötlete támadt, hogy alapítványt hoz létre a jól tanuló, sportoló diákok anyagi támogatására. Sajnos, e nemes gondolat szülője már nincs az élők között. A vezetőség elhatározta, hogy növeli az alapítvány összegét, és a baráti kör tagjainak számát 2-3 éven belül 5—600 főre emelik. A találkozón dr. Soós Gábor az 1963—64, és az 1966—67-ben végzett levelező tagozatos hallgatóknak előadást tartott A magyar mezőgazdaság helyzete és távlatai címmel. A rendezvény baráti vacsorával és beszélgetéssel zárult. T. B. Öt és fél évi börtönbüntetés vesztegetésért A Legfelsőbb Bíróság szerdán kihirdetett határozatával lezárult a budapesti Fórum Szálló építkezésével kapcsolatos vesztegetési bűnügy, amelynek elsőrendű vádlottja Csima Ferenc, a Duna Intercontinental Szálloda műszaki vezetője volt. Helybenhagyta az ügyben első fokon eljárt Fővárosi Bíróság döntését, amellyel Csimát két rendbeli, állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel, folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette, és különösen nagy értékre, ötletszerűén elkövetett devizabűntett miatt — öt évi és hathónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, a közügyektől hat évi eltiltásra, egyes vagyontárgyainak elkobzására ítélte, s mintegy 2 millió 600 ezer forint vagyoni előny és 173 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte.- Az ítéleti tényállás szerint Csima munkakörénél fogva a Hungária Szálloda és Éttermi Vállalat (Hungarhotels) teljes jogú képviselője volt itthon és külföldön azokon a tárgyalásokon, amelyeket a Duna-parti szállodasor kiépítésével kapcsolatban folytattak. Beosztása révén tisztában volt azzal, hogy a szállodák létesítése, gépészeti berendezéseinek beszerzése és felújítása során milyen igényeket támaszt a Hungarhotels, és .sokéves tapasztalata alapján azt is tudta, hogy melyik nyugati cég jöhet szóba szállítóként. Meg nem engedhető módon tájékoztatta a várható megrendelésekről az egyik bécsi kereskedelmi ügynökséget, amely aztán szerződést kötött a már eleve legesélyesebb osztrák vállalattal arra, hogy létrehozza az adott üzletet, ügynöki jutalék fejében. E jutalék 20 százalékát a „segítségért” Csimának adták. Hasonlóképpen történt a Fórum Szálló megépítésével kapcsolatban is. A több millió forint vesztegetési pénzeket schilling- ben fizették Csimának. ö azután a Bécsben felvehető ösz- szegből 100 ezer schillinget idehaza forintért „eladott” dr. Fenyvesi Csabának és sógorának, Hollósi Gézának. Devizagazdálkodást sértő bűntett, valamint csempészet, illetve vám-orgazdaság vétsége miatt dr. Fenyvesi Csabát egy év és két hónapi, Hollósi Gézát nyolc hónapi — végrehajtásában mindegyiküknél három évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre, továbbá pénzmellékbüntetésre ítélték, s kötelezték őket fejenként több mint 170 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére. (MTI) Kihasználatlan teherautók | gy miskolci gyárnak sürgősen kellett három apró alkatrész, amit nálunk csak Győrött gyártanak. Ha hagyományos úton akar hozzájuk jutni — megrendeli, iktat, postáz stb. — már arra elmegy két napja! Amennyiben a győri gyár azonnal tud szállítani, akkor a legjobb esetben is további két-három napot kell várni. Ez már öt nap, gyakorlatilag egy munkahét. A határidő viszont nagyon szorított, ezért kocsiba „vágta” magát az anyagbeszerző — éppen egy kis kéttonnás furgon volt szabad — és a gépkocsivezetővel meg sem állt Győrig. így már másnap délben be lehetett szerelni a há- rom alkatrészt. Hogy mibe került ez a „kiruccanás”, azt hozzávetőleges pontossággal mindenki ki tudja számítani, összesen hatszáz kilométert tett meg a furgon, ehhez járult még a két dolgozó szállodaköltsége, napidíja stb. Együttesen bizony meglehetősen sok pénz három kicsi alkatrészért (150 forintba kerülnek darabonként), s nem vigasztalhat bennünket az a tudat, hogy a három kis „semmiség” miatt leállt volna a termelés. Az ember ugyanis önkéntelenül azt kérdi ilyenkor: nem lehet okosabban megszervezni a beszerzést? Ez a kissé szélsőséges — de korántsem egyedülálló — eset azért jut eszünkbe, mert sok szó esik manapság arról, hogy mennyire használjuk ki a teherautó-állományt. Különösen a közületieket, vagyis azokat, amelyeket a különböző vállalatok, intézmények birtokolnak. Ugyanis az elmúlt évtizedben majdnem megkétszereződött ez a tehergépkocsipark, miközben a fuvarozó vállalatok (Volán stb.) kezében levő úgynevezett köz- használatú teherkocsik száma alig nőtt. Ezért 1981-ben már 130 ezer közületi és csak 25 ezer közhasználatú szállítójármű futott a magyar utakon. Ha azt nézzük, ki menynyit szállított, aránylag még elfogadható adatokhoz jutunk, hiszen a Volán meg más fuvarozók összesen 260 ezer tonna árut továbbítottak, amíg a közületi kocsik 360 ezer tonnát. (Egyébként már ezek a számok is gondolkodóba ejtők!) De ha a sokat emlegetett árutonnakilométer produktumot is megvizsgáljuk (márpedig így lehet igazán mérni a teljesítményt!), már az derül ki, hogy a mindössze 25 ezer Volán-, stb. teherautó egy- hatodrésszel többet teljesített, mint a 130 ezer közületi jármű! Egyértelmű a következtetés: a közületi teherkocsik kihasználtsága lényegesen rosszabb a hivatásos teherfuvarozókénál. Olyannyira, hogy még az a kérdés is az eszünkbe jut: nem luxus-e a saját vállalati teherautó?... Mármennyire is annak látszik, a külföldi másképp ítél. A tőkés országokban például már csak a teherautó-állomány 8—17 százaléka van a fuvarozók kezében, a szocialista országokban pedig 15— 35 százaléka, attól függően, hogy melyik országot nézzük. A tendencia azonban egyértelmű: lassan mindenütt visszaszorultak a fuvarozók. De azért keményen állják a sarat, mert Franciaországban például már csak a teherkocsik 11 százaléka van a fuvarozók birtokában, s mégis az összteljesítmény felét végzik el. Az NSZK-ban is hasonlóak az arányok. A leírt számokból országvilág előtt nyilvánvaló, hogy a magyar teherautók tetemes része vagy nem fut eleget, vagy ha fut is, gyakran semmi sincs a platóján. S bár a KPM adminisztratív módon igyekszik leszorítani az autóközlekedés „selejtjének”, vagyis az üres futásoknak arányát, a minisztérium törekvése azonban eddig kevés sikerrel járt. A közületek ugyanis előszeretettel játsz- szák ki az erre vonatkozó rendeleteket, s ha leleplezik őket, nem okoz számukra megterhelést, hogy ki kell fizetniük a kilométerenként három forint büntetéspénzt. „A vállalatoknak a termelés folyamatosságában meglevő érdekeltsége erősebb a költségek csökkentésére irányuló törekvésnél” — jellemezte a helyzetet Barbucz Sarolta a Figyelő 1982/5. számában. Való igaz: a saját teherautó mindig rendelkezésre áll, bármikor átcsoportosítható és biztonságot ad. Ezért érthetően vonzóbb. égis valami hathatósabb intézkedésre volna szükség a mai helyzet megváltoztatására, hiszen — ne szépítsük a dolgot — ez országos méretű pazarlás. S még az sem nyugtathat meg bennünket, hogy kárpótlásul legalább folyamatosabb a vállalatoknál a termelés. Kérdés ugyanis: mibe kerül az ilyen folyamatosság? Bertalanfy Judit A mezőberényi Pócsik Ildikó nyerte az idei Füles Évkönyv „Nyomozzon velünk" című pályázatának első díját, egy Super Infra Color távszabályzós televíziókészüléket. A több mint 80 ezer helyes megfejtő közül kisorsolt nyertesnek Tiszai László, a Füles rejtvényújság főszerkesztője adta át az értékes nyereményt Fotó: Fazekas László Küldöttgyűlés a kondoros! ÁFÉSZ-nél
