Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám

1983. március 2., szerda Szomszédolás ^«.SZOLNOK MEGYEI viuo pnom»»u*i.eGvtsujnw' Néplap * MEGYB PAHTBUOTTSAG tS A HfOfH TANÁCS LAPJA Jogi tájékoztatóirodák fia­taloknak. A KISZ X. kong­resszusa állást foglalt abban, hogy a fiatalok eddigi cso­portos érdekvédelmén kí­vül törődni kell az ifjú­kommunisták egyéni problé­máival, jogi tájékoztatásával is. Ez alapján — kisérleti jelleggel — három megyé­ben, Borsodban, Szolnokban és Veszprémben alakultak meg tavaly szeptemberben az úgynevezett ifjúsági tájé­koztatóirodák. Ezeket bárki, az egyes megyékben élő és dolgozó KISZ-tag felkeres­heti. S hogy milyen kérdé­sek foglalkoztatják a tizen- huszonéveseket? Felölelik az élet összes részterületét. Martfűi műsorvezető az NDK tv-ben. Kun Éva, a berlini közgazdasági főisko­la negyedik évfolyamának külkereskedelmi közgazdász hallgatója. „Másodállásban”, hobbiból tévézik is, az NDK Televíziója 2. programjának bemondó műsorvezetője. Ar­ra a kérdésre, felcserélné-e a közgazdászpályát a tévé­zéssel, ezt válaszolta: „Alig­ha! Viszont esetenként, be­ugróként szívesen megpró­bálnám otthon is.” Főiskolai napok Szolno­kon. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán az elmúlt héten második alkalommal rendezték meg a kollégiumi és főiskolai napokat. A ren­dezvénysorozat előtt már tíz nappal megkezdődött a kor­teshadjárat, a diákok pártra szakadtak, a pártvezérek hí­veket toboroztak. A tét nem volt kicsi: a győztes párt vezére lesz a diákigazgató. „Hagyományt szeretnénk te­remteni a főiskolán, mondja Csepeli Lajos, az egyik fő rendező. Néhány felszaba­dult vidám napot a vizsga- időszak után. Programjaink természetesen a főiskola ar­culatának megfelelőek, a szakmai nap például lehető­séget ad a diákoknak leen­dő hivatásuk gyakorlására is.” nJc Hdwim tcypouggi ^ fetorfác csongrád tt v n v a n » Hcarci H1 KLAr Citromfák a teraszon. Gyöngyi Mihály csanyteleki kertész otthonában, az üve­gezett verandán a —8, —10 fokos hidegben is szépen díszlenek, virágoznak és ter­mést hoznak a haragosan zöldellő citromfák. A két öt év körüli kis fa tavaly év vé­ge óta szinte folyamatosan érleli trópusi gyümölcsét. Említésre méltó, hogy a kis­fák a múlt év ősze óta több mint 300 gyümölcsöt terem­tek. A vadalanyba oltott ne­mes hajtás „meghozta” a kertész várva várt gyümöl­csét. A most nyíló virágok­ból pedig az év végén lesz az újabb termés. Elmosódó megyehatárok. Természetes, hogy az azo­nos, vagy majdnem hasonló adottságokkal rendelkező megyék együttműködjenek egymással a gazdasági élet valamennyi területén. Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága kezdeményezésére Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye MTESZ- szervezetei 1976-ban tanul­mányt készítettek, melyben felhívták a figyelmet az együttműködés lehetőségeire. A tanulmány a népesség, a munkaerő, az ipar, az építő­ipar, a mezőgazdaság, a köz­lekedés, a kulturális és szo­ciális ellátás, a kereskede­lem és az idegenforgalom legidőszerűbb kérdéseit vizs­gálta. Az azóta eltelt hat év eredményeiről tájékoztat az írás. Népi világítóeszközök. A régi tárgyak kedvelői nagy örömmel gyűjtik nagyanyá­ink petróleumlámpáit, mint egy letűnt kor világítóesz­közeit. Ezek a gyári készít­mények azonban csak a múlt század végén kezdtek feltűnni, s századunk ele­jén terjedtek el szélesebb körben. Mivel világítottak a petróleumlámpák használata előtt? Mécsesek, gyertyatar­tók, gyertyamártó edények, lámpások vallanak erről a vásárhelyi Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjtemé­nyében. Olcsó építőipari szerkeze­tek. A vállalat, amelyről szó van a cikkben, húsz éve alakult, öt tsz fogott össze, hogy építőipari társulást hozzon létre. Azóta eltelt 20, munkával, sikerekkel és ke­mény megpróbáltatásokkal teli év. Valamiről azonban híresek. Az olcsó építőipari szerkezet, melyet létrehoz­tak, ha kicsiben is, de for­radalmasíthatja a könnyű- szerkezetes építési technoló­giát. Mint ismeretes, a me­zőgazdaság és az ipar terü­letén rendkívül nagy szükség van különféle rendeltetésű, könnyen fel- és átépíthető, karbantartást alig igénylő olcsó épületekre, s az SCSK ilyen. A szerkezetet bemu­tatták a BNV-n, és a kiállí­tást követően a vállalatnak több partnere, segítőtársa akadt, a szerkezet híre pe­dig nemcsak hazánkban, ha­nem országhatárainkon túl is elterjedt. Az eszperantó és világa. Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz — tartja a bölcs. Ha hiszünk ennek a bölcsességnek, akkor ha­zánkban nem túl sokan érezhetik magukat „több embernek”, mert nem hogy idegen nyelveket nem be­szélnek, de sokan még anyanyelvűket sem használ­ják helyesen. Annyi ember lehetsz, amennyi akarsz, ha eszperantóul beszélsz — mondhatnák a nemzetközi nyelv hívei, mert ők valóban tolmács nélkül értenek szót amerikaival, afrikaival és európaival egyaránt. Az esz­perantót és világát mutatja be cikkében dr. Salga Attila. Wmagyarorszáb Magunk megméretése. Berta Lászlónak négy szak- képesítése van — mégis az ötödiken dolgozik. Munkás­családból származik, az is­kola után ipari tanulónak ment, szűcs szakmunkás-bi­zonyítványt szerzett. Később könyvelői, statisztikusi és vállalati tervezői oklevelet kapott. Mit jelent a munká­ban, ha valaki tanult, mű­velt? „Azt, hogy jobban tud dolgozni. Rutinosabb, min­den feladatot képes ellátni, jobb ötletei vannak ... Meg­tanít az iskola harcolni is. Küzdeni a jogainkért, ha kell, vitatkozni, érvelni. És nemcsak egyoldalúan. Ez nagyon fontos.” Koncertek, rockszínház, sárkányrepülés. A szegedi ifjúsági napok színvonalá­nak javítása érdekében igé­nyesebb közönséget kell to­borozni. Ennek egyetlen módja a magas művészi színvonalú, változatos prog­ramok szervezése. Ezt a célt szeretnék megvalósítani a 17. alkalommal megrende­zendő ifjúsági találkozón is. Az elmúlt héten a rendezők arról adtak tájékoztatást, milyen programokat szervez­nek. Lesz lemezbemutatóval egybekötött műsorinformá­ció, koncert, karnevál, sár­kányrepülő-bemutató, nép- művészeti vásár, nosztalgia­centrum, Rockszínház-bemu- tató, utcaszínház, lézershow és sok más izgalmas elő­adás. összeállította: B. Á. Hasznos volt a HNF-titkárok továbbképzése S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára gaz­daságpolitikai témáról tartott előadást Békés megye HNF- titkárainak Ezúttal már második alka­lommal adott otthont a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának üdülési és okta­tási központja annak a tan­folyamnak, amelyet február 16. és 19. között Békés me­gye népfronttitkárainak és egyéb tisztségviselőinek ren­deztek Gárdonyban. A csak­nem 90 résztvevőnek lehető­sége nyílt székesfehérvári, il­letve a Velencei-tói körüli kirándulásra. A kifogástalan ellátás, valamint a szép kör­nyezet is nagyban elősegítet­te az előadások, konzultáci­ók után az újrakezdéshez szükséges pihenést és kikap­csolódást. Közéleti iskola az ifjúságnak I Az érkezést követő napon dr. Horváth Éva, a népfront megyei elnöke köszöntötte a megjelenteket. Majd Araczki János, a megyei tanács el­nökhelyettese a gazdasági, társadalmi helyzet és a me­gye előtt álló feladatok is­mertetése után az idei taná­csi fejlesztés lehetőségeiről tájékoztatta a hallgatóságot. A hozzászólók a felsőfokú ok­tatás bővítésének feltételei­vel, a vállalati és szövetkeze­ti gazdálkodás nehézségeivel és a lakbérek megállapításá­val kapcsolatos témák iránt érdeklődtek leginkább. Az előadás és a kérdések megválaszolása után Szegfű I István, a HNF megyei tit­kárhelyettese a legfontosabb politikai feladatokat, s az 1983-ra vonatkozó teendőket ismertette a jelenlevőkkel. Egyebek között hangsúlyoz­ta, hogy fokozni kell a nép­frontmozgalom gazdaságpoli­tikai jellegét, különösen a lakókörzetekben. Ugyanak­kor továbbra is szükség lesz a párttagok és pártonkívüli- ek szorosabb együttműködé­sére, valamint az önálló he­lyi településfejlesztő tevé­kenységre. Csizmás Attila, a HNF Or­I szágos Tanácsának osztály­vezető-helyettese — bár már előre is felhívta erre a fi­gyelmet — főként azokról az aktuális társadalom- és ré­tegpolitikai kérdésekről be­szélt, amelyek inkább nega­tív, semmint pozitív jelen­ségekre vonatkoztak. Köztu­domású, minden társadalom­nak olyan ifjúsága van, ami­lyet nevel magának. Ezért a népfrontnak is meg kell te­remtenie a fiatalok számára a közélet iskoláját. Az elő­adó részletesen szólt a ket­tős neveléssel, a családala­pítással, a gyessel és gyer­mekintézményekkel, vala­mint az alacsony nyugdíjak­kal összefüggő gondokról; nem utolsósorban a lakások, bölcsődék, óvodák, napközik stb. zsúfoltságából eredő konfliktusokról; a szociális, egészségügyi és egyéb prob­lémákról is. Befejezésül az OT képviselője kiemelte, hogy a jelenlegi helyzetben még nagyobb jelentősége van a megértő, őszinte szónak, valamint a realitásra épülő gyakorlatnak. , űz értelmes munka rangja „A népfrontmozgalom 1983. évi gazdaságpolitikai céljai­nak megvalósításáért” című előadását S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára a nemzetközi gazda­sági helyzet ismertetésével kezdte. Utalt arra, hogy ha­zánk sajnos, nem reagált kellő időben az 1973-as olaj- árrobbanásra, amelyet ké­sőbb egy még nagyobb kö­vetett. Az MSZMP KB ’78-as határozata azonban felgyorsí­totta azokat a folyamatokat, amelyek megfelelnek az 1968- as reformokban kidolgozott céloknak. „Képletesen szólva — mint mondotta — üveg­házat az egész ország fölé nem tudunk építeni.” Vagyis itt arról van szó: a nemzet­közi helyzetből adódó nega­tív hatások bennünket is sújtanak. Ennek ellenére versenyképesnek kell marad­ni a válság kibontakozását követő időszakokban is. S. Hegedűs László ezután az eladósodás okaival, vala­mint a kereskedelmi, illetve a fizetési mérleg egyensúlyi helyzetével foglalkozott. Vé­gül a szolgáltatások színvo­nalával, s egyéb szociálpoli­tikai témákkal kapcsolatban tájékoztatta a tanfolyam résztvevőit, majd kérdések­re válaszolt. Tervezési tudnivalók Hasznosak voltak azok az információk is, amelyek a mozgalmi feladatok tervezé­sére, szervezésére, illetve módszereire vonatkoztak. A „Közös dolgaink” címmel meghirdetett foglalkozáson Bocskai Mihályné, a béke­barátsági munkabizottság megyei elnöke a fontosabb akciókról beszélt. Emlékezte­tett arra, hogy az Országos Béketanács korábbi ülésén megtárgyalták a békemozga­lom megújulásának lehetősé­geit. Korszerű, hatékony for­mákra lesz szükség, ám nem szabad figyelmen kívül hagy­ni a már jól bevált, hagyo­mányos módszereket sem. A prágai világtalálkozó egyéb­ként 1983. június 14—20. kö­zött lesz, és „Az életért, a nukleáris háború elhárításá­ért” jelszót tűzték zászlajuk­ra a rendezők. Blahut Károlyné és Rácz Gábor, a HNF megyei bi­zottságának politikai munka­társai egyebek között az is­kolai szövetkezetekről, illet­ve a népfrontmunka terve­zésének fontosabb tudniva­lóiról tájékoztatták a megje­lenteket. A továbbképzés utolsó nap­ján dr. Bognár Gyula, a Kül­politika főszerkesztője idő­szerű kül- és belpolitikai kérdésekről tartott előadást, amelyet konzultáció köve­tett. Befejezésül dr. Horváth Éva megyei elnök értékelte a résztvevők munkáját. Meg­állapította: számos új és ér­tékes előadás hangzott el, s az eszmecserék hasznosak voltak abból a szempontból is, hogy jó lehetőséget te­remtettek egymás nézeteinek megismerésére, valamint a baráti kapcsolatok további erősítésére is. Kép, szöveg: Bukovinszky István Enyhül a fájdalom is, ha belép Ilona főnővér, kérem, nyugtassa meg a beteget — nyit be a szoba ajtaján egy fiatal nővérke. — Bocsánat, azonnal jö­I vök — áll fel Priskin Ist­vánná, a békéscsabai kór­ház sebészeti osztályának főnővére, s kisiet a betegé­hez. Amikor visszajön, kezdjük, vagy inkább foly­tatjuk a beszélgetést, amire nehéz szívvel állt rá: — Olyan szürke élet az enyém, mint bármelyikünké. Egyszerű család a miénk, Okányban éltünk a szülé­inkkel, hatan testvérek. Ha tehetem, ma is visszajárok a falumba, nem lettem so­ha igazán „városi nő”. Tel­jesen más pályán indult az életem. Mielőbb dolgozni akartam, kellett a pénz. Orosházán, a mezőgazdasá­gi technikumban három év alatt négy év anyagát táp­lálták belénk, aztán irány Mezőgyán, Zsadány, Körös- nagyharsány valamelyik mezőgazdasági csoportjának gépállomására. Munka nél­kül maradtam 1956 után, az átszervezések miatt. Sza­ladtam fűhöz-fához, hogy pénzt kereshessek. Édes­anyám hite éltetett: „Csak azt nem csinálod, amit nem akarsz. Ha akarod, csiná­lod, ha belehalsz is.” Keres­tem a munkát, bármit vál­laltam volna, de egy újság- hirdetés megváltoztatta a szándékaimat. A gyulai nő­vérképző felvételre szervez­te a fiatalokat, jelentkeztem újra tanulni. Az oka, hogy a családomban is minden beteg kínján enyhíteni sze­rettem volna, segíteni a gyó­gyulásban, s a pálya ennek ígéretét jelentette nekem. A nehéz emlékek felka­varják, szeme elhomályosul. Mégis, múltat idéző beszél­getésünk közben is érzem, a folyosón zajló eseménye­ket észlelve arra figyel, nem kell-e segítenie valaki­nek. — A gyulait jó iskolának tartom és hiszem. Az évfo­lyamtársaim közül tízen jöt­tünk Békéscsabára 1960- ban, tele öntudattal és lel­kesedéssel. „Ha nincs hely a sebészeten, akkor nem is maradok” — mondtam. Sze­rencsére volt, s a szigorú Margit főnővér keze alá ke­rültem, aki ellentmondást nem tűrt soha. Hogy mi­ért a sebészeti osztályt vá­lasztottam? Az orvostudo­mány más területeit nem becsülöm le, de számomra ez jelenti a legtöbbet. Ma­gasra helyeztem a magam számára szabott mércét. Ta­nultam, dolgoztam, tanulok és dolgozom ma is ugyan­olyan hittel, mint az első években. Még mindig fe­szít a belső düh, ha szo­morú esettel találkozunk, miként lehet az, hogy a XX. században valakin nem tudunk segíteni? A műtét közbeni altatás nagy felelősséget, idegfeszí­tő Ügyeimet kíván. Először ezen a területen léptem Margit nővér nyomdokaiba. Elvégeztem az anasztezioló- gus asszisztensképzőt. Ez­után intéztem az osztályos munkát és az altatást is. Szerintem az egészségügy­ben döntő, hogy ki, mennyi­re bátor, s a bátorságában mennyire óvatos, felméri-e egy-egy beavatkozás követ­kezményeit. Fiatalon lett osztályvezető főnővér, anaszteziológusi feladatokat végzett, s eköz­ben az osztály gazdasági ügyeinek intézése is az ő dolga volt. 1972-ben válasz­tás elé került, és osztályve­zető főnővér maradt. Teendőinek sokaságába fért még a társadalmi munkák sora, a szakszervezeti veze­tő propagandista felelőssége és a pártfeladatok köre. Szokásává vált, hogy reg­gelenként már 6 óra előtt megérkezik, hogy tudomást szerezzen az éjszaka történ­tekről. Munkaidejének be­szabott határát nem ismeri el, dolgozik, amíg szükség van rá. — Reggel végigjárom a betegeket, ismerkedem az újakkal, beszélgetünk, Ha látom, hogy valaki nagyon szomorú, levert, vizit köz­ben, vagy műtét előtt meg­fogom a lábujját, erre el­mosolyodik, talán kicsit feloldódik. Másokon úgy se­gíthetek, ha dorgálom, hi­szen ide az emberek nem­csak a betegségüket hozzák, hanem némelyek a nehéz természetüket is. Egy nap teendőit aligha tudnám el­sorolni. A munkaszervezés, a nővéri feladatok elosztá­sa, az egészségügyi szak­középiskolások gyakorlatá­nak irányítása is feladatom. Nagyon szeretem a gyereke­ket, bár vannak köztük be­tyárok. Szeretném megértet­ni velük, hogy legyenek gondolkodóan önállóak, iga­zi segítőtársai a gyógyító orvosnak, s a női lényükből fakadó gyengédségükkel is nyugtassák a betegeket. Évente talán 3-4 ezer em­ber is megfordul a 70 ágyas osztályon, itt mindig telt ház van. Akik Ilona főnő­vért ismerik, derűt sugárzó nyugalmát érzik, picit fel­lélegeznek, enyhül a fájdal­muk is, ha belép a kórte­rembe. — Jólesik a kollégáim, a betegek szeretete. A vá­gyam? Egészségesen élni, hogy bepótolhassam mind­azt, amit elmulasztottam: az elmaradt utazásokat, az ol- vasatlan könyveket. Talán egyszer majd ezekre is sor kerül. Bede Zsóka Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents