Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám

1983. március 2., szerda Korszerűbb vállalati szervezet — rugalmasabb alkalmazkodás Takaros és takarékos sertéstelep Orosházán Az orosházi Béke Tsz szak­vezetői az áldozatoktól sem riadnak vissza, ha az újat kutatják. Bizonyságul egy rö­vid történet: pár éve egy Kiskunhalason épült, ener­giatakarékos sertéstelepet akartak tanulmányozni. Azonban csak úgy mehettek be a telepre, ha előírásosan megfürödnek — hideg zu­hanyban, mert meleg víz nem volt. Hogy mégsem a megtekintett építési módot választották, abban nem a hideg víz a ludas — inkább mert felismerték: olcsóbban is szert tehetnek sertéstelep­re. Ölesén Maga a telepítés kényszer­ként jelentkezett a szövet­kezetben. A központban és Répáson található hagyomá­nyos istállók ugyanis nem­csak az irányítás munkáját aprózták fel, gátat szabtak a gazdaságos termelésnövelés­nek is. Ezért határoztak úgy a szakemberek, hogy a köz­ponti major mellett hoznak létre egy korszerű és olcsó telepet. Mégpedig: saját be­ruházásban. A saját kivitelezés indokai kézenfekvők. A Béke Tsz- nek van egy húsztagú épí­tőbrigádja, lakatos-szerelő csoportja, erdeje, amelyben kitűnő akácok nőnek, kis téglagyára, homokbányája. Röviden: minden együtt, ami egy kis költséggel épülő te­lephez kell. A munkákat ezekre a forrásokra alapozva kezdték meg 1979-ben, az ISV, sertéshústermelési rend­szer tervei alapján. Az ügyes kezű iparosok azóta tető alá hoztak három hizlaldát, egy elletőt és egy malacnevelőt. Az épületek vázát szerfák adják, tetőmegoldása talán az emberiség leghagyományo­sabb fedőanyaga: nád. A nádról érdemes pár szót ejteni. Azt mondják róla, hogy évről évre javul a szi­getelőképessége, alkalmazá­sával elmarad egy gyakori Minisztériumi elemzés Az Ipari Minisztérium ve­zetői megtárgyalták az üze­mi demokrácia fejlesztésé­vel kapcsolatos minisztériu­mi és vállalati feladatokat. Áttekintették azoknak az in­tézkedéseknek az eredmé­nyeit, amelyeket a Minisz­tertanács és a SZOT veze­tőinek közös dokumentuma alapján dolgoztak ki. Megállapították: a minisz­térium apparátusa gondos­kodott arról, hogy a válla­latok vezetői az éves gazda­sági, szociális és bérpoliti­kai tervek előkészítése és tárgyalása időszakában meg­felelő útmutatásokat, konk­rét és közvetlen módszerta­ni segítséget kapjanak. A vállalatok kezdeményezésére a minisztériumi apparátus a vállalati tervezőkkel szemé­lyes kapcsolatot is fenntart. és nagyon kínos jelenség: nem izzad a fal. A hizlalda levegője éppen annyira ned­ves, amennyire kell, az ál­latok láthatóan jól érzik ma­gukat benne. A nádtetőn hizlaldánként hat szellőzőkürtőt építettek Ezeken és az oldalfalak nyí­lásain cserélődik a levegő, huzat és más kellemetlen kí­sérők nélkül. S ami fontos, nemcsak télen, nyáron is. Az első istálló kürtőibe bizton­ságképpen beépítettek egy- egy ventillátort, de mint ki­derült, a legnagyobb meleg­ben sem kellett beindítani őket. A világításhoz ugyan szük­ség van fénycsövekre, ezek fogyasztása azonban csekély. Így nyugodtan elmondható, hogy évente 150—200 ezer forint elektromos energiát ta­karítanak meg a természetes szellőztetéssel. És még a vil­lamos hálózat kiépítéséről, a rendszeres karbantartás el­maradásáról nem is szóltunk! Moslékkal A hizlaldában az etetők a betonút két oldalán helyez­kednek el. Ez az építési mód teremtette meg a takarékos, Egyszerű belső kiképzés Az ágazati szakszerveze­tek illetékes osztályaival előzetesen egyeztetve a mi­nisztérium irányelveket adott ki a kollektív szerző­dések végrehajtásáról szóló beszámolók és az éves mó­dosítások elkészítéséhez. Eb­ben külön hangsúlyozták a vállalat működése, illetve a társadalompolitikai célok szempontjából nagy jelentő­ségű feladatokat, az anyag­gal, energiával és az élő­munkával való takarékosság fontosságát a vállalatok ösz­tönzési rendszerében és a teljesítménybérezésben. Mintegy hetven vállalat­nál a minisztérium képvise­lői személyes tapasztalato­kat is szereztek. A vállala­tok a tervjavaslatok megvi­tatását jól előkészítették. A bizalmi testületi tanácskozá­moslékra alapozott takarmá­nyozás lehetőségét. A hízók jelenleg étkük 70—80 száza­lékát moslék, fennmaradó hányadát száraz táp alakjá­ban kapják. Nem nehéz meg­indokolni a mosléketetés elő­nyeit. A szövetkezet szerződést kötött a gyopárosi tejüzem­mel napi-tízezer liter tejsavó szállítására. A hódmezővá­sárhelyi állatifehérje-feldol- gozótól húspépet vásárolnak. A két olcsó melléktermék ke­verékébe elfér a nedvesen tá­rolt, zúzott kukorica, a CCM is. A kiosztást és takar­mánykeverést ennek figye­lembevételével oldották meg a műszakiak. Készítettek egy két köbméteres tartályt, amelyet összekapcsoltak egy TZ—4K—14—B jelű kistrak- tor kardántengelyével. (Fel­ső képkivágásunkban.) Ügy, hogy a kiadagolt takarmányt a tartály alján elhelyezett keverőlapátok menet közben keverik. A tápot a tartályra épített két gumicső adagolja az út két szélén levő vályú­sorba. A hizlalda kutricáinak bel­ső részében olyan etető van, amelybe por alakú tápot jut­tatnak. A két vályúból any- nyit és olyan takarmányt fo­gyaszt a sertés, amit kíván. Szakvélemények szerint ezt Fotó: Fazekas László sokon érdemi vita bontako­zott ki. A küldöttek gyakran csak módosítások után hagy­ták jóvá a tervjavaslatokat. Az Ipari Minisztérium 11 nagyvállalatnál és 6 tröszt­nél tartott vizsgálata alap­ján megállapították, hogy a munkahelyi demokrácia fó­rumainak működésében még nem szűntek meg a formá­lis, bürokratikus vonások. Az is tapasztalható, hogy a függőségi viszonyok még nem mindig engedik érvé­nyesülni az őszinte kritikát. A minisztérium vezetése a munkahelyi demokratizmus bővítését azzal is segíti, hogy a káderpolitikában, a veze­tők kiválasztásánál, minősí­tésénél, erkölcsi és anyagi elismerésénél a demokrati­kus vezetési stílust is fi­gyelembe veszi. a módszert hálálják meg leg­inkább a hízók. A szaporodó sertésekkel szemben a gondozók ugyan­csak megfogyatkoztak a tele­pen. Míg korábban négyen láttak el egy-egy hasonló épületet, most — a takarmá­nyozás és kitrágyázás kor­szerűsége miatt — egy épü­letben csak egy gondozóra van szükség. Hizlalnak A Béke Tsz sertéstelepét eredetileg 15 ezres hízókibo­csátásúra tervezték. Kisebb újításokkal sikerült ezt a szá­mot kétezerrel megfejelni. Az építkezésnek jövőre kel­lene befejeződnie, remény van rá, hogy már az idén benépesíthetik mind a négy hizlaldát, összegezni még ko­rai volna, de tapasztalatok­ról máris beszámolhatunk. A hizlalás színvonalát, eredményességét sok szám mutatja. Az egyikből, az egy kilogramm súlygyarapodásra felhasznált takarmány meny- nyiségéből sok minden kide­rül. Tavaly 3,53 kilogramm­ból híztak egy kilót a serté­sek, az idei terv kerek há­rom és fél kilogramm. Olyan szép számok ezek, hogy nem csodálható a szövetkezet el­nökének, Sülé Ferencnek a megjegyzése: „Biztos lesznek, akik azt mondják rá, hogy nem igaz, de minek monda­nánk valótlant?”. A kezdet tehát minden­képp biztató. És reméljük, hogy nem marad kezdet — gondolok itt a telepítés mód­szerére, amely feltétlenül el­terjesztésre ajánlható. Mert igaz, hogy szűkösek a beru­házási keretek, nagyok az építkezések adói, de az élet megy tovább. Több helyen eljuthatnak oda, hogy a fej­lődés érdekében telepet kell építeni. S ha már építenek, miért ne az olcsót, a hagyo­mányosat, amely napjaink­ban ismét korszerűvé válik? M. Szabó Zsuzsa A mostani oktatási évben az Ipari Vezetőképző Inté­zet alap- és továbbképző tanfolyamainak tananyagé már beépítették az üzemi demokrácia fejlesztésével összefüggő kérdéseket, s is­mertetik a hasznosítható ta­pasztalatokat. A minisztéri­um megbízta a Struktúra Szervezési Vállalatot a dol­gozók tulajdonosi szemléle­tének, tájékoztatásának, va­lamint a belső érdekeltségi rendszerre vonatkozó dön­tésekbe való bevonásának reprezentatív vizsgálatával. A problémakör ilyenfajta megközelítése hazai viszony­latban úttörő jellegű, s ta­pasztalatait már 1983-ban hasznosítani kívánják. A minisztérium vezetése állást foglalt, hogy a szak­mai szakszervezetek főtitká­raival legközelebb sorra ke­rülő vezetői tanácskozáson értékelik a tapasztalatokat, és együttesen határozzák meg a további teendőket. A hetvenes évek második felében mind nyilvánvalób­bá vált, hogy az addigi vál­lalati szervezeti rendszer felépítése, működése nem teremt kedvező feltételeket gazdaságpolitikai céljaink eléréséhez — miután idő­közben lényegesen megvál­toztak a gazdálkodás körül­ményei. E helyzet megváltoztatá­sára a Minisztertanács 1980 elején egy tárcaközi szerve­zetet, az úgynevezett koor­dináló bizottságot hozott létre, amelynek feladata a vállalati szervezeti keretek átalakítása volt. Fő célja a vállalatok piaci érzékeny­ségének, reagálóképességé­nek fokozása. A miniszté­riumok és a koordináló bi­zottság együttműködésének és munkájának eredménye­ként — a három évvel ko­rábbi állapothoz képest — 1982 nyarán már 10 tröszt­tel és négy nagyvállalattal kevesebb működött a gaz­daságban. Ezenkívül szá­mos vállalatból, trösztből vált le egy vagy több gyár­egység, és néhány kisebb összevonás is történt. Mind­ennek következtében — az összevonásokat is beleértve — 26 korábbi szervezet szűnt meg, és 167 új válla­lat alakult, illetve alakul (például az AFIT 15 válla­lata). Zala megye kivételé­vel mindenhol emelkedett a vállalatok száma, a legjob­ban Heves, Bács-Kiskun, Komárom és Hajdú-Bihar megyékben. Érzékelik a piaci hatásokat Az új vállalatok többsé­gének eddigi működése biz­tosítja, hogy a célnak meg­felelően a mcJdosult szerve­zeti keretek kedvezőbb felté­teleket teremtettek a rugal­mas alkalmazkodáshoz: a gazdálkodó egységek köz­vetlenebbül érzékelik a kör­nyezeti — köztük a piaci — hatásokat, s jól alkal­mazkodnak hozzájuk. Ez le­mérhető volt a fogyasztók ellátásában is. A szervezeti változásokkal párhuzamosan változott a gazdaságirányító szervek, a vezetők és a dolgozók szem­lélete is. A vállalatok tevé­kenysége komplexebbé vált, együttműködésük erősödött. Szélesedtek a különböző vállalatközi együttműködé­si formák, társulások, közös vállalatok jöttek létre. Szo­rosabb lett a vállalatok és a kereskedelem együttmű­ködése, sok vállalat saját üz­lethálózatán keresztül köz­vetlenül is értékesíti ter­mékeit — így naprakészen tájékozódhat a vevők igé­nyeiről. Nyilvánvaló, hogy a mó­dosított vállalati szervezeti rendszert nem végleges ál­lapotnak kell tekinteni. To­vább kell folytatni az ész­szerű gazdasági Verseny elő­segítését, a monopolhelyzet megszüntetését, vagy leg­alábbis jelentős mérséklését, hiszen ezek mind a gazdál­kodás hatékonyságának fo­kozását segítik elő. Ezekhez az egyik legfontosabb tenni­való a vállalatok belső irá­nyítási rendszerének kor­szerűsítése. Kulcskérdés a belső érdekviszonyok nyíl­tabbá tétele, az egyes elkü­lönült egységek eredmé­nyességének felszínre hozá­sa. a teljesítményekkel ará­nyos belső ösztönzőrendszer kialakítása. 1983. január 1-től A Minisztertanács a vál­lalati önállóság és érdekelt­ség további fokozását, a bel­ső irányítási, érdekeltségi rendszer továbbfejlesztését, a munkahelyi demokrácia szélesítését kívánta elősegí­teni azokkal a közelmúltban elfogadott határozatokkal, amelyek 1983, január 1-től a vállalati felügyelő bizottsá­gok tevékenységének fej­lesztését, a vállalati igazga­tó tanácsok jogkörének nö­velését, és a magasabb ve­zető állású dolgozó kivá­lasztási és kinevezési gya­korlatának korszerűsítését hivatottak elősegíteni. A korszerűsítés kétirányú: egyrészt bővül a vállalati bizottságok felügyeleti és ellenőrzési funkciója, más­részt az ellenőrzés és az ér­tékelés tapasztalataira tá­maszkodva a vállalat műkö­dési irányát befolyásoló, orientáló tevékenységet fejt­hetnek ki. A kollektív vállalati veze­tést elősegítő igazgatói ta­nácsok működésének jogi kereteit már a vállalati tör­vény megteremtette. Ennek ellenére számuk mégis elenyészően kevés volt. A meglevők is elsősorban a ve­zetők tevékenységét segítő véleményező, tanácsadó, döntés-előkészítő funkciókat láttak el, döntési jogkörrel azonban nem rendelkeztek. Most ezzel a jogkörrel is felruházzák az igazgató ta­nácsokat. A konkrét vezetői döntésekért természetesen továbbra is az igazgató a fe­lelős, tehát a tanács műkö­dése nem korlátozza az igazgatót a folyamatos vál­lalatvezetésben. Jelenleg a vállalati igaz­gatók esetében az alapító szerv egészben, az igazgatók helyettesei esetében pedig meghatározott fontosabb esetekben gyakorolja a mun­káltatói jogokat. Az új ren­delkezések a vezetőkiválasz­tás tárgyilagosságának elő­segítését, a személyzeti munka nyilvánosságának, demokratizmusának fejlesz­tését szolgálják. Amellett, hogy a jövőben szélesebb körben lehet pá­lyázat útján elnyerni a ve­zetői állásokat, illetve be­vezetik a meghatározott ide­jű vezetői kinevezések gya­korlatát, azzal is bővül az igazgatók jogköre, hogy a jövőben helyetteseik fölött ők gyakorolják a munkál­tatói jogkört — s ezzel szé­lesedik a felelősség meg­osztása. Ugyanakkor erre a területre is kiterjed a fel­ügyelő bizottságok hatás­köre, tehát a vezetőkivá­lasztásban erősödnek a de­mokratikus vonások. Véleményez a szakszervezet Ezt az igényt fejezi ki az a határozat is, amelyet a Minisztertanács, a SZOT El­nöksége és a KISZ KB In­téző Bizottsága együttesen fogadott el, s amelynek cél­ja szintén a munkahelyi de­mokrácia továbbfejlesztése. Ennek legfontosabb voná­sa az, hogy — bizonyos szűk és meghatározott kör kivé­telével — valamennyi veze­tőre kiterjeszti a különböző szakszervezeti fórumok vé­leményezési jogát. Ezek az intézkedések is­mét jelentős lépést jelente­nek a vállalati belső me­chanizmusok korszerűsítésé­ben. Á. T. Munkahelyi demokrácia az iparban

Next

/
Thumbnails
Contents