Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám

NÉPÚJSÁG 1983. március 2., szerda Tanácsülés Mezőhegyesen Felújítások Szarvason Tegnap, kedden délután a pártbizottság nagytermében ülést tartott Mezőhegyes nagyközség Tanácsa. A na­pirend megtárgyalása előtt Kassai Béla tanácselnök be­számolt a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehaj­tásáról, majd Antal István pénzügyi csoportvezető ter­jesztette elő beszámolóját a múlt évi költségvetés és fej­lesztési alap felhasználásá­ról. Elmondta, hogy a nagy­község múlt évi költségve­tését 24 millió forint bevé­tellel és 23,15 millió forint kiadással zárta. A bevétele­ket a tervezetthez képest hárommillió forinttal emel­ték, részben a megyei ta­nácstól kapott pótelőirány­zattal, részben pedig a ta­valyi pénzmaradvány ösz- szegével. A fejlesztési alap végelszámolását a követke­zőképpen fogadta el a ta­nácsülés: 53,8 millió forint bevétel, 48,6 millió forint kiadás, és csaknem 10 mil­lió forint értékű társadalmi munka. Ez utóbbi adat azt jelenti, hogy a nagyközség­ben az egy lakosra jutó tár­sadalmi munka értéke meg­haladja az 1300 forintot. Dr. Várkonyi László kör­zeti főorvos számolt be ez­után Mezőhegyes egészségi ellátásáról. Elmondta, hogy a csecsemők egyéves koru­kig fokozott gondoskodást élveznek, melyet a körzeti orvosok és a mozgó szakor­vosi szolgálat biztosít. Nagy figyelmet fordítanak a ter­hes anyák gondozására is. Tavaly Mezőhegyesen 92 csecsemő született, ez a la­kosság számához viszonyít­va jóval az országos átlag felett van. A felnőttlakosság ellátá­sa is megnyugtató, bár je­lenleg a három körzeti or­vosi állásból egy betöltetlen. A nagyközség vezetőinek ré­gi terve, hogy az üres ál­lást lehetőleg egy orvos há­zaspárral töltsék be, úgy, hogy egyikük gyermekgyó­gyászati munkát végezzen. Ezzel teljessé válna a lakos­ság alapellátása. Végezetül a tanácsülés Kassai Béla tanácselnök elő­terjesztése után jóváhagyta a tanács és bizottságai ez évi munkaterveit. T T (Tudósítónktól) Szarvason a városi tanács erre az évre 40 millió fo­rintot tervez a különböző fejlesztésekre. Ennek döntő részét az épülő 12 tantermes általános iskolára fordítják, amelynek átadására 1984- ben kerül sor. A városban változatlanul kiemelt fontosságú feladat­nak tekintik a lakásépítést. Jelenleg 151 több szintes la­kást és 27 korszerű, csopor­tos lakást építenek. A to­vábbi lakásépítés terület­előkészítése is jó ütemben halad. Ez évre tervezik in­dítani az új gyógyszertár és OFOTÉRT-üzlet beruházá­sát, amennyiben a DELÉP tartani fogja a kivitelezésre tett korábbi vállalását. Várhatóan ebben az évben üzembe helyezik a szenny­víztisztító telepen a III. és IV. oxidációs árkot, amely naponta ezer köbméter tisz­títókapacitással bővíti a te­lepet. Folyamatban van a vízműtelep bővítése is, s az év végére naponta 800 köb­méter vízkapacitással javít­hat a város vízellátási gond­jain. Ebben az évben meg­oldódik a sűrűn lakott ta­nyai települések — Ezüst­szőlő, Sirató-Bezina, Öszőlő — közkifolyós ivóvízellátása. A felújítási munkák kö­zül legfontosabb az 1. szá­mú általános iskola teljes re­konstrukciója, amelynek be­kerülési költsége meghalad­ja a 10 millió forintot. A felújítást végző vas-, fém­ipari szövetkezet építőrész­lege a munkával jó ütemben halad; vállalták, hogy ez év szeptemberére az újjászüle­tett épületet visszaadják a gyerekeknek. Medgyesi Lászlóné Munkahelyi művelődés Kulturális delegáció utazik Urad megyébe Ma, március 2-án utazik el Arad megyébe az a kul­turális delegáció, amely holnap, március 3-án alá­írja a két megye közötti kulturális kapcsolatokról szóló megállapodást. A de­legáció vezetője Vámos László, a Békés megyei Ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetője, tagjai Szi­lágyi Péter, a Magyaror­szági Románok Demokrati­kus Szövetségének főtitkára, Szigeti Zoltán, a Gyulai Já­rási Hivatal elnöke, vala­mint Ambrus Zoltán, a me­gyei tanács művelődésügyi osztály helyettes vezetője. Megnyílt a mintabolt Ha azt mondom: kazán, sokan felkapják a fejüket. Amikor ennél konkrétabban fogalmazok, és az ÉTI típu­sú gáz-, a Simplex széntü­zelésű, valamint a Rivál univerzális (szén, gáz, olaj) tűzterű kazánokról beszélek, többen idegesek lesznek. Ezekhez a korszerű berende­zésekhez ugyanis nem köny- nyű hozzájutni. Pedig me- gyénkbeli tanácsi üzem, a Körös Kazángyártó és Gép­ipari Vállalat gyártja. Csak nem eleget. Így múlik el a világ di­csősége! Tegnap délelőtt is­mét emberek tolongtak Bé­késcsabán, a Mednyánszky és a Luther utca sarkán le­vő, egykori szövetkezeti használtruha-üzlet előtt. De nem használt bundára, blúz­ra, zakóra ácsingóztak, ha­nem ilyen-olyan kazánra. Az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat és a már említett üzem közös mintaboltot nyi­tott. Az érdeklődők itt meg­rendelhetik a kiválasztott árut, és szaktanáccsal is el­látják őket. Ezután elsétál­nak az Univerzál Bartók Béla úti telepére, ahol meg­kapják a kazánt. Ha van! Ha nincs, előjegyzik az óha­jukat, majd értesítést kap­nak. A kezdeményezés dicsére­tes. Viszont az aggodalom is jogos: több lesz-e ezáltal a kazán? Nos, a gépipari és a kereskedelmi vállalat veze­tői állítják: igen. Ebben az évben legalább 15—20 szá­zalékkal növelik a termelést, amelynek nagy része me­gyénkben marad. Természe­tesen ez korántsem azt je­lenti, hogy megtagadják a rendelést az ország többi részéből ide utazó vevőktől. Simplexből, Riválból már most nagyobb a kínálat, mint tavaly, az ÉTI típusú- akból azonban csak 1984-től javul számottevően az ellá­tás. Ne feledjük tehát: nem csodabolt, csupán egy min­tabolt nyílt március elsején Békéscsabán. — seres — Az 1982-es év legjobb plakátjai A Magyar Nemzeti Galéria ad otthont keddtől az elmúlt év legjobb plakátjait bemutató ki­állításnak. A Művelődési Mi­nisztérium és a Magyar Hirdető huszonötödik alkalommal rendez ilyen tárlatot. Az idei kiállításra 450 pályá­zat érkezett. A zsűri 87-et tar­tott alkalmasnak arra, hogy a nagyközönség elé tárja. A meg­nyitón adták át 1982 legjobb plakáttervező művészeinek a dí­jakat. A Művelődési Miniszté­rium fődíját Balogh István, Áp­rilis 4. című művéért, a Fővá­rosi Tanács fődíját Kara György, Kodály-plakátjáért, a Belkereskedelmi Minisztérium díját Molnár Géza, Signetta cí­mű alkotásáért kapta. A tárlat március 6-ig tekint­hető meg a Magyar Nemzeti Galéria D épületének grafikai termében. Gépkocsiátvételi sorszámok: 1983. MÁRCIUS 1-ÉN Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 103 Trabant Hyc. Combi (Bp.) 82 Trabant Lim. (Bp.) 14 112 Trabant Lim. (Debrecen) 9 106 Trabant Lim. (Győr) 12180 Trabant Combi Sp. (Bp.) 6 234 Trabant Combi Sp. (Győr) 3 406 Wartburg Lim. (Bp.) 8134 Wartburg Lim. (Győr) 5 002 Wartburg de Luxé (Bp.) 11 224 Wartburg de Luxé (Győr) 6110 Wartburg Lim. tolót. (Bp.) 1362 Wartburg de L. tolót. (Bp.) 2 110 Wartburg Tourist (Bp.) 4111 Wartburg Tourist (Győr) 1612 Skoda 105 (Bp.) 6 653 Skoda 105 (Debrecen) 5 239 Skoda 105 (Győr) 5142 Skoda 120 (Bp.) 12 359 Skoda 120 (Debrecen) 7 612 Skoda 120 (Győr) 9 020 Skoda 120 GLS (Bp.) 304 Lada 1200 (Bp.) 20 093 Lada 1200 (Debrecen) 13 020 Lada 1200 (Győr) 6 568 Lada 1300 (Bp.) 8 761 Lada 1300 (Debrecen) 5 777 Lada 1300 (Győr) 2 081 Lada 1500 (Bp.) 8 569 Lada 1500 (Debrecen) 5 885 Lada 1500 (Győr) 2 436 Lada Combi (Bp.) 4 637 Lada Combi (Debrecen) 2 425 Moszkvics (Bp.) 12 052 Polski Fiat 126 (Bp.) 15 138 Polski Fiat 126 (Győr) 4 432 Polski Fiat 1500 (Bp.) 3 532 Dácia (Bp.) 10 919 Dácia (Debrecen) 5 349 Zastava (Bp.) 1180 Az Ember és környezete elnevezésű • közművelődési mozgalomban részt vevő brigádok felkészülését szol­gálja az a néhány informá­ció, amelyet rovatunk mai számában teszünk közzé. Az Élet és Tudomány cí­mű heti ismeretterjesztő folyóiratot olvasó brigád­tagoknak a február havi lapszámokból a szervezők az 5. számból A nemek harca (147. o.), a hatodikból a Don-kanyar (166-167. o.), a hetedik számból a Bábuk az életünkért (198-199. o.) a nyolcadik számból pedig a „Beszélgető” állatok című (234-235. o.) cikkeket ajánl­ják elolvasásra, tanulmá­nyozásra. A feladatlapokat — amelyeket a Megyei Mű­velődési Központ bocsátja az érdekeltek rendelkezé­sére — helyesen megfejtő brigádok között havonta egy-egy féléves előfizetést sorsol ki a hetilap szerkesz­tősége. Kicsit megkésve, de elké­szültek a színházi feladat­lapok is, amelyeket a békés­csabai benevezett közössé­gek a színház szervező iro­dájában, a vidékiek pedig a helyi művelődési házban vehetnek át. Szerkeszti: Nemesi László Mezőkovácsházán, a gyermekorvosi rendelőben a kicsinyek­nek játékkal könnyítik meg a várakozás nehéz perceit Fotó: Veress Erzsi Beteglátogatási tilalom A Békés megyei KÖJÁL-tói kapott tájékoztatás sze­rint az influenzás megbetegedések hirtelen megszapo­rodása miatt Békés megye fekvőbeteg-ellátó intézmé­nyeiben az elmúlt hét végétől szükségessé vált a látoga­tási tilalom elrendelése. A tilalom betartása a betegek védelmében szüksé­ges! A látogatási tilalom feloldásáról — a megbetegedések alakulásától függően kerül majd erre sor — olvasóin­kat időben tájékoztatni fogjuk. Közpénzek E anaszkodik a tanács­elnök. Az általános is­kola tornatermének tervezéséért a szerződés sze­rint 1,2 millió forintot kér­tek, végül 400 ezret lealkud­tak belőle. Egy piaci pavilon négyzetmétere eredetileg 24 ezer forintba került, addig tárgyalgattak, míg a partner megelégedett a 14 ezer fo­rinttal. A párharcból mind­két esetben győztesen kerül­tek ki, mégis nyugtalan. A korrekt és megbízható üz­letpolitikát kérte számon a tervező és a kivitelező vál­lalatoktól. Hogyan lehet így a közpénzekkel felelősségtel­jesen bánni? — tette föl a kérdést és folytatta. Az épí­tőipari szervezetek sem áll­nak mindig feladatuk magas­latán. A VI. ötéves terv első két évében egyetlen lakóépü­let nem készült el határidő­re, van olyan egészségügyi intézmény, amelyet 1978-ban (?!) kellett volna átadni. A költségek meg nőnek, ebben az esetben az időhúzás mi­att. Másutt kétségbeesetten, szinte tehetetlenül toporog­nak a község vezetői. Egy feleslegessé vált iskolaépü­letből szép, tágas fogorvosi lakást és rendelőt alakítot­tak ki. Ugyanakkor maradt még hely az általános orvos­nak is, de a hatóság köti az ebet a karóhoz. Arra hivat­kozik, hogy a közös váróte­rem minden négyzetméterére több beteg jutna az előírt­nál. A helybeliek váltig ál­lítják: ezt át lehet hidalni, hiszen a fogászati rendelésen egyszerre csak egy-két em­bert kezelnének. Minden­esetre így egymillió forintot veszítenek. Csöppet sem lehet csodál­kozni a kifakadásokon. Min­denki tudja: a bővítési lehe­tőségek megcsappantak. Me­gyénkben a tanácsi fejlesz­tési alapok ebben az eszten­dőben 167 millió forinttal csökkennek. Ebben a terv­időszakban 1500 lakással ke­vesebbet építenek az elő­irányzottnál. Alaposan meg kell tehát nézni: hová tesz- szük a forintjainkat. El is készülnek a takarékossági tervek, amelyek olykor nem tükrözik a valós, reális hely­zetet. Találkoztam olyan el­képzelésekkel, ahol apró- cseprő dolgokra helyezték a hangsúlyt. Előírták: miként spóroljanak a gémkapocs­csal, a másik kezükkel pe­dig az ablakon szórták ki a pénzt. A nagyvonalúság, a könnyelmű költekezés sem­miképpen nem megengedhe­tő. Kár lenne tagadni: még ma is vannak elsietett fej­lesztések, túlcifrázott, vagy elnagyolt építkezések. Vala­hogyan le kellene szokni az álmodozásról! Ez elsősorban a műszakiakra vonatkozik. Az nem baj, hogy jót, ki­válót, maradandót és szépet szeretnének alkotni. Szíve szerint mindenki erre vok­solna. Még a szigorú tanács­elnök is. De amikor a zsebé­be nyúl, azonnal megválto­zik a véleménye. Ezért vá- gvainkat a rendelkezésre álló pénzhez kell igazítani. Az intézményi kiadásokat már 1979-ben mérsékelték, amikor 2 százalékot lefarag­tak az eredeti előirányzatok­ból. Csupán az egészségügy­ben és néhány kommunális feladatnál számoltak az ed­digi színvonal megtartásával. Ez azt is jelenti: mindenek­előtt az egészségügyre és az alsófokú oktatásra szükséges összpontosítani. De hogyan? Nincs erre valamiféle csalha­tatlan recept. Azt azonban nem árt hangsúlyozni: az ed­digieknél jobban kellene gaz­dálkodni az úgynevezett pénzmaradványokkal. Vala­mikor bűnnek számított, ha az adott esztendőben nem használták fel a rendelkezés­re álló forintot. Év végén el­kezdődött a nemzeti költeke­zés. Megszaporodtak az író­asztalok, a szőnyegek és a sok felesleges holmi. Talán a megszokás is közrejátszik ab­ban: kevesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy az állam- igazgatási intézményekben és más költségvetési szerveknél az évközbeni megtakarítást át lehet vinni a következő esztendőre. A magyarázat egyszerű és logikus. Várat­lan költség, kiadás bármikor előfordulhat, és van mihez nyúlni, ha szorít a cipő. Per­sze, a községi tanácsok né­melyike nem tud mit kezde­ni a pénzmaradvánnyal. Ép­pen a megyei tanács elnök- helyettese mondotta az egyik tanácskozáson: tavalyról 270 millió forint ilyen fejlesztési pénz maradt. Sajnos, még nem jellemző az a gyakor­lat, hogy valamennyi össze­get kölcsön adjanak a taná­csok egymásnak, hadd boldo­guljon a szomszédos telepü­lés is. A jövő útja viszont csak a rugalmas gazdálkodás lehet. Érre ösztönöznek a legújabb rendelkezések is. Szigorúbb pénzügyi intézkedések, ru­galmasabb gazdálkodás? Lát­szólag a kettő ellentmond egymásnak. A gyakorlat azonban mást mutat. Gon­doljunk csak az iskolák, a kisebb tanácsi intézmények gazdasági és műszaki ügyeit közösen intéző szervezetek létrehozására. Igaz, ezek kö­rül voltak viták, félreérté­sek, sokan idegenkedtek tő­le. Az élet viszont azokat igazolta, akik hittek a jobb gazdálkodásra ösztönző for­mában. Nagy előrelépést je­lentett az is, hogy a bér és a személyi jellegű kiadások kivételével megszűnt a me­rev rovatszemlélet. Lehető­ség van a pénzforrások át­csoportosítására. Így az in­tézmények érdekeltté válnak bevételeik növelésében. Az ember jártában-kelté- ben sok mindent hall, megfi­gyel. A középpontban mindig a pénz, a kevesebb pénz ke­rül, amely a fokozott taka­rékosságra figyelmeztet. Drá­gulnak a fogyasztási cikkek, az energia. Ezzel szemben a költségvetés csak részben és differenciáltan ellensúlyozza az áremelkedést, azt sem mindenütt. Aztán itt van­nak a fizetések. A költség- vetési intézményeknél az idén 3,5 százalékos lehet a bérfejlesztés, ebből 2 száza­lékot saját erőből kell elő­teremteni. Az eredményérde­keltségű intézmények egyál­talán nem kapnak állami tá­mogatást. Ezért is figyelemre méltó a megyei tanács állás- foglalása, amely határozottan sürgeti — főleg az egészség­ügyben és az oktatásban — a bérmaradványok felhasz­nálását. Senki nem állítja, hogy ezek az intézkedések népsze­rűek, de mindenképpen a közpénzekkel való jobb, ta­karékosabb gazdálkodásra intenek. Aligha lehet elvár­ni, hogy az intézmények re­pessenek az örömtől, amikor beszerzési keretüket 15 szá­zalékkal mérsékelték és a reprezentációs kiadásokat is 10 százalékkal apasztották. Az viszont egyértelmű: a bútor, a szőnyeg, a hűtőgép és egyéb luxuscikkek vásár­lásának átmeneti megtiltása a pazarlás megfékezését szol­gálja. Az is nyilvánvaló: bár­mennyire visszafogott az ál­lami támogatás, az élethez mindenképpen szükséges dol­gokat előteremtik. A jogos igények kielégítéséért sem lehet mindig a közös kasszá­ba nyúlni. Ezek is csak ak­kor valósíthatók meg, ha az érdekeltek is hajlandók ál­dozatot vállalni. Sok-sok te­lepülés példája bizonyítja: a maguk erejét, pénztárcáját sem kímélik, ha a falu, köz­ség, a város szebbé tételéről van szó. égül azt se feledjük: olykor a kényszer- helyzetek is lehetnek hasznosak. Nagyon sok min­denre megtanít az élet, a körülmény. Előbb-utóbb ar­ra is rájövünk, hogy a köz­pénzeket nem elég csupán kezelni, elosztani, hanem gazdálkodni is tudni kell vele. Seres Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents