Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
1983. február 5., s/.uinbat Közvéleménykutatás a kínai sajtórái ILIIG Zsoldosakciók Pénzért mindent vállaló szerencselovagok A világsajtóban napjainkban is sokat lehet olvasni félelmetes zsoldosakciókról. Ismeretes, hogy pénzért mindent vállaló- „szerencselovagok” nyíltan hirdetik magukat egy-egy nyugati sajtótermékben, vagy éppenséggel az ő szolgáltatásaikat keresi valaki hirdetés útján. A zsoldoskommandók tevékenységéről a nyilvánosságra kerülő részletek időnként döbbenetes politikai és üzleti kapcsolatokat lepleznék le.* „összeesküvés 412" — ezt a címet viseli a Seychelles- szigeti rádió dokumentumsorozata. A cím eredete — a londoni Carlton Towers nevű szálloda 412-es számú szobája. A seychelles-i titkos- szolgálat ugyanis itt helyezte el egy készülődő államcsínyről folytatott beszélgetéseket rögzítő lehallgatókészülékeket. A rádió ezeket a beszélgetéseket sugározta. James Mancham, a Seychel- les-szigetek megbuktatott elnöke szervezte a puccsot háromszáz dél-afrikai és brit zsoldos részvételével, tavaly. A „nagyvilági körökbe" bejáratos Manchamt az egyik lehallgatott beszélgetés során két segítőtársa megkérdezte: „És mi van a barátaid pénzével? Például Brigitte Bardot-éval? Mondd meg nekik, hogy legyenek biztosak, pénzük jó helyre megy”. Később: „Ha valamelyikük egy-két millió dolláros kölcsönt adna, akkor be lehetne avatni bizonyos részletekbe” — tanácsolta az egyik segítőtárs, Gerald Hoa- reau, a Seychelles-szigetek volt bevándorlási igazgatója. A playboyként ismert Mancham megígérte, hogy felkeresi a francia színésznőt — nem tudni, hogy megtette-e. A szervezkedést ugyanis időben leleplezték. Kiderült, hogy az összeesküvők a CIA-tól is pénzt akartak. „Okos dolog volna, ha beszereznénk a seychelles-i hadügyminisztérium cégjelzéses papírjait. Aztán olyasmit írhatnánk rá, ami bizonyítaná a CIA-nak, hogy a jelenlegi kormány a Szovjetunió és Líbia szövetségese” — hangzott el az egyik megbeszélésen a londoni 412-es szobában. Bizonyíték van arra, hogy egy nyugat-európai üzletember elvben anyagi támogatásáról biztosította az inváziót, ha a sikeres akció után kaszinót nyithat a szigeten. Az összeesküvők bérgyilkosokkal meg akarták öletni azokat a Londonban élő seychelles-ieket, akik nem voltak hajlandók az együttműködésre. A Bangkok Post című thaiföldi újság első oldalon számolt be egy másik, szintén kudarccal végződött zsoldosakcióról. A lap értesülése szerint az amerikai tengerészgyalogság egykori kommandóparancsnoka vezetésével négy amerikai zsoldosból és tizenöt laoszi fejvadászból álló különítménynek ki . kellett volna „mentenie” Vietnamból „az ott maradt amerikai állampolgárokat". A negyvenhárom éves James Gritz „zöldsapkás” ezredes irányította akció Thaiföldről indult ki; a zsoldosok terve azonban éppen a laoszi kormány ellen szervezkedő jobboldali gerillák miatt bukott meg. A fegyveres szer- vezkedők ugyanis rátámadtak a zsoldoskülönítményre, amikor az átkelt a Mekong- folyón. A zsoldosok egyike súlyosan megsebesült. Az ügynek két „pikáns" vetülete is van. A thaiföldi lap ugyanis úgy tudja, hogy a terv megvalósításához Clint Eastwood, a híres hollywoodi westernhős (akit a magyar közönség a közelmúltban láthatott a Bronco Billy című filmben) 30 000 dollárt adott: az üzlet az volt, hogy a színész-rendező kizárólagos jpgot kap az akció „megfilmesítésére”. A másik, politikai jelentőségű „kapcsolat” az, hogy a Bangkok Post tudósítójának az amerikai külügyminisztérium megerősítette: tudott az akcióról szóló hírekről és a zsoldos megsebesüléséről. Tagadva, hogy a külügyminisztériumnak bármiféle köze lett volna a kommandó tervéhez, a hivatalos forrás közölte, hogy Washington ugyan nem támogatja az ilyen akciókat, de nincs is ellene. Az újság szerint egyébként Gritz „nyugalmazott” ezredes valahol Thaiföld északi részében bújkál és újabb akciót szervez. Orrszarvú — szarv nélkül? Éveik meg vannak számlálva. Ha nem sikerül tenni valamit, Afrikában öt év múlva egy se marad belőlük. E sötét jövő az orrszarvúakra (rinocéroszokra), ezekre a nem túl esztétikus, ám senkinek sem ártó, hatalmas termetük ellenére igen szelíd állatokra vár. A legnagyobb a pusztulás Kenyában: itt 1970-ben még 20 ezer orrszarvút tartottak nyilván, 1980-ban már 19 ezerrel kevesebbet. Világméretekben számolva ebből „ a földünkön ősidőktől — 60 millió éve — megtalálható patásállatból összesen vagy 20 ezer él, 80 százalékuk Afrikában, a többi Ázsiában. Pusztulásuk okozója az ember, aki nem annyira va- dászszenvedélyből, mint inkább hasznonszerzésből teríti le őket. A Közel- és Távol-Keleten ugyanis akár ötezer dollárt is lehet kapni egy-egy orrszarvútrófeáért. Hogy miért ez a különös érdeklődés a rinocérosz, e szépnek igazán nem nevezhető „tartozéka” iránt? A Távol-Keleten, főként Kínában és Indiában —, ahol a szarvak 60 százalékát értékesítik — ősidők óta varázserőt tulajdonítanak neki; belőle készítik a szexuális teljesítőképesség növelésének csodaszerét. A siker ugyan nem bizonyítható, de aki csak teheti, kipróbálja. Némely arab országban viszont annak a kardnak van igazán becsülete, amelynek markolata rinocérosz szarvából készült. Nem olcsó mulatság, de megéri — mondják, akik megengedhetik maguknak az efféle fényűzést. És nincs az a felvilágosító kampány, amellyel meg lehetne őket győzni. az ellenkezőjéről. Marad a gond, hogyan lehetne megakadályozni, hogy földünk egy színfolttal szegényebbé váljon. Kenyában 1977-ben vadászati tilalmat rendeltek el, és törvényteA kínaiak többsége bízik az ország sajtójában, az olvasók 79,2 százaléka úgy véli, hogy a lapoknak „teljes mértékben”, vagy „alapvetően” hinni lehet — jelentette a China Daily című angol nyeívű kínai lap egy közelmúltban tartott számító- gépes közvélemény-kutatás adatai alapján. Nemcsak a sajtóról kérték ki az emberek véleményét, hanem rádió- és tv-műsorokról is. A közvélemény-kutatást — az első átfogó felmérést Kínában az újságolvasókról, tv-nézőkről és rádióhallgatókról — több kínai lap, a Pekingi Üjságíró Intézet és a Kínai Tudományos Akadémia közösen végezte. Közel háromszáz munkahelyen 2430 ember válaszolt a kérdőív 54 kérdésére. Az újságolvasók 24,2 százaléka tartja teljesen szavahihetőnek a kínai sajtót, 55 százalékuk véli úgy, hogy „alapvetően” hinni lehet a hazai újságoknak — és csak 0,4 százalékuk válaszolt úgy, hogy a kínai lapoknak nem hisznek. A China Daily cikkéről beszámolva az Üj Kína hír- ügynökség közli azt is, hogy a kínaiak többsége (38.7 százalék) a lapokból tájékozódik, 35 százalékuk a rádióból, 19,4 százalékuk a tv- ből. Az olvasók többsége elsősorban a nemzetközi híreket keresi az újságokban, érdekli az embereket a vezetők tevékenysége és — természetesen — a sport. Vannak, akik csak esetenként hisznek az újságoknak: véleményük szerint egyes újságcikkek nem az igazságot tartalmazzák, más írások pedig nem kiegyensúlyozott véleményt tükröznek valamely kérdésről. A kérdőíven szereplő 16 kínai újság közül — mint az adatokból kiderült — a következő három a listavezető: legnagyobb olvasótábora a Peking Vanpaonak (a Pekingi Esti Hírlapnak) van, második helyen a Peking Zsipao áll és a harmadik a Zsenmin Zsipao; legalábbis a megkérdezettek körében ez a sorrend. A kérdőíven lehetett bírálni és javaslatot is tenni: ilyen formán a megkérdezettek 1172 tanácsot — vagy éppen kritikai megjegyzést — juttattak el a kínai tömegtájékoztatási eszközökhöz. Egy újságolvasó a következőket írta: „Ha egy lap igazán nagy tekintélyt akar kivívni magának, akkor jelentéseinek igazaknak kell lenniük, és ki kell állniuk a történelem próbáját”. lennek minősítették a kereskedést a leölt állatok szarvaival. Az eredmény nem kielégítő. Az orrszarvúak áttelepítése nemzeti parkokba költséges, és nem kockázat- mentes vállalkozás: nem biztos, hogy az állatok túlélik a környezetváltozást. A legmerészebbnek az a javaslat látszik, hogy az elkábított állatok szarvát operálják le. így — érvelnek — már nem lesznek érdekesek az orvvadászok számára. Igen ám — hangzanak az ellenérvek —, és ha a „hiány” csak akkor tűnik fel a vadásznak, amikor már elejtette az állatot? A legbiztosabb módszert a kenyai Meru-parkban találták ki: az itt élő hat (nagyon ritka), szélesszájú vagy fehér orrszarvút egy-egy fegyveres kísérő vigyázza. Persze Afri- ka-szerte ez mégse valósítható meg. Bár ha még sokáig vitatkoznak tettek helyett, bekövetkezhet, hogy a feladathoz elég lesz egy egészen kis létszámú csapat is — mondják keserűen a -környezetvédők. Otthonunk zajforrásai A háztartási gépek igen sokat könnyítettek a háziasszonyok munkáján, a pozitív oldalaik mellett azonban van egy negatívumuk: zajforrások. Rendszerint nem erős ez a zaj, de mégis zavaró, különösen, ha túllépi egy-egy gép azokat a zajnormákat, amelyekkel a tervezők felruházták. De milyen erősségű zajt kelt egy-egy háztartási gép? Legjobb, ha emberi léptékekhez viszonyítjuk. A suttogó emberi hang körülbelül 20 decibel mértékű, a normál beszéd pedig 55 dB érték körül mozog, a kiabálás viszont elérheti a 80 dB-t is. A mérések tanúsága szerint a hűtőgépek zaja 35—45 dB, a ventillátoroké 40—70 dB. a mosógépeké 50—70 dB, a porszívóké 60—85 dB, a mixergépeké 65 —85 dB. Egy-egy gép zaj- szintemelkedése, gyártási hibák mellett, adódhat az üzem közbeni meghibásodásból is. A szakértők szerint az a baj, hogy a hibátlanul üzemelő, azonos rendeltetésű, de különféle gyárakból kikerülő gépek zajszintje között ma még elég nagy az eltérés. A háztartási gépek zajával kapcsolatban a legtöbb ipari országban jelentős akusztikai kutatásokat folytatnak. Részint a gyártó vállalatoknál, részint a zajvédelemmel foglalkozó kutatólaboratóriumokban folynak a mérések. Ez utóbbiakban a szakembereit egyrészt a gépek zajának jellegét és erősségét határozzák meg, és a kutatási adatokat továbbítják a gyártó cégeknek, másrészt e mérések segítségével állítják fel a kötelezővé teendő zajnormákat, amelyeknek decibelhatárait évről évre igyekeznek leszorítani, szigorítani. Képünkön a belorusz szabvány- és mérésügyi központ zajmentes laboratóriumába pillanthatunk be, ahol éppen egy hűtőszekrényről készítenek akusztikai tesztet. E „süket szobában” semmiféle más mellékzörej nem befolyásolhatja a pontos mérési eredményeket. (KS) Tűzoltó repülőgép A quebecki Canadair Limited repülőgépgyár CL— 215 típusjelzéssel kétéltű tűzoltó repülőgépeket gyárt, amelyek naponként 360 ezer liter vizet képesek a pusztító erdőtüzek eloltására a tűz fészkére zúdítani. A gép vízről vagy sík szárazföldről egyaránt tud fel- és leszáll- ni. A nekifutás és kigurulás távolsága mindkét esetben 600—900 méter. Víztartálya 5000 literes, megtöltéséhez a gépnek még csak meg sem kell állnia. Törzse a vízre ereszekdik, és két, a menetiránnyal szembenéző, alumínium ötvözetből készült csövet tol ki, azután végigszáguld a víz felszínén, és a csöveken keresztül a víz feltódul, s a tartály másodpercek alatt megtelik. A CL— 215 egyébként mezőgazdasági gépnek, jódkristályok szórására (mesterségés esőkeltés), személy- és teherszállításra is alkalmas. Fesztáva 30 méter, csúcssebessége óránként 316 kilométer. A rikácsoló sirálysereg hozzátartozik ritkán befagyó folyóink és nagyobb tavaink téli hangulatához. Ezek a madarak — többségükben — vendégként érkeznek hozzánk télire. Egyesek a Baltitenger partjairól, sőt néhá- nyan a Jeges-tengerről húzódnak délre, mások táplálékkereső kalandozásaik közben a Fekete- és a Földközitengerről jutnak el hazánk területére. Északról elsősorban a táplálékhiány kényszeríti őket délre, de ebben az évszakban • a tőlünk délebbre élők is könnyebben jutnak élelemhez, ha minél nagyobb területen szóródnak szét. A leggyakoribb téli sirályvendégünk a dankasirály, amely tőlünk a Földközi tenger vidékére vonulók helyébe érkezik a Baltitenger menti országokból. A téli vendégsereg többségét ezek teszik ki. A dankasirálynál valamivel ismeretlenebb az ugyancsak északról érkező viharsirály, amely november közepétől márciusig tartózkodik nálunk. Minél szigorúbb a tél Észak- Európában, annál több viharsirály vendégeskedik nálunk. Legnagyobb — rendszeresen érkező — sirályvendégünk, az ezüstsirály a legkülönbözőbb tájakról jön, s tulajdonképpen az év minden szakában megfordul itt táplálékért. A legritkább vendégünk a sirályok óriása, az ezüstsirálynál is nagyobb dolmányos sirály. A legkisebb sirálylátogatónk, a kis sirály a Balti- és a Feketetenger közötti vándorlás során ejti útba hazánkat. Képünkön a Balaton parti vizei fölött röpködő sirályokat láthatunk. Az élelemért cserébe bemutatják repülőművészetüket: ügyesen keringve, s forogva rendszerint még a levegőben elkapják a feléjük dobott falatot. De ha az a vízre poty- tyan, onnan is gyorsan fölszedik. A hullámzással szemközt repülve, lábbal érkeznek a víz felszínére, energikusan taposni kezdenek, fölcsípik az élelmet, majd lendületet véve a levegőbe emelkednek. Nem kis fáradsággal szerzik élelmüket, hiszen a nap jó részéta levegőben töltik. (KS)
