Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
198.'}. február 5., szombat IZHilUVflW Történelmi krónika Kádár János gyűjteményes kötetéről Párt, szakszervezetek, szocializmus. Ez a címe a Kádár János válogatott beszédeit és felszólalásait tartalmazó gyűjteményes kötetnek, amely az 1982-es esztendő utolsó napjaiban jelent meg. Huszonöt év terméséből válogattak a kötet szerkesztői. Huszonöt olyan esztendőéből, amely ma már történelmi jelentőségű. Az első felszólalás az újjászervezett párt ideiglenes Központi Bizottságának első titkárától, akkor még egyben a forradalmi munkásparaszt kormány elnökétől 1957 januárjából való. Abból az időből, amikor a néphatalom hű fiai olyan hősies, nagy erőfeszítést igénylő forradalmi tettet hajtottak végre, amellyel sikerült úrrá lenni az 1956-os fegyveres ellenforradalmon, s újra elindítani hazánkat a szocializmus útján. Sok megtévesztett ember volt ez időszakban hazánkban, akik nehezen tudtak eligazodni az eseményeken. A tisztánlátáshoz nagy segítséget adtak Kádár János szavai: „Követeléseket összeállítani a világ legkönnyebb dolga. Csak egy nagyon kicsi szakszervezeti jártasság kell hozzá, hogy egy hatalmas költségvetés-listát ösz- sze lehessen állítani. A követelések realizálása, a megvalósítása már egy kicsit nehezebb . . . Lépjünk sztrájkba! Sztrájkba lépni lehet... Volt itt olyan sztrájk, amelyet a világ soha nem látott: összkomfortos sztrájk, házhoz szállított ellátással. . . Ha ezt kapitalista országban csinálják, úgy hívják, hogy politikai sztrájk, harc a hatalomért. Ha a proletárdiktatúrában csinálnak ilyesmit, akkor is ugyanaz a tartalma: politikai harc, harc a hatalomért, de akkor a munkásosztály hatalma ellen . . ." A megtévedt emberek bizalmatlanságának a falát — olyanokét is, akik részt vettek a különböző sztrájkokban — az új forradalmi vezetés nyílt, őszinte szóval hamar áttörte. Ugyanannyira, hogy 1957. május 1-én a budapesti dolgozók Hősök téri nagygyűlésén a párt első titkára már azt mondhatta: „A magyar népnek — az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával — sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama a Magyar Népköztársaságé!... A munkáshatalom erős . .. Az ellenforradalom füzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt. . Ugyanebben a beszédében már azt is kijelenthette: „ ... Nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került”. Az élet, hogy viszonylag rövid idő alatt rendes kerékvágásba került hazánkban — mint az Kádár János akkori szavaiból is megállapítható — sok összetevője volt. Olyan történelmi tanulságokat hordoznak ezek a tapasztalatok, amelyeket napjaink politikai munkájában is érvényesítenünk kell. A most megjelent gyűjteményes kötetre támaszkodva hadd időzzünk a párt gazdaságszervező munkájánál. Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését döntően két tényező határozza meg: a politikai hatalom és a gazdasági alap. Ebből következően, amikor a munkás- osztálynak és szövetségeseinek politikai hatalma újra szilárd lett 1957-ben, a további társadalmi kérdések megoldása, az életszínvonal emelése, a kultúra fejlesztése is a gazdasági munka eredményeitől függött. Ez az összefüggés adta és adja a párt gazdaságpolitikájának alapvető elemét. A gazdaságpolitika az általános politika része, amely meghatározza a gazdasági fejlődés célját, irányát és ütemét, valamint a célok megvalósítását szolgáló eszközöket és módszereket. A gazdaságpolitika kialakítása a párt központi vezető szerveinek feladata. A főbb gazdaságpolitikai elveket és célokat a párt központi szerveinek határozatai rögzítik. A politikai döntések alapján állami, kormányzati intézkedések születnek, amelyek a végrehajtás folyamatát szabályozzák és szervezik. De, hogy a gazdasági feladatok megoldása sikeres legyen, az egész társadalom céltudatos erőfeszítésére van szükség. Ennek szervezésében, az erők mozgósításában igen nagy feladatot vállalnak magukra a szakszervezetek. Hogyan is mondta Kádár János 1963 májusában, a szak- szervezetek XX. kongresz- szusán? „Az osztályharc fő frontja a jelen szakaszban — a szocialista világ biztonságáról való gondoskodás mellett — döntően a termelés, mert ha a termelés, a munka termelékenysége nem emelkedik, akkor elosztani sem lehet többet ” Munkásosztályunknak, pártunknak az elmúlt negyedszázad alatt sok olyan segítője volt, amelynek köszön— hette a jobb munkát.. Például a szakszervezetek vezette szocialista munkaverseny- és brigádmozgalom. EL verseny állandóan ható és jelentős tényezője volt és ma is az gazdasági építőmunkánknak, a szocialista viszonyok fejlesztésének. Mozgósító erővel hatott az ötéves tervek teljesítésére, a legfontosabb gazdaságpolitikai célok megvalósításának széles körű társadalmi bázisát jelentette. Számos területen érzékelhető eredményeket hozott a minőség és a hatékonyság jelentőségének felismerése ; a versenyszervező munka színvonalának az emelésével „számottevő anyag- és energiamegtakarítást lehetett elérni. A mun- kaverseny-mozgalom — mindenekelőtt a szocialistabri- gád-mozgalom — kedvezően befolyásolja a szocialista tudat és magatartás erősödését, a közéletiséget, a munkásműveltség színvonalának emelését. A szocialistabri- gád-mozgalom napjainkban a társadalmi, gazdasági fejlődés meghatározó, tényezőjévé vált. és amint azt Kádár János 1977 áprilisában, a szo- cialistabrigád-mozgalom V. országos tanácskozásán kijelentette: „E mozgalom már nem csupán tömegeket fog át, hanem —• ki merem jelenteni! — valóságos népmozgalommá vált. ... A dolgozóknak mintegy fele ma már szocialista brigádtag. Jelenleg szinte minden állami és szövetkezeti munkaterületen dolgoznak szocialista brigádok ... Nagyszerű, nagyon jó, hogy így van. Nőjön ez az arány minél tovább! Nem kell félni attól, hogy túl sokan leszünk.” A szocialista munkaversenynek, a szocialistabrigád- mozgalomnak, az egész tevékenységünknek erőt ad az a tudat, hogy fejlődésünk 26 esztendeje töretlen, népünk a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével történelmi jelentőségű vívmányokat hozott létre. Olyan pártunk van, amely ........saját magára kötelezőnek tartotta és tartja, hogy elméleti és gyakorlati munkájában mindenkor és egyidejűleg vegye figyelembe a marxizmus—le- ninizmus általános érvényű törvényszerűségeit, saját munkásosztályunk és népünk történelmi tapasztalatait, országunk adottságait, a nemzeti sajátosságokat. Igyekszünk tanulni a testvérpártoktól, különösen nagy jelentőségűnek tartjuk a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait” — mondotta Kádár János a KMP megalakulásának 60. évfordulóján rendezett ünnepi ülésen. Pártunk országépítő munkájában nincs egyedül. Harcostársként pártunk mellett áll hazánk 4,5 millió szervezett dolgozója, akik a különböző szakszervezetekben képviselik és segítik megvalósítani a párt elképzeléseit. Ügy, ahogyan pártunk vezetője 1980 decemberében a szakszervezetek XXIV. kongresszusán elhangzott felszólalásában hangsúlyozta: „Magyarországon a szakszervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták, mindig támaszkodtunk a szakszerveze-* tekre mind a munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, mind a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelemben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be." Kádár János beszédeinek és cikkeinek új gyűjteménye átfogó képet ad ezeknek a funkcióknak a gyakorlati érvényesüléséről, a párt- és a szakszervezetek közötti egészséges együttműködés, politikai munkamegosztás fejlődéséről, a párt eszmei irányításával munkálkodó, de önállóan cselekvő szakszervezetek társadalmi súlyának, közéleti szerepének növekedéséről. A kötet történelmi hitelű krónikája az MSZMP harcainak, népünk negyed- százados szocialista építőmunkájának, alkotó küzdelmeinek. Fodor László Sarkad, Lenin Tsz, közgyűlés, 1948 « * v <( ■# , JL battonyal zendülés. Összecsapások a csendőrök és földmunkások között Batto- nyán. 1891. június 21. II Viharsarok A Viharsarok évszázadokon keresztül a magyarországi agrárprolctár forrongások, lázadások egyik legfőbb bázisa volt. 1890-től a szocialista munkásmozgalom eszméi határozott irányt szabtak a több évszázados útkeresésnek. Az első szak- szervezeti csoportok 1902-ben, az első szociáldemokrata szervezetek 1905-ben jöttek létre ezen a tájon. Az építőmunkások és a nyomdászok voltak a legszervezettebbek. A Tanácsköztársaság kikiáltása után bizonyosodott be igazán, hogy a megelőző három évtized osztályharcos tapasztalatait milyen jól tudja hasznosítani vidékünk proletariátusa. A Horthy- korszakban sem vesztett jelentőségéből és lendületéből a Viharsarok munkásmozgalma. A felszabadulást követően vidékünk munkásai és parasztjai tudták a teendőjüket. Felvételeink a munkásőrség Békés megyei parancsnokságán kiállított munkásmozgalmi dokumentumok alapján készültek. munkásmozgalmi emlékei Tüntetés Békéscsabán, 1891. május 2. A kommunista párt plakátja Kozák János Tanácsköztársasági Emlékérme A kohászati miniszter okle- Szarvas népe vörös zászlóval búcsúztatja a felvonuló vörös- vele 1953-ból katonákat Fotó: Fazekas László
