Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
1983. február 5., szombat NÉPÚJSÁG rájöttem, hogy egy nagy korszakváltás időszakában élek. Ez új felfedezést kínált számomra. Feltárni, megörökíteni a lovaskocsira épült régi, és az autókra épült (az autó itt nekem szimbólum volt) új világ találkozását. A drámai összeütközést', a technika embert maga alá gyűrő világát, s az ember gépek feletti győzelmét akartam megörökíteni. Jártam a gyárakat, a műhelyeket, kerestem a jellegzetes arcokat, gépeket, üzemrészeket. A munkások világát akartam megérteni, otthon lenni benne; tudtam, csak így lesz igaz. amit róluk festek. Ahogy ezt a Szarvastól a munkásokig, a ben. Nekem Szarvas az anyaföldet jelenti, az anyával azonosítható világot. Az ember eljön, beszámol — úgy, mint hajdan édesanyjának tette —. mit csinált, mit ért el a világban. Fizetni akar az elindításért, a megszületésért, az anyaföld. a nép rokonszenvéért. De tovább is fejlesztettem szarvasi létemet. létrehoztam a biofestészetet. mint új művészeti irányzatot. — Párizs és Szarvas a világ két vége. Párizs a legrangosabb szellemi központok egyike. Szarvas maga a romlatlan természet. Mindkettőben otthon érzi magát. Mi bennük hát a közös? — Párizs polgármestere egy kiállítás megnyitóján arról beszélt, hogy a város a világ szellemi központja, mindenkit befogad, aki elviszi oda munkáit kiállítani. A francia lélek is otthont teremt az idegennek. Nagy tulajdonsága, hogy meg mer nyilatkozni. A kritikus például elmegy egy kiállításra, végignézi, és elmondja, leírja a véleményét. Nem mérlegel. hogy amit mond. kinek tetszik, kinek nem. Vállalja a tévedés kockázatát. Érti ezt, tudja mit jelent ez egy művésznek? Ez Párizs! Szarvas másféle igazságokat hordoz. A természet alapigazságait, és ezek egyetemes igazságok. Ebben találkozik egymással Szarvas és Párizs. — Min dolgozik most? Tervei? — Rövid az élet. sietni kell. Most kevesebbet tertömeghez vezető utat megtettem. rájöttem, hogy jönnie kell egy új társadalomnak. Egy olyan társadalomnak, amelyet ezek az emberek hordanak a vállukon, és amely majd falakat ad megfestésükhöz. Hittem ebben, bár kinevettek. Az új rend eljött, de a monumentális festészetre nem kaptam lehetőséget, nekem nem jutott fal. Nem volt mecénás. Michelangelót ma nem ismerné a világ, ha nincs Gyula pápa. Kell valaki, aki kiváltja az emberben a gyönyörűséget, a nagy, jó. szép munkákat. Az elmúlt évtizedekben itt egy ország épült fel. Csupa új épület. Tele üres falakkal, lélektelen városrészekkel. A reneszánsz művészetnek nagyon fontos világnézeti küldetése is volt. Megfesteni a vallás világát. Szentélyeket építeni a vallásnak, dicsőíteni az istenhitet a művészetek, a zene. a költészet, a festészet eszközeivel. Én abban hittem és hiszek, hogy ennek az új társadalomnak is szüksége van ilyen szentélyekre. Észreveszem, a műterem egyik falán, kétméteres tükör. Előtte állványra rakott nyitott könyvben korabeli rajz Táncsics Mihályról. Illyés Gyula Petőfi-képét tét- / te dolgozószobája falára. Petőfi és Táncsics, ugyanaz a tő, csak más a hajtás. Kiderül, hogy képet készül festeni Táncsicsról. Nap mint nap fényképezi a szemeivel. Ha a kép elkészül. lehet, hogy becsukódik a könyv, de Táncsics nekem örökre itt marad. Állandó helye van a műteremben. Ruzics- kay György világában. — Szarvason a Ruzicskay- ház szentély, persze más értelemben — térek vissza az előbbi gondolathoz. — Jó húsz éve már. hogy a város hazahívott, járuljak hozzá Szarvas szellemi életéhez. Kaptam egy parasztházat, hozzáépítettek egy műtermet, aztán tavalyelőtt berendeztek felajánlott képeimből egy gyűjteményt, muzeális gyűjteményt. Kezdetben három, most öt hónapig vagyok otthon egy évvezek. bár egy újabb életre elegendő gondolat. terv szunnyad füzeteimben. A múltamat rendezgetem. Szeretném feldolgozni rajzsorozatban Szarvas népének történetét, és megérni még néhány füzet kiadását. Azt hiszem, érdemes lenne kötetbe gyűjteni a gyárakban, a technika világáról készített rajzaimat, külön kötetbe a szarvasi agrárproletárokról festett képeket, a gazdasági világválság idején készült tőkeellenes rajzaimat, és a biofestészetről egy összeállítást. Egy-egy megjelenés nekem *azt jelenti, hogy egy téma. egy kor le van zárva, dobozba van szegezve, rendben van. Behajtom jegyzetfüzetemet, a táskámba teszem, a tollat zsebembe csúsztatom. Szedelőzködöm. Búcsúzóul körbejárom még egyszer a műtermet. Megnézem a festőállványra rakott képeket. Előbb három lépésnyiről, aztán egészen közelről. Az egyikről, az Összeütközésről kérdezek is valamit. A válasz nem fontos. A kérdés eszköz Ruzicskay György teljes bizalmáért. akit jfean Rollin kritikus a legnagyobb háborúellenesek közé sorolt képei láttán. Arról, hogy a háború idején a szó tágabb értelmében ellenálló volt. Rollin nem tudott. Csak a legközelebbi barátok ismerik a történteket. Ruzicskay György hallgat, a lélek mélyéig hatoló csend övezi a helytállást. Vívódom magamban, jogom van-e kérdezni erről? Aztán, mintha a festészetről faggatnám, átmenet nélkül teszem fel a kérdést: — Fel lehet törni valaha a hallgatás mély csendjét, elmond majd egyszer mindent a háború alatt történtekről? Rám néz. Hallgat. Nehezen, de nem idegenül szólal meg. Bizalmat kaptam! — Nem nagy dolog. A háború végén, a legkritikusabb hónapokban húsz—harminc üldözöttet. zsidókat, baloldaliakat bújtattunk a lakásunkban. Ez egy fejezete az életünknek. Ez nem hősiesség. Ez emberség kérdése. erkölcsi alapállás kérdése. Elköszönök. Még elolvasom a műterem falára rajzszögezett Werfel-gondolatot: „Hogy valaki mestere legyen valaminek, két előfeltétele van, az elérhetetlen előtti alázatosság, és a félelem az elérhetőtől.” Lépegetek lefelé a lépcsőn. Már a földszinten járok, még mindig Werféllel beszélgetek. Igen, Ruzicskay György műhelyében van alázatosság, és az elérhetőtől való félelem; és van emberség is. Árpási Zoltán Ruzicskay György műhelyében Ruzicskay György- Épül a gyulai vár Ruzicskay György: A várvédő Jász Lukács Ruzicskay György festőművész. Ismert és megbecsült ember a megyében. Hódolói betéve tudják életrajzi adatait. Született Szarvason, tanult Nagyváradon és Münchenben, élt Párizsban és Itáliában. Utazásai során két helyen köszöntik úgy. mint hazaérkezőt, Szarvason és Párizsban. Műterme van Szarvason és Budapesten. Szarvas díszpolgára. A francia Grand Prix festészeti díj kétszeres kitüntetettje. Megkapta a Munkácsv-díjat. a Kiváló és Érdemes Művész címet. Az Alföld, a szűkebb haza. Szarvas egyik legtiszteletreméltóbb hűségese, az egyik legnagyobb humanista, a né- pek-nemzetek közötti megértés, szellemi együttműködés nagykövete. Képeit szeretik. a kritikusok elismerik művészi teljesítményét. Kitüntetésekkel későn és szűk- markúan látták el. Az egyik legtermékenyebb magyar festőművész. Több. mint ezer képe, tizennégy rajzsorozata van. A legutóbbi. A gyulai vár krónikája a közelmúltban jelent meg. Budapesti otthonába beszéltem meg találkozót Ruzicskay Györggyel. Tapintatosan. rövidet csöngetek Epres-kert környéki, negyedik emeleti lakásán. Ö nyit ajtót. Meleg hangulatú padlásszobába tessékel. Egy <6a- rabnyi Montparnasse. vagy a lélek átvándorlása bútor- ba-falakba-szövetekbe? Nem tudom, de itt, kora reneszánsz bútorok, személyes tárgyak vonzásában. érkezése pillanatában otthon érzi magát az idegen. Felesége. Etus néni. a hű szövetséges. kávéval kínál. Beszélgetni a műterembe húzódunk. Középen az ismert táblakép. Éger ostroma. Képek mindenütt, festőállványon, falon, padlón egymásnak támasztva. Az íróasztalon levelek, jegyzetfüzetek, megőrzésre érdemesült tárgyak. Közöttük nincs egy gombostűn.yi hely. Az asztal melletti falon Ady- idézet. levelek jókívánságokkal. köztük az egyik André Malraux aláírásával. A tárgyak kibogozhatatlannak tűnő szövetét nézve döbbenek rá. micsoda érték itt az idő. A gyulai rajzsorozat megszületésének körülményeiről kérdezem. — Jó tíz évvel ezelőtt egyeztünk meg a gyulaiakkal. Szívesen vállaltam a munkát. Gyerekkoromban fogalom volt nekünk Gyula neve. A várat elérhetetlen titok lengte körül, volt valami romantikus üzenete. Később a történelmi folytonosságra emlékeztetett. Különböző okok miatt csak '79- ben, barátok, ismerősök ösztönzésére láttam munkához. Másfél évi, kemény munkával ért össze bennem a 70 rajzból álló sorozat (a kötetbe végül is 54 rajz került). Persze közben mást is festettem. Utaztam is, ebben az időben volt kiállításom Párizsban, a Pompi- dou-központban. De mindig visszatértem a gyulai vár történetéhez. Kiváló történeti munkákat kaptam a gyulaiaktól, Mogyoróssy János könyve szinte bibliám volt. Elmentem Gyulára is, kerestem jellegzetes gyulai arcokat. Nagy örömmel és szenvedéllyel mélyedtem bele a gyulai történelembe. Ügy éreztem. gyerekkori Gyula-szeretetem most kicsúcsosodhat. Egy vár. egy város, egy nép életét akartam mind teljesebben megrajzolni. Megáll. Otthagyja az asztalt. Nagy táblaképeit tartó festőállványok mögé- hajol, s méternyi magas papírhalmazból dossziét húz elő. Rajta felirat: Gyulai vár, vázlatok. Belelapoz, mutatja a rengeteg előtanulmányt, rajz- és szövegkísérletet, a szenvedéllyel végzett munka bizonyítékait. Egy rajz. egy festmény születése látható itt szinte a gondolattól a megvalósulásig. Eltűnődöm. izgalmas vállalkozás volna egyszer olyan k'állítást szervezni, amelyen egy- egy kép megszületése is nyomon követhető. — A várkrónika a tizennegyedik rajzsorozata. Egyedülálló a magyar művészettörténetben. A sorozat nem egyfajta menekülés a tömörítés kényszere elől? — Nem, a sorozat nem menekülés a képi sűrítés elől. Ezek az én freskóim. A sorozatok más technikai eszközökkel, és más formában megjelenített, ha úgy tetszik ízekre szedett freskók. Az egyes rajzok zártak, önmagukban is megállnak, befejezettek. Kapcsolatuk egymással csak képileg van .. . Nem könnyű megfesteni őket. Végül is mindent nehéz csinálni, amit komolyan vesz a művész. A törvény ugyanaz: festékké, kontúrrá, színné, formává összeállítani a gondolatot. — Készült valaha freskót festeni? — Tudatosan készültem erre a feladatra. A húszas években Szarvason feldolgoztam a dolgozó ember világát. Elhagyatott világ volt ez, a szarvasi szegényeké. Elmentem munkahelyeikre, megrajzoltam őket. Közben KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Nekem Szarvas az anyaföld
