Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-04 / 29. szám

1983. február 4., péntek NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT flz edzéselméletről és a mundiálról... Továbbképzés edzőknek Tegnap délelőtt Békéscsa­bán, az SZMT székházában illusztris vendégeket fo­gadtak Békés megye sportve­zetői. Dr. Nádori László, a Testnevelési Főiskola rek­torhelyettese és Zalka And­rás, a TF rektora tartott elő­adást a megyénkben dol­gozó edzők számára, akiknek ez egyben kötelező edzőto­vábbképzést is jelentett. Dr. Nádori László mun­Zalka András kássága több évtizede is­mert, számtalan könyvet írt, szakkönyvet publikált ez időszak alatt. Ezúttal is „teshez álló” problémákat feszegetett előadásában: Az edzéselmélet időszerű kér­dései, az edzéstervezés cím­mel tartott előadást. Zalka András a mundiálról, a lab­darúgó VB-ről, annak ta­pasztalatairól beszélt az ér­deklődőknek. Dr. Nádori László Fotó: Gál Edit Győzelem a bajnokesélyes ellen Békéscsabai MÁV—Fe­rencvárosi TC 5:3 (2280: 2249). Békéscsaba: V: Kóro- dy. MÁV: Pálffyné 402, Heidt 398, Galu 392, Mol- nárné 374, Váczi 363, Jan- tyik 361. FTC: Decsi 404, Sallainé 380, Németh 378. Fej-fej mellett haladt a két csapat, az utolsó két pár előtt még a fővárosiak ve­zettek. Ezután Pálffyné és Galu szoros csatában a MÁV javára döntötte el a két pont sorsát. A MÁV tekézöi igen értékes két pontot szereztek a bajnokesélyes FTC ellen. Mivel a háralevő fordulók­ban a vasutasoknak kedve­ző a sorsolásuk — egymás után négy mérkőzést ját­szanak hazai környezetben — további formajavulásuk esetén elkerülhetnek a ki­eső helyről. Ifjúsági bajnoki mérkőzés. FTC—Bcs. MÁV 3:1 (755:731). A csabaiak dobói: Lagzi 395, Molnár 336 fát ütöttek. Pusztaföldvári sportközgyíílés (Tudósítónktól) A pusztaföldvári községi sportegyesület az elmúlt na­pokban tartotta közgyűlését, amelyen Litkei József üdvö­zölte a megjelenteket, kö­zöttük Sonkolyos Ágnest, aki a járási szövetséget képvisel­te. Ezt követően részletesen beszámolt az elmúlt évi te­vékenységükről, amelyről megállapítható, hogy jól si­került. Majd kitért a fut­ballcsapat gyenge szereplé­sére, rossz játékára, a sok vereségre, amely azt vonta maga után, hogy megcsap­pant a nézők és pártoló ta­gok száma. Ezt követően Ho- lecska Gyula ismertette, hogy a sportkör milyen anyagi és erkölcsi támogatást kap a helyi Dózsa Tsz-től, vala­mint a községi tanács vb- től. Zsurkó József edző, a labdarúgócsapat gyenge já­tékáról szólt, ami elsősorban annak tudható be, hogy a játékosok nem látogatják az edzéseket rendszeresen. Szó esett az iskolai sportte- vékenységől, amelynek so­rán Janovszky Sándor ki­emelte, hogy a 7—8. osztá­lyos tanulókból utánpótlás­csapatot alakítanak ki, s a már meglevő leány kézilab­dacsapat működéséről be­szélt. Egyöntetű volt a véle­mény, miszerint a tömeg­sportot az idén jobban ki kell szélesíteni. Dévai Géza 0 mezőgyániak jutalma A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Központi Ve­zetősége értékelte a SZOT által 1982-re is meghirdetett „Épüljön sportlétesítmény társadalmi munkában” ak­ciót. A SZOT testnevelési és sportosztálya a hazánkból beérkezett 134 pályázó kö­zül magasra értékelte a me- zőgyáni Közös Községi Ta­nács V. B. szakszervezeti csoportjának ebbéli tevé­kenységét, amiért képviselő­jük a napokban vehetett át 12 ezer forint jutalmat, ame­lyet a szakszervezeti csoport sportfelszerelés vásárlására fordíthat. A mostani turnus 741 vendége között talán annyiban kü­lönböznek a többi pihenni vágyótól, hogy kissé peckesebb tartással járkálnak-sétálnak az impozáns SZOT—MEDOSZ- üdiilő folyosóin. Hiába, megszokták, ha versenyeznek, még ezt is pontozzák. Máskülönben is okuk van az egyenes tar­tásra: 1971 óta — amióta világversenyek léteznek sportáguk­ban, több arany-, ezüst-, bronzérmet nyertek halomra, mint két tu^at másik sportág együttvéve. Egészen pontosan 16 ara­nyat, hét ezüstöt és négy bronzérmet a világ- és Euaópa- bajnokságok során. Fogathajtók. Napjaik, életük jókora szelete a lovak körül forog. Szerencsés emberek: hajnaltól napestig azokkal dol­gozhatnak, „akiket” nagyon szeretnek. És a hobbijuk sem más. A pihenés, erőgyűjtés napjaiban Gyulán egy-egy kis történetet kértünk tőlük. BÁLINT MIHÁLY 37 éves, a kiskunfél­egyházi Lenin Tsz telep­vezetője. Az 1979. évi Haras du Pin-i Európa- bajnokság egyéni ezüstérmese. Ha rosszul alszom, mindig az a nap jut eszembe: talán két kilométert ha lehajtot­tam a rövid nevű svájci vá­roska, Zug mellett, ahol a tavalyelőtti kontinensbajnok­ságot rendezték. A terephaj­tás során éppen tükörsima betonúton biztatom a lova­kat, amikor egyszer csak reccsenést hallok. Tengely­törés! Na, mondom, szépen kezdődik az ügetőszakasz is, de közben már nem is fog­ta más a kocsit elöl, csak a két tárcsafék. Ilyenkor, azt hiszem, mindenki ugyanazt teszi az első pillanatban — káromkodik egy cifrát. Le­het, hogy én meg is toldot­tam, de hát amikor ennyire gyorsan befejeződik az em­ber számára egy világver­seny, az több, mint balsze­rencse. Mert talán monda­nom sem kell, fel kellett ad­nom. Ráadásul emiatt a csa­patot sem tudtam segíteni, amely végül azért „csak” ezüstérmes lett. BÁRDOS GYÖRGY 34 éves, a Gyöngyösi AG telepvezetője. Négyszeres világ­és hétszeres Európa- bajnok. öt alkalommal az egyéni aranyérmet nyerte. Nekem a tavalyi apel- doorni világbajnokság jut eszembe, amely szerintem minden idők legnagyobb aka­dályhajtás hozta úgy, hogy mi, magyarok főszere­pet játszottunk ebben. Hogy végül nem sikerült mégsem arannyal betetőzni? Ilyen a sport. Hiába, túl nagy volt a hátrányunk, és a VB-t rá­adásul annak a Welstrának a hazájában rendezték, aki­ért fél Hollandia szurkolt. Mind az öt magyar hibátla­nul hajtott az alappályán, majd az összevetésben is csak egyetlen hibapontot szedtünk össze. Húszezer ember tombolt, Welstra és Hollandia világbajnoki cí­me forgott kockán. Melles­leg ő lett a világbajnok, ne­kem ezüst-, Juhász Lacinak bronzérem jutott, de amikor a verseny utáni sajtótájékoz­tatón a kérdések zömét mi kaptuk, éreztük, hogy azért nem vesztettük el hegemóni­ánkat b sportágban. BOZSIK JÖZSEF 30 éves, a tápiószent- mártoni tsz ágazatvezető­helyettese. A Duna-Alpesi Kupa kettes- fogat-viadal kétszeres egyéni győztese. Bár tavaly már itthon négy lovat hajtottam, inkább a kettes versenyek közül idéz­nék. Tavaly szeptemberben történt, már a lovak is a va­gonban szénáztak, amikór kiderült, segédhajtóm még­sem jöhet ki Nördlingenbe. Díszruhája szerencsére az én csomagjaim közt volt. Kint aztán szövetkezetünk párt­titkára, Árvái István ugrott be a helyére, aki éppen tu­ristaként járta az NSZK-t. Persze nem véletlenül jött oda a viadalra, azt viszont nem tudta, hogy díszmagyart adunk rá. Igaz, kicsit feszült a sujtás, de azért tudta ke­zelni a stoppert is, s mond­hatom, jó navigátornak bi­zonyult. Nem rajta múlott, hogy csak ötödik tudtam len­ni egyéniben. Csapatban vi­szont az abádszalókiakkal együtt ünnepelhettük a győ­zelmet, a legnagyobb euró­pai versenyen, a Dunaalpesi Kupán. FINTA GÁBOR 35 éves, a Hortobágyi AG ménes vezető je. Az 1980. évi windsori világbajnokság 5. helyezettje. Almaország fővárosának kör­nyékén versenyeztünk, nyolc­vankettőben a * 18. Magyar Derbyn. A terephajtás során nagyon jól álltam, csak az előttem hajtó Muity Feri volt „veszélyes”. Éppen azon elmélkedtem, hogy itthon derbyt nyerni — nem lenne akármilyen trófea. És ek­kor, kényszertolatás után, egy gyümölccsel teli almatá­roló konténerbe lépett Szép­asszony. Nem szaporítom a szót, egy perc alatt Al- muskát csinált a jobb hátsó lábával Szépasszony. Mi­közben Holder úr, az angol bíró elment megcsodálni a nyírségi almáskerteket, se­gédhajtóm, Abonyi Géza döntött: nekiesett baltával a konténernek, szét is hasítot­ta, úgy szétnyílt, mint az il­luzionisták doboza a cirkusz­porondon. Persze már hiába, elcsúszott, pontosabban Fü- löp Sanyié lett az összetett aranyérem. Később az ebéd­nél találkozók vele, hát nem almával kínált ... J. FÜLÖP SÁNDOR 41 éves, a kecskeméti Magyar—Szov­jet Barátság Tsz ménesvezetője. Az 1974. évi fraunfeldi VB aranyérmese, első egyéni világbajnokunk. Szeretném azzal kezdeni, hogy mindig nagy örömmel jövök Békésbe, hiszen haza­jövök. Békéssámsonból in­dultam el, itt örököltem a lóvak szeretetét. Igazán nem csak a tisztelet diktálja, de sportbéli sikereimet egy ki­csit szűkebb hazámnak, Sám­sonnak is köszönhetem. Ami pedig a sztorit illet... No, eszembe jutott egy afféle, hogy úgy mondjam semleges történet. Éppen a legutóbbi VB színhelyén, Apeldoorn- ban volt ’76-ban is világbaj­nokság. Ott kicsit ideges voltam, gondoltam, majd csak feloldódok valamelyik csapattárs mellett. Abonyi Imréhez nem mentem, mert ő köztudottan nem látott, nem hallott verseny előtt, Bárdos Gyurihoz meg azért nem mertem fordulni, mert rajta múlott a csapatgyőze­lem. Volt baja-feszültsége nélkülem is. Gondoltam, Muityot választom, mert, ő ugyan újonc, de nyugalma egyszerűen lenyűgöző. Hát, nem nagyokat nyeldes, ahogy rám néz, s mondja: „Én et­től nyugszom meg”. Hát, nem mondom, én jól kinéz­tem magamnak, miként vet­kőzhetem le a rajtlázat. JUHÁSZ LÁSZLÓ 32 éves, a kiskunfélegy­házi Lenin Tsz telepvezető­helyettese. Az 1982. évi apeldoorni világbajnoksá­gon — újonc létére — bronzérmet nyert. Tulajdonképpen remekül si­került számomra a tavalyi év, hiszen bemutatkozásként — egyéni harmadik helye­zést elérni —, több, mint amit remélhettem. Szóval, holland fogatbírót jelöltek ki mellém. Amikor leadja a versenylapot, látom, beka- nyarított 13 büntetőpontot. Ez olyankor jár, ha mond­juk, előre meghatározott tempónál a hajtó lépésből ügetőre vált, vagy ügetésből vágtára. Hogy szabályosan hajtottam-e, vagy sem, azt egyedül és kizárólag a bíró dönti el. Apelláta nincs. Én sem apelláltam, mert van­nak a versenyeken olyan pillanatok, amikor az ember szép lehet, de okos aligha ... MUITY FERENC 33 éves, a Kecskemét Szikrai AG lovasiskolájá­nak vezetője. Háromszoros Európa-bajnok csapattag, 1978-ban világ- bajnoki bronzérmes. Azt hiszem, kevesekkel esett meg hasonló, mint ami az 1977. évi donaueschingeni EB-n velem történt. A terep­hajtás előtti délután gyako­roltunk a főhadiszállás mel­letti gyönyörű parkban. Az edzés végefelé megugrott az egyik kocsikerék, a fogat megperdült, én 59 kilómmal kiszálltam a fűre, a lovak pedig elkezdtek vágtatni a parkon keresztül. Főleg ak­kor lendültek bele lovaim, amikor egy szirénázó rend­őrkocsi utánuk eredt... A vágta a főtéren ért véget, amikor Lepke megbotlott, a másik három ló ráesett, és valamennyiüket „betakarta” a fogat. Minden lovam meg­sérült, egész éjjel ápoltuk őket, a mellesleg kiváló he­lyi orvosokkal együtt. Sze­gény párák teli voltak ple- zúrral, de másnap rajthoz tudtunk állni. Majdnem egyenlő volt a csodával. DR. VÁRADY JENŐ 63 éves, szövetségi kapitány, doktori disszertációját a lótenyésztés­ből írta. Közismert, különösen a Bé­kés megyeiek előtt, hogy Mezőhegyes 1985-ben ünnepli 200 éves fennállását. S vele együtt az amúgy 6-7 ezer éves lótenyésztés is ünnepel. Én most megtoldom ezt egy versenydíjjal. Egy világbaj­noki ezüstéremmel. A tava­lyi VB-n ezüstérmes csapat­ban Muity Feri ugyanis két mezőhegyei lovat hajtott; Gittát, Hellát, és .. . hajtotta volna Démont is. Tör­tént azonban, hogy Démon annyira jókedvűen ficánkolt a pompás apeldoorni királyi istálló jászola előtt, hogy ez lett a veszte. Két órával a start előtt lesántult, mert valamibe belerúgott, vagy beleakadt a lába. Óriási hát­rány volt ez számunkra a vb-n, én mégis arra emlék­szem szívesen utólag, hogy az Aldatótól származó rae- zőhegyesi lovak szerintem az eddigi legszebb érmet sze­rezték a világhírű gazdaság­nak. Immár nem talányos a cím sem, Jenő bácsi, a kapitány nélkül nem fogathajtó válogatott ez a csapat. Várady dr. megerősíti a gyulai napok mindegyikén, hogy nincs sok idő azon meditálni, mit ér a tavalyi „csak” ezüst egyéniben és csapatban. Dolgozni kell tovább, még többet, mint eddig, jobb kocsikat kell adni a hajtők alá. És jövőre ismét Ma­gyarországon lesz a világbajnokság. Habár májusban Kecs- kemét-Borbáspusztán, júliusban Szilvásváradon, szeptember­ben pedig Dombóváron vagy Tápiószentmártonban, a baj­noki fordulókon, a verseny ugyancsak felér egy’ kis VB-vel. Ami persze még szintén odébb van egy kicsit. A holnapi üdülöbeli bálhoz képest mindenképp. Ahol kesztyűt és kala­pot ugyan nem való viselni, legfeljebb nyakkendőcsomózás emlékezteti a fogathajtókat a versenyidényre. Fábián István BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5061. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dij: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents