Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-04 / 29. szám

1983. február 4., péntek Nők az újkígyősi Aranykalász Tsz-ben Az újkígyősi Aranykalász Tsz-ben a női munkaerő foglalkoztatásának hagyományai vannak, mint azt Mucsi Andrásné, a nőbizottság vezetője mondotta. A téesz megalakulásától dolgoztak már itt nők, többségük bese­gítő családtagként. 1968-ban gyarapodott a taglétszám, 140 nő lépett a szövetkezetbe. A munkaterületük elsősor­ban a növénytermesztésben volt. A gépesítés fokozódá­sával csökkent a munkalehetőségük, ezért a téesz veze­tői a foglalkoztatás biztosítására faipari üzemet alakítot­tak. Az üzem két épületben működik, présüzemi és fur- nírüzemi részleggel. A szövetkezet össztagságá- nak létszáma 1800, ebből 1000 a nyugdíjas. A nők létszá­ma megközelíti a 300-at, s ez a dolgozók 27 százaléka. A legtöbben, majdnem szá­zan a faipari üzemben dol­goznak két műszakban, fo­lyamatosan. A kisgyermekes anyák számára jó lehetősé­get biztosít a kismamamű­szak. Az állattenyésztő tele­peken 30-an, a kertészetben és növénytermesztésben 70- en, a háztáji főágazatban ti- zenketten nők. Függetlenített munkakörben 55 nődolgozót tartanak számon. Gyesen 19 kismama van, de számuk évről évre csökken. A kis­mamák — 2-3 fő kivételével — a gyermekgondozás teljes időtartamát igénybe veszik. A fizikai dolgozók többsége ez idő alatt háztáji állattar­tással egészíti ki a jövedel­mét. A függetlenített munka- körűek a gyes lejárta előtt visszamennek dolgozni. Ke­vés kismama, mindössze ket­tő tanult az utóbbi években otthonléte során. Kevés a szakmunkás Gond, hogy a dolgozó nők többségének nincs szakmája. A fizikai dolgozóknak mind­össze 25 százaléka rendelke­zik szak- vagy betanított munkás képzettséggel. Az al­kalmazotti függetlenített munkakörben dolgozók 90 százalékának középiskolai végzettsége van, s felsőfokú képzettséggel a dolgozó nők 10 százaléka rendelkezik. A téesz vezetői, a nőbizottság arra törekszik, hogy minél több asszony és leány tanul­jon a továbbképzéseken. 1980-ban 24 fős asszonybri­gád tanult a palántanevelő­zöldségtermesztő betanított munkás tanfolyamon, ame­lyet helyben szerveztek. A különböző oktatási intézmé­nyek tanfolyamai főként fér­fiaknak való szakmát bizto­sítottak, így ide nők nem je­lentkeztek. Az esti, vagy le­velező tagozaton továbbta­nulók között is kevés a nő. Január végén betanított ser­tésgondozói tanfolyamot in­dítottak a gyomaendrődi szakmunkásképző iskola irá­nyításával, a 27 jelentkező közül 7 a nő. A tanfolyamon még ebben az évben vizs­gáznak. A nők folyamatos foglal­koztatását biztosítja a ter­melőszövetkezet, bár ez a kertészetben nehézségekbe ütközik. A téli hónapok so­rán azok, akik dolgozni sze­retnének, a faipari üzemben, vagy a Békéscsabai Hűtőház­nál, ZÖLDÉRT-nél vállalnak munkát. Ide busszal szállít­ják a • dolgozókat. A nők többsége olyan munkaterü­leten dolgozik, ahol kevés férfi van, így az egyenlő munkáért egyenlő bér elvé­nek megvalósítására nem sok az összehasonlítási lehetőség. A vezetésbe a megfelelően képzett és rátermett nőket bevonják. A négy legmaga­sabb vezetői beosztásban egy női vezető, közgazdasági el­nökhelyettes munkakörben dolgozik. Egy agrárszakem­ber nő gyermekgondozási szabadságát tölti, visszatérte után sertéstelep-vezetőként szeretnék alkalmazni. Közép­vezetői munkakörben többen dolgoznak. A téesz 25 tagú vezetőségéből négy a nő, s a különböző bizottságokban megfelelő arányban vannak jelen a nők. A bizottsági ta­gok felelősségteljesen és ko­molyan végzik munkájukat. A szocialista brigádokban 40 nődolgozó tevékenykedik. Munkahely és otthoni műszak Az évek folyamán sokat javítottak a nők munkahe­lyi és szociális körülménye­in. így például a kerté­szet új szociális épületében ebédlő, hideg-meleg vizes mosdó és öltöző van. Az ál­lattenyésztő telepek szociális épületeinek ellátottsága is jó. A faipari üzemnél a régi épülethez alkalmazkodva ala­kították ki a szociális léte­sítményt, de itt még van ja­vítani való. Az állattenyésztő telepekre és a kertészetbe autóbusszal szállítja a szö­vetkezet a nődolgozókat. Üzemi étkezést is biztosíta­nak számukra a helyi étte­rem segítségével. 1978-tól üzemorvos látja el a beteg téesztagokat a szövetkezet saját rendelőjében. A község óvodájában és bölcsődéjében, az iskola napközi otthonában helyet biztosítanak a tagok gyermekeinek. A nők otthoni műszakját megkönnyítő szolgáltatások a községben viszonylag jó­nak mondhatók. Nőtt az élel- miszeráru-választék, bár még mindig nem elég a mirelit termék. Van patyolat-felve­vőhely, ÁFÉSZ háztartási és egyéb gépek, felszerelések kölcsönzőhelye, háztartási és villamossági gépjavító felve­vőhely. Időszerű lenne a fodrászat bővítése és korsze­rűsítése. A nődolgozók nem kerülnek hátrányos helyzet­be akkor sem, amikor a té­esz vezetői az anyagi és er­kölcsi megbecsülést, a kitün­tetést, a kül- és belföldi uta­zásokat, üdüléseket juttatják az arra érdemeseknek. Pél­dául 1981-ben nyolc férfi és két nő kapott kitüntetést, míg a következő évben 24 férfi és hat nő részesült va­lamilyen kitüntetésben. A té­esz nőbizottsága minden év­ben szervez .3-4 napos or­szágjáró körutat, ahová ál­talában 44 nőt küldenek el. Az utazási irodák nőnapi ki­rándulásaira is mindig utaz­nak újkígyősi asszonyok. Nem rosszabb, mint az iparban A fizikai munkában dol­gozó nők utánpótlása nem látszik biztosítottnak, pedig a valóság az, hogy az itt munkát vállalók nem járnak rosszabbul, mint az iparban. Kevés a jelentkező a kerté­szetbe és az állattenyésztés­be, s pár év múlva innen sokan nyugdíjba mennek. Az általános iskolából kevés lány vállalja az ilyen jellegű szakmunkásképző iskolában a tanulást. A termelőszövet­kezet ösztöndíjjal támogatja a hozzájuk készülő fiatalo­kat. A szakmunkástanuló ösztöndíjasok tizenhatan vannak, de egy lány sincs közöttük. Az egyetemen, il­letve főiskolán tanuló ösz­töndíjasaik is férfiak. A pá­lyairányítás , segítésére az iskolában a lányok részére is szerveznek a téeszt bemutató foglalkozásokat, a fiúk ha­sonló szakköre pedig már évek óta működik. A falun élő, termelőszö­vetkezetben dolgozó nők sa­játságos helyzetben vannak. A családon belüli munka- megosztás még mindig nem ért el arra a szintre, hogy a munkából hazatérő anyának a gyermeken és a háztartá­son kívül másra ne legyen gondja. A legtöbb esetben a háztájiban tartott állatok gondozása is a nőkre hárul. Ezért vállalják olyan keve­sen a továbbtanulást, a tár­sadalmi megbízatásokat is. A termelőszövetkezet vezetői már a párthatározatot meg­előzően és azóta is arra tö­rekedtek, hogy nődolgozóik­nak állandó munkát, jó ke­reseti lehetőséget és munka­helyi körülményeket teremt­senek. Bede Zsóka A dombiratosi általános iskola udvarán műanyag fóliával bélelt jégpálya készült. A nevelők és a tanulók közös munkájára az időjárás egyelőre nem tette fel a koronát, csak víz úsz­kál még benne. A gyerekek bánatára eddig 0 fok alatt nemigen járt a hőmérő higanyszála Fotó: Fazekas László Változások a gyógyászati segédeszköz- ellátásban Alapvetően a lakosság ér­dekeit, a betegek igényeinek jobb, gyorsabb, színvonala­sabb kielégítését szolgálják azok a jelentős változások, amelyeket a gyógyászati se­gédeszköz-ellátásban vezet­tek be az év elején. A vál­tozások lényegéről, az álta­luk elérendő célokról tájé­kozódtunk az’ Egészségügyi Minisztériumban dr. Simon Kis Gábornál, a vállalat­felügyeleti osztály vezetőjé­nél, aki elmondta: — Az új rendszerben bő­vült a kórházak és rendelő- intézetek kijelölt osztályai­nak, valamint a szakrende­lések úgynevezett felírható- sági jogköre. Bizonyos gyó­gyászati segédeszközöket (például lúdtalpbetétet, gu­miharisnyát stb.) körzeti és üzemi orvosok is felírhatnak — gyógyszertári kiszolgálás­sal —, amennyiben a pana­szos korábban már járt szak­orvosnál, azaz ismételt ren­delésről van szó. Bizonyos esetekben egyszeri megjele­nés alkalmával több dara­bot írhat fel az orvos (pél­dául haskötők), s bővült az állampolgári jogon kiszol­gáltatható rehabilitációs gyógyászati segédeszközök köre. A betegeket felesleges utazástól mentesíti, hogy a hallásjavító készülékek egy részét, valamint a hallóké­szülék-tartozékok közül az elemeket, akkumulátorokat, zsinórokat és gumidugókat a megyei audiológiai állomá­sok szolgáltatják ki. ♦ Soron kívül ismételten ren­delhető gyógyászati segéd­eszköz, ha az életkorral járó változás, vagy a beteg álla­potában bekövetkezett válto­zás azt szükségessé teszi. Üj, egységes vénymintákat veze­tünk be, egyben megszüntet­tük a vényen felírt segédesz­köz felülbírálási (pecsételési) gyakorlatát. A kórházból el­bocsátott beteget a jövőben minden esetben el kell lát­ni a szükséges gyógyászati segédeszközre jogosító vény­nyel is. A rászorulók számára bi­zonyára örvendetes, hogy — a szervezeti változtatásokkal — ezentúl gyorsabban kap­ják meg az orvos által fel­írt segédeszközöket. Az ed­digi — több, mint három év­tizedes — gyakorlat az volt, hogy az orvos rendelvényét a SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóságán, illetve megyei igazgatóságain „jogo- síttatni” kellett. Ennek meg­történte után a társadalom- biztosítási igazgatóságok, il­letve helyi kirendeltségeik, kihelyezett raktáraikból ad­ták ki a felírt segédeszközt. Tagadhatatlan, hogy az or­szágosan mintegy 140 kiszol­gálóhely készletösszetételé­ben voltak eltérések. ♦ A gyógyászati segédeszköz­ellátásra most kijelölt válla­latoknak már van jártassá­guk, vidéki hálózatukkal ké­pesek színvonalasan megol­dani és folyamatossá tenni az országos ellátást. Ügyne­vezett bázisvállalatok: a Fog- technikai Vállalat, a Gyó­gyászati Segédeszközök Gyá­ra, az Orvosi Műszerkeres­kedelmi Vállalat, A Gyógy­áru-értékesítő Vállalat, az OFOTÉRT, az Állami Fod­rászat és a 19 megyei gyógy­szertári központ veszik át a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága és megyei igazgatóságainak feladatait. Ezzel megszűnt a „jogosítta- tás” gyakorlata, a beteg az orvostól közvetlenül a felírt segédeszközt gyártó vállalat helyi részlegéhez mehet, ahol vagy azonnal átveheti a cik­ket, vagy méret után készí­tik el. Közérdeklődésre tarthat számot, hogy a lakosság — az eddigi rendszernek meg­felelően — az egyes termé­kek árának 15 százalékát té­ríti meg, az állam továbbra is 85 százalékkal járul hoz­zá minden gyógyászati se­gédeszköz megvásárlásához. Ez a térítési arány azonban nem mindig érvényesülhetett a fogtechnikai termékek kö­rében. Az utóbbi években e területen jelentős választéki­minőségi változás követke­zett be, amelynek nyomán — különösen a rögzített fog­pótlásoknál — a térítési díj többnyire meghaladta a meg­szokott 15 százalékos lakos­sági hozzájárulást, sőt az arany-aranyötvözet és porce­lánmunkák esetében a beteg fizette a pótlás teljes költsé­gét. Ezekhez á fogpótlási megoldásokhoz továbbra sem adnak támogatást. Viszont a mindenkire kiterjedő korsze­rűbb fogászati ellátásban ezentúl az állam minden ter­mék árának felét kifizeti. Arányában pedig még töb­bel; 75 százalékkal járul hoz­zá a nyugdíjasok teljes pro­tézisének elkészítéséhez. ♦ A gyógyászati segédeszkö­zök és rehabilitációs eszkö­zök jelentős csoportjánál (például rokkantkocsik és egyedi, igény alapján készült eszközök) az eddigi 15-ről 10 százalékra csökkent a téríté­si díj mértéke, amely a leg­súlyosabb esetekben, a mű­végtagra szorulóknál még ennél is kevesebb: mindösz- sze 6 százalék. Évente mint­egy 75 ezer embert érint az ortopéd cipők új térítési dí­ja, amelyek lényege az, hogy amíg az erősen defor­mált lábra készített cipőért továbbra is csaknem a teljes korábbi összeget kell fizetni, a másik lábra készített, il­letve a nem súlyos lábtorzu­lásban szenvedők cipőinek térítési díját már a normál cipőárakhoz igazították. G. R. Mindenki a maga szemetét... Környezetvédelem. Mi minden juthat eszünkbe e szó hallatán? Többek között az is: szemét. Körülvesz bennünket... Velünk van, hiszen mi „termeljük”. Sző­kébb körünkben nem tűrjük meg, de egy egész várost te­kintve bizony hajlamosak vagyunk arra, hogy elhanya­goljuk a rend védelmét, e fontos tennivalót. (Gondol­junk csak a tökmagra, a papírzsebkendőre, a cigaret­tacsikkekre, meg azokra az emberekre, akik a kényel­mesebb módot választják, s nem tesznek meg két lépést a hulladékgyűjtőig.) A szeméttel, illetve a sze­métszállítással kapcsolatos a kertészeti és köztisztasá­gi vállalat új szolgáltatása is. Erről beszél Rágyanszki János, a vállalat főmérnöke. — Ezzel az új tevékenysé­günkkel szemétszállítási szolgáltatásainkat kívánjuk bővíteni. Bevezetésekor az vezérelt minket, hogy minél szebbé tegyük a városképet, segítséget nyújtsunk a zava­ró és egészségtelen szemét elszállításában. Békéscsa­bán több mint húsz illegális szemétlerakó van jelenleg is, és hiába a bírság, az em­berek nem törődnek vele, hol hagyják a hulladékot. Mi a szemétnek mintegy 54 százalékát tudjuk elszállíta­ni rendszeresen, így még mindig marad 46 százalék, amit valahogy el kellene tüntetni. És éppen ez új szolgáltatásunk lényege: sze­retnénk elterjeszteni a nagy­konténeres szállítást. Ezt el­sősorban a lakosságért, a családi házban lakókért kí­vánjuk bevezetni, ahol a rendszeres szállítás nem megoldott. De közületek igénylését is elfogadjuk. Két hulladékkategóriában ve­zetjük be: a háztartási sze­métnél és az építési törme­léknél. Az előbbit ötköbmé­teres, az utóbbit pedig há­rom és fél köbméteres kon­ténerrel szállítjuk. Termé­szetesen egy házban nem gyűlik össze annyi hulladék, ami egy egész konténert megtöltene, de mi pontosan azt szeretnénk, ha többen — szomszédok, lakótársak összefognának, és így kér­nék a segítségünket. — Miből áll ez a szolgál­tatás? — Azoknak, akik bejelen­tik igényüket, este egy kon­ténert leteszünk a megje­lölt helyre. A szemetet pe­dig reggel elvisszük a köz­ponti városi szeméttelepre, ahol ártalmatlanítjuk, kö­zömbösítjük. Ugyanígy szál­lítjuk el az építési hulladé­kot is, nemcsak az építke­zőktől, hanem a közületek- től, az IKV-tól, a lakásszö­vetkezettől is. Természete­sen a megrendelőknek gon­doskodniuk kell a megfelelő helyről. — Hogyan lehet az igénye­ket bejelenteni? — A legjobb, ha szemé­lyesen keresik meg a vál­lalat köztisztasági osztályát, és itt mondják meg azt is, hogy körülbelül mennyi sze­métet kell elhordani. Mi pe­dig az igények alapján üte­mezzük a szállítást. Jelenleg mintegy 30 köbmétert tu­dunk elvinni naponta. Kon­ténerhasználati díjat nem számítunk fel, csak az árha­tóság által jóváhagyott sze­métszállítási díjat, ami 420 forint konténerenként. és mindkét fajtára vonatkozik. Ezzel a lakosságnak teszünk engedményt, hiszen, ha mondjuk valaki építkezik, és a töremléket illegális sze­métlerakó helyre viszi, meg­büntetik, fizetnie kell, ha pedig nem kér a tanácsnál helyfoglalást, és az utcán tárolja azt, akkor is ugyan­így jár. Amennyiben hoz­zánk fordul, mindez a mi fe­lelősségünk lesz. — Milyen gondokat jelent ez az új szolgáltatás? — A feltételek adottak — veszi át a szót Fülöp László, a köztisztasági osztály veze­tője —, hiszen enélkül nem is fogtunk \talna bele. Szük­ség lesz persze a jobb szer­vezésre is, hogy mindig le­gyen ember, gép a szemét szállítására. Mindezt úgy sze­retnénk megoldani, hogy minél hatékonyabb legyen a gépek és konténerek ki­használtsága. A különböző fórumokon, tanácsüléseken, lakóbizottsági összejövetele­ken tájékoztatjuk a lakossá­got az új szolgáltatásunkról, de sokat jelentene a közüle­tek segítsége is. — Mikor vezetik be? — Március 1-vel szeret­nénk elindítani. Ez az első ilyen szolgáltatás a megyé­ben, igaz egyelőre csak a megyeszékhelyen. Ha sikerül elfogadtatni, az esetleges na­gyobb igényeket feltétlenül figyelembe vesszük fejlesz­tési terveink elkészítésekor. A város tisztábbá, szebbé tételéhez szolgáltatásunk csak egy lépés, hiszen mi kevesen vagyunk ehhez az óriási feladathoz. Nagyon sok múlik az emberek szem­léletén is. S ez az, ami megérett a változtatásra, ugyanis mi sokan vagyunk... Bieiik Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents