Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-04 / 29. szám
NÉPÚJSÁG 1983. február 4., péntek Érdekeltségi rendszer a meliorációsoknál Csendes bérrendezések Az energiatakarékosság nemcsak pénzkérdés Beszélgetés Czipper Gyulával, az OEGH vezetőjével Szokatlanul enyhe a tél. Ezért — az energiahelyzetünkről beszélgetve — először nem is kérdezhetünk mást Czipper Gyulától, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság vezetőjétől: — Mennyit takarít meg nekünk ez az időjárás? — Erről még nincsenek — nem is lehetnek — végleges adataink, de az már most biztos, hogy annyi energiát tudunk megtakarítani, amely több tízezer tonna olaj árával egyenlő. Egyebek közt ez is közrejátszik abban, hogy sikerült kiegyenlítenünk az 1982 eleji túlfogyasztást, s tavaly is csak annyi energiát használtunk fel, mint egy évvel korábban. Ebben persze segített a meleg nyár is: kevesebb energia kellett például a mezőgazdasági termények szárításához. S végül, szerepet játszott az is, hogy nem növekedett az energia- igényes iparágak termelése, s érzékelhetőek a takarékosság eredményei is. Mindent egybevetve a termelő ágazatokban körülbelül egy százalékkal csökkent a fogyasztás, miközben a lakosságé három százalékkal nőtt. Ez utóbbin belül főképp a villamosener- gia-felhasználás emelkedett gyorsan: mintegy tíz százalékkal haladta meg az előző évit. — Elfogadhatónak tartja a lakossági fogyasztás ilyen gyors növekedését? — Természetes dolog, hogy viszonylag gyorsan emelkedik a lakosság energiafelhasználása. Magától értetődik például, hogy ha megépül egy lakótelep vagy akár csak egy családi ház, akkor új fűtőkészülékekre, világításra, háztartási gépekre van szükség. A háztartások korszerűsödése, a villamos háztartási gépek gyors elterjedése is növeli a fogyasztást. Reméljük persze, hogy a lakosság is jobban takarékoskodik, s sokat tesz még azért, hogy valóban, csak annyi energiát használjon fel. amennyi indokolt. — Hol tartanak a termelő- ágazatok az energiatakarékossági célok megvalósításában? — Az energiatakarékossági kormányprogram azt írta elő, hogy egyfelől csökkenjen az energiafelhasználás növekedési üteme, másfelől pedig az energiahordozók között mérséklődjék a legdrágább energiahordozó, a kőolaj aránya. Inkább helyetAz építőanyag-ipar a visz- szafogottabb beruházásokhoz igazodva az idén a terv szerint 1,5 százalékkal csökkenti a termelést, ám a termékek túlnyomó többségéből és összességében is az igényeket meghaladó kínálatot biztosít. A vállalatok üzletpolitikájában előtérbe került a piacszerző, vevőkereső szemlélet, s ezzel összefüggésben a minőség és az elsőosztályú áruk arányának javítása. Az értékesítési lehetőségeket gazdagítják a lakosság jobb kiszolgálásával, például kisebb terméktételek csomagolásával. Javítják az építőanyag-kereskedelem és a gyárak közötti együttműködést is. Egyebek között a Kavicsbánya Vállalat az ország hét regionális központjában létesített a kavicstárolásra alállomásokat, s ezek körzetében megszervezték a házhoz szállítást. Az építőanyag-gyártók fontos feladatuknak tekintik a növekvő magánlakás-építés igényeinek maradéktalan kielégítését. A kínálat bővülése lehetővé teszi, hogy termékforgalmazási kötöttség OEGH tesítsük azt szénnel, vagy pedig földgázzal. A program végrehajtása jól halad. Az elmúlt két évben például mintegy 500 vállalat vállalkozott olyan beruházásokra (összesen mintegy tízmilliárd forint értékben), amelyeknek mind az olajmegtakarítás a céljuk, illetve az, hogy mérséklődjék az energiaigény. E beruházásoknak kiemelkedő szerepük van abban, hogy az elmúlt években gyakorlatilag nem nőtt az ország energia- fogyasztása. Még örvendete- sebb, hogy jelentősen csökkent a kőolaj-felhasználás — 1982-ben például 2 millió tonnával kevesebb olajat dolgoztunk fel, mint 1978-ban. — Mégis, miből származik ez a megtakarítás? — Egyfelől abszolút mértékben is megtakarítottunk kőolajtermékeket. A benzin fogyasztói árának emelése, például meggondoltabbá tette az autótulajdonosokat, kezdik megtanulni, hogy kevesebb üzemanyag felhasználásával is jól lehet vezetni. Nem kevés tüzelőolajat takarítottak meg például a mező- gazdaságban, a termények nedves szárítása, valamint a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítása révén. Másfelől viszont országszerte széles körben használtak fel olaj helyett más hazai energiahordozókat, például szenet, földgázt, villamos energiát. Ezt persze a hazai energiatermelő ágazatok növekvő erőfeszítései tették lehetővé. A szénbányászat például már tavaly 26 millió tonna szenet hozott felszínre, holott az eredeti előirányzat szerint csak 1985- ben kellett volna ennyit termelnie. Növekedett a földgáztermelés: a 6,5 milliárd köbméter mennyiségű értékes energiahordozó nemcsak azt tette lehetővé, hogy ellássuk a lakosságot, s a múlt év végén Pécsre is eljusson ez a fűtőanyag. Lehetőség lesz arra is, hogy 1983—85 között újabb településeket kapcsoljunk be a földgázvezeték- hálózatba. Ide kívánkozik, hogy eközben a kőolajbányászat is tartotta évi 2 millió tonnás termelési szintjét, ami nem kis erőfeszítéseket követelt. — Térjünk vissza még a szénbányászathoz! Már azért is, mert az elmúlt évben több helyen nem jutott elég szénhez a lakosság. Mire számíthatunk az idén? — Tavaly igen nehéz geológiai viszonyokkal kellett nélkül lássák el az építőanyag-telepeket falburkoló csempékkel. A hazai üzemek ebben az évben 5,7 millió négyzetméter falburkoló csempét állítanak elő. A választékot szocialista importtal bővítik; a hosszú lejáratú megállapodások alapján szállított 700 ezer négyzet- méter csempe a lakosság ellátását szolgálja. .A szocialista partnerek még 260 ezer négyzetméter kerámia padlóburkoló lappal, 815 ezer tonna cementtel, 15 ezer tonna mészhidráttal és 1 millió négyzetméter húzott síküveggel egészítik ki a hazai termelők kínálatát. A választék bővítésére új cementfajták gyártását kezdik meg. A házgyáraknak gyorsabban megszilárduló kötőanyagot, a lakosságnak pedig több adalékanyaggal készülő gazdaságos, tehát olcsóbb cementfajtát állítanak elő. A termelők, a forgalmazók és a felhasználók megfelelő készletezéssel zavartalan cementellátásról igyekeznek gondoskodni az építési főidényben is. A falazóanyagok közül több mint megküzdenie a bányászatnak, emiatt maradt el a tervtől az év első felében. Ezért nem tudta abban az időszakban teljes mértékben kielégíteni a lakosság igényeit. Az év végéig azonban behozták az elmaradást, s túlteljesítették a belkereskedelem rendelését. A bányászok áldozatkészségére továbbra is számíthatunk, ha kell, jó néhány szabadnapjukat feláldozzák. Már ez is garantálja, hogy év közben várhatóan kiegyensúlyozott lesz az ellátás. S még jobban javul majd a helyzet, ha elkészülnek az új brikettgyárak. A termelés egyébként ma is nő: 1983-ban már 1,6 millió tonna brikettet szállítanak a fogyasztóknak, százezer tonnával többet, mint például 1982-ben. — Az idei népgazdasági terv azt írja elő, hogy az ország energiafelhasználása legfeljebb egy százalékkal emelkedhet. Mit tehetünk ennek érdekében? — Ez igen sokrétű feladat. Az energiagazdálkodási kormányprogramban összefoglalt feladatokat kell hatékonyan végrehajtani. Gyors ütemben kell például hasznosítani a kutatási eredményeket, üzembe helyezni az energiatakarékos berendezéseket. S természetesen bővíteni kell az energiatakarékos háztartási készülékek' gyártását is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak még kihasználatlan tartalékok az iparban. Annyit például még egy pénzszűkében levő vállalat is megtehet, hogy korszerűsíti elavult fűtési rendszerét, vagy pedig mérőműszereket vásárol, amelyekkel fel tudja deríteni, hol használnak fel több energiát a kelleténél. — A szűkös vállalati erőforrás azért erre nem mindig elég. A jövőben is számíthatnak az állam támogatására? — Még a mai, korlátozott anyagi körülmények között lehet hitelt, kapni ilyen beruházásokra. A takarékosság azonban nem mindig pénzkérdés. Számos tapasztalat mutatja például, hogy rendkívül sok múlik az energetikusok hozzáértésén, lelkesedésén. Az ilyen emberek munkájának támogatása, ötleteik, javaslataik megvalósítása semmiképpen sem nélkülözhető módszere az energiagazdálkodásnak. Kozma Judit 50 százalékkal növelik a magas hőszigetelési követelményeket kielégítő Poroton, Thermoton, Uniform és Rába kézi falazóelemek előállítását. így az idén már csaknem 340 millió kisméretű téglának megfelelő falazóelemet szállítanak a TÜ- ZÉP-telepekre. A meglevő termelési lehetőségek jobb kihasználásával azonban arról is gon- doskodniok kell, hogy a hagyományos kisméretű tömör- téglából is kielégítsék a lakosság műszakilag szükséges igényeit. A -tetőfedő anyagok közül az égetett tetőcserép- gyártás növelését a meglevő gyártási léhetőségek behatárolják, ezért hasonló termékből, az eternit tetőfedő palából gazdagítják a kínálatot. Ezt a szovjet partnerek is segítik azbesztcement hullámlemezek szállításával. Tovább javítják a sajátházépítők födémszerkezeti igényeinek kielégítését azzal, hogy új lehetőségeket tárnak fel a minisztériumi és a tanácsi építőanyag-úpari üzemek termelésének .összehangolásával. • ’• ' A Szarvasi Állami Tangazdaság Körös—Maros Vidéki Meliorációs Főmérnökségének dolgozóiról nyugodtan elmondható: ott vannak minden kilométerkőnél. Az ötszáz tagú szervezet munkásai, vezetői megtalálhatók a Tatabányai Szénbányáknál, csakúgy, mint a borsodi kavicskitermelésnél. Gyártanak lakókocsikat, részt vesznek közművek építésében és a meliorációs munkákban. Természetes, hogy a dolgozók anyagi érdekeltségi rendszere is ennek megfelelő: színes képet mutat. :::: Az ötszáz dolgozó fele távol a központi irányítástól, többnyire a szabad ég alatt dolgozik. A másik 250 munkás és vezető lakókocsikat készít, javítja a lerobbant, vagy csak karbantartásra szoruló gépeket. Bérezésük egyszerű: teljesítményen alapszik, a bérszabályzatban meghatározott mértékben. A bérszabályzat megalkotói figyelembe vették, hogy olykor előfordulnak anyaghiányok, amelyekről a felhasználó nem tehet. Nem lenne igazságos, hogy a dolgozó érezze a zsebén a szervezés, vagy a szállítás hiányosságait. Ezért egy-egy havi fizetésnek 20—30 százaléka darabbér, a fennmaradó hányad a teljesített munkaóráktól függ. Hogy ki hány százaléknyi béremelést kap az év elején, azt együtt beszélik meg az érintett vezetők és dolgozók, a párt- és társadalmi szervek képviselőinek bevonásával. Mint Borgulya Mihály, a főmérnökség vezetője mondta, korábban valóságos „belső háborúk” zajlottak le ilyenkor, év elején. Pár éve — éppen a közös, nyílt viták hatására — csendesek lettek a bérrendezések. Ha a szűkös fejlesztési lehetőségek miatt nem is mindenki örül, tény, hogy mind többen érzik magukénak a közös döntést. A létszámhiány régi, szinte állandó gondja a főmérnökségnek. A műhelyek dolgozóit ezért arra kérte a Hadüzenet az alkatrészhiánynak A győri Rába gyár — amely az idén várhatóan négymilliárd forint értékű mezőgazdasági erő- és munkagépet készít — hadat üzent áz alkatrészhiánynak: ezentúl közvetlenül látja el különböző géptartozékokkal a termelési rendszereket és a gépeit üzemeltető gazdaságokat, kiegyensúlyozott, zavartalan ellátást teremtve. A magyar mezőgazdaság több mint kétezer nagy teljesítményű, különböző típusú Rába erőgépet használ, sok száz, ugyancsak nagy teljesítményű munkagéppel kiegészítve. A gépek többsége a termelési rendszerekhez tartozó gazdaságokban dolgozik, így a legkézenfekvőbb megoldást választva, a rendszerek központjaiban hoztak létre raktárakat, és innen látják el alkatrészekkel ® taggazdaságokat. A gyáriak ígérete szerint a termelési rendszereken kívülálló gazdaságoknak sem kell várakozniuk a Rába- traktorokhoz, munkagépekhez való alkatrészekre; elkészült Győrött, az Ipar utcában az a 700 négyzetméteres raktár — amit rövidesen további 500 négyzetméterrel bővítenék —, ahol ők vásárolhatnak. A raktárházat 300 millió forint értékű nyitókészlettel kezdte meg működését; az alkatrészek utánpótlásáról folyamatosan gondoskodnak, a termelési rendszerek taggazdaságainak az alkatrészekért kifizetett összegekből 4 százalékot vissza is térítenek. szakvezetés, hogy vegyék rá ismerőseiket, keressenek a SZÁT-nál munkát. Ha valaki „beszervez” egy új dolgozót, meg is marad a vállalatnál, pár hónap elteltével pénzjutalmat kap. :::: A kinti munkahelyeken dolgozó 13 gépegység munkásainak bérezése is állandóan változik. A múlt évben náluk is tett néhány lépést a vezetés a differenciált bérezés felé. Vegyünk példának egy melioráción dolgozó csoportot. A gépkezelőknél egyszerű a helyzet: a csatomakotrón, vagy az alagcsőfektetőn dolgozó munkás mérhető teljesítményétől függően keres. A csapat azonban nem dolgozhat gépcsoportvezető, kitűző, vezető szerelő és szerelő nélkül. Egyértelmű, hogy a közös teljesítmény az ő munkájukkal is szorosan összefügg. Épp ezért, a bérszabályzatban úgy rögzítették, hogy a nem gépen ülők az előállított termelési érték bizonyos ezrelékén osztoznak — a ledolgozott napok arányában. Az említett múlt évi változtatást éppen az ő érdekeltségi rendszerükben hajtották végre. Tavaly óta csak a béralapul szolgáló összeg 80 százalékát osztják fel a ledolgozott napok arányában. A fennmaradó hányaddal a gépcsoport-vezető gazdálkodik. Ä munka minőségétől, a dolgozó hozzáállásától függően osztja ki. Mégpedig úgy, hogy van, akinek csak alapfizetés jut, van, aki annak negyven százalékát kapja pluszban. Pénzben akkora összegekről van szó, hogy érdemes elgondolkodni és egy kicsit jobban dolgozni, ha valaki úgy érzi, keveset kapott az előző hónapban. De nemcsak a fizikai munkás, a gépcsoportvezető is érdekelt, hogy jobban hajtson a vezetése alatt álló csapat. Fizetésének harminc —negyven százaléka esetleges: a közös teljesítménytől függ. A főmérnökség vezetése még egy mozgatórugót épített be az érdekeltségi rendszerbe: ha valamennyi erőgép dolgozik, a csoport- vezető havonta ezer forint jutalmat kap. A tapasztalatok szerint a gépek kihasználását jól szolgálja ez a megoldás. ■■■■ ■■■■ Érdemes visszatérni egy kicsit a meliorációs munkákra, hiszen a talajok rendbe hozása a főmérnökség legfőbb rendeltetése, és olyan embert próbáló munka, amelyet jól meg kell fizetni. Á melioráció egyik nehézsége, hogy munkásai családjuktól távol dolgoznak. Kapnak is ezért napi 19 forintnyi külszolgálati pénzt. Ezt az összeget 1952- ben határozták meg, központilag. „Olyan alacsony, hogy egy jó reggeli sem telik ki belőle” — mondja róla Borgulya Mihály. Tény azonban, hogy a vállalat vezetése nem változtathat rajta. Változtathat azonban a normákon. Már csak azért is, mert nem minden talajon fut egyformán a csőlefektető gép: van, ahol laza földbe kerülnek a vízelvezető csövek, a legtöbb területen azonban nagyon meg kell küzdeni a kemény földdel. Ezt tudva, gyakran módosítják a teljesítményért járó összegek nagyságát. Ennél célszerűbb azonban, ha — ismerve a munkaterület adottságait — egységes bérszorzót vezetnek be. Különösen nehéz viszonyok között a hó végi fizetéseket emelik bizonyos százalékkal. A SZÁT meliorációs főmérnökségének nyomtatott bérszabályzata önmagában is tanulságos: 1980-ban készült, azóta kétszer módosították. A füzet tele van nyomtatott lengőpéldányokkal. magán viselve azt, amit a főmérnökség irányítója mondott: állandóan karbantartják. az élethez igazítják az érdekeltségi rendszert. Hiszen erre kényszerítik őket a változó természeti és gazdasági körülmények. És jelezve azt, hogy a differenciált bérezés a szarvasi főmérnökségnél mindinkább gyakorlattá válik. M. Szabó Zsuzsa Sercss Ferenc, mezőkovácsházi nyugdíjas 10 eve foglalkozik méhekkel. A helyi ÁFÉSZ-szel kötött szerződése alapján kerül értékesítésre a 60 család által gyűjtött méz. Képünkön: „speciális” sztetoszkóppal hallgatja a méhek mozgolódását, aminek egyébként koraiságát az enyhe időjárás okozza Fotó: Fazekas László Hz építőanyag-ipar idei terveiről
