Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-27 / 49. szám
1983. február 27., vasárnap NÉPÚJSÁG II c BÉKÉS MEGYEI I NÉPÚJSÁG I ■ ■ on :sal bacsiid a hatvanas évek elején még úgy tűnt, a folyamatot nem lehet megállítani, a város vonzereje, kulturális fölénye, munkalehetősége clcsalogatta a fiatalokat Csaba- csüdről is. Hiába építettek minden utcába járdát, készítették el a törpevízművet, a jó közlekedési lehetőség, a főútvonal, a vasút közelsége legfeljebb a távozókon segített. Azután szinte egyik napról a másikra becsülete lett a falunak. Sokan a költözés gondolatával foglalkozók közül is változtattak szándékukon, és végül maradtak. A környező településekről érkezők pedig elhatározásuk erősségét új lakások építésével hitelesítették. hetvenes évek második felében elkészült a község ma is „érvényes” rendezési terve. Űj területet jelöltek ki a lakóházak építésére. Az utóbbi években hatvan telket mértek ki, s az idén további 21 találhat gazdára. Hogy újabban minek köszönheti népszerűségét a vidék, a falu, arra sokféle elmélet született. Ám a csabacsüdi vezetők az elmélet értelmezésénél fontosabbnak tartják, hogyan alakul a lakók közérzete. Lesz-e például lehetőség szilárd burkolatú utak építésére, mert az igazsághoz hozzátartozik, leszámítva a Kossuth Lajos utcában 1982-ben épült utat, eddig egyetlen kövesútja volt csak a községnek. És ha a lakók a tavalyihoz hasonló aktivitással vesznek részt a feltételek biztosításában, újabb szilárd burkolatú utakat építhetnek. Az elmúlt évben a Kossuth utca lakói a kötelező mellett önkéntes község-hozzájárulást is fizettek. Az ötszáztól 10 ezer forintig terjedő hozzájárulásokból végül is 100 ezer forint gyűlt össze. Egy-cgy község lehetőségeit, gazdagságát továbbfejlődésének korlátáit behatárolja az is, van-e elég diplomása, tud-e segíteni letelepedésükben. Ami a csabacsüdieket illeti, nincs okuk panaszra. Az idén elkészül az új egészségház, átalakítják a fogorvosi rendelőt, bővítik a védőnői lakást, és mindemellett két új pedagóguslakást is építenek. Ezzel az egészségügyi ellátás gyakorlatilag zavartalanná válik, s újabb pedagógus családok telepedhetnek le a faluban. A község kereskedelmi ellátása már korántsem ilyen kedvező. Az iparcikkbolt korszerűtlen, messze nem felel meg a követelményeknek. A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ ígér ugyan egy új boltot, de hogy mikor lesz az ígéretből valóság, azt nem lehet tudni. Hirek a takarékszövetkezeiből A Francia étterem berendezői „Nincs, nem tudjuk, mikor lesz...” Tavaly 17 millió forinttal nőtt a takarékszövetkezeti kirendeltség betétállománya. A betétek összege csaknem másfél millió forinttal, a szövetkezeti tagok száma ugyanakkor harminccal volt több, mint egy évvel korábban. Az építési kölcsön összege 1980-ban elérte a 780 ezer, a mezőgazdasági kölcsön a 750 ezer forintot. A betét ősszel nőtt gyorsabban, hitelt tavasszal és az ősz elején vettek fel többen. Lottó nyereményekre 74 ezer forintot fizettek ki az elmúlt évben, és összesen 1432 nyertes szelvény tulajdonosa vehette át a találatokért járó pénzt. Három évvel korábban az olimpiai lottó ötös találatáért járó pénzt a csabacsüdi takarék- szövetkezetben helyezték el. Egyre többen kötnek biztosítást a faluban. Januárban 80 ezer, februárban 58 ezer forint biztosítási díjat fizettek a község lakói. Az üzem indításakor' még csak arra gondoltak, hogy ezzel mindössze a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását oldják meg. Az első esztendőben, 1975-ben öt ember 400 ezer forint árbevételt hozott itt a tsz-nek. Azután előtérbe került a foglalkoztatási gondokat s a nyereség növelését egyaránt megoldó melléküzemági tevékenység. A csabacsüdiek először vas-lakatos munkákkal próbálkoztak, de nem sok sikerrel, akkor jutottak arra a gondolatra, hátha lehetne kezdeni valamit a kis faüzemmel; a tömegesebb termelés 1979-ben indult meg, s a teljesítmény évről évre növekedett, az 1978-as kétmillió forinttal szemben a fellendülés évében, 1979-ben már ötmilliós értéket állítottak elő a fások. A következő két esztendőben kilencmillióról 14 millióra emelkedett a termelési érték, s így jutottak el a tavalyi 22 millió forintos produktumig. A szóban forgó öt év alatt az indításkor elért 100 ezer forint nyereséggel szemben 1982- re csaknem 5 millió 800 ezer A helyi Lenin Tsz Csaba- csüd és Szarvas határában összesen ötezer hektárt művel meg 475 dolgozó taggal. Ennek eredménye 1982-ben a több mint 28 millió forintos nyereség. A tsz a nagyüzemi termelés fejlesztésével egy- időben igyekszik a háztáji gazdálkodást is körültekintően szervezni. így van ez akkor is, ha a kedélyeket időnként olyan események borzolják, mint amilyen a tavalyi „hibridügy” volt. Az ügy lényege, hogy az a 223 tag, aki ösz- szesen 131 hektár területen vállalkozott hibridkukoricatermesztésre, a kedvezőtlen tényezők sorozatos egybeesése következetében a remélt bevételnek általában csak a felét tehette zsebre. Más kérdés, hogy az elkeseredett viták után mégsem kevesebben, hanem az elmúlt évihez képest még hárommal többen jegyeztek forintot tett ki az elkönyvelhető haszon. De érdemes tüzetesebben is körülnézni az üzem háza táján, amelytől az idén már több mint hétmillió forint nyereséget várnak. Milyen portékák készítésével teljesítheti ezt az előirányzatot a 65 itt dolgozó, akik javarészt betanított munkások, s tíz szakember irányításával tesznek eleget a megrendeléseknek. Utóbbinak egyáltalán nincs híján a Lenin Tsz faüzeme. Fő terméknek azok az úgynevezett vagonbetétek számítanak itt, amelyekből 30 ezret készítenek egy év alatt a gabonaforgalminak, a szemes termény vasúti szállításához. Emellett vendéglátóipari üzemek belső berendezéseinek készítésére vállalkoznak még, de szívesen kooperálnak bútoripariakkal is. Ök rendezték be az orosházi új könyvesboltot, Budapesten a Pozsonyi úti Francia éttermet, a Bábolnai Állami Gazdaság székházát, a szarvasi ÁFÉSZ szarvasi új cukrászdáját, hogy csak a legfontosabb munkákat említsük. maguknak a napokban hibridkukorica-termő területet, ami után kiderült, hogy a „félbevétel” csaknem duplája volt még így is annak az összegnek, amelyhez azok jutottak, akik szemes terményben kérték ki a közöstől háztáji járandóságukat. A szemes terményt egyébként a csabacsüdi porták vagonszámra igénylik, miután az egy-egy évben leadott négyezer sertés mellett még 60 szarvasmarhát is meghizlalnak a helybeliek. Tejet mintegy 200 ezer litert adnak át mindemellett a tejbegyűjtőnek a tsz-tagok. A háztájizó kedvre alapozva foglalkozik most azzal a gondolattal a közös gazdaság vezetése, hogy a nagy- és kisüzemi termelést főágazati szinten kapcsolja össze, és így tegye szervezettebbé. Az elképzelések szerint a tavaly háztájiba kiadott hatvan elő- hasi koca mellé 80 tehenet is kihelyeznek. — Még szerencse, hogy most jön, ha nem fagyott volna, a gumicsizma is megmerülne. Februárban a decemberi szenet a sárba raktuk ... — A decemberi szenet? — Ügy ám, akkorra igazolták vissza, de csak február első napjaiban kaptuk meg. Most azután főhet a fejünk, mire valamennyit eladjuk. Valóban, a TÜZÉP-telepen szénből és fából bő a választék. — Nem lesz hely a cserépnek ... — Nem is kell annak, tavaly cserépből a visszaigazolt mennyiség háromszorosára lett volna igény, az idén az első három negyed évre még visszaigazolást sem kaptunk az Alföldi TÜZÉP Vállalattól. Azon is gondolkoztam már, hová viszik a 44-es főNégyszer nyerték el a szarvasi járási amatőr sakk- bajnokságot, egyszer 1980- ban a Szabad Föld Kupát. A falusi dolgozók megyei spartakiádján az egyéni versenyben két éve dr. Fejes Csaba, tavaly Gombár János lett az első. Az országos egyéni versenyben később Gombár János 6. helyezést szerzett. A győzelmekből, sikerekből a csapat többi tagja: Ho- ván József, Nyemcsok János és Kovács György is kivette a részét. Hován József a község bajnoka címmel is büszkélkedhet. úton (a telepről odalátni) azt a sok cserepet? Másutt talán lehet kapni, csak éppen itt, a gyártól alig 40 kilométerre nem?! — Miért nem rendelnek a gyártól? — Azt nem lehet, ide csak a TÜZÉP szállíthat. Még szerencse, hogy tavaly- téglából elég jó volt az ellátás, hogy az idén milyen lesz, azt még nem tudom. Ja, és cement, abból lesz elég. Legalábbis most az első negyedévben, amikor leszállítják az éves mennyiség hatvan százalékát. Egy része szakadt zsákokban érkezik. Ráadásul kevés a hely, nincs megfelelő tárolótér. A szarvasi ÁFÉSZ csabacsüdi TÜZÉP-telepének vezetője, Hraskó Jánosné gyakran kerül nehéz helyzetbe. Az építkezők sokszor hallják tőle: „Nincs, nem tudjuk, mikor lesz ...” — Ha időnk van rá, hetenként kétszer, hétfőn és csütörtökön találkozunk a művelődési ház klubjában. A sikereknek nemcsak mi vagyunk részesei, hanem a termelőszövetkezet is, amely támogatja a csapatot, járművet biztosít, hogy eljussunk a versenyek színhelyére — fogalmaz dr. Fejes Csaba fogorvos. Az első csapat mellett ott a tartalékcsapat is, amely nem dicsekedhet ugyan jelentős eredményekkel, de a község többi sakkozójával együtt ezért a játék szépsége kárpótolja őket. A „hibridügy” vége Sikeres sakkozók Tavaly készült el az általános iskola korszerű napközis konyhája, amely százszemélyes ebédlőjével kulturált körülményeket biztosít. A létesítményre igen nagy szüksége volt az iskolának, hiszen az utóbbi években sok gondot okozott a tanulók ebédeltetése és a kisdiákok száma is évről évre nőtt II nyugdíjasklub Amikor 1978-ban a művelődési ház vezetőinek közreműködésével összehívták a nyugdíjasokat, több mint hatvanan írták alá a klub megalakulásáról szóló okmányokat. Az első foglalkozásra azonban alig tizenöten mentek el. Később azután, ahogy teltek az évek, egyre többen jelentkeztek. Ma már ötven tagja van a klubnak. — Pedig tavaly voltak, akik azt állították — meséli mosolyogva Jansik György, a klub titkára —, hogy az idén már nem lesz a klubból semmi. Tévedtek. A klub tagjai, hogy előteremtsék a működéshez szükséges pénzügyi feltételeket, tízforintos tagdíjat fizettek. Ez azonban önmagában kevés lenne, még szerencse, hogy a helyi termelő- szövetkezet évente kétezer forintos támogatást nyújt, és a kirándulásokhoz a nyugdíjasok rendelkezésére bocsátja a buszt, a művelődési ház pedig mindamellett, hogy helyiséget biztosít, havonta egy ismeretterjesztő előadás költségeit fedezi. — Így azután meg is volnánk valahogy, ha elférnénk az időközben szűkké vált klubhelyiségben — magyarázza a titkár. — Sajnos megoldást egyelőre nem találunk. Volt, aki azt javasolta, építsünk nyugdíjasok házát, de önerőből ez képtelenség. A nyugdíjasok tehát tanácstalanok. Valamit tenni kell^ — mondják, mert a községben egyre több a nyugdíjas. Senkinek sem mondhatják: „Most nincs hely, gyere legközelebb”. Az oldalt írták: Kepenyes János, Kőváry E. Péter. A fotókat készítette: Fazekas László Néptanító tegnap és ma Torda Lajos, a falu múltjának, és talán minden túlzás nélkül állíthatjuk, jelenének legjobb ismerője. A térkép, amely dolgozószobájának falán található, még 1926-ból való. Egy kísérlet tárgyi emléke. A kézi szőttes a születő falu határát ábrázolja, s arról tanúskodik, az elöljáróságok a szövés mesterségére akarták megtanítani az asszonyokat. A kísérlet nem járt teljes sikerrel. Nem így Torda Lajos és néhány pedagógustársa néptanítói tevékenysége, amelynek nyomai tetten érhetők a falu szellemi és anyagi gazdálkodásában. Hogyan is kezdődött immár négy évtizeddel ezelőtt? „A kita-tanyai iskolában 104, a nagyrátai uradalmi iskolában 120 tanuló jutott egy tanítóra. No és egyetlen terem a hat-hat osztálynak. De bent a faluban sem volt sokkal jobb a helyzet. A kétszáz gyereken három tanító osztozott. Csak később, már az államosítások után fordult jobbra a helyzet. Így a felszabadulást követően válhatott csak igazán a falu életének mozgatójává a tanító. Az ötvenes évektől Torda Lajos nemcsak az iskola igazgató-helyettese, igazgatója, a helyi MHSZ vezetője, a HNF titkára, de ott bábáskodik az új iskola, a művelődési ház, a törpevízmű születése mellett is. „A tanító több volt a gyerekeket oktató felnőttnél. Az iskolapadból kikerülőkkel tovább kellett törődni... A szellemi gyarapodással függ össze, hogy ma már sokkal több emberrel lehet megosztani ezt a munkát... És még egy dolog, amiről nem feledkeztünk el: ennek a falunak mindig is olyan vezetői voltak, akik szívükön viselték az itt élők sorsát.” Torda Lajos ma már nyugdíjas. De az iskolától nem tudott teljesen elszakadni, tanít még most is. Ismeri a falu gondjait. Mire is lenne még szükség? „Űj tantermekre, szertárakra, korszerű óvodára, öregek napközi otthonára, no és a fiataloknak a művelődési ház és a kocsma „közé” valamilyen kulturált szórakozóhelyre .. Talán a falu összefogása segít majd. Lehet a szervezésben, a felvilágosító munkában élen járnak, mint régen, a mai néptanítók.
