Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

1983. február 26., szombat

Anti bácsi meg a traktor

Mondtam én, hogy a meghajtással van baj

Szarvasról elszármazottak baráti találkozója Budapesten

Üj kígyós szélső házai közé beszökött a pusztáról a szél. Csípős ostorát pattogtatva nyargal végig az Ady Endre utcán. Fázósan, behúzott nyakkal siet egy ember.

— Vagy úgy, a traktoros Anti bácsit keresi, idős Rákóczi Antalt? Arra, feljebb lakik.

— Miért traktoros?

— Mert vett egy traktort, aztán semmire se megy vele. Ez itt a bibi, kérem.

Pácban hagytak

Takaros ház. A hátsó udvarban ólak sorakoznak. Anyakocák, malacok, süldők riadoznak. Átellenben van a fészer. Az alatt árválkodik az ominózus kerti traktor, a pótkocsival együtt. Terra 150-es típusú. Fényesre su- vickolva, mint egy múzeumi ereklye.

— A múlt év januárjában vettem ezt a csuda masinát — mondja idős Rákóczi Antal.

Rekedtes a hangja. Az asztma miatt. A szívével is baj van. Gyógyszert szed. Tizenhárom éve százalékol- ták le a lába miatt. Rokkantnyugdíja 1940 forint. De azért tartja magát. Mint Anteus, ha földre rántják, új erőre kap.

— Itt csak dolgozni kell — szögezi le. — De ha az ember beteg, nem megy úgy, ahogy kellene. Ezért vettem ezt a traktort, hogy segítsek magamon. Hizlalok. Kell a takarmány. A gyerekeimnek is segítek. Négy porta van itt, kérem. És látja, fuccs az egésznek. Kidobtam az ablakon 40 ezer forintot.

— Ennyibe került a traktor?

— Igen, ennyibe. Vettem aztán hozzá egy kis kocsit is. Sem a traktorral, sem a kocsival nincs baj, csak a meghajtással, kérem. Az asszony mérgelődik, és meg folyton levelezek a HermesEnnyi papír ...

sei. Valóságos papírháború ez. Már a szemem is káprá- zik. Mindenfelé csak papírt látok.

— Hogy kezdődött?

Arcán megnyúlnak a barázdák. Mutatóujját felemeli, hogy rendbe szedje gondolatait. Vagy talán azért, hogy figyelmeztessen. Hosszú nótába kezd.

— A múlt év januárjának

vége felé jártunk, amikor megnézte a traktort a kí- gyósi boltos, akinél néhány héttel azelőtt vettem meg. Azt mondja, valami baj van vele, mert melegszik. Akkor írtam az első levelet a Hermesnek. Tudja, ez egy budapesti ÁFÉSZ, amelyik forgalmazza az ilyen masinákat. Postafordultával

megnyugtattak. A melegedés természetes jelenség. Ám néhány nap múlva megyek a tápért, hát a Hosszú utcában leáll a gép. Újra tollat fogok. Márciusban lejön egy szerelő Pestről, a Hermestől. Megállapítja, hogy a kuplung csúszik, a sebességváltóból folyik az olaj, a gép erőtlen. Semmi több. Csak ez a megállapítás. Engem meg itt hagyott a pácban. De aztán jön egy tájékoztató, hogy hova vihetem javítani. Viszem Csabára a Generálhoz. Ott azt mondják, új csésze kell, meg új kuplung.

— Az ám, csakhogy a Generálnak nincs megállapodása a Hermessel. Haggyam ott egy hónapra, hátha addig megegyeznek. És ha nem egyeznek meg? Ki tudja ezt előre. Haza hozattam a szomszéd zetorossal. Ismét írok levelet föl Pestre, hogy mi a helyzet. Áprilisban jönnek a traktorért. Fölviszik Pestre. Csak májusban hozzák vissza. Azt mondják, hogy jó. Mondom a szerelőnek, próbáljuk ki. Nagyne- hezen beleegyezik. Egy kilométeres út után ismét folyik belőle az olaj. Ugyanaz a hibája, ami volt. Gyanítom, nem csináltak vele semmit. Újra írok. Pedig dolgozni kéne. Itt van május. Én pedig levelezgetek. Azaz, hogy is mondjam? . . .

Ha volna bűvös papucsom

Lehajtja fejét. Gondolkozik. Keresi a megfelelő szót. Hirtelen felvillan a tekintete.

■— Könyörgök, ez az igazság. Száz napig, úgy, ahogy mondom, megszámoltam. Leveleimre nem is válaszolnak, csak a tértivevényesek- re. Aztán telefonálunk fiammal, fel Pestre. És most fogódzkodjon meg! Azt válaszolják onnan fentről, hogy panaszom nem telefontéma. Ha akarok valamit, délután 3 órára legyek fenn Pesten, akkor megbeszélhetjük az ügyet. Hát mi vagyok én, madár? Nincs nekem kérem bűvös papucsom, hogy csak úgy uk-muk-fuk felrepüljek innen Kígyósról Pestre. Elkeseredésemben levelet írtam a Belkereskedelmi Minisztériumba. Panaszomat áttették a Fővárosi Kereskedelmi Felügyelőségre, aztán ismét eljöttek a traktorért, és 40 napra felvitték Pestre. No, mondom magamban, most már sínen vagyunk. Csak aztán, amikor hozzák haza, belenyilall a szívem. Az én traktoromat Pestről hazáig a gépkocsi platóján egy betonkeverő állvány veri. Kiszakította a kormányt. A szerelő azt mondja: nem hímes tojás ez. De uram — mondom én —, nekem 40 ezer forint bizony hímes tojás. Én ezért megdolgoztam.

— Ismét kipróbálta?

— Levettük a gépkocsiról. Vagy négy kilométert mentünk vele, de alig tudtunk

visszajönni. Tessék, itt a munkalap. A gép melegszik, hosszabb használat után erőtlenné válik. A dátum szeptember 28. A munkalapot azonban a szerelő magával vitte.

— Mind a két példányt?

Perre mentem

— Ez az, hogy mind a két példányt. Erre másnap a fiammal felutaztunk Pestre, a Kereskedelmi Felügyelőségre. Ott tudtam meg, kiadták az utasítást, hozzák rendbe a traktoromat. A biztonság kedvéért mégis elmentem a Hermeshez. Az új elnök, egy fiatalasszony fogadott. Kedves volt, még kávéval is megkínált. Arra kért, ne menjünk pörre. Kicserélik a traktort. Aztán a szerelőt kerestük, aki lejárt hozzánk, de nem találtuk. Az elnökasszonnyal abban maradtunk, hogy rendezik a dolgot.

— És rendezték?

— Ugyan, dehogy. Két hét múlva megint lejöttek Pestről, mégpedig nevetve. Mert ezen már maguk a szerelők is nevettek. Felvitték a traktort a KERMI-hez. Aztán ugyancsak nevetve hozták vissza. A KERMI megállapította, hogy az én masinám motorikusán kifogástalan. De hát ezt én is mondtam, csak a meghajtással van itt baj, kérem.

— Ezután fordult a bírósághoz?

— Hát igen, elmentem Gyulára. Felvették a panaszt. De a pör nem Gyulán, hanem Pesten volt, a Markó utcában. Most voltam életemben harmadszor Pesten, de ilyen helyen sohase jártam. Mert én nem vagyok kereskedő ember. Mondom a bíró úrnak, hogy mi szél hozott, mi nyomja a lelkemet. Rám szögezi a szemét, hogy mit kérek. Hát mondom, csak annyit, hogy cseréljék ki a kuplungot, meg a csészét, és tegyenek meg a traktorommal vagy 30 kilométert. Ha jól fog működni, én összeteszem a két kezemet. Ebben egyeztünk meg akkor, ott, a bíró úr jelenlétében, a Hermes képviselőjével. De ez nincs benne az ítéletben, hiába keresi. Ezt én egy hangrögzítő készülékbe mondtam. A bíróságon ez a módi. A papíron csak any- nyi áll, hogy a Hermes vállalja a traktor ingyenes garanciális javítását, jótállási időn belül. Most, január elején ismét eljött a szerelő. Kicserélte a kuplungot, aztán jó éjszakát. Kérdem, mi lesz a próbaúttal. A csészéhez hozzá se nyúlt. Hát bizony az én traktorom továbbra sem bírja a terhelést.

o

Ha valaki összeszámolná ennek a papírháborúnak a költségét, bizony szép summát kapna. Ugyan, mennyibe kerülhetett a traktornak Kígyósról Pestre és vissza való többszöri szállítása? Hány liter benzin folyt el hiába? És a szerelők utaztatása, munkaideje? Ki számolta össze, hogy mennyi munkaórát fordítottak a le- velezgetésre? Anti bácsi vallja, hogy ennek töredéke alatt ki lehetett volna javítani a traktort, lelkiismeretes munkával.

Csak ez hiányzik.

Serédi János

Ez az a bizonyos csésze

Fotó: Veress Erzsi

Az elmúlt év őszén alakult meg a Szarvasról elszármazottak baráti köre. Az ország minden tájáról több mint kétszázan írták alá eddig a belépési nyilatkozatot és az összejöveteleken arról vitatkoznak: ki, mivel tudná segíteni a Körös-parti város fejlesztését, építését, szépítését. y

A baráti kör tagjai közül sokan élnek a fővárosban. Művészek, tudományos kutatók, diplomaták, egyetemi tanárok, pénzügyi szakemberek, politikusok és mások. A napokban a Budapesten élő Szarvasról elszármazottaknak rendeztek baráti találkozót a Metró klubban. Ez alkalommal Budapestről mintegy hetvenen jöttek össze, de ott volt Szarvasról Kőris György, a városi-járási párt- bizottság titkára, dr. Molitó- risz Pál, a városi tanács vb- titkára és Koszti Pál, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője is.

Budapestről többek között jelen volt Ruzicskay György festőművész, Melis György operaénekes, Mikes Lilla érdemes művész, Erdődi Kálmán színművész, Vértes Nel- li színművész, az egykori szarvasi színház igazgatójának leánya.

volt: hogyan tudnák elősegíteni a művészek Szarvas város kulturális fejlődését. A képzőművészek, színművészek nem csak abban akarnak segíteni, hogy kiállítást rendezzenek alkotásaikból, műsoros esteken szerepeljenek, hanem jó tanácsaikkal, ötleteikkel szeretnék fellendíteni a helyi kulturális életet, a közművelődési tevékenységet.

Ezt a célt szolgálja többek között az a megállapodás: szeptemberben kulturális napot rendeznek Szarvason, amelyen a városból elszármazott művészek adnak műsort, találkoznak a helyi köz- művelődést szervező, irányító dolgozókkal, a különböző csoportok, együttesek vezetőivel és tagjaival.

Többen hangsúlyozták: az élet az emberek jó részét más tájakra szólítja szülővárosától. Ez nem jelenti azt, hogy ne maradjanak hűségesek ahhoz a bizonyos fix ponthoz, amely számukra a szőkébb hazát jelenti. Ezért örömmel segítenek abban, hogy minél élőbb legyen a kulturális élet Szarvason, ahol az utóbbi időben nagyon fellendült az idegen- forgalom, hazánk minden tájáról és külföldről évente több tízezren fordulnak meg.

Az órák hosszat tartó baráti beszélgetés fő témája az a.

Vásár Gvomaendrödön

Vasárnap van. Alig virrad még, a gyomaendrődi utak zaja, forgalma mégis eltér a szokásostól. Az idei év első országos állat- és kirakodóvásárát tartják ma a községben. Még hét óra sincs, és máris benépesült a falu szélén „terpeszkedő” vásártér. A csillogó friss hóval tarkított gyepszőnyegen hosszú sátorsort emeltek az árusok. Bazárosok, cukrászok, kalaposok; arrébb kisebb-nagyobb kasok, kosarak fűzfavesszőből fonva; vasvályúk, önetetők, különböző lószerszámok, kötőfékek, munkaruhák, lábbelik, játékok, műanyag cikkek, majd újra ruhák, divatos szőrmebundák, szőnyegek, könyvek, fakanalak, díszes mintázatú kárpitozott bútorok, békés összevisszaságban.

A kirakodók mögötti részen szekerek sokasága. Ki lovat, ki tehenet vagy borjút hozott eladni. Malacok visítanak a személygépkocsik csomagtartóiban, vagy éppen az utánfutókra szerelt ketrecekben. Igazán kényelmes utazásuk lehetett.

Vevők, eladók, bámészkodók vannak, vagy kétezren. Csató lmréné rövid-kötöttárus Budapestről száguldott ide, választékos áruféleségekkel megpakolt kocsijával. „Ha 6—8 ezer forintot árulnék, már meg volnék elégedve” mondja, miközben egy divatos kardigánt nyújt át egy 17 év körüli csinos kislánynak. Nagy Margit püspökladányi kézimunka-előnyomó sátra előtt igazán sokan állnak. Nem is csoda, hiszen szebbnél-szebb mintákkal, virágokkal díszített, hímzésre váró darabok között lehet válogatni. Strausz István játékárus Mezőtúrról pakolt ide, a gyermekek legnagyobb örömére. Szendrőy Zoltán déva- ványai cukrászmester sátra előtt szintén sorba állnak. Nem is csoda, hiszen mindenkinek vinni kell vásárfiát, az édességek bőséges választékából is.

Egyszerűen, a hólepte fagyos földre állítva kelletik magukat a Szentesről ideszállított modern bútordarabok. Az ára? Olcsóbbak, mint az üzletben. Pedig igazán jó anyagból készültek és tetszetős bútorszövettel vannak behúzva. Az érdeklődés mégis gyenge. Talán a tavaszt várják a bútort vásárolni szándékozók?

Az állatvásár már forgalmasabb. Lovak, tehenek, malacok cserélnek gazdát. Krizsán Tibor kéthónapos Holstein bikaborjújára 6 ezer forintért talált vevőt. A jobb minőségű tehenek ára viszont' 16—18 ezer forint. Egy deres félsodrott lovat 60 ezer forintra tartottak, de Babos Gyula szarvasi gazda csak 35 ezer forintot kért „paripájáért”. Igaz, már nagymamakorban van, 12 éves elmúlt.

Odébb egy Zsiguli csomagtartójából eleven, tízhetes malacot emel ki Török György. Szarvasról hozott nyolcat, és 1200 forintra tartja őket. Mellette Ipacs Rudolfnak, a helyi Lenin Tsz nyugdíjasának pénzt olvasnak a kezébe. Az ő választási malacai már új gazdára találtak, darabonként 1150 forintért. A másik sorban Rác Sándor éppen most alkuszik hat kilenchetes lajbis malacára, melyek irányára 1250 forint. De hát a vásár nem vásár alku nélkül.

Apa és fia vaslemezből készült sertésetető vájút cipelnek, 220 forintért vették. Csepelényi János orosházi géplakatos árulja itt őket, 220—450 forintos áron. Attól függ, melyik milyen méretű. De lehet nála kapni önetetőket is. Sokan mustrálgatják a díszes lószerszámokat. Kötőfékszár, istráng, ostor mindinkább kelendő most, , hiszen mint láttuk, számos ló és csikó cserélt ma gazdát.

Csípős téli szél kergeti a hópelyheket, szétdobált papírokat és a sült zsír szagát. A helyi ÁFÉSZ is megjelent a vásáron, gépjárművel hozva egy egész büfét. Gáztűzhely a kolbászsütéshez, több fajta rövidital, bor, sör, üdítő italok és természetesen cigarettaféleségek. Mint Forgács István mondotta pohártöltögetések közben, a legjobban a szeszes italok és a bor fogy. Hiába, a sörnek jobb időben van legnagyobb keletje.

A templomtoronyban delet harangoznak. A vásárnak már vége. A büfénél van még némi forgalom. Néhányan áldomást isznak a megkötött üzletre. Ki tudja hányadik pohárral pecsételik már meg?

Sztanyik Károly