Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-25 / 47. szám

1983. február 25-, péntek Az információ nem magántulajdon! történet úgy kezdő­dött, hogy riportot akartam írni a MOM battonyai gyáregységéről. Ahogy ilyenkor szokás, élőt-' te felhívtam telefonon az üzemet, hogy egyeztessük az időpontot. A gyáregységve­zető távollétében helyettese, a személyzeti vezető vette fel a telefont, és rögtön az­zal kezdte, hogy róluk csak vezérigazgatói engedéllyel le­het írni. Engedélyt nem kér­tem, de azért elmentem Bat- tonyára, hátha sikerül meg­beszélni ezt a dolgot. Ismét a személyzeti veze­tő fogadott, akit úgy tűnt, sikerült is meggyőzni, a hor- gászorsó-szerelés nem lehet olyan titkos dolog, hogy nyil­vánosságra hozatalához ve­zérigazgatói engedély kelle­ne. Lekísért tehát a szerelő­üzembe, hogy ott az üzem­vezető a helyszínen mondja el, amit a témáról tudni ér­demes. Az üzemvezető — egyéb­ként fiatal ember — szabad­kozott: ő szívesen elmonda­na mindent, de nincs rá fel­hatalmazása. Szigorú utasí­tást kapott, hogy senkinek sem nyilatkozhat, náluk a tá­jékoztatás „le lett szabályoz­va”. Inkább nem szól sem­mit, mert én elmegyek, ő meg ottmarad, és utána meg­üti a bokáját. Riport nélkül jöhettem ha­za Battonyáról, és csak tele­fonon sikerült beszélnem a gyáregység vezetőjével. Tőle tudtam meg, hogy a vezér- igazgatói engedély még nem is elég ahhoz, hogy cikk szü­lessen róluk. Szigorú utasí­tást kaptak; csak akkor áll­hatnak szóba újságíróval, ha az illető vállalja, hogy az elkészült cikk kéziratát még megjelenés előtt bemutatja. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, nyilvánosság elé tárom ezt az esetet, mert újabban rossz szokássá vált, hogy vezetők és beosztottak előzetes engedélyektől és fel­tételektől teszik függővé az információ megadását. Nézzük csak meg, hogy is van ez? Néhány évvel ez­előtt, 1977 szeptemberében az MSZMP Politikai Bizottsága foglalkozott a tájékoztatás­politika kérdéseivel és meg­állapította: az információ nem magántulajdon, a kü­lönféle, a dolgok természeté­ből adódóan bizalmasan ke­zelendő eseteket és témákat kivéve, mindent a széles nyilvánosság elé lehet és kell vinni. Ezt követően a kor­mány hozott egy tájékozta­táspolitikái határozatot, mely kimondja: mindenki köteles munkaterületéről in­formálni a sajtó munkatár­sait, és az információ meg­adását nem kötheti feltéte­lekhez! Ezzel tehát a dolog jogi oldala tisztázottnak tekinthe­tő, az informátor köteles adatokat szolgáltatni és fe­lelős az adatok valódiságá­ért, az újságíró felelőssége a tényeknek megfelelő, hű tolmácsolás. De a jogi olda­lon túlmenően van ennek a bürokratikus engedélykérés­dinek erkölcsi vetülete is. Felvetődik ugyanis a biza­lom kérdése. Érdemes elgon­dolkozni azon, hogy a köz­pontban valakire rábízzák egy gyáregység irányítását. Nyilván azért, mert képes­nek tartják arra, hogy ese­tenként több száz ember munkáját irányítsa, több tíz, vagy több százmillió forin­tos termelést szervezzen, fel­vegyen és elbocsásson embe­reket. De nem adják meg neki a jogot és lehetőséget, hogy saját munkaterületéről önálló véleményét közölhesse a sajtóval, felsőbb engedély nélkül. Én egy ilyen helyzetet rendkívül sértőnek találnék, mert úgy érezném: felette­seim nem tartanak elég ér­telmesnek ahhoz, hogy el­döntsem, mi az, ami a nyil­vánosság elé kívánkozik, és mi tartozik a vállalati vagy éppen az államtitkok köré­be. És felvetődne bennem a kérdés: ha ez a vélemény rólam, akkor miért neveztek ki vezetőnek? Félreértés ne essék: ezzel az írással nem a battonyai- akon akarom elverni a port. ök nem sokat tehetnek ar­ról, hogy ezt az intézkedést Budapesten meghozták, leg­feljebb jelezhették volna en­nek értelmetlenségét, bár tu­dom, ez sem könnyű dolog. És tudom azt is, hogy nem csak a battonyai gyáregysé­get kötik ehhez hasonló uta­sítások. Saját tapasztalataimból és kollégáim elbeszéléseiből tu­dom, hogy egyre több helyütt állítanak tilalomfákat az új­ságírók elé. Az üzemből fel­hívatják a munkásokat a ve­zetői irodába, hogy ott a fő­nök jelenlétében mondják el „bátran és őszintén” a vé­leményüket. Részterületek irányítói nem beszélhetnek munkájukról, beosztottak fe­gyelmi felelősségre vonást kockáztatnak, ha szóba áll­nak újságíróval. Egyre job­ban eluralkodik a „csak a főnök nyilatkozhat” szemlé­let. |urcsa az, hogy ez a folyamat éppen napjainkban kezd elerősödni. Éppen most, Imikor arról beszélünk, hogy ’azdasági gondjaink megol- lásához minden tartalékot nozgósítanunk kell, és azt ;em tagadja senki, hogy a artalékok közé kell számt­anunk a demokrácia kiszé­lesítését. Ügy látszik azon­ban, a demokrácia fogalmát néhány vezető sajátosan értel­mezi. Az ő figyelmüket sze­retném ezzel az írással fel­hívni arra, hogy a demokrá­cia fogalomkörébe beletarto­zik a vélemény szabad ki­fejtésének joga is. Aki ezt akadályozza, az a hatalmá­val él vissza! Lónyai László Bővül a Kristály-család E hét végétől bővül az üdí­tő italok választéka Buda­pesten: ekkor kezdik meg a Kristály-málna forgalmazá­sát. A Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat egy má­sik új terméke, -a Kristály keserű kalóriaszegény válto­zata szintén hamarosan a boltokba kerül. A vállalat azért határozta el, hogy ter­mékfejlesztésének a közép­pontjába a Kristály-családot helyezi, mert a múlt év leg­sikeresebb szénsavas üdítője a Kristály keserű volt. A ta­valyi adatok szerint egyéb­ként mind nagyobb az igény a kalóriaszegény italok iránt: nőtt a kereslet a mesterséges édesítőszerrel készült Deit citrom és Deit narancs iránt. A vállalat nyolcféle italt gyártott. A gépsorait 194 millió palack hagyta el: ez 15 millióval meghaladja az előző évi termelést. Vala­mennyi termékét 0,25 és 1 literes üvegekben egyaránt forgalmazza. Legtöbbet ta­valy is Pepsi Colából gyár­tottak, amelyhez amerikai licencpartnerük szállítja az alapanyagot, a Deitet pedig az NSZK-beli Kajo céggel együttműködve állították elő. A múlt évben 12 millió li­ter ásványvíz is forgalomba került. A margitszigeti Mag­da és a Döbrentei téri Ju­ventus forrás vizének fel- használásával. A termelé­kenységet úgy is növelni kí­vánják, hogy májustól a vál­lalat tatai nagy teljesítmé­nyű gépsorait két műszakban üzemeltetik. Vetőmag-termeltetés ’82 Export és takarékosság Vetőmagboltban * Fotó: Fazekas László A Vetőmag Vállalatnak ha­zánkban tizenkét területi központja van, egyikük me­gyénkben — Orosházán — székel, s a Békés és Csong- rád megyei magtermesztést, -értékesítést szervezi. Az orosházi központ múlt évi eredményei alapján országo­san a második legjobb terü­leti központnak számít. Széles körű, a kívülálló szemében már-már szövevé­nyesnek tűnő kapcsolatrend­szer jellemzi a dél-magyar­országi területi központot. A 280 dolgozó a két megyében százkét tsz-szel, hat állami gazdasággal, és kétszáz egyé­ni termelővel szerződött a múU évi nyere vetőmag biz­tosítására. A terv azonban részben terv maradt: a fel­vásárolt magmennyiség tíz százalékkal kevesebb lett a szerződésekben foglaltaknál. Mégpedig azért, mert rossz idő járt a magtermesztőkre. Száraz volt a tavasz és a nyár, s ha esett, az is rossz­kor: a lucernát például ép­pen fővirágzáskor érte a csa­padék. Mindez nem jelenti, hogy baj lesz az idén az el­látással; a kisebb készletek a tartalékok képzésénél okoznak gondot. Az orosházi vállalat negy­ven növényfaj 190 fajtájának szaporítóanyagát vásárolja fel; három telephelyen — Szarvason, Orosházán és Bé­késen — tisztítják, csáváz­zák, majd fémzárolják a kész terméket. Az összmeny- nyiségből általában százmil­lió forint értékben exportál­nak. A múlt évben szeren­csés fordulat következett be a külpiaci értékesítésben; egyedül a dollárexport ré­vén 80 millió forint bevétel­re tett szert a területi köz­pont — ez pedig több, mint kétszerese a tervezettnek. A kedvező helyzetet az idén is szeretnénk kihasználni, a szocialista országokba irá­nyuló export szintentartásá­val együtt tovább növelni a tőkésvaluta-szerző eladáso­kat. A gazdaságos export és hazai értékesítés egyik alap- feltétele, hogy jó minőségű terméket kínáljanak a ve­vőknek. Ezt szolgálta az a rekonstrukció, amelyet a szarvasi vetőmagüzemben hajtottak végre a múlt év­ben. A területi központ ve­zetése — az ország hasonló vállalatai közt elsőként — a konténeres anyagmozga­tásra szavazott. Meg is vá­sároltak, és munkába állítot­tak több, mint kétezer kor­szerű anyagmozgató tar­tályt, az idén tovább növelik a számukat. A kezdeti tapasztalatok kedvezőek. Annak ellenére, hogy egy nagyobb tétel mag hosszabb ideig „leragadt” a -szarvasi telepen, sikerült el­érni, hogy átlagosan minden tartályt három és félszer töltöttek és ürítettek. Az idén jobb forgási sebességre számítanak, és még nagyobb megtakarításra, amely már tavaly is megközelítette a kétmillió forintot.- Korsze­rűsítették a magtisztító be­rendezések szállítópályáit, fogadógaratjának ürítését. Így válhatott teljessé a kon­téneres rendszer, amelyet az idén az orosházi vetőmag­üzemben is bevezetnek. A múlt év arra is bizony­ság volt a területi központ vezetésének, hogy valóban vannak tartalékok a gazdál­kodásban. A dolog nagyon egyszerű; a szállítási ágazat élére egy jól képzett szak­embert állítottak, aki a ko­csik útjának és az áruszállí­tások megszervezésének szentelte felkészültségét. A számok ismét bizonyítanak: 25 százalékkal több árut vit­tek a gépkocsik úgy, hogy közben megspórolták az üzemanyag 18 százalékát. Születtek újdonságok a gépüzemeltetésben is. A tisz­tító berendezéseket koráb­ban kikapcsolták, majd új­ra indították. Mint ismert, éppen a bekapcsolás jár a legnagyobb áramfelvétellel, ezért határoztak úgy a szak­emberek, hogy kapcsolás nél­kül üzemeltetnek egyes be­rendezéseket. A haszon itt sem maradt el, azonban elő­fordult néhány működés közbeni hiba. A közeljövő feladata ezek kiküszöbölése. A megtakarítások ezért is különösen fontosak az oros­házi központnak, mert a múlt évi sikeres zárást egy adat kissé beárnyékolja. Ne­vezetesen, hogy csökkent a jövedelmezőségi színvonal. Nem sokkal, egy százalékkal, de már ezen is feltétlenül el kell gondolkodni. Kiderült, hogy a csökkenés oka a költ­ségek növekedése. Hiába drágultak a múlt évben a magvak, ha közben a ráfor­dításokért kifizetett össze­gek jobban emelkedtek. Ezért az idén minden fillért meg kell fogni — mondta be­szélgetésünk során Gubacsi László igazgató. És hozzátet­te: „Én hiszem, hogy még mindig sok a tartalék, és csak az marad felszínen, aki ki is használja ezeket a tar­talékokat.” Természetesen, akadnak gondok a vetőmag vállalat területi központjánál is. Az idei termelési szerződéseket nagyrészt már megkötötték, de nem mindegyik ment könnyen. A paradicsommag­nál például az okozott hósz- szas vitát, mi legyen a mel­léktermékként jelentkező lé­vel? Továbbá: mekkora bér­emelést kaphat a háromszáz­nál is kevesebb dolgozó? Akadnak kérdések bőven, amelyekre rövidesen választ kell adni. Egyben azonban biztos a központ szakirányí­tása: azt a mennyiséget és fajtaválasztékot termeltetik az idén is, amelyre a nép­gazdaság igényt tart. Mást nem is tehetnek, hiszen ez a legfőbb érdekük. M. Szabó Zsuzsa Nőtt az újítások száma a Volánnál (Tudósítónktól) Az elmúlt évben benyúj­tott újítások száma örvende­tesen gyarapodott a Volán 8. számú Vállalatnál. Az újítá­sokból származó gazdasági eredmény csaknem másfél- szeresére nőtt az előző esz­tendőhöz képest. E nagysze­rű eredmények is fémjelzik: a vállalatnál megnőtt az újí­tókedv, s ezzel egy időben bővült az újítók köre. Csak néhány számadat: 1981-ben benyújtott újítások száma 142 volt, ebből 66-ot fogad­tak el. Tavaly a benyújtott újítások száma ugyan nem sokkal nőtt, 148 volt, ebből 57 elfogadott, de ha a két évet összehasonlítva, az újí­tásokból származó gazdasági eredményeket összesítjük, szembetűnő a változás: 1981- ben a gazdasági eredmény 2 millió 918 ezer forint, míg az egy évvel későbbi, 3 millió 239 ezer forint volt. Bencsik Antalné újítási előadó — 11 éve csinálja ezt a munkát — elmondta: 1972- ben 37 újítást nyújtottak be, ebből huszonötöt fogadtak el. Sok minden megváltozott ez idő alatt, ami növelte az újí­tók kedvét. így csak egy pél­dát kiemelve az újítások el­bírálásának ideje is: 1981- ben átlagosan 42 nap, míg tavaly 38 nap volt. E rövid elbírálási időhöz hozzájárult az is, hogy a vállalatnál lét­rehozták a szakvéleménye­zők ösztönző rendszerét. Ez annyit jelent, hogy a leg­több újítást a rövidebb idő alatt elbírálók jutalomban ré­szesülnek. Az újítók számára ösztön­ző még az újításokért kifi­zetett összeg is. Az eszmei alapon kifizetett díj 1981- ben 97 ezer forint, 1982-ben 232 ezer forint volt. Itt is érzékelhető: az újítók egyre jobban törekednek arra, hogy minél több és haszno­sabb ötleteket, újításokat nyújtsanak be elbírálásra. Nagy segítséget nyújt még számukra a minden év ele­jén kiadott újítási feladat­terv, amely tájékoztatást ad az újítóknak a kiemelten fontos megoldandó felada­tokról. Egyébként az újítá­sok összetétele munkavédel­mi, szociális jellegű, illet­ve a különböző területeken a munkafolyamatok megköny- nyítésére irányulnak, vagy éppen a mindennapos gya­korlati munkák során olyan ötletek, újítások, melyek az eredeti alkatrészek egy ki­sebb átalakításával a moto­rok élettartamát növelni tudják. Vagy éppen pótol­nak, illetve legyártanak olyan alkatrészt, amely kis­mértékben ugyan eltér az eredetitől, ugyanakkor az eredeti alkatrészt megfele­lően tudja helyettesíteni. S persze mindez vállalaton be­lül történik, nem beszélve arról, hogy az említett al­katrész éppen országosan hi-’ ánycikk. 1982 eredményei alapján a vállalattól kilenc újítót terjesztettek fel Ki­váló Üjító kitüntetésre. Egy fiatal az újítók közül: Saitz István autóbusz-szerelő. Hat éve dolgozik a vállalat­nál, mindössze másfél éve tartozik az újítók soraiba. Az elmúlt esztendőben 11 újítást adott be, amelyeknek értékelése után a Volánnál az év legeredményesebb újí­tója címet érdemelte ki. Ter­mészetesen az újítások gaz­dasági eredményei alapján. A sikeres újításai között sze­repel az Ikarusz 200-as autó­buszoknál használt Bosch- szelep felújítása, amely a hű­tővizet szabályozza, s külö­nösen a téli üzemeltetésnél van nagy jelentősége. Évente a vállalatnál megközelítőleg 160-at használnak fel. Ezek értéke egyenként 2600 forint, és persze nem tartozik a könnyen beszerezhető alkat­részek közé. Saitz István újítása alapján mindössze egy munkaóra ráfordításával és 300 forint értékben fel­újítható, természetesen vál­lalaton belül. Még egy adat ehhez: ennek az újításnak a kalkulált gazdasági eredmé­nye 499 ezer forint egy évet figyelembe véve. A vállalat vezetői a szak- szervezeti bizottsággal egyet­értésben kiadták az idei újí­tási feladattervet, amely a megvalósítandó célokat tar­talmazza. A tervben szerep­lő feladatok kitűzésével, megoldásával a vállalat cél­kitűzése a termelékenység Saitz István, a békéscsabai műhely szerelője növelése, a nehéz fizikai munka további könnyítése, valamint a fokozott anyag- és energiatakarékosság el­érése. Az újítási feladatterv- ben foglaltak szerint négy témában, 15 megoldásra váró feladatot kellene megoldani­uk az újítóknak, melyekre különdíjakat is kitűztek. Ez természetesen nem azt jelen­ti, hogy egyéb újításokat nem fogadnak el. A Volán 8. szá­mú Vállalatnál továbbra is várják az új ötleteket, javas­latokat. Kép, szöveg: Bikfalvi Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents