Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-25 / 47. szám

1983. február 25., péntek NÉPÚJSÁG Utóhang a megyei színjátszó napokról A „játszók találkozójáról írott önzetlen sorok” — amely még 1982. november 24-én, a szerdai lapszám 6. oldalán jelent meg — késztettek arra, hogy tollat jogjak és a színjátszók gondjairól írjak. ­A bevezetőben íródott le: „A hazai amatőr színjátszás két részre szakadt. Az első fél bírta a versenyt, fel tu­dott zárkózni a hivatásosokhoz... A másik rész lemaradt, a szó rossz értelmében vett műkedvelővé silányult.” i Tiszacsegén egy bekötő út építése során késő bronzkori — a gávai kultúrához tartozó — úgynevezett gödörleletet tártak fel a Déry Múzeum munkatársai Máté Márta régész veze­tésével. A múzeum szakemberei Debrecenben befejezték a leletek restaurálását (MTl-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Rájuk is szükség van... Ha közelebbről megvizs­gáljuk ezt a tényt, mindjárt tisztáznunk kell azt a fogal­mat, hogy mit is nevezünk amatőr művészeti tevékeny­ségnek. Hadd idézzem Vitá­nyi Ivánt, aki a következő­képpen fogalmazott: „Amatőr művészeti tevékenységnek azt az aktív és legalább rész­ben alkotó jellegű gyakorlá­sát nevezzük, amelyet olyan emberek folytatnak, akik foglalkozásuk, kenyérkerese­tük, a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt he­lyük szerint nem sorolhatók _ a művészek közé.” Gondo­lom, senki sem kételkedik e szavak igazságában, s ha ez úgy van, akkor miért lehet mégis az, hogy egyes színját­szócsoportok — például a Pécsi Nyitott Színpad, vagy a debreceni Alföld Színpad — profi színházakkal vehet­te, s veszi fel a versenyt? A válasz csak az lehet rá, hogy napi munkájuk után, mellyel létfeltételeiket bizto­sítják, előveszik másik énü­ket, és megszállottként, sze- retetből, idővel, fáradsággal, pénzzel mit sem törődve űzik ezt a tevékenységet. így maradnak versenyben! Járják az országot, s hatá­rainkon túl is gyakran be­mutathatják műsoraikat. De mindamellett, hogy örömmel várjuk fellépéseiket, büsz­kék vagyunk rájuk, vajon nem esnénk-e át a ló másik oldalára, ha a színjátszómoz­galomban dolgozó minden csoportot ezen követelmé­nyek elé állítanánk. Szeren­csére ez nem így van, hi­szen az élvonalbeli színját­szók, s a „szó rossz értelmé­ben vett műkedvelő” színját­szók között van átmenet, az ún. „tisztes derékhad”. Nem is beszélve arról a rendkívül fontos tényezőről, hogy a csoporttagok szemé­lyiségfejlesztéséhez milyen jelentősen hozzájárul a já­Páratlan sikere volt a magyar versenyfilmnek szerdán a nyu­gat-berlini nemzetközi filmfesz­tiválon. A Zoo-Palast filmszínházban délután és este két előadásban mutatták be András Ferenc „Dögkeselyű” című alkotását, Cserhalmi Györggyel a fősze­repben. A közönség nagy tetszéssel fo­gadta a filmet; előadás után szűnni nem akaró viharos taps­sal köszöntötte a film rendező­jét és a főszereplőt, sokan lel­kes „bravó” kiáltásokkal adtak hangot elragadtatásuknak. fék, a színjáték. Éppen ezért e sok irányú hasznosítás le­hetősége miatt hangsúlyozza a népművelő, hogy nem a verseny, s a minősítés a cél a színjátszómozgalomban, hanem a játék maga. Elég nagy baj az, hogy jó tíz évig verseny- és minősí­tésközpontú gondolkodás volt az elfogadott. Ezt a tényt is­merte fel az ASZIOT (Ama­tőr Színjátszók Országos Ta­nácsa) elnöksége, amikor 1981-ben megváltoztatta a minősítés rendszerét. Nem csoportot minősít, hanem produkciót. Amennyiben a csoport nincs megelégedve a kapott minősítéssel, úgy egy újabb zsűrinél fellebbezhet, ugyanazzal a bemutatóval. S ezzel egy időben egy másik lehetőség is adott: a csoport csak szakmai véleményt kér, minősítést nem. így történhetett meg az is, hogy a megyei színjátszóna­pokon mindössze 3 csoport kérte bemutatójának a mi­nősítését, s ebből csupán egy bemutató nem kapott minő­sítést. A szabadkígyósi Pablo Neruda Színjátszócsoport vi­szont mindkét bemutatója minősült. Itt van az a másik kérdés­kör, amit nem hagyhat fi­gyelmen kívül az olvasó; az előző évek jó csoportjainak problematikája. „A krónikás tavaly is, azelőtt is tévedett, amikor arról számolt be, hogy jó csoportok vannak Békésben. Inkább féligazsá­gokat mondott. Mert akkor jók voltak a csoportok. S a múlt igazsága cáfolhatatlan ” Jó, hogy az utolsó mondat leíródott, mert a gondolat eleje azt sugallja, hogy nem is voltak jó csoportok Bé­késben. Pedig a telekgeren- dási TESZI, a békéscsabai Manzárd, a szarvasi Vizuális Stúdió, az orosházi Deszka A szerda délutáni sajtóérte­kezleten záporoztak a kérdések a film alkotóira, s elhangzottak olyan vélemények is, hogy a ma­gyar versenyfilmnek jó esélyei vannak valamelyik díj elnyeré­sére. „Eddig ez volt a fesztivá­lon a legszínvonalasabb film a látottak közül” — mondotta az egyik filmszakember. András Ferenc — amikor mes­terségének titkáról faggatták — mosolyogva jelentette ki a saj­tókonferencián : „Arra törek­szünk, hogy visszahódítsuk a kö­zönségét a filmszínházaknak”. mind olyan csoportok voltak, kikre felfigyelt a szakma. Rádiófelvételeik, megyén kí­vüli meghívásaik a bizonyí­tékok rá. S hogy csak vol­tak, s nincsenek, az is ter­mészetes az amatőr világban. Csoportok bomlanak fel, ala­kulnak át, és születnek újak. A folyamatosságot legin­kább a rendező személye biz­tosítja. Ha vele történik va­lami — például családot ala­pít, tovább tanul, elköltözik, stb. — az a csoportra min­denképpen kihat. De a cso- porttagok is állandóan vál­toznak . .. Talán az iskolai keret lehetne az, ahol — ha van egy lelkes tanár — évek hosszú során át zavartalanul működhetne egy színjátszó­csoport, hiszen az utánpótlás adott. S hogy ez a megyei talál­kozó a „beszédhibák pará­dés” bemutatója lett volna? Ezzel a zsűri tagjai sem ér­tettek egyet! Igen, voltak csoportok, ahol valóban ja­Az érintett írás — amely „ön- zetlen sorok a játszók találko­zójáról” címmel jelent meg — szerzőjének engedtessék meg, hogy néhány megjegyzést fűz­zön a sokszor valóban szélma­lomharcot vívó szakbizottság tit­kárának tiszteletre mpltó és szer­kesztőségünk 'által köszönettel fogadott véleményéhez. A „akkor jók voltak a cso­portok” -témával kapcsolatosan — éppen az igazság teljessége érdekében — meg kell állapí­tani. hogy a fentebb említett, körülbelül az elmúlt két év alatt megszűnt színpadok agó­niáját, majd „halálát” nem „ter­mészetes” dolog okozta. Sajnos, mind a TESZI, mind a Man­zárd, mint a szarvasi Vizuális Stúdió, de az orosházi Deszka is az úgynevezett objektív kö­rülmények olyatén összejátszá­sa folytán, vagyis nem az adott színpadokból eredő okok miatt szűnt meg! Ezen okok sorában a legfontosabb az anyagi támo­gatás hiánya, a fenntartó köz- művelődési intézmény vezetői bizalmának „elhalása”, a szín­pad — bár megyei és országos fórumokon igen nagyra értékelt — tevékenységének akaratlan vagy szándékos félreértelmezése, a színpadok elé állított, megold­hatatlan feladatok furmányos zsákutcateremtése tartozik. Ter­mészetesen nem tagadva azt, sem. hogy sok esetben szubjek­tív akadályok is okozták a „nagyszerű halált”. A másik, talán némi kiegészí­tésre szoruló kérdés az iskolai színjátszás ügye. Annak ellené­re, hogy az oktatáspolitikai ha­tározatokban, magában az álta­lános — és természetesen a kö­zépiskolai — „tanterv és utasí­tásiban egyértelműen benne foglaltatik a közoktatás és köz- művelődés minél szorosabbá fű­A napokban csaknem 400 vál­lalathoz juttatták el a szakmun­kások egyetemi, főiskolai előké­szítő tanfolyamaira — népszerű nevén a SZET-re- — invitáló fel­hívásokat. Az elkövetkezendő hetekben fontos feladat hárul az üzemek párt-, gazdasági, KISZ- és szakszervezeti vezetésére, hogy döntéseik nyomán a leg­tehetségesebb munkásfiatalok le­gyenek SZET-esek. A jelentkezési lapokat április 15-ig kell megküldeni az Eöt­vitásra szorul a beszédtech­nika, de ez csak a kezdő cso­portoknál volt szembetűnő. Mellesleg a színjátszás él- vezhetőségének szempontjá­ból legalább ennyire fontos a térszervezés, a színpadi lát­vány is. Hadd idézzem Bicskei Gá­bornak — a zsűri elnökének — szavait: „A színjátszás agy folyamat, melynek állo­másai vannak. Ilyen állomás egy megyei találkozó is, aho­vá egy darab eljutott addig, ameddig eljuthatott, s a zsűri pedig nem vérbíróság, ha­nem a darab továbbfejlődése érdekében létrehozott szak­mai tanácsadó szerv.” Véleményem szerint mi népművelők is akkor szol­gáljuk leginkább az amatőr színjátszás ügyét, ha magun­kévá tesszük ezt' a gondola­tot, s a továbbiakban e sze­rint cselekszünk. Fabulya Lászlóné, a megyei színjátszó szakbizottság titkára zendő kapcsolattartása, a hét­köznapi gyakorlat az elvnél sok­kalta prózaibb, mondhatni el­lentmondásosabb. Ha valahol ez jól megy, az az’ adott település iskolájában dolgozó, valóban megszállott pedagógusok érdeme. Mint például Csorváson! És saj­nos, a színpadok, „irodalmi kö­rök és színpadok” még mindig a legtöbb helyen nem a játék, a kreativitás élményéért, az ok­tató-nevelő munka személyiség- formáló erősítéséért, hanem egy­szerűen egy meg nem fogal­mazható reprezentatív indíttatá­sú muszájból szerveződnek, pe­riodikusan élnek. Azt hiszem, a szülőknek, a pedagógusoknak nem kell különösebben bizony­gatni, mekkora kárt (is) tud okozni ez a kampányszerűség! A most közölt vélemény alap­jául szolgáló írás címe „önzet­len” jelzőjének magyarázatára engedtessék meg a szerzőnek, hogy megemlítse: több minikét évtizeden át maga is aktív ama­tőr színjátszó, amatőr rendező, színpadvezető volt. Jelenleg tag­ja a megyei szakbizottságnak is. Úgy érzem tehát, hogy a sok minden véleményemet erősítő, másban azt cáfoló jelen írás azt a ma már egyértelművé lett társadalmi szándékot és akara­tot hangsúlyozza, amely adott gazdasági körülményeink között mind nagyobb fontosságot tu­lajdonít a minőségi, jelentős esz­tétikai értékeket hordozó, elkö­telezetten szocialista amatőr­művészeti tevékenységnek. Ez azonban nyilvánvalóan csak ak­kor tud kiteljesedni, ha alkal­manként. időszerűen, ütköztetni lehet a véleményeket. Amely mindenkor csak és kizárólago­san az „ügy”, a fejlődés és a jobbat akarás szolgálatában szü­letik. Nemesi László vös Loránd * Tudományegyetem, a budapesti műszaki, a gödöllői agrártudományi és a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem SZET-irodájának. A je­lentkezők május—június hónap­ban a választott hivatásuknak megfelelő pályaalkalmassági vizsgálaton vesznek részt, akik megfelelnek, azok szeptembertől tízhónapos intenzív tanfolyamon tanulnak, 1984-ben pedig együtt felvételiznek a felsőfokú intéz­mények nappali tagozatára je­lentkezőkkel. (Tudósítónktól) Köztudomású az, hogy az általános iskola sikeres be­fejezésével a tanulóknak al­kalmuk nyelik tanulmányaik továbbfolytatására. De mi­lyen lehetősége van a csök­kent értelmi képességű, ki­segítő iskolában végzett ta­nulóknak, ezeken belül az állami gondozásban levők­nek? Mit tesz nagykorúvá válásig a nevelőotthonban? Hiszen tudott az a tény, hogy az intézeti zártság még egy egészséges gyermek sze­mélyiségében is jelentős re­tardációt idéz elő. Hogyan, mi módon lehetne megolda­ni a személyiség harmonikus fejlődését? Hogyan lehet ér­tékes emberré nevelni? Erre a kérdésre kapott gyakorlati választ az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szak- középiskola tanári kara. 1981. szeptember 1-gyel, amikor a békéscsabai kisegí­tő iskola vezetőségének meg­született az a nemes gondo­lata, hogy a csökkent szel­lemi képességű tanulóknak biztosítson olyan iskolai le­hetőséget, ahol intézeti fel­ügyelet mellett legalább a betanított munkás szintet el­érjék — kétéves képzési idő alatt — tejházkezelő és szarvasmarha-tenyésztő szakmában. így kerültek $z orosházi mezőgazdasági szakközépis­kolába 1981 szeptemberében, és vették fel az átképzős osz­tály nevet. Tíz állami gondo­zott, valamint 8 távol lakó kollégiumi elhelyezést kapott a középiskolásakkal közösen. Természetesen az irányító munkaterv rájuk méretezett feladatsort tartalmaz. így pl. negatív élmények leépí­tése, a személyiség szinte strukturális átalakítása, a család szerepének átvállalá­sa mellett, a tanulmányi munkára és szabadidős te­vékenységre, közösségi mun­kára, az egészséges életre, a társadalmi és személyi tu­lajdon védelmére nevelés. Jogosan felvetődhet a kér­dés: jó-e az, hogy egészsé­ges közösségbe kerültek? — Természetesen jó, mert a középiskolás kollektíva be­fogadta őket. Az óraadó ta­nárok pedig nem folytatnak inproduktiv munkát, mert egy új környezetben óvják a személyiséget, lehetőséget adva a bizonyításra, s arra, hogy a termelő munkában szükség van rájuk — nem felesleges emberek. Fekete Sándor, a mező- gazdasági szakközépiskola igazgatója a következőket mondja: Ügy érzem, az „át- képzősök” képzésének értel­me van. Csupán azt nem tudjuk, hogy a befektetett anyag, a szellemi termék mennyire térül meg. Befe­jezve az iskolát, talán nem lesznek elveszett emberek. Milyen nehézségek voltak? Ha figyelembe vesszük az 5 napos munkahetet, taná­raink eléggé elfoglaltak, to­vábbá teremprobléma is je­lentkezhet. A megoldás egy­szerűnek tűnik. Amennyiben az orosházi kisegítő iskola tud biztosítani termet, az egyik probléma megszűnik. S ha netalán az elméleti órá­kat gyógypedagógus tartaná, a munka sokkal eredménye­sebb lenne. Takács Bálint Magyar siker a nyugat-berlini filmfesztiválon Már jelentkezni lehet a vállalatoknál a SZET-re Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.37: Zenekari muzsika. 9.30: Kele, kele fűzfa. 10.05: Hétszínvirág. 10.35: Puszta visszhang. 10.40: Görög népzene. 11.00: Színházi Magazin. 12.45: Hétvégi panoráma. 14.02: Kóruspódium. 14.21: A Lipcsei Rádió fúvósze­nekara játszik. 15.05: Révkalauz. 15.35: A Halié zenekar Suppé- nyitányokat játszik. 16.00: Húszas stúdió. 17.05: Zenekari muzsika. 17.35: Mi közünk hozzá? 18.00: A párizsi „Raphaele” hangversenyzenekar Of- , fenbach-műveket játszik. 19.15: Operaáriák. 19.35: Ismeretlen ismerősök. Ka- bos Gyula. 20.35: Operettkedvelőknek. 21.30: Házról házra. 22.30: Reneszánsz est a 22-es stúdióban. 23.30: Népszerű szimfonikus mu­zsika. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI KÁDIÖ 8.05: Lukács István cimbalom­felvételeiből. 8.35: Slágermúzeum. 9.18: Háttérbeszélgetés. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.40: Népi muzsika. 13.15: A csavargókirály. 14.00: A Petőfi rádió zenedél­utánja. 15.45: Phil Collins felvételeiből. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Pophullám. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Sokféle. Szórakoztató iro­dalmi magazin. 21.35: Ritmus! 22.05: Népdalkörök pódiuma. 22.30: Engedje meg! 23.20: Most érkezett. . . III. MŰSOR 9.00: Fakultáció — Idegenveze­tés. 9.30: Schumann: Spanyol daljá­ték. 9.55: Cavalli: Calisto. 12.05: Romantikus kamarazene. 13.07: Kormos István: A vasmo- zs4r törője alatt. 13.17: Zenekari muzsika. 14.50: Operaáriák. 15.27: Barokk zene. 16.20: Szervánszky Endre: Gon­certo — József Attila em­lékére. 17.02: Szlovák zene — szlovák fiatalok. 17.30: A víg özvegy. 17.56: Rendezte: Cserés Miklós dr. Az öreg. 19.05: Solti György és Carlos Kleiber vezényel. 19.35: Opera-művészlemezek. 20.43: A zenéről. 21.35: Kodály kórusaiból énekel a Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara. 22.05: A Benkó Dixieland együt­tes hangversenye. 22.50: Rádiószínház. A hentes. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Stewie Wonder énekel. 17.10: Szabad a gazda. Kardos Ernő jegyzete. 17.15: Szirmai Márta könnyűze­nei felvételeiből. 17.30: Intermezzo. Hóvégi szám­vetés az Alföld zenei ese­ményeiről. Szerkesztő: Ku­tas János. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizika. (Alt. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 8.30: Fizikai kísérletek. II. 8.40: Orosz nyelv. (Alt. isk. 5. oszt.) (f.-f.) 8.55: Fizika. (Ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 9.50: LÓttósorsolás. (f.-f.) 10.00: Magyar irodalom. (Ált. isk. alsó tagozat.) 10.30: Környezetismeret. (Alt. isk. 4. oszt.) 11.05: Deltácska. (f.-f.) 11.25: Képújság, (f.-f.) 14.05: Iskolatévé. Deltácska. (ism„ f.-f.) 14.25: Magyar irodalom, (ism.) 14.55: Környezetismeret, (ism.) 15.30: Aki mer, az nyer. (ism., f.-f.) 16.05: Hírek, (f.-f.) 16.10: Felelet. Déry Tibor regé­nye. (ism., f.-f.) 17.20: Természetbarát. 17.40: Reklám, (f.-f.) 17.45: Csali. 17.55: Képújság, (f.-f.) 18.00: Ablak, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Baráth Lajos: Varázstoll. Tévéfilm. 21.15: Pénteki randevú. 22.10: Tv-híradó 3. 22.20: Bohózat lőporral. Fancia film. II. MŰSOR 20.00: Pulzus. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Krónika. A 2. magyar hadsereg a Donnál, (f.-f.) Kb. 22.00: Magyar tudósok. Szilárd Leó asszisztense voltam. Balázs Nándor professzor, (f.-f.) 22.45: Képújság, (f.-f.) BUKAREST 15.30: Német nyelvű adás. 17.35: A volánnál. Autóvezetők­nek. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Meghívás a stúdióba. 21.00: Világhíradó. 21.10: Lompostán jött utasítás. NDK játékfilm. BELGRAD, I. MŰSOR 16.15: Látóhatár. 16.40: Horvát útirajzok — V. Na- zor: Partizánokkal. 17.00: Tv-napló. 17.10: Orosz nyelv. 17.40: Hírek. 17.45: Búzavirág. 18.15: Tv-naptár. 18.45: A zöld terv iskolája. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Filmsorozat. 20.55: Reklám. 21.00: A Soliter együttes szóra­koztatja önöket. 21.45: Tv-napló. 22.00: A szív kultúrája. II. MŰSOR 18.15: Egészségügyi felvilágosí­tás. 18.45: Zenei adás. 19.00: Tudományos beszélgetések. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Igor Sztravinszkij zenéje. 20.45: Reklám. 20.50: Zágrábi körkép. 21.05: Életfolyam. 21.50: Reklám. 21.55: A gránátalma színe. színház 1983. február 25-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: CYRANO Justh Gy.-bérlet 19 órakor Gyulán: A KAKTUSZ VIRÁGA 1983. február 26-án, szombaton 19 órakor Békéscsabán: CYRANO Petőfi-bérlet MOZI Békési. Bástya: A feketeszakáll szelleme. Békéscsabai Szabad­ság: de. 10 és dU. 4-kor: Tün­dér Lala, 6 és 8-kor: Szerelem Montreálban. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Tűzszekerek, fél 8-kor: Zugügyvéd zavarban. Gyulai - Erkel: Szívzűr. Gyulai Petőfi: Akit Bulldózernek hív­tak. Orosházi Béke: 5-kor: Ben Hur I., II. rész. Orosházi Parti­zán: fél 4-kor: A hétszázéves titok, fél 6 és fél 8-kor: A ko­lónia. Szarvasi Táncsics: Az el­nök elrablása.

Next

/
Thumbnails
Contents