Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-25 / 47. szám

1983 február 25., péntek NÉPÚJSÁG Környezettanulmány Madár a kalitkában Kezében papírt lobogtat. Dühös. Harag­szik a házmesterre, a vállalatra, a világra. — Mit irkáinak maguk itt nekem? — villan az asszony szeme, és fenyegetően néz az ügyintézőre. — Hogy nem fizetem a lakbért? Nekem hat gyerekem van. Tő­lem jöhetnek. Szó sem lehet róla, hogy va­lakit is beengedjek, nem nyilatkozom. El­végre az én lakásom... Persze, az ő lakása. Soron kívül kapta, de nem fizet. Se lakbért, se fűtési díjat. Ha kérik tőle, megsértődik, és veri az asz­talt ... Békéscsabán tavaly csaknem egy­millió forint lakbérrel és fűtési díjjal tar­toztak a lakók és a közületek az ingatlan- kezelő vállalatnak. Ebből 94 ezer forint a nem peresített hátralék, amely 236 em­bert érint, ugyanis ezek egy-két hónapja feledkeztek meg a kötelezettségükről. (ÉS AKI MAGA ÉPfT?) Toporgok a buszmegállóban. Szürke az ég, esik az eső. A fiatalember meglepődik: — Egymillió forint hátra­lék? Ugrat, nem hiszem el — lép fel a járműre és egy­re beljebb sodródik. Utána­tolakszom. — Mi a véleménye az ilyen emberekről? — Nem tudom — huzigál­ja a kesztyűje ujjait. — Én csak azt mondom: könnyű beleülni a készbe. És aki ma­ga épít? Arról regényt le­hetne írni, uram. Nekünk már majdnem kész a házunk, mégsem alszom nyugodtan. Hátravan a víz-, a villany- és a fűtésszerelés. Hol anyag, hol szakember nincs. Ideg­nyugtatókon élek évek óta. Ha nem lesz pénzem világí­tásra, fűtésre, egyszérűen ki­kapcsolják a villanyt és a gázt. Ennyi a különbség Sötét, koszos lépcsőházban baktatok. Ételszag csapja meg az orrom, böngészem a névtáblákat. Közben azon töprengek: sok-e az egymil­lió forint adósság, amikor a megyeszékhely 3608 tanácsi bérlakásában élők évente mintegy 32 millió forint lak­bért és fűtési díjat rendsze­resen, fegyelmezetten befi­zetnek a házfelügyelőknek, a vállalatnak. — Nem kis összeg — jegy­zi meg Sipiczki Frigyesné, az ingatlankezelő vállalat házkezelési osztályának ve­zetője. — Különösen most, amikor egyre többe kerül a lakóházak fenntartása. Mi a lakbérekből fedezzük az üze­meltetés költségeit. Ha nem folyik be a tervezett lakbér, hozzá kell nyúlni a felújítás­ra szánt pénzhez, vagy hitelt veszünk fel. Így kevesebb pénz jut tatarozásra, korsze­rűsítésre, felújításra. Az IKV aligha teheti meg, hogy nem fizeti a villanyt, a víz­számlát, a házfelügyelőt és sorolhatnám. — Általában miért nem fi­zetnek? — Ahány adós, annyiféle magyarázat. A negyedéves környezettanulmányok azt igazolják, hogy nem szabad általánosítani. Sokan ha­nyagságból, feledékenységből, számításból maradnak adós­ságban. Ök még az iszákos- ság, a betegség, az eladóso­dás, a válás. A legtöbben félévkor, az esztendő végén és szeptemberben feledkez­nek meg a lakbérről. (NINCS PÉNZÜK?) A cse­csemő hangosan felsír. Az alacsony, tömzsi fiatalasszony csitítgatja. Hajlong a kiságy fölött, a nagy igyekezetben kivillan a csupasz dereka. Pelenkát keres, tisztába te­szi a kicsit és vár. Én meg a hatalmas kék posztert, a virágokat, a márkás italdo­bozokat figyelem. A szomszé­dos szobában még két gyerek hancúrozik. — Héthavi lakbérrel, 5-6 ezer forint fűtési díjjal tar­toznak — töröm meg a csen­det rekedten. — Májusig befizetjük az egészet, az anyósomtól ka­punk 10 ezer forintot — si­mogatja a farmert, amely kopottan feszül a combján. — Nincs pénzük? — Nekem nem volt mun­kahelyem, rendkívüli gyesen vagyok, a férjem sem dolgo­zott egy hónapig. — Miért? — Munkát keresett. Nyá­ron elszegődik a kőművesek mellé, télen pedig elmegy valamelyik vállalathoz. — Akkor nem is olyan szegények. Mi az a havi 800 forint rezsi... Szégyenlősen lesüti a sze­mét. — Az uram nyáron 8—10 ezret is megkeres, most 6 ezret hoz haza havonta. Én is kanok 1290 forint gyer­mekgondozási segélyt, és jön az 1920 forint családi pótlék. De a három gyerek is sokba van ... Az egyik kislány hirtelen elémtoppan, kezében a hor­dozható magnetofon. — Nemrégen kaptam, mert jól tanulok — kiáltja büsz­kén. Alig múlt hét esztendős. (VÁLNI? UGYAN...) Ter­mészetesen vannak jogi meg­oldások is. Ezt akkor kezde­ményezik, ha a tartozás meg­haladja a 2 ezer forintot és 3 hónapos a lakbérhátralék. Ha valaki a felszólítások után sem fizet, végrehajtást lehet elrendelni. Ha ez sem sike­res, akkor bírósághoz fordul­hat az IKV, ahol jogerőre emelkedik a lakásbérleti szerződés felbontása. Ez azon­ban legtöbbször csak forma­ság. Békéscsabán egyáltalán nincs ilyen szükséglakás és kevés az alacsonyabb kom­fortfokozatú is. Elfordítja a fejét, kerüli a tekintetem. Áll a konyhaab­laknál. Szomorúan, szemüve­gesen. A falra akasztott szí­nes tányérokon megtörik a fény. A textilre nyomott ku­tyafej mogorván vicsorít. — Tavaly már felmondta a vállalat a lakást, öt hónap­ja megint nem fizetnek ... A kövérkés asszony hall­gat, a körmét piszkálja. — Minden hónapban oda­adom a keresetem az anyó­somnak — szólal meg szára­zon. —! Az én 3 ezer forin­tomból és a két gyerek után járó családi pótlékból élünk. — A férje mennyit keres? — Nem tudom, azzal ő gazdálkodik. — Iszik? Nem válaszol. Mereven néz maga elé, mint aki vég­képp eltemette az életét. — Két évig sehol sem dolgozott, két hónapja me­gint van munkahelye. Válni? Ugyan, azt hajtogatja: ak­kor elviszi a gyerekeket is... — Hová? — Fogalmam sincs ... (ITT MÁR VÉGREHAJTÓ IS JÁRT.) A tanácsok sem élnek túl gyakran azzal a le­hetőséggel, hogy az úgyneve­zett rosszhiszemű jogcím nélküli lakókat megbírságol­ják. Pedig van olyan ember, aki 30—40 ezer forinttal is tartozik az IKV-nek. Miköz­ben sok ezer család vár al­bérletekben szorongva, hogy tisztességes otthonhoz jusson. — Mennyivel tartoznak? •— kérdem a vékony, mozgé­kony férfit. A felesége Sopianaet dob az asztalra. Rágyújtanak. Füst­felhőbe burkolóznak. A há­zigazda izeg-mozog a széken. Meleg van, 26 fokot mutat a hőmérő. — Ügy 10 ezer forintra saccolom — nézi a plafont és mosolyog. — Fűtési díjjal együtt 15 ezer ... — Lehet. Esküszöm: a jö­vő héten 5 ezret befizetek. — Honnan veszi a pénzt? — A nővérem ad kölcsön. — Tudja, annyi minden összejött mostanában — vé­dekezik az asszony. — Há­rom temetés, a fiú . megbu­kott a szakmunkásképző­ben, az egyik kislányomat állami gondozásba vették. Az is 1400 forintba kerül ha­vonta. — Mennyi a jövedelmük? ' — Összejön 10 ezer forint. — Itt már végrehajtó is járt... — Az régen volt — legyint a feleség. — Nem vittek el semmit, hanem letiltották a lakbért a fizetésünkből. — Most újabb figyelmezte­tést kaptak... — Nem tudok róla. Bizto­san kilopták a postaládából. Látja, ilyen emberek is van­nak ... (NINCS MÁS ADÓSSÁ­GUNK...) Az elmúlt 11 év­ben 11 lakónak mondott fel a vállalat notórius nem fize- ’tés miatt. Jelenleg három családot perelnek. Kettőnek szereztek egy-egy komfort nélküli, illetve szükséglakást. Míg rovom a lépcsőket, az jár a fejemben: a lakásel­osztók tudják-e mindig, hogy a szép, új otthonokat birtok­ba vevők honnan jöttek, mi­lyen az életmódjuk, a kultu­ráltságuk? Kedvez-e nekik ez a bezárt, magába forduló világ? Mert az egyszoba- konyha zsúfoltsága és a táv­fűtéses, tapétás lakások kö­zött fokozatok is vannak. Az előszoba falára erősített sárga kalitkára hosszú ár­nyék vetődik. A több ágú csillárban egy égő világít. Az asszony bevezet a nagy­szobába., A kopott, régimódi bútorok fölött családi és szí­nészképek, Kiváló Dolgozó oklevél. Földszínű, szakadt tapéta, a konvektor környé­kén hámlik a vakolat, a mennyezeten beázás nyoma, a gázcsövön zoknik szárad­nak. r — Még 1974 márciusában költöztünk ide, az egyik kö­zeli városból — kezdi a kö­zépkorú nő. — Az anyámnál laktunk egy konyhában. Négy gyerekünk van, ketten már dolgoznak, a kisebbek iskolába járnak. Nagy a csa­lád, azért nem tudunk fi­zetni. — Hiszen négyen dolgoz­nak ... — Most már igen, de nem mindig volt ez így. Nincs más adósságunk, személyi kölcsönt akarok kérni az OTP-től, legalább 6 ezer fo­rintot. — Az kevés lesz, úgy tu­dom, 12 ezer forinttal tar­toznak, és a lakást is rendbe kéne hozni — vetem közbe. Mozdulna a szája, de köz­ben berobban egy szőke fi­úcska, sárosán, vizesen. Ro­han az anyjához, a szemüve­ge messzire repül. — Ki volt a bíróságon? — állok fel a kényelmetlen fo­telból. — Én járok mindenhová. Intézd, te értesz hozzá, mondja a férjem. Pedig já­ratlan vagyok ezekben az ügyekben. Szombaton sem­mit nem lehet elintézni, máskor meg a főnököm duz­zog, hogy állandóan elké- redzkedem. — A lakótársak is panasz­kodnak, hogy sörösüvegekkel dobálóztak... , — Nem igaz! A férjem mérgében a kávéscsészéket hajította ki az ablakon. Elmenőben még visszané­zek. A madár mozdulatlanul ül a kalitkában. Eljátszom a gondolattal: vajon elrepül­ne-e, ha kinyitnám az ajta­ját? Seres Sándor Fonók, cérnázók, szövők A Pamuttextilművek Bé­késcsabai Gyárában tavaly készült el a fonoda, amely­ben más üzemeknek is gyár­tanak alapanyagot. A gépe­ket békéscsabaiak szerelték, hogy jól megismerjék a ter­melési folyamatot, és képe­sek legyenek a hibákat meg­előzni, illetve gyorsan kija­vítani. A fonodába a cérnázóból kerültek az asszonyok, lá­nyok, akik 8 hónapos tanfo­lyam után szakmunkásvizs­gát tehetnek. Jelenleg 18-an tanulnak, akik sikeres vizs­ga után szakmunkás bért kapnak majd, később pedig a szövőnőkkel azonos nyug­díjkedvezményben részesül­nek. Kevermesen, a gyár kihe­lyezett cérnázójában három műszakban 102-en dolgoz­nak, akik évente ezer ton­na cérnát gyártanak. Ezt részben a békéscsabai gyár­ban használják fel, de jut belőle a Kenderfonó és Szö­vőipari Vállalatnak is. A cér­nából készül egyebek közt a ponyva és a farmer alap­anyaga. A 611-es számú szakmun­kásképző intézetben jelenleg (3 évfolyamban) 80 fiatal ta­nul. Közülük tizenöten a fo­nó szakmára készülnek, és az idén 30 harmadéves szö­vőtanuló tesz majd vizsgát. A gyárban tanműhely léte­sül, ahol szövő-, fonó- és cérnázó gép áll a tanulók rendelkezésére. A szakokta­tók a legjobb dolgozók so­raiból kerülnek ki. Jó étvágyat bölcsisek! Fotó: Veress Erzsi A pusztaottlakai népfronttitkár A jelenleg mintegy 600 lakosú Pusztaottlaka két helységből, Bagófaluból és Tökfalubóí áll. Csaba felől érkezve az utóbbit pil­lantjuk meg elsőnek, majd balra kanyarodva jó né­hány kilométer • megtétele után érjük el a másik tele­pülést. Csatlós Imréné községi népfronttitkárt a tanácshá­zán, az egyik irodahelyiség­ben találjuk meg. Mint bér­elszámoló dolgozik az Egyet­értés Termelőszövetkezetben. — Mióta tevékenykedik a népfrontban? — Ezt pontosan meg tu­dom mondani, éspedig 1969 óta. Ugyanis akkor költöz­tünk be ide a faluba. Az­előtt tanyán laktunk... Az általános iskola 1—7. osztá­lyát a tőlünk egy kilométer­re levő tanyasi iskolában vé­geztem el, majd a 8.-at Ke­vermesen jártam ki, ahol egyébként kollégista voltam. A gimnáziumi érettségi után később megszereztem a közgazdasági szakközépisko­lait is. Időközben férjhez mentem,, és otthon a gyere­keimet neveltem. Esetenként azonban kisegítő munkát Is vállaltam, többnyire helyet­tesítettem valakit. Szinte észrevétlenül kapcsolódtam be a népfrontmozgalomba. Az a jó, hogy elég sok vál­lalkozó szellemű ember akad itt a faluban, és nincs is probléma, ha valamilyen cél­ból társadalmi összefogást iktatunk a programba. Pél­dául néhány évvel ezelőtt így készült el az autóbejáró is a Lakatos utcában ... — Hány aktívára lehet számítani, amikor konkrét szervezési feladatok teljesíté­séről van szó? — összesen negyvenen le­hetünk, akik a helyi teen­dők ellátásában — a párt-, tanácsi és gazdasági szervek képviselőivel együtt — részt veszünk. Sajnos, a HNF- munkába egyetlen pedagó­gust sem tudtunk eddig be­vonni, mivel annyira leköti őket iskolai elfoglaltságuk. Az viszont nagyon jó lenne, ha Tökfalut is képviselné valaki a népfronttestületben. Igaz, ott többnyire idősek élnek, ám az ő gondjaikkal is éppen olyan felelősségtel­jesen kell foglalkozni, mint azokéval, akik itt, ezen a településen laknak. Helyi viszonylatban nem csekély eredménynek tartjuk, hogy ez év januárjában befejező­dött a tanyai rész villamosí­tása. A költségeket részben a tanács, részben a lakosság fedezte. Ami viszont nem igé­nyel különösebb szaktudást, és a lehetségek is adottak, az rendszerint társadalmi munkában készül el. Ilyen volt két-három évvel ez­előtt az a lefolyó, amelynek A hagyományok Az orosházi járásban a ja­vító-szolgáltató múnka nagy részét a kisiparosok látják el. A járási székhelyen . je­lenleg 509-en dolgoznak, kü­lönböző szakmákban. Ezen a környéken hagyományai van­nak a kisiparnak. Közvetle­nül a felszabadulás után, 1946-ban mintegy 70 szak­mában több mint 1500 ön­álló kisiparos, 786 tanuló és segéd tevékenykedett. A holtpont után, 1968-tól fel­lendülés következett. Ma már 93 szakmában állnak a la­kosság, a közületek rendel­kezésére. Az új adóztatási rendszer segíti ezt a folyamatot, hi­szen a kezdő szolgáltató kis­iparosoknak 3 évig nem kell jövedelemadót fizetni. Az el­múlt évben bevezetett tár­sadalombiztosítási járulék- rendszer viszont főleg a ja­vítással foglalkozó, kevesebb jövedelmű mestereket sújt­ja. Szintén az új rendelke­Csatlós Imréné, az Egyetér­tés Tsz bérelszámolója 1980- ban lett népfronttitkár Pusz­taottlaka községben létrehozásában a falu apra- ja-nagyja részt vett. — Csak fizikai munkákra összpontosul a népfront-kez­deményezés? — Többnyire igen. Szeret­nénk például segítséget kér­ni a faültetéshez is, bár már eddig is elég sok gyümölcs­fát telepítettek házuk elé a tulajdonosok. Tudja, még most is számításba kell ven­ni, hogy 10—15 ember anal­fabéta, nem tud írni, olvas­ni. Természetesen szívesen segítünk azoknak, akik egy­általán nem, vagy csak hibá­san tudják értelmezni a hi­vatalos nyomtatványokat. Éppen egy megyei tanácsko­záson hallottam, sokan nem ismerik a vegyszereket, tá­jékozatlanok abban: miből, mikor mennyit szabad fel­használni a különböző nö­vény- és rovarkártevők el­len. Népfrontbizottságunk azt tervezi, hogy a szakmai is- náeretek átadása céljából szakembereket kér fel elő­adások tartására a közeljö­vőben ... Ezenkívül akad­nak még nehézségek az au­tóbusz-közlekedéssel, koráb­ban pedig a kenyér minősé­gével, valamint a szén érté­kesítésével volt baj. Az előb­biről már a falugyűlésen is szó esett, amikor is többen sérelmezték a Békéscsabáról érkező szombati járat meg­szüntetését. A battonyai busz ugyan közlekedik, és dél.kö­rül ér ide az elágazáshoz. De onnan már gyalog kell jönni ide a faluba. Az egészség- ügyi ellátás jó, viszont sok gyógyszerért Békéscsabára, Medgyesegyházára, illetve Medgyesbodzásra kell utaz­ni. Ez utóbbi községgel kap­csolatban jutott eszembe, hogy január 1-től a bodzási napközis konyháról rendel­hetik meg az ebédet a ma­gányosan élő nyugdíjasaink is, akik azután az ottlakai óvodába mehetnek érte ... Kép, szöveg: Bukovinszky István ápolói zéseknek köszönhető, hogy egyre több az alkalmazott és a segítő családtag. A ta­nulóképzésben is sikerült előbbre lépni. Két évvel ez­előtt 24, tavaly már 40 ta­nulót szerződtettek. A KI- OSZ 19 szakmában ad ösz­töndíjat a fiataloknak és a tanítómestereknek. Folyamatosan szervezik a mestervizsga-tanfolyamo­kat. Az elmúlt esztendőben 26-an tettek ilyen vizsgát. Az ezzel foglalkozó bizottságok száma is nőtt. A Békéscsa­bán működő 17 mestervizsga­bizottság 1983. júl. 1-től négy­gyei bővül. Magasabb képesí­tést szerezhetnek a kőműve­sek, az ácsok és az állvá­nyozók, a gázvezeték-szere­lők és a kozmetikusok. A szolgáltatások színvonalát, kulturáltságát emeli a 12 műhelyből álló iparosok há­za, amelyet a közeljövőben adnak át Orosházán. S. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents