Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-24 / 46. szám
NÉPÚJSÁG 1983. február 24., csütörtök A Moszkva rádió legújabb pályázata Harmincöt évvel ezelőtt, 1948. február 18-án írták alá a magyar—szovjet barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A kiemelkedő évforduló alkalmából a Moszkva rádió pályázatot hirdetett, amelyen részt lehet venni egyénileg és kollektív formában. A legértékesebb és a legtartalmasabb pályázatokat szovjetunióbeli utazással, értékes tárgyakkal jutalmazzák. Beküldési határidő: 1983. április 4. Értékelés: 1983. május 1-én és 2-án. Levélcím: Moszkva rádió, magyar osztály, Pályázat, Moszkva. Kérdések: 1. 1948. február 18-án írták alá az első szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Hol és mikor írták alá folytatásként az új szerződést, amely ma is érvényben van? 2. Számoljanak be vállalatuk, szövetkezetük, intézményük, városuk, falujuk magyar—szovjet vonatkozású együttműködéséről, és a szovjet emberekhez fűződő személyes kapcsolatukról. 3. Nevezzen meg legalább három olyan ipari létesítményt, amely a szovjet—magyar együttműködés alapján valósult meg, és fontos szerepet játszik a magyar népgazdaság életében. 4. Véleményük szerint a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek milyen jelentősége van Magyarország számára? A kérdések megválaszolásában az Orosházi Üveggyár Moszkva rádió baráti klubja és az irodai Puskás Tivadar Szocialista Brigád nyújt segítséget. Kultúr nagyaktíva a HVDSZ-nél A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete Békés megyei bizottsága tegnap, szerdán délelőtt kultúr nagyaktívát rendezett az SZMT békéscsabai székházában. Valentin yi Mártonná mb-titkár köszöntötte a megjelenteket, köztük Somoskői Gábornét, a központi vezetőség titkárát, aki a szakszervezet nevelő, agitációs és propagandamunkájáról, nemzetközi tevékenységéről és az időszerű feladatokról tartott tájékoztatót. Somoskői Gáborné elsőként felvázolta azt a gazdasági, társadalmi, ideológiai helyzetet, melyben ma él és dolgozik a szakszervezet. Az elmúlt 6—8 évben kibontakozó változások átalakították életünket, és most, napjainkban éri el e folyamat csúcspontját, mely egy sor gazdasági gondban nyilvánul meg. Hozzá kell szoknunk, s alkalmazkodnunk jcell a változásokhoz. Egy alapvető választása van népgazdaságunknak, hogy kibontakoztasson egy fejlődési lehetőséget: növelje a gazdaság hatékonyságát. Mindez azonban másfajta felelősséget, hozzáállást követel. A gazdasági élet természetesen befolyásolja a társadalom ideológiai életét is. A korábbi évek eredményes gazdálkodása bizonyos területeken eszmei elkényelmesedést hozott magával. Rendkívül nagy hatással vannak életünk szinte minden területére a nemzetközi fejlemények, különösképpen a béke ügye. Ideológiai munkánk léte és alapja minden időszakban a békés egymás mellett élés. Érdekünk a minden oldalú együttműködés, szövetség mindenkivel. Fontos szerepet tölt be a nemzeti és nemzetiségi, a réteg-, az ifjúságpolitika, a szocialista demokrácia minél szélesebb megvalósítása. Mindezek együttvéve járulnak hozzá gazdasági, társadalmi feladataink hatékony megvalósításához. Az aktíva befejező részében vélemények, hozzászólások hangzottak el, majd Somoskői Gáborné válaszolt a kérdésekre. B. A. Három beugrás dicsérete Ritka alkalom, hogy valamely színház valamely előadásán egyszerre három új szereplőt láthat a közönség. Különösen, amikor úgy esnek egybe a dolgok, hogy mindhárom szereplő napok, esetleg órák alatt készül fel a játékra, hogy megmentse a soron következő előadásokat. Ezek a „beugrások” a vállalkozó színész számára (persze az egész együttesnek is) roppant erőpróbák, emlékezetesek, alig felejthetők. Szerdán este Békéscsabán, Gorkij Éjjeli menedékhe- íyé-nek előadásán három „beugrót” is köszöntött a taps: Mentes József Jászai-díjas, a Szegedi Nemzeti Színház művésze játszotta a beteg Csiszár Nándor helyett a darab egyik kulcsfiguráját, Lukát, az öreg vándort; Szabó Zsuzsa Egerszegi Judit helyett Natasát, Hidvégi Mária pedig Nagy Mari helyett Annát. Mint minden hasonló alkalomkor, a közönség mit sem sejtett a szorongásból, jószerével csak a színház előcsarnokában . kifüggesztett „szereposztás-változásból” tudta meg, hogy nem a színlapnak megfelelően lép fel az együttes, azonkívül semmi több. Hogy mégis mennyi minden történt, arról szabad legyen néhány szóban megemlékezni. Először is: Mentes József egészen kiemelkedőt produkált. Az ő vándora kemény, ravasz, tudatos figura, aki nemcsak a szívével, de az eszével is tudja, hogy „az igazság nem mindig gyógyszer az ember bajára . . Ezért hazudik szépeket, jót, amit hallani akarnak tőle. Szabó Zsuzsa is tetszett Natasa szerepében, habár a lány szívhangját hozza inkább, ettől azonban megszépül, emberibbé válik a vonzalom, ami a tolvaj Pepelhez köti. Hidvégi Mária Annája talán nem eléggé elesett, nem eléggé magára maradt, élethez való ragaszkodása a hangsúlyozottabb: ez is elégnek tűnt azonban ahhoz, hogy az együttes játék ne szenvedjen csorbát. Az együttes játék, az előadás, ami — nagy meglepetésemre, hiszen már a tizenhatodik előadás volt ez a kedd esti —, ki merem jelenteni, hogy jobb, mint kezdetekben. Ilyen is van tehát? Öröm, hogy igen. A hírek szerint február 28-án Debrecenben játsszák színészeink az Éjjeli menedékhely-et. Legyen ott is siker! (sass e.) — n Tiusz városi döntője Békésen A természetkutató úttörők első helyezett csapata Február 19-én rendezte meg a Tudományos Technikai Úttörő Szemlét Békés város és környéke úttörőinek a békési 2. sz. általános iskola 2783. sz. Hámán Kató úttörőcsapata. A kiírás alapján a csapatvetélkedők legjobbjai, mintegy 120 pajtás gyülekezett szombaton 8 órakor a békési Szánthó A. utcai iskolában. A megnyitó után a vetélkedő pajtások bevonultak az ünnepi díszbe öltözött szak- tantermekbe, ahol már várták őket a középiskolák igazgatóiból és nevelőiből alakult zsűrik, s 9 órakor megkezdődött a nagy izgalommal várt, sokoldalú felkészültséget igénylő szemle. Először, körülbelül másfél óráig tartó írásbelin adtak számot tudásukról a pajtások, majd ezt követően került sor a szóbeli feladatokra. A verseny legjobbjai a megyei vetélkedőn képviselik Békés várost, de akik most nem jutottak tovább, azok is tudásban és élményekben gazdagabban térhettek haza. B. L. Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Tegnap, február 23-án délelőtt Tanai Ferenc elnökletével megtartotta soron következő ülését a MÉSZÖV elnöksége. Bevezetőként a legutóbbi elnökségi ülés óta eltelt időszak szövetség által teljesített feladatokról adott tájékoztatást a MÉSZÖV elnöke, majd jelentést hallgatott meg a testület arról, hogy a megye fogyasztási szövetkezetei miként hajtották végre a munkavédelemről szóló minisztertanácsi határozatot. Ennek kapcsán felszólalt Va- lentinyi Márton, az SZMT munkavédelmi felügyelője, aki kiválónak minősítette a fogyasztási szövetkezetek ez irányú tevékenységét. Ezután a kétegyházi takarékszövetkezet munkáját értékelő jelentést vitatták meg, mely fő napirendként szerepelt. Miután Krasznai István ügyvezető és dr. Balogh Mihály, a MÉSZÖV revizori irodájának vezetője szóbeli kiegészítőjét a testület meghallgatta, hosszan taglalták a felszólalók a szóban forgó takarékszövetkezet munkáját. Az elnökség tagjai segítő szándékkal mondtak véleményt a szövetkezet tevékenységéről, a vezetés munkájáról és az utóbbi időszakban több területen tapasztalható, s az ellenőrzések által feltárt problémákról. Ugyanis — mint az á vitából kiderült — a korábbi években igen eredményesen tevékenykedő kétegyházi takarékszövetkezetnél van kívánnivaló egyes munkaterületeken. Tanai Ferenc ME- SZÖV-elnök úgy összegezte e takarékszövetkezet jelentését, hogy az önkritikusan szólt a gondokról. A szóbeli kiegészítő pedig sejtetni vélte azt II külkereskedelem 1982. rubelben és dollárban A külkereskedelem 1982. évi — különböző devizákban lebonyolított — áruforgalmi adatait a február 22-i sajtó- tájékoztatóról megjelent ismertetők forintra átszámítva közölték. Rubelben, illetve USA-dollárban kifejezve a forgalom 1982. évi változásának mértéke a következő: is, hogy a szövetkezet vezetése felismerte a megoldásra váró gondokat. Ugyanakkor tevékenységének némely ágában jó eredményekkel dicsekedhet. Viszont a bérhatékonyságra, vagyis a munka személyekre szóló kidolgozására, a takarékosabb gazdálkodásra, a belső ellenőrző munkára az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani. Ezután a szövetség elnöke a MÉSZÖV küldöttközgyűlésének időpontját hozta javaslatba, melyre március 31. és április 8. között kerül sor. Az elnökség e javaslatot elfogadta. Orosz Sándor, az általános szövetségi titkárság vezetője az 1983. évi közművelődési és sportmunkatervet, illetve az ezzel kapcsolatos költségvetési javaslatot ismertette a testülettel. A javaslatot azzal fogadta el az elnökség, hogy az említett célra tervezett költségvetés összegét takarékosság miatt csökkentse a szövetség. Következő napirendként a MÉSZÖV revizori irodájának munkatervét vette szemügyre a testület, és fogadta el jóváhagyóan. Ezután egyéb ügyeket vitatott meg és hagyott jóvá az elnökség. Így többek között, hogy a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ keretében működő iskolai szövetkezeti bolt létrehozását a MÉSZÖV meghatározott összeggel segíti. Javasolta a szövetség elnöke, hogy az elkövetkező időben a MÉSZÖV elnökségének tagjai a szövetség képviseletében vegyenek részt ÁFÉSZ-ek és takarékszövetkezetek küldöttgyűlésein. Az elnökség tagjai egyetértéssel fogadták ezt a megbízatást. — Balkus — évi adatai A külkereskedelmi áruforgalom 1982. évi adatai az 1981-es eredmények százalékában : Kivitel rubelben: 110,6, kivitel dollárban 101,1. Behozatal rubelben: 113,7, behozatal dollárban 91,4. Búslakodás vagy aktivitás? a pusztán az egyéni 'búbánatokról akarnék írni, akkor feltétlenül pszichológiai fejtegetésbe bocsátkoznék. Magyarországon azonban nemcsak az egyénnek hibája az, hogy az első kedvezőtlen fuvallat hatására panaszkodni kezd, hogy belevájja magát a panaszba, hogy Arany János szavával élve, azt mondja magának: „Lássuk, uram Isten, mire megyünk ketten.” Hajlamunk van arra, amit nagyon sokszor és helyesen búsmagyarkodásnak hívtak. S nem is arról akarok írni, mikor az egyéni „peche- ket” egyesek kozmikus méretűre növelik. Vagy ha nem is kozmikusra, legalábbis nemzeti méretűre. Például azt, hogy éppen amikor tanulni tudtak volna, családi bajok akadályozták őket, átstilizálják nemzeti szerencsétlenséggé, mely mindig éri a magyarságot, mindig éri a magyar embert, mert ilyen a magyar sors. Az ilyen átstilizálásnak szubjektív oldalát, tehát az elkeseredés minőségét bármenynyire is megértem, mégis úgy vélem, sok alapja nincs. Még akkor sem, ha az ilyenfajta pályatörések okaként sokszor a Muhi pusztától Mohácson át a ’48-as forradalom bukásáig az összes nemzeti szerencsétlenségeket felemlítik. Amire én gondolok, az elsősorban az, hogy a nehézségeket, melyekkel nemcsak az egyéni életben, hanem a társadalmi életben is találkozunk, sokszor felhasználjuk arra: a panaszból panasz legyen, az elkeseredésből még mélyebb elkeseredés, és arra, hogy az elkeseredés indokává válhasson a tett hiányának. A búsmagyarkodás tudniillik erre is hajlamosít. Emögött mindig az rejlett, hogy sokan érezték ugyan a társadalmi ellentmondásokat, hajlandók voltak elkeseredni miatta, sőt búsulni is, csak éppen a megváltoztatás érdekében az ujjúkat sem akarták mozdítani. Az ilyen mély elkeseredések színészi- lég nagyon jól hatnak, de társadalmilag legalább any- nyira károsak. Tetszetősek, mert mély érzésekről adnak számot, de elméleti és gyakorlati hasznuk pusztán a számegyenes negatív oldalán mérhető. Rengeteg ilyen panaszra emlékszem. Akadt a panaszok között olyan is, mely felemlítette, hogy Magyar- országon, „ebben a nyersanyagszegény országban” mihez sem lehet kezdeni. A másik panasz irigyelte például a jugoszlávokat vagy az olaszokat, sőt Ausztriát is, mert ezek az államok tengerpartjaik, és hegyeik vonzása következtében olyan idegenforgalmi bevételekre tesznek szert, amelyet mi, szegény magyarok Balatonunkkal megközelíteni sem tudunk. Hallottam már azt is. hogy sajnos Magyarország nem változtatható igazi kertországgá, hiszen nem teremnek meg nálunk a déligyümölcsök, nincsen citrom meg füge, s a narancsligetek is legfeljebb csak a dogmatikus időszak elképzelésében voltak a Balaton északi partján. Panaszkodni tehát lehet, s előfordulhatna az, hogy Magyarország is annyi fekete földdel rendelkezne, mint amivel nem rendelkezik, olyan klímája volna, mint amilyen nincs, és olyan ásványi kincseket rejtegetnének a magyar hegyvidékek, mint amiket nem rejtegetnek. Igen ám, csakhogy mindez vágyálom, és alig hiszem, hogy az ilyen vágyálmoktól elvakított emberek kétségbeesése, busongása reális lenne. Mert Magyarországon azért mégiscsak vannak ásványi kincsek, a magyar mezőgazdaságnak mégiscsak van alapja: a magyar klíma és a magyar földek minősége, és ha megfelelő módon felkészülünk, még idegenforgalmat is tudunk teremteni. Az irreális busongás szem- benáll az aktivitással. Egy német drámaíró, Franz We- dekind egyik gondolatát idézem: „Balszerencse mindenkit érhet. De csupán a nagyon intelligens ember képes valamit is hasznosítani belőle.” Nos, Wedekind mondása szerintem önmagában is igaz, de különösképpen igaz a mi mai helyzetünkre. Mert valóban érték a magyar gazdaságot kedvezőtlen világpiaci és világpolitikai hatások is, de nem az a feladat, hogy busongással vagy éppen búsmagyarkodással fogadjuk. Napjainkban éppen arról van szó, hogy az állandóan változó világban, az állandóan változó helyzetben valamit hasznosítani próbáljunk a kedvezőtlenből. Igaz, nem emelkedik a nemzeti jövedelem és az életszínvonal; igaz, bizonyos termékeink előállítását vagy meg kellett szüntetnünk, vagy meny- nyiségileg korlátoznunk kellett. Viszont igyekszünk okosan eljárni. Az úgynevezett strukturális változás mint fogalom és mint gyakorlat éppen ezt jelenti. Űj struktúrát próbálunk teremteni a magyar iparban és részben a magyar mezőgazdaságban is. Az új struktúra megteremtése semmiképpen nem zökkenőmentes, tehát sokak szerint újabb „busongani valókhoz” vezet. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a struktúra átalakítása és modernizálása, az, hogy azt termeljük, amire a jelen körülmények között is szükséglet mutatkozik, és azt megpróbáljuk magas minőségi fokon termelni — annyit jelent, hogy tanulni igyekszünk a különböző objektív balszerencsékből. őrt a régi közmondás szerint „más kárán tanul az okos". De aki a saját kárán nem tanul, aki a saját bal- szerencséjén nem okul, az semmiképpen nem -nevezhető okosnak. Ezért azt hiszem, hogy a busongás, a búsmagyarkodás, a mélabú, a társadalmi neurózis valóban negatív jelenségek, viszont tanulni saját balszerencsénkből csak akkor lehet, ha aktivitást tanúsítunk a gondolkodásban, a gyakorlatban, az iparban és a kereskedelemben is. A busongás rögzíti a régi, rossz állapotot, az aktivitás változtat rajta. Az előbbi konzervatív, az utóbbi haladó. Hermann István Bevetésre kész a mezőgazdasági légiflotta Ember és gép készen áll a tavaszi munkálatokra a MÉM repülőgépes szolgálatának nyíregyházi bázisán, ahol jól használták ki a téli hónapok alatti holtszezont. A pilóták már túl vannak a szakszolgálati engedélyt megvédő, az évenként kötelező vizsgáikon, a szerelőcsarnokokból és műhelyekből pedig a nagyjavítás után folyamatosan bocsátják ki a gépmadarakat. A harminc gépből álló szabolcsi mezőgazdasági légiflotta négy megyében lát munkához, feladatuk a síkvidéki területek növényvédelme mellett történelmi borvidékeink — a tokaji és egri, valamint a gyöngyösi szőlők — védelme, ápolása is. Az idén várhatóan tizenötezer órát töltenek a levegőben a helikopterek és repülőgépek pilótái, csaknem egymillió háromszázezer hektárnyi termőterületen permeteznek, műtrágyáznak.
