Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-20 / 43. szám
o 1983. február 20., vasárnap NÉPÚJSÁG il ll BÉKÉS MEGYEI 9 NÉPÚJSÁG I yesen lag yar bán heg F éja Géza ezeket írja Viharsarok című szociográfiájában. „A község 1859-ben keletkezett, s a legutóbbi népszámlálás szerint közel 4 ezer lelket számlál... E községben (...) a szerencsés kezű, vállalkozó kedvű emberek gőgösen bezárkóznak friss jólétük győzelmi mámorában, a szegénység pedig reménytelenül ostromolja szíveiket és kapuikat ...” Ezzel kezdjük a beszélgetést Józsa Lajos tanácselnökkel és Frank Sándorral, a községi pártvezetőség titkárával. A múltról még annyit — az író állításával ellentétben — a falunak igenis van szociális emlékezete. A település 1959-ben ünnepelte: 120 éves fennállását. Ebből az alkalomból összegyűjtött és kiadott dokumentumok igazolják: 1918 őszén és 1919 tavaszán a forradalom ügye mellé állt emberek és szervezetek döntően befolyásolták az események alakulását. így 1919. március 26-án a Földmunkás Szövetség közgyűlésén választották meg a 12 vezetőből, illetve tagból álló munkástanácsot, a proletárforradalom helyi hatalmi szervét. Ez az időszak — a 25 éves Horthy-uralom alatt is — példamutatóan emlékezetes maradt a magyarbánhegyesiek emlékezetében. Az 1960-as években 900-zal fogyott a lakosság, most 3 ezren élnek a községben. Az elvándorlás megállt, néhányan visszaköltöztek. A tanács és a termelőszövetkezet kedvezményes áron ad telket tartós használatra. Ezenkívül sok fiatal vesz aránylag olcsó, üresen álló házat a faluban. Munka is akad. Az 1466 aktív kerésőből több mint 1100-an helyben dolgoznak. Megtalálják a számításaikat a téeszben, az ÁFÉSZ seprűkötő üzemében, a CITÉV és a BARTÖV közös vállalatnál. A községfejlesztés tervszerű. -Eddig minden öt esztendőre jutott egy nagyobb beruházás. Ma már teljes a közművesítés, minden jelentkezőt felvesznek az óvodába, az iskola napközijébe, nincs képesítés nélküli pedagógus, jó az egészségügyi ellátás. Nemsokára megérkezik a vezetékes gáz, amelynek a létrehozásában számítanak a lakosság anyagi segítségére is. Igaz, ma is vannak befelé forduló emberek. A többség azonban becsületesen dolgozik, vállalkozik, és jól él. Tavaly például 1,4 millió forint értékű önkéntes munkával és pénzzel járultak hozzá lakóhelyük szépítéséhez. Tíz utcában társadalmi összefogással autóutat építettek. A belterületi utakat egyébként 1981-ben felújították. Remélik, hogy a KPM beváltja ígéretét, és az idén megcsinálja a szinte járhatatlan útszakaszt a Nagybánhegyes felőli részen. Ami biztos: júniusban adják át a 900 ezer forintért felújított fogorvosi lakást és rendelőt. Felújították a könyvtárat Magyarbánhegyes központjában található a művelődési ház, amelyben többek között helyet kap a községi könyvtár is. Jelenleg napi 6 órás műszakban a könyvtár- vezetői teendőket Varga Zoltánná látja el. — Hány tagja van a könyvtárnak és hány ezer kötetből válogathatnak az olvasók? — A könyvtárunknak mintegy 500 tagja van. Olvasóink 9500 kötetből válogathatnak. Az általános iskolával jó kapcsolatot alakítottunk ki. Az iskola diákjai közül, az elsősök kivételével, valamennyien beiratkoztak a könyvtárba. Ami a tagságot illeti, széles körű az érdeklődés. Vannak nyugdíjasok, középkorúak és fiatalabbak is. Sőt, a vidéken tanuló és itt lakó egyetemisták, főiskolások is tagjai a könyvtárnak. Van egy _ korszerű zenei sarok is nálunk. Mindezt a közelmúltban, az átalakítás után kaptuk. Pillanatnyilag mintegy 100 különböző irodalmi és zenei hanglemezünk van. Két korszerű sztereó lemezjátszó és hat fejhallgató szolgálja a művelődni vágyók igényeit — fejezte be a könyvtárvezető. Józsa Lajostól, a községi .tanács elnökétől arról érdeklődtünk, hogy mennyibe került a felújítás. — A könyvtár felújítása, amely az elmúlt év nyarán fejeződött be, mintegy 150 ezer forintot tett ki. A költségek több, mint felét a megyei tanács vállalta. A munkálatokat a Generál Ipari Szövetkezet mezőkovácsházi részlegének dolgozói csinálták. Távlati célunk, s mindezt az igények is megkövetelik, egy főállású, szakképzett könyvtáros beállítása, aki napi 8 órás munkában látná el a teendőket — mondotta befejezésül a tanácselnök. Csonksirámok Leszedték rólam a benzinkutat. Fej nélkül didergek a hidegben. Szomorúan nézem » szemközti üres, piros bodegát, és nem tudom vigasztalni az autósokat, a motorosokat. Néha meg-megáll egy-egy jármű, az utasok meg káromkodnak. Szégyellem magam. De ki figyel manapság egy árva csonk sirámaira? összehúzom magam, és figyelek . . . Tavaly áprilisig nem is volt semmi baj. Azt beszélik, hogy az AFOR ekkor írt levelet a tanácselnöknek, hogy nincs kútkezelő. Rettenetesen elkeseredtem, szerencsére nem sokáig. Ugyanis újabb gazda akadt, aki hajlandó volt megint kezelésbe venni. Csak két hétig tartott az öröm. Jött a megrázó hír: kilyukadt a tartályom. Ez már a vég — gondoltam, és igazam lett. Fej nélkül maradtam . . . Tegnap kihallgattam két ember beszélgetését. Az egyik valamilyen fejes lehetett, mert azt mondta: a tanács nem hajlandó olyan határozatot hozni, amely a halálomat jelentheti, ragaszkodnak a benzinkúthoz. Most itt kuporgok megcsonkulva, állítólag lyukas fenékkel, és várom a sorsom jobbrafordulását. Én hiszek az AFOR-ban . . . Jő kenyér — rossz sütőüzem Erőskezíí emberek A viharvert kenyérbolt és a régi kemence A község vezetői nem kertelnek. A hibákról, a megoldásra váró gondokról is nyíltan, őszintén beszélnek. Többek között arról, hogy régen megérett a kereskedelmi üzlethálózat korszerűsítése. Bővíteni kellene az ABC-áruházat, és hiányolja a lakosság a ruházati üzletet. A szolgáltatás is generálozásra szorul. Az elmúlt évben 16 új, modern családi ház épült, de kevés a kőműves szakmunkás. Nincs tévé- és rádiószerelőjük. Ugyanakkor elterjedt a hír: bezárják az orosházi sütőipari vállalat helyi üzemét és Jcenyérboltját. Nyugtalan- kodnak, mert tudják, hogy a két pék finom két- és háromkilós vekniket süt, itt mindig friss a kenyér. Van-e alapja a félelemnek? Tény: az üzem enyhén szólva korszerűtlen. A régi, alacsony parasztház kívül és belül meglehetősen viharvert. Elavult a berendezés, az egyetlen olajtüzelésű kemence, együtt van a raktár és az öltöző. Az üzlet is kicsi. A hűtőszekrény tetején túró, tejföl és tejpor. A polcokon és a műanyag rekeszekben zsemle, perec és egyéb sütemények. Ezeket Medgyes- egyházáról hozzák. A forgalom havonta eléri a 200 ezer forintot. Az üzemben 10 mázsa kenyeret sütnek naponta. A vállalat azt mondja: gazdaságtalan a fenntartás, nem éri meg felújítani, inkább épít egy pavilont, és megoldja a gordiuszi csomót. A lakosság viszont körömszakadtáig ragaszkodik a sütödéhez, mert szereti a jó kenyeret. Tárgyaltak már ez- ügyben a járási hivatal elnökével, a vállalat igazgatójával, de nem tudtak megegyezni. Az is felvetődött: a helyi tanács és a szomszédos 'nagybánhegyesi téesz pénzzel is hozzájárul az építéshez, és így megoldódik a két község kenyérrel való ellátása. A döntésre még várni kell. De addig is jó lenne a sütőüzemet legalább kimeszelni ... Munkaerő-átcsoportosítás a tsz-ben Amíg a közgazdasági elemzésekben egyre nagyobb szerepet kapnak a munkaerőgazdálkodással foglalkozó fejezetek, s azok az elemzések, amelyek a munkaerő ésszerű átcsoportosításának halaszthatatlan szükségszerűségét bizonygatják, addig Magyar- bánhegyesen, az Egyetértés Tsz-ben egyik óráról a másikra dőlt el, hogy 80 asz- szonynak be kell fejeznie a munkát a szövetkezet baromfitelepén, s néhány hónapig másutt kell őket alkalmazni. Nem jelenti ez azt, hogy a döntést a közös gazdaságban semmiféle mérlegelés nem előzte meg, bár a határozathozatal idején — tavaly októberben — már különösebb számítgatások nélkül is világos volt, hogy a barom-- fihizlalást nem érdemes tovább erőltetni az ismert piaci helyzetben. Helyette a baromfiszülőpár-tartással, azaz tenyésztojás-termeléssel próbálkoznak majd a bánhegye- siek, de addig is, amíg az ólakat az új követelményeknek megfelelően átalakítják, foglalatosságot kerestek az így kereset nélkül maradó asszonyoknak. A szövetkezetben legfeljebb tessék-lássék munkára vonhatták volna be a baromfitelepieket, ezért azután szétnéztek a megyében. Így 28 asszony az orosházi baromfifeldolgozóban, tizenegy a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban, 14 az AG- ROKER-nél, 30 pedig a ZÖL- DÉRT-nél hasznosíthatja az egyébként „kieső” hónapjait. A gyors és szükségszerű döntésnek később újabb hasznát is élvezhették a szövetkezetiek azon felül, hogy a 80 tsz-tag munkaereje végül is értékesült. Az történt ugyanis, hogy az év utolsó negyedében így megtakarított munkabér a rendeletek alapján az eredetileg reméltnél nagyobb nyereségrészesedést tett lehetővé,^ ezzel sikerült a tagság jövedelmének korábban elért színvonalát megőrizni a nehéz esztendőben is. Az Egyetértés Tsz-ben ugyanis 1982-ben több mint 1100 hektár szántó szenvedett a belvíztől, s mivel a tejtermelésben már nem lehetett az egy évvel korábbihoz hasonló, ugrásszerű növekedést elérni, hiányzott az a tetemes tejprémium is, amely az 1981-es rekordnyereség megismétlését lehetővé tette volna (a baromfitenyésztés gondjait is ide számítva). A magyarbánhegyesiek mindenesetre, ezzel együtt is nyereséges évet zártak, amiben jelentős szerepe volt annak is, hogy a feladatok teljesítésébe a háztájit is jobban bevonták, mint eddig. Tokaji Mihály kétszázhúsz seprűt is megköt egy nap, ha ráhajt. A seprűkötéshez azonban nemcsak szorgalom, hanem erős kéz is kell. Ebből nem következik az, hogy csak férfiakra lehet ezt a munkát bízni. Itt van Pintér Gyuláné például, aki nő létére köti meg a százharmincat. Mezei József né telepvezető-helyettes szerint egyébként valamennyi ma- gyarbánhegyesi seprűkötő igyekszik a rászabottakat teljesíteni, még akkor is, ha a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ tavalyi tervében valamivel nagyobb feladattal bízta meg őket a ténylegesen végreha j thatónál. A seprűkötéshez tudniillik a környéken előállított jó minőségű alapanyagon, az erős kezeken és a szorgalmon kívül még két dolog kell. Az egyik az, hogy ezekből' a kezekből legyen elegendő, s ez bizony egyre nehezebben érhető el: az ÁFÉSZ seprűkötő üzeme — mivel háztáji földet nem tud adni — a munkaerő-gazdálkodásban hátrányos helyzetben van. Ezen most úgy próbálnak segíteni, hogy dolgozóik körében szakcsoportot szerveznek a „háztáji” seprűkötés feltételeinek megteremtésére. Ehhez pedig az a másik tényező ad alapot, ami ma már a seprűkötéshez nélkülözhetetlen. Arról van szó tudniillik, hogy megint keresetté vált az ősi bánhegye- si takarítóeszköz külföldön. Versenyezhet ismét a két ezüstkoszorús szocialista brigád — a Túsz István vezette Széchenyi, meg a Zsótér Antal vezette Lenin brigád — egymással. Ez is egyik feltétele annak a tervteljesítés mellett, hogy az üzem ti- zenharmadszor is elnyerje a Kiváló Telep címet. A bánhegyesi seprűket kül földön is keresik Fejlődő sportélet Az általános iskola korszerű, mintegy 3 millió forintos költséggel épült, 24x12 méteres tornatermének tanári szobájában beszélgetünk Liker András testnevelő tanárral. A falakról nemzetközi hírű sportolóink képei mosolyognak ránk. A medgyesegyházi születésű, egykori országos, -MEDOSZ és megyei ifjúsági válogatott labdarúgó immáron 25 éve neveli diákjait a sport szeretetére. — A múlt év nyarán kerültem Magyarbánhegyesre. Korábban a szeghalmi Vigh Matild Általános Iskolában tanítottam. Szeghalmi diákjaimmal több alkalommal vettünk részt az úttörőolimpia országos döntőin, melyeken szép eredményeket értünk el. Jómagam Testnevelési Főiskolát végeztem, s később megszereztem a kézilabda szakedzői minősítést is. Az itt eltöltött fél év alapján elmondhatom, sok tehetséges gyerek van nálunk. Ügy látom, a tanulók is szeretik a sportot, s a szülők is támogatják a munkámat. Jelenleg 3 csoportnak, a leány és fiú kézilabdázóknak, és a most megalakult községi termelőszövetkezeti sportkör női kézilabdázóinak irányítom az edzéseit. Részt veszünk a mezőkovácsházi Téli Kupa elnevezésű teremkézilabda- tomán is. Örömmel mondhatom, hogy fiúcsapatunk korcsoportjában megnyerte a vetélkedést. Távlati célunk, hogy 2-3 év múlva már megyei szinten is * számottevő eredményeket érjünk el. Az iskolánkban fejlett a tömegsportmozgalom. Most pedig megszerveztük' a lányok - asszonyok kondicionáló tornáját is. Ezeket a foglalkozásokat hétfőn este fél 6- kor tartjuk. — Úgy tudom, hogy január közepe óta a községi labdarúgócsapat edzéseit is vezeti. Milyenek az eddigi benyomásai? — Igen, a vezetők felkérésére elvállaltam a megyei II. osztályú labdarúgócsapat irányítását. Az őszi szezon után a középmezőnyben foglalunk helyet. Az edzéseken általában 15—17 játékos vesz részt. Az eddigi hozzáállással elégedett vagyok. A közeljövőben Mezőhegyes, Med- gyesbodzás és Mezőkovácsháza csapataival játszunk. Remélem, ez a sorozat jól szolgálja majd a tavaszi felkészülést — fejezte be Liker András. Testnevelési óra az új tornateremben Áz oldalt írta: Köváry E. Péter, Seres Sándor, Verasztó Lajos. A fotókat Veress Erzsi készítette.
