Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

NÉPÚJSÁG 1983. február 20., vasárnap Kergyik György és felesége évente 45—50 hízott sertést értékesít a szakszövetkezet se­gítségével Kisgazdaságok Szarvason A népgazdaság élelmiszer­szükségletének kielégítésé­ben, a foglalkoztatási lehe­tőségek biztosításában, a csa-. ládi jövedelmek kiegészíté­sében sajátos szerepe van a háztáji és kisegítő gazdasá­goknak. A szarvasi járási­városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság arra keresett választ, hogy a városban és az azok­hoz tartozó külterületeken a gazdaságok miképpen segítik ezt a tevékenységet. A tapasztalatok kedvező­ek. A lakosság egyre több figyelmet fordít a háztáji gazdaságokra. A többség szakszövetkezetekben fog­lalkozik állattenyésztéssel, zöldség- és gyümölcstermesz­téssel. A gazdasági szervek sokoldalú támogatást nyúj­tanak. A Szarvasi Állami Tangazdaság háztáji szerve­ző munkája elsősorban a ser­téshizlalással, illetve -fel­vásárlással áll kapcsolatban. Az ebből származó árbevétel megközelítette a 70 millió forintot. A gazdaság terüle­tén jelenleg 1350 háztáji gaz­daság van. Kialakult a ser­téshizlalásnak egy újabb for­mája, mégpedig a kisvállal­kozás. A vállalkozók az alap­anyagot és a takarmányt a tangazdaságtól kapják, s a tevékenységhez csak a férő­helyet és a munkát adják. A Dózsa Termelőszövet­kezet is nagy figyelmet for­dít a háztáji és kisegítő gaz­daságokra. A múlt évben ezekből a gazdaságokból több mint 1300 hízómarhát és mintegy 3 ezer hízóser­tést vásároltak fel. Ugyan­akkor 150 tehenet helyeztek ki a háztáji gazdaságokba. Mégpedig a következő felté­telekkel. A tehén a termelő­A szarvasi Tcsscdik Sámuel Szakszövetkezet irodájában Lestyan Gonda Pál, az ál­latforgalmi vállalat megbízá­sából megköti a hizlalási szerződést Pribelszki István­nal Fotó: Veress Erzsi szövetkezet tulajdonában marad, a tej- és a borjúsza­porulat viszont a kisterme­lőt illeti meg. A szövetke­zetben a tagságnak mintegy 95 százaléka foglalkozik ház­táji termeléssel. A Táncsics Termelőszövetkezet területén mintegy 180 kisgazdaság van. Eredményesen dolgozik a háztáji bizottság. Legjelentő­sebb ágazat a hizlalás. Az utóbbi két évben a sertés­hizlaláson kívül általánossá vált a baromfinevelés. Je­lentős a szövetkezet tagságá­nak zöldségtermesztési tevé­kenysége is. A termelőszö­vetkezet veteményes terüle­tet, valamint vetőmagot biz­tosít. Jól szolgálja ezzel a város zöldségellátását. A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ elsősorban 9 szak­csoportján keresztül segíti a háztájit és a kisegítő gazda­ságokat. A kistermelés for­galmazásában a legnagyobb részt a baromfifelvásárlás teszi ki. A közelmúltban bő­vítették a fajtaválasztékot. Jó eredményeket ért el a méhészet, a nyúl-, a galamb­tenyésztésben és a juhászat- ban viszont gondok jelent­keznek. Jelentős eredménye­ket ért el a Gyulai Hús­kombinát szarvasi kirendelt­sége. A háztáji és a kisegítő gazdaságokból felvásárolt hí­zók mennyisége az elmúlt évben 2,5 százalékkal növe­kedett. Eredményesen segí­tik a háztáji és a kisegítő gazdaságokat a szakszövet­kezetek. A Tessedik Szak- szövetkezetnek állandó a kapcsolata a háztáji gaz­dálkodást folytató tagjaival. Biztosítja a takarmányt, mégpedig kedvezményes be­szerzési áron, s közreműkö­dik a háztájiban jelentkező szállítási igények kielégíté­sében. Az Ady Szakszövet­kezet különösen a sertés- felvásárlással kapcsolatos te­vékenységhez nyújt sok se­gítséget. A tapasztalatokat összegez­ve a népi ellenőrök megálla­pították, hogy Szarvason eredményesen dolgoznak a háztáji és a kisegítő gazda­ságok. A fejlesztés érdeké­ben több javaslatot hoztak. Elsősorban a kisvállalkozá­sok támogatására és a sza­kosodás kibontakoztatására. (Serédi) Szövetkezet az iskolában — Kérek egy Márkát — mondja Kovács Erika a ha­todik osztályból, majd a fe­hér köpenyes Varga Jani fe­lé nyújtja az üveget —, nyisd fel, légy szíves! — Én meg három kiflit ké­rek, fordul a hetedikes fiú­hoz Kovács Erika osztálytár­sa, Juhász Etelka, azután számolgatni kezdi, hogy az aznapi hat forint zsebpénz­ből mire futja még. Egy cso­ki mellett dönt. A másik fe­hér köpenyes, a nyolcadik osztályos Jarabek Krisztina már elő is kereste a pultról a kívánt édességet. Krisztina mesél — Tavaly májusban kezd­tünk arról beszélgetni — mondja Krisztina, a domb- iratosi általános iskola tanu­lója •—, milyen jó volna ne­künk egy iskolabolt. Az út­törőtanácson, iskolagyűlésen egyre többet került ez szóba. Nevelőink fölvették a kap­csolatot a kovácsházi ÁFÉSZ- szel, és az lett a vége, hogy összehoztuk az alakuló gyű­lést, amelyen azQk a pajtá­sok vettek részt, akik vállal­ták az ötven forintos részje­gyet. El is jöttek az ÁFÉSZ- től hozzánk, és elmondták, hogy mi is ez a szövetkezet, hogy kell ezt vezetni. Persze előbb fel kell építeni hozzá ezt a boltot. Megválasztottuk az intéző és ellenőrző bizott­ságot, és azokat, akik majd árusítani fognak. Egy napon meg is kezdődött a munka, amiben ereje szerint min­denki részt vett. A szülők meg a nagyobb fiúk nekilát­tak a tető megjavításához, erre összedűlt az épület. Nem volt más, újat kellett építeni. Szabad szombatokon és va­sárnap is folyt a munka, s mikor újra iskolába jöttünk, még nagyobb lelkesedéssel festettünk, meszeltük, ren­deztük az épület környékét, tanáraink fél éjszakán át csempézték az előteret. No­vember 7. tiszteletére ren­deztük meg az ünnepélyes át­adást. Azóta mindenki itt vásárolhatja meg a tízórait, üdítő italt, egy kis édességet és az apróbb-cseprőbb, na­ponta szükséges dolgokat. Hatan vagyunk eladók, he­tenként váltjuk egymást. Mi takarítjuk a helyiséget, és mindennap elszámolunk a bevétellel. A teraszon elhe­lyezett asztaloknál jó időben kulturáltan lehet elfogyasz­tani a tízórait. A tej, kakaó, kifli mellett egyéb tejtermé­kek és papíráruk is kapha­tók. De könyveket is árusí­tunk. Szövetkezeti tagjaink vásárlói könyvébe rendsze­resen bejegyezzük a vásá­rolt áruk értékét, • Tudjuk, hogy mindez az egész ÁFÉSZ forgalmában nem nagy ösz- szeg, de mi mégis nagyon örülünk ennek a boltnak. Kettős haszonnal Az iskolaszövetkezet intéző bizottságának elnöke, Nyer- gesné Tóth Klára matemati­ka—fizika szakos tanárnő. Nem tiszteletlen megbízatás ez, hiszen valamennyi papír­munka reá hárul. Örömmel újságolja, hogy két hónap alatt, novemberben, decem­berben a kis bolt csaknem 17 ezer forint árut forgal­mazott, ami már csak azért is szép teljesítmény, mert a „tömegárut” az 1 forint 50 filléres iskolatej, meg a kif­li adjai Könyvet e rövid idő alatt csaknem 1600 forint ér­tékben vásároltak már ugyanitt a pajtások. — Nézhetnénk ennek a vállalkozásnak csupán az anyagi hasznát. Hiszen a forgalom öt százalékát kap­juk az ÁFÉSZ-tól, vagyis az említett két hónapra például 800 forintot, ami szerény szá­mítás szerint egy év alatt összejön, mondjuk egy 4—5 ezer forint, azt a közgyűlé­sünk -döntésének értelmében közös kirándulásra fordítjuk. Az anyagi szempont mellett mi azonban legalább ilyen fontosnak tartjuk, hogy ez a kezdeményezés nagyon jól segíti nevelési céljainkat — mondja Nyergesné Tóth Klá­ra, akinek szavait az igazga­tónő, Muhari Dezsőné is megerősíti. — Iskolánkba összesen 89 gyerek jár. Közülük negy­vennégy a felső tagozatos. Az iskolaszövetkezetnek 36 gyer­mekünk a tagja, és az a ta­pasztalatunk, hogy a bolt­építés közös munkája, az árubeszerzés és az árusítás önállóságot követelő felada­tai a munkára nevelésben, az önálló életre való felkészí­tésben, a háztartások gond­jainak megértésében nagyon sokat segít. Érdekességként azt is megemlíteném, hogy az egyik kis eladónknak. Varga Janinak még a tanul­mányi előmenetele is javult, amióta eladó a boltunkban. Ezt a kedvező hatást alapul véve döntöttünk úgy, hogy továbblépünk és alakítunk a gyerekekkel egy zöldségter­melő szakcsoportot is. A gya­korlókért mellé béreltünk egy nagyobb termőkertet is, amit most mákkal vetettünk be, de éppen itt olvasom, eb­ben a szaklapban, hogy a mák között nagyon jól meg lehet termeszteni a sárgaré­pát. Ezt szeretnénk is kipró­bálni. Másutt miért nincs? — A dombiratosi általános iskola nagyszerű példát adott e kezdeményezéseivel. ÁFÉSZ-ünk egész vonzáskör­zetében élen járók — mond­ja Halasi Mária, a Mezőko- vácsháza és Vidéke ÁFÉSZ szövetkezetpolitikai osztályá­nak munkatársa. Kiderül az is, hogy a fo­gyasztási szövetkezet régóta tervezi már az iskolaszövet­kezetek megalakítását. A dombiratosi eset azonban annyiban rendhagyó, hogy ebben a községben nem a szövetkezetnek kellett az is­kola nevelőtestületét megagi­tálnia, hanem éppen az igaz­gatónő meg a tanárok voltak azok, akik „nem hagytak bé­két” az ÁFÉSZ vezetőinek. A helyszíni tapasztalatok azt mutatják, kitartásuk, el­szántságuk eredményes volt, követésre érdemes. így ta­lálták ezt Mezőhegyesen is, ahol az általános iskolában ugyancsak egy szakcsoport megalakításán dolgoznak im­már, azután Kevermesen, meg a Mezőkovácsházi 2-es számú Általános Iskolában is, ahol a dombiratosihoz ha­sonló iskolabolt megnyitását tervezik. Ügy hisszük, nem kell különösképpen bizony­gatni milyen jó volna, ha a dombiratosi vállalkozás szé­les körű mozgalommá nőne. Köváry E. Péter A pult mögött Jarabek Krisztina és Szőke Márta, erről a vásárlók: Juhász Etelka és Kovács Erika Fotó: Fazekas László Téglagyári visszapillantó >1 ■ tükör Az 1982-es esztendőt úgy lehetne röviden jellemezni, hogy „kevesebben — töb­bet” teljesítettünk a terve­zettnél. Az elmúlt évben 2 ezer 590 embernek volt itt a munkakönyvé, 1982-ben csak 2 ezer 439 dolgozó ke­reste kenyerét a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Válla­latnál. A megcsappant sze­mélyi állomány égetett tég­lából a tervezett 215 millió­val szemben 222 milliót, cse­répből a 62 milliós tervhez képest 63 milliót állított elő. Ebből az építőanyagmeny- nyiségből több, mint hétezer családi házat lehetett felépí­teni és 21 ezret befedni A cseréptetős házak közül minden hetedikre színes, mázas tetőfedő anyag jutott. Vállalatunk 15-féle ter­mékkel, és azok széles körű felhasználási lehetőségeivel nagyban hozzájárul az álla­mi, valamint magánerős la­kásépítéshez. A kiváló hő­szigetelő tulajdonsággal ren­delkező falazóanyag (Uni­form, Termoton) termelését megtöbbszöröztük. Az ebből épült lakások falai megőr­zik a szoba melegét, és ta­karékos energiafelhasználás­sal járnák. Az év eleji na­gyon kemény hideget ellen­súlyozta az év végi, véget nem érő ősz. Szinte téli hi­deg nélkül fejezhettük bé az évet, végig folytatva a tég­la- és cseréptermelést. A kollektíva háromnegyed része a törzsgárda tagja. Dolgozóink bátran • vállalták a feszítettebb munkát, ami az ötnapos munkahétre való átállás és a csökkent lét­szám miatt várt ránk. Nem okozott gondot a megválto­zott munkarend és, ha kel­lett túlórákat is vállaltak. Mindezek eredményeképpen hat százalékkal növekedetek a keresetek, lépést tartva az emelkedő árakkal, és meg­tartva az eddigi életszínvo­nalat. Ami pedig a keresetek mögött áll, az a biztonsá­gos és tervszerű termelés volt. Biztonságos, mert ke­vesebb volt a baleset és a kieső munkanap, eredmé­nyesebb volt a munkásvé­delem. A tervszerűséghez pe­dig szakértelem és a szerve­ző munka, az energia- és az anyagmegtakarítás nyújtott segítséget. A vállalatvezetés gyakran kikérte a dolgozók vélemé­nyét, és sok irányú támoga­tást kapott a tervfeladatok hatékony elvégzéséhez. Je­lentős műszaki siker a két százalékkal alacsonyabb gép­állásidő. A karbantartók odaadóbb munkája egyedül négymillió téglatöbbletet eredményezett. A javítások szolgálatába állítjuk a válla­lati gazdasági munkaközös­ségek hasznos alkotó mun­káját is. A műszaki fejlesztések kö­vetkeztében volt olyan gyár­egységünk, ahol az egy óra alatt sajtolt tégla mennyisé­ge meghaladta a 11 ezret (Szentes, II. gyár), és ezer téglát 2,8 munkaóra alatt ál­lítottak elő (Bes. IV.). A piacon a kereslet meg­élénkült. Elmondhatjuk, hogy amit gyártottunk, azt el is adtuk, volt rá fizetőké­pes vevő. A cserépigényt nem tudtuk teljesen kielégí­teni, bár erőfeszítéseinket a tröszt vezérigazgatója is el­ismerte. Két fontos rekonstrukciót kezdtünk el. Békéscsaba III. cserépgyárában gépesítjük a cserép kocsira rakását a Putin cégtől megvásárolt korszerű technikával. Szen­tes II. gyárban pedig habo­sított polisztirol-gyöngy be­keverésével poroton tégla­gyártásra állunk át. A mun­kálatok jó ütemben halad­nak. Hétszázmillió forintot meg­haladó termelési értékünk azt is jelzi, hogy a munka termelékenysége nőtt. Az egy főre jutó érték növekedése biztos fedezetül szolgált a béremelésnek. A hatékonysá­got az újítások is elősegítet­ték. Több, mint száz javas­lat jelzi az újítókedvet, és a négymillió forint gazda­sági eredmény pedig hasz­nosságukat. A gazdasági si­ketek hátterében jobb politi­kai munka található. A szak- szervezeti és pártbizalmiak kulcsemberek lettek a gyá­rakban. Nélkülük nem szület­nek döntések, szavuk a munkások általános vélemé­nyét fejezi ki. Az összetar­tozást a szocialista brigád­mozgalom oldaláról is segí­tették, így az eredmények közös munka nyomán szület­tek. Maradt azonban még javí­tanivaló is. Az első osztályú áru arányának emelése elér­hető és fontos feladatnak te­kinthető a következő évben. Ugyanígy a selejteződés je­lenlegi nyolc százalékos, ma­gasnak mondható aránya is csökkenhet, javítva majd a gazdaságosságot. És máris a jövő évi tervek sorakoznak előttünk, melyekkel meg akarunk birkózni. A lakos­ság áruellátását tartjuk 1983- ban kiemelkedő feladatnak. Mindjárt ezután következik dolgozóink szociális ellá­tottsága, melyet szinten tar­tani, esetleg szerényen javí­tani akarunk. Űj érdekeltsé­gi rendszerünk a gazdaságos (nyereséges) termelő tevé­kenység irányát jelöli ki számunkra egyedül járható­nak. Kollektívánk is ezen az úton kíván haladni to­vább. előre. Krizsán András közgazdasági igazgatóhelyettes

Next

/
Thumbnails
Contents