Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-20 / 43. szám
NÉPÚJSÁG 1983. február 20., vasárnap Sportvezetők tanácskozása Szombaton a • Budapesti Természetbarát Szövetség szervezésében — a Marczi- bányi téri művelődési otthonban — megtartották a szövetségi sportvezetők tanácskozását. Budapest kerületeiben jelenleg 560 sportegyesületi természetbarátszakosztály és 110 országjáró diákkör tevékenykedik. A főtitkári beszámoló és az azt követő hozzászólások egyaránt kiemelték, hogy a mozgalom iránt mind nagyobb áz érdeklődés, jelen(Tudósítónktól) Februárban, a mezőgazda- sági könyvhónap idején már hagyományossá vált Orosházán, hogy a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola szaktárgyi vetélkedőt rendez. Fontosnak tartják azt, hogy a jövő fiatal szakemberei, az állattartótelepi gépészek és a baromfitenyésztők elsajátítsák a legkorszerűbb gazdálkodási technológiát és rendszeresen használják a szakirodaimat. A nagy érdeklődéssel várt izgalmas versenyen 57 tanulóból 30 jutott a döntőbe, ahol írásbeli és szóbeli felIskolatüz Érdligeten Pénteken késő este a Pest megyei Érdligetre, a Diósdi út 87. szám alatti általános iskolához riasztották a tűzoltókat. Megérkezésükkor a 25x8 méteres alapterületű, ERDÉRT-típusú faházból kialakított, három tantermes iskolaépület már teljes terjedelmében égett. A gyors leg már 50 ezer tagot számlálnak. A felmérések szerint a fővárosban legalább ötszörié ennyien vesznek részt egy-egy szervezett programban. Népszerűek a gyalogos, a vízi-, a sí-, a hegymászó-, a barlangász, a kerékpáros, valamint ä motoros és autóstúrák. A tanácskozáson bejelentették, hogy az idei városismereti verseny döntője a jövő hónapban Szentendrén lesz. adatokat kellett megoldaniuk. A teljesítményeket a dr. Formán István, Hocz János és Hodur Albert tanárokból álló zsűri bírálta el. Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ értékes könyvajándékait az alábbi győztesek és második helyezettek kapták: I, A: Dér Magdolna, Borsós Béla. I. B: Bárdi Ádám, Szél Attila. II. A: Orbán Tünde (a legjobb egyéni teljesítménnyel), Benedek Ildikó. II B: Kersmájer Sándor, Siági Sándor. III. A: BudaiMária, Kovács Klára. III. B: Tóth Zoltán. IV. A: Ádám András, Lövei Mária. IV. B: Pintér Imre, Kiss G. Zoltán. beavatkozással sikerült megakadályozni a tűz továbbterjedését a szomszédos épületekre. Személyi sérülés nem történt. A valószínűleg különösen nagy kárt okozó tűzeset keletkezési körülményeinek vizsgálatát a tűzoltóság és a rendőrség megkezdte. Elindul egy ötlet... Mint vendég: Ilyen ötletekből is ková- csolódik egy színház jó híre: meghívja egykori tagjait, természetesen a nevesebbeket, egy-egy esti randevúra. Nincs jobb környezet a klubszínháznál, és nincs há- lásabb publikum a régi sikerekre emlékezőnél. így történt, hogy a „Nosztalgiaestek” sorozat pénteki premierjén Zana József, valamikori békéscsabai színész, tizenhat éve a Vidám Színpad tagja ritka, lelkes vastapsot kapott. Akik ismerték és emlékeztek rá, felfrissíthették emlékezetüket, amikor a házigazda Udvaros Béla rendezővel a hatvanas évek elejének Jókai Színházáról, a színészek életéről, örömeikről,bánataikról beszélgettek, mindent megszépítve persze az időtávolság nosztalgikus rózsaszínével, és a kínálkozó élcelődés kellemes humorával. . Zana, aki két évadot töltött annak idején Békéscsabán, látható szeretettel beszélt akkori kollégáiról, szerepeiről: prózai darabokban, zenés vígjátékokban egyaránt megismerte a már akkor is színházszerető békéscsabai közönség. Két évad pedig igencsak kevés idő, s hogy annyira megmaradt az itteniek emlékezetében, mint amennyire: tehetségének, szimpatikus lényének köszönhető. Nyilván így lett a Vidám Színpad jeles, és most már országosan ismert művésze, aki rádiószerepléseken kívül számos alkalommal tűnik fel a televízió képernyőjén is. Az emlékeket megidéző beszélgetés utáni vidám műsorban magánszámokat adott Zana József „Zana-zene-bona” a klubszínházban ... Fotó: Fazekas László elő és énekelt, tette ezt mindvégig szívonalasan, a valahová szívesen visszatérő művész figyelmes szereteté- vel. A zongoránál Ulmann Ottó zeneszerző jeleskedett. Ezek után várjuk a folytatást, a szintén valamikori két békéscsabai színész, Szuhay Balázs és Forgács Gábor estjét. Mert ugyebár: a nosztalgiából sohasem elég. De úgy is mondhatnánk: az emlékezésből, hiseen a visszatérők a Jókai Színház legkülönbözőbb korszakait hozzák újra reflektorfénybe és sikerekre, de fiaskókra is emlékezni mindig tanulságos és elgondolkoztató. (sass e.) Ki tud többet a mezőgazdaságról? Busójárás Mohácson \ Mohács legnagyobb eseménye a hagyományos busófarsang, amelyet az idén február 13-án rendeztek meg (Fotó: MTI — Kálmándy Ferenc felvétele — KS) Az egyik legérdekesebb farsangi népszokást, a tikverőzést'február 15-én tartották meg a Fejér megyei Mohán. A téltemető ünnepség alkalmával a falu fiataljai maskarába öltözve járták a házakat, ahol megvendégelték őket. A vendéglátás fejében a háziakat, de még az arra járókat is — a fotóriportereket sem kímélve — bekenték korommal (Fotó: MTI — Benkő Imre felvétele — KS)Panelfóbia, vagy valami más? /. ember alig hisz a szemének és eszével is nehezen érti azok szándékát, akik az utóbbi időben szinte teleírják az újságokat a lakótelepek panelépületeivel kapcsolatos aggályaikkal. Ahogy a pesti zsargon mondja, szinte a vízcsapokból is a panel folyik, pedig hát nem hiszem, hogy a lakásügyben ma éppen az úgynevezett „panelfóbiából” adódó rossz közérzet lenne a legnagyobb gondunk. Miről is van szó? Az elmúlt évtizedekben, a tömeges és mind jobban fojtogató lakáshiány enyhítésére elsősorban a modern házgyári módszerek kerültek előtérbe. A panellakások százezrei épültek fel, s imponáló gyorsasággal, gazdaságos módon a főváros és a vidéki nagyvárosok körüli lakótelepeken. így lehetett legcélszerűbben felhasználni a szűkében levő teleklehetőségeket, így oldhatták meg leggyorsabban a közművesítést, a lakótelepek lakosságát szolgáló szociális, kulturális, kereskedelmi hálózat kiépítését, a tömegközlekedést. Csak az tudja igazán értékelni, mit jelent egy új, mész- szagú, nagyszerűen felszerelt lakás, aki végigszenvedte a vályoglakások penész szagú világát, aki ötöd-tizedmagával zsúfolódott össze a kis családi ház háromgenerációs szűkösségében, aki kezdő fizetésének kétharmadát is ki kellett, hogy fizesse egy albérleti szobáért, megküzdve a tulajok szekatúráival, önzésével, mohóságával. Az új lakók számára a lakás- kiutalás a megváltást jelenti ma is. Még akkor is, ha kemény a panelfal, ha gyengék a zárószerkezetek, ha csepeg a csap — vagyis, ha az új panelház gyakran egész sor új gond és bosszúság forrása lett. Nem azt mondom, hogy ezekbe bele kell nyugodni. A hanyagság, ellenőrzéshiány, a felelőtlenség okozta építési anomáliák korántsem istencsapások, nem kivédhetetlenek, és remélhetőleg a most kialakuló helyzetben meg is szüntethetők, hisz elsősorban a minőségtől függ az építőipar léte, munkalehetősége, az építőmunkások és vezetőik keresete. Azt tehát, hogy.^zükséges volt, hogy szinte egyedüli tömeges megoldást jelentett a panelépítkezés, nem is kellene yi- tatni. Különösen ott nem, ahol az építkezések helyi irányítói a város „lelkét”, hagyományait, kialakult települési viszonyait szem előtt tartva tervezték meg az új lakótelepeket, összhangot alakítva a város régi és új lakónegyedeinek funkciója, stílusa, kommunális és egyéb szükségletei között — ahogyan az többek között Zalaegerszegen, Pécsett, Kecskeméten, Szegeden, Debrecenben többé-kevésbé sikerült. Természetes persze, hogy az új városrészek mégiscsak mások, újszerűek, gyakran hivalkodóan modernek, vagy jellegnélküliek, egyhangúak. Sajnos, nem egy helyen szinte kettészakad a település hagyományos és panelesített része. Ez csak növeli a lakosság ellenérzését, de hangsúlyozni szeretném, hogy elsősorban nem az új lakókét, hanem a hagyományos kertes, egyedülálló házakból kialakított városrészekben élőket. Valószínűleg ez az ellenérzés fogalmazódik meg a panelépítkezéseket elmarasztaló, a lakótelepeket szinte bűnjelként, sorscsapásként beállító írásokban, nyilatkozatokban. Pedig a panelházak nem bűnjelek, hanem fejlődésünk eddigi szintjének szükségszerű velejárói, tízezrek álmainak megtestesítői. A panelmódszert most az új, megváltozott követelmények és lehetőségek időszakában sem kell és szabad félretenni. Nyilvánvaló, hogy most, amikor az új lakások alapvető építészeti Jormája a magánerős, zömében egyedi tervezésű családi ház lesz, a panel háttérbe szorul, de azért továbbra is szükség lesz rá. A tervezők feladata, hogy kidolgozzák a panellakótelepek modernebb, változatosabb formáit, ahogyan azt például a zalaegerszegiek tették. Érdemes közelebbről megvizsgálni a már meglevő panelházak, lakótelepek helyzetét, a jelen realitása mégiscsak az, hogy sok tízezer család él lakótelepi panelházakban, sokak szerint ez a lakótelepi életmód ma már túllépi az elvisel- hetőség határát. Kialakulóban van a tömeges panelfóbia, a lakótelepi neurózis. Ezerszer jáj tehát annak, akit balszerencséje panellakással vert meg. Természetesen sok igazság van ezekben a megállapításokban, de nemcsak ez az igazság a lakótelepek ügyében. A kertes házak csendje, nagyapáink falusi idill je, a memoárok oly szépen megírt világa persze valóban irigylésre méltó lehetett, de mint annyi minden, ez is már a múlté. A ma embere élhet bár kis lakásban, családi házban, vagy tömeglakásban, a nyolcvanas évek sodró, lüktető, tülekedő világában, él, ahol-egyformán érik a mai élet stresszhatásai. Nem hiszem, hogy elsősorban a lakótelepi életforma okozza az emberek túlzott befelé fordulását, a barátságok, emberi kapcsolatok meglazulását. Nyilvánvaló, hogy aki otthagyja szülőföldjét, gyerekkorának színhelyét, ismerőseit, barátait, rokonait, szüleit, testvéreit, mert, az ország egy távoli táján jut képességének, igényeinek megfelelő munkához és keresethez, az bármilyen lakásba költözzön új lakóhelyén, csak idegen marad egy ideig. Még azt is megkockáztatom, hogy egy lakótelepen könnyebben talál új barátokat, több szomszéd közül választhatja ki a hozzáillőt, mintha új lakóhelyén is elkülönülve telepedne le. A lakótelepi lakásoknak nyilvánvalóan sok sajátos hátránya van, ezt senki sem tagadja, de az együttélés szabályainak ismerete, és közös betartása sokat segíthet, különösen ott. ahol már a beköltözéskor gondolnak egymásra, ahol valóban szomszédnak tekintik lakótársaikat. Zajártalom, egymás fazekába lesés, pletyka, részeges rajcsúrozások persze a lakótelepeken is rengeteg bosszúságot okoznak, de a rendőrség a megmondhatója, hogy az efféle gondok a kertes házakban, a hagyományos városrészekben, a vidéki településeken, az idillikusnak tűnő falusi, tanyai körülmények között is fellelhetők. Gyakran hangoztatott kifogás a lakótelepi élettel kapcsolatban is, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem alakulnak ki a lakók közösségi kapcsolatai, ridegek, figyelmetlenek egymással szemben. Az első időkben ez így van, mint ahogyan a falu sem fogadja be oly könnyen a bevándorlókat. A régebbi lakótelepeken viszont már megjelentek a közösségi élet új, sajátos formái, a gyesen levő kismamák szívesen vigyáznak egymás gyerekeire, lakóhelyi sportegyesületek, klubok alakulnak, házibajnokságok, az ünnepeken kultúrműsorok, popzenekarok, diszkók szerveződnek önerőből a Hazafias Nép- finnt, vagy a Vöröskereszt, a KISZ és az úttörők égisze alatt. Ö virágos erkélyek, a gondosan őrzött parkok, facsemeték, a játszóterek felszerelési tárgyainak karbantartása, a mind több értéket létrehozó hasznos társadalmi munka azt bizonyítja, hogy a lakótelepek panelvilágának is van emberi arculata. A „panelfóbiát” azért csak kutassák tovább szociológusaink. Én nem hiszek létezésében. Vasvári Ferenc Tikverozes'Mohán
