Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
1983. február 19., szombat Teherszállítás éjszakai árammal Az SRs 6 300 típusú marófejes óriás kotrógép 30 kilométeres útra indult az összeszerelő- üzemből a Welzow-Süd barnaszénbányába. A bányában külszíni kitermelés folyik. A bánya, amely a senftenbcrgi barnaszénipari kombináthoz tartozik, adja az NDK-ban kibányászott barnaszénmennyiség 63 százalékát (Fotó: adn — mti — KS) bán a feltételek igen nehezek és folyamatosan tovább romlanak. A barnaszénbányászat mindinkább meddő- és vízbányászattá válik: egy tonna szén kitermeléséhez ma már kilenc tonna vizet és négy és fél köbméter meddőt kell megmozgatni. Ez pedig alaposan megdrágítja a termelést. Az olajárrobbanás azonban minden korábbi kalkulációt a feje tetejére állított, arról nem is szólva, hogy az NDK az idén is a pár évvel ezelőtti mennyiségnél kevesebb szovjet olajat importál. így hát nem maradt más megoldás, új külszíni fejtéseket nyitottak, vállalták a nagyobb levegőszennyezést és egyúttal a költséges környezetvédelmi programokat is. Az ifjú újítók lipcsei kiállításán pedig a modern robotcsodák mellett a legjelentősebb szabadalom egy nem túl bonyolult vasidom lett. Segítségével az olajkazánokat át lehet állítani barnaszéntüzelésre. Központban a takarékosság Az NDK gazdasági stratégiája egy hagyományos német erényre, a takarékosságra épít. Legalábbis ez derül ki azokból az elképzelésekből, tervekből, amelyekkel az NDK nekivágott az idei — itt is igen nehéznek ígérkező — 1983-as esztendőnek. Ezek szerint a vezetés csak kismértékben csökkenti a népgazdasági terv előirányzatait és viszonylag gyors — négy százalék körüli — növekedéssel számol. Ez egy százalékkal több, mint a tavaly ténylegesen elért eredmény, de alacsonyabb az eredeti terveknél. Vagyis az NDK csökkenő anyag- és energiamennyiség, stagnáló munkaerő és csökkenő beruházások mellett a tartalékok maximális mozgósítására készül, ami azt jelenti, hogy széles értelemben vett takarékoskodással szeretné kigazdálkodni a tetemes növekményt. Ez nem könnyű feladat, hiszen az NDK-üzemekben már régóta nagybetűvel írják a spórolást, és drasztikus korlátozásokkal már eddig is jelentős megtakarításokat értek el. Tavaly például a vállalatok és intézmények a korábbinál egynegyedével kevesebb fűtőolajat és 30 százalékkal kevesebb motorbenzint használtak fel, a Diesel- olajfogyasztás is 13 százalékkal az előző évi szint alatt maradt. Mindezt nemcsak a szigorúan vett takarékoskodásnak köszönhetik: a vezetők mélyen belenyúltak a megszokott termelési és szállítási folyamatokba is. A szállítás egy részét átterelték közútról' vasútra, sőt esetenként folyami hajókra. Az NDK nagyvárosok utcáin éjjelente teherszállító villamosok csörömpölnek, s ezek benzin helyett olcsó éjszakai áramot fogyasztanak, a berlini taxik csomagterében pedig jókora gázpalackok jelzik: újra itt van a gázüzemű autó. De a legfontosabb: a folyékony fűtőanyagokat, ahol lehet, szénnel helyettesítik. Az NDK-ban most éppen új karriert fut be a barnaszén. Mint az energetikai miniszter egy interjúban elmondta, a hetvenes' évek elején alaposan visszaesett barnaszén-bányászat az idén újabb „nagy ugrás” előtt áll. Pedig — ezt a miniszter sem hallgatta el — a világ egyik legnagyobb barnaszéntermelőjének számító NDKA takarékosság legfőbb forrása azonban mégiscsak a modern technika, az energia- és anyagspóroló új eljárások lehetnek. Az NDK tehát különösen komolyan veszi a mikroelektronika és az ipari robotgyártás fejlesztését — ettől remélnek egyfajta minőségi áttörést a hatékonyság területén. Berlin, 1983. január. Nemes Gábor A berlini „Josef Orlopp" lengőcsapágygyár ifjúsági brigádja négyorsós fúróautomatát fejlesztett ki. Az újszerű fúrógép lényegesen megkönnyíti a munkát, csökkenti az önköltséget és évente 4500 munkaóra megtakarítást tesz lehetővé (Fotó: PANORAMA DDR — KS) Georges Simenon 80 éves Andre Gide a „XX. század Balzacjának” nevezte. Akik pusztán krimiszerzőt látnak benne, az irodalmi rangot is megtagadnák tőle. Könyveit egy ültő helyükben olvassák el az emberek szerte a világon Moszkvától Rió de Ja- neiróig. Kétmilliárd példányban jelentek meg eddig könyvei, szinte minden nyelven. A húszas években álnéven írt ponyváit is beleszámítva — ötszáz mű. Georges Simenont többet adták ki és olvasták, mint Shakespeare-t és Moliére-t együtt. E lélegzetelállító teljesítmény szerzője 80. születésnapját ünnepelte vasárnap, csendben, elmaradhatatlan pipáival Lausanne-ban, egy kétszázéves ciprus árnyékában álló rózsaszínű kis villájában, ahol elvonultan él évtizedek óta. Tíz éve felhagyott a regényírással, de nem az' írással, ami létformája: reggel 6-tól 9-ig mindennap kopog ma . is' írógépén. Emlékiratokat publikált, elbeszélve házassági viszontagságait, kalandjait, csipkelődve szellemóriás kortársaival, leleplezve előkelő szalonokat. Mindent átélt, mindent ismert. És büszke, hogy megmaradt annak, aki indulásakor volt: Liege szegénynegyede egyik éhes és érdeklődő fiának. Miután Svájcban él, és legtöbbször Párizsba vagy francia környezetbe helyezi hőseit, sokan nem is tudják róla, hogy belga, ű azonban ragaszkodik szülőhazájához, érdeklődik ügyei iránt. Többször felkínálták neki a francia vagy amerikai állampolgárságot, de megmaradt az eredeti mellett. „Amikor kopott kisvárosokat írok le képzeletből, még mindig Liege utcáit, zugait, gyerekkoromat látom magam előtt” — vallotta be. A Gázette de Liege újságírójaként kezdte pályáját az első világháború után. Kilencszáz cikk, ezernél is több tárca, glosz- sza, jegyzet jelent meg nevével a lapokban. „Az újságírással főként azt tanultam meg, mit nem szabad csinálni ...” — mondja erről. 1929-ben „hozta világra” Maigret felügyelőt — s azóta a siker kísérőül szegődött. Száznál is több izgalmas bűnügyi történetet írt a pipázó felügyelőről, de nem szereti, ha „csak” a krimiírót látják benne. Ö ennél többre vállalkozott: az „ember regényét” megírni, a; antik tragédiák modern változatát. Hősei kiélezett helyzetben, válaszút elé került emberek — váratlan fordulatok, sokszor bűncselekmény kapcsán — .akik sorskérdésekkel szembesülnek. A Simenon- könyvek feszült lélektani tanulmányok, nehéz fojtogató légkörrel (a híres „Simenon- atmoszféra”), tizenegy fejezetre tagolva, amit egyszerre muszáj végigolvasni. „Egy Szophoklész-tragédiát sem lehet több estére elosztva, folytatásokban élvezni” — mondja. Később, ahogy csiszolódott technikája, sűrítőképessége, a tizenegy fejezet tízre, majd hétre csökkent. Simenon, aki ontja a sorokat, irtózik a bőbeszédűségtől. Kiirtott minden felesleges jelzőt, terjengős leírást. „Disznóság, mennyi fölösleges szót leírnak manapság mindenfelé” —szokott zsörtölődni. A „XX. század Balzacja” az emberre összpontosítja figyelmét. Végletes helyzetekben az ember titkait és lehetőségeit kutatja, és teljesen közömbös a környező politikai, társadalmi történések iránt. Minden könyve napjainkban játszódik, s szinte semmit sem tudunk meg belőlük — néhány odavetett ' utalást leszámítva — korunkról. „Ösztönösen írok. Megérteni akarok, nem ítéletet mondani ... Ha egyfajta ember közeláll hozzám — ez a kudarcot vallott, a lehetőségeivel élni nem tudó kisember”. Gide és Costeau, akik nagyra tartották, sokszor szegezték neki a kérdést, „mikor írja már meg végre élete igazi nagy művét?” — „Soha” — volt a tréfának szánt felelet. A nyolcvanadik születésnapon talán el is hihetjük. A hosszú csók Felértékelődött farmok A képen látható Barbara Kané és Dino Dclorean új csókrekordot állított fel Los Angelesben. Két hete még nem is ismerték egymást, de az elmúlt napokban már 144 órán át egyfolytában csókolóztak (Telefotó — ap—mti—ks> Az Angliába érkező szemlélő már az első napokban érzi: Londonban 1983 elején is a gazdaság helyzete a fő kérdés. Nem véletlenül, hiszen a győztes falklandi háború ellenére az elmúlt esztendőben a szigetországot is erősen sújtotta a világgazdasági válság. Rekordszintre emelkedett a munkanélküliség: az állás nélkül levők száma elérte a hárommilliót. Nem csoda, hogy ebben a helyzetben a figyelem még- inkább a gazdaság felé irányult. Anglia nem csupán ' az ipari nyersanyagokat, hanem az élelmiszerek felét is külföldről hozza be, s csak versenyképes árukkal tudja biztosítani importjának fedezetét. A sűrűn lakott, fejlett iparral rendelkező Angliában, a világ egyik legfejlettebb ipari országában a dolgozók mindössze 2,7 százalékát foglalkoztatja a mező- gazdaság, amely a nemzeti jövedelemhez hasonló arányban járul hozzá. A 24 millió hektáros területből 19 milliót művelnek meg, a 272 ezer brit farmból 170 ezer egész évben termel. A gazdaságokat intenzív termelés jellemzi, magas szinten gépesítettek és kemizáltak. Háromötödük állattenyésztéssel, főleg szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztéssel, illetve tejtermeléssel foglalkozik. Kisebb részük növénytermelő gazdaság, ahol az árpa és a búza a legfontosabb. Az állattenyésztésben a szarvasmarha a meghatározó. Szinte egész esztendőn át a legelőkön találni a kötetlenül tartott állatokat. Legelterjedtebb a fekete-tarka fajta, amely évente 4300—4600 liter tejet ad. A 28 millió juhot húsáért és értékes gyapjúért nevelik — ez utóbbira évszázadok óta épít a híres angol textilipar. Napjainkban, amikor az élelmiszerek iránti kereslet világszerte fokozódik, az angol farmok jelentősége megnőtt. A londoni kormány továbbra is ösztönzi a termelőket főleg a talajjavításra, az állattenyésztés fejlesztésére, a versenyképes termékeket — mindenekelőtt a gabonát és a húst — pedig ártámogatásban is részesíti. Az új fajták, a korszerű kémiai anyagok és a világ- színvonalú technika alkalmazásának eredményeként az angol mezőgazdaság a világ egyik legfejlettebb élelmiszer-termelője lett. A mezőgazdaság szerepe a ’80-as években tovább növekszik a brit szigetek életében — nemcsak a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátás érdekében, hanem az új munkalehetőségek teremtése céljából is. A felértékelődött földek és farmok a mezőgazdaság fontosságát jelzik. Mentusz Károly Fekete-tarka tejelő marhából van legtöbb a farmokon Kedvelt alapgép az amerikai Ford-traktor (A szerző felvételei — KS)
