Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
NÉPÚJSÁG Lapszemle 1945 kora tavaszáról Február 15-én, csütörtökön a Szabadság közreadta a szovjet tudósító iroda jelentését: „Kedden este moszkvai idő szerint röviddel 9 óra előtt Sztálin tábornagy, hadsereg-főparancsnok napiparancsot intézett Malinovszki tábornagyhoz, a 2. ukrajnai arcvonal parancsnokához és vezérkari főnökéhez, Zaha- rov vezérezredeshez, valamint Tolbuhin tábornagyhoz, a 3. ukrajnai arcvonal parancsnokához és vezérkari főnökéhez, Ivanov altábornagyhoz. A Budapest elfoglalásában leginkább részt vett kötelékeket és csapatrészeket „Budapesti” elnevezésre és rendjelekkel való kitüntetésre terjesztették elő. Február 13-án este; 9 órakor a szovjet főváros 324 ágyú sortüzével köszöntötte a 2. és 3. ukrajnai arcvonal hős csapatait.” Milyen hírek látnak napvilágot február 16-án, pénteken? „— A Szabadság papírhiány miatt csak korlátozott példányszámban tud megjelenni. Tekintettel arra, hogy a korlátozás következtében sokan nem juthatnak újsághoz, a mai naptól kezdve a József körút 5. sz. alatt levő kiadóhivatalunkban reggelenként kifüggesztjük az új számot, hogy minden érdeklődő figyelemmel kísérhesse a Szabadság híradásait. — A nagy sikerre való tekintettel a Szociáldemokrata Párt VII. kér. szervezetének műsoros előadását szombaton de. fél 11 órakor megismétlik az Új Magyar Színházban. Jegyek a pénztárnál. — Megnyílt a svéd Vörös- kereszt első népkonyhája az Ö utca 27. szám alatt. Az egyik napon levest, a másik napon főzeléket adnak 1,50 fillér lefizetése ellenében.” Válaszol: Lévai Béla Abban az időben az Üj Szó szerkesztőségében dolgoztam, annál a magyar nyelvű újságnál, amelyet a hadra kelt Vörös Hadsereg politikai osztálya adott ki. Főszerkesztő Illés Béla, akkor őrnagy, később alezredes, helyettese Kassai Géza volt. Az elég sikeresen megrajzolt lapfejet Ferenczy Béni készítette. Budapesten a lap munkájába hamar bekapcsolódott a magyar értelmiség legjava, de a „törzsgárdában” is olyan nevek voltak, mint Szabó Ferenc zeneszerző, Ék Sándor festőművész vagy például Gyáros László. Az Új Szó elődjét, a Magyar Újságot, amelynek ugyancsak munkatársa lettem, még autóra szerelt mozgó frontnyomdában nyomták, együtt kelt át a szovjet csapatokkal a Kárpátokon. Ezután Munkácson jelent meg, majd amint az ideiglenes kormány megalakult Debrecenben, a lap is oda tette át működési székhelyét. Január végén kaptuk a parancsot, hogy a fővárosba költözzünk. A pesti oldal már felszabadult, Budán még folytak a harcok. Az első olyan sajtóorgánumok között lehettünk, amelyek a háborúról, a Szovjetunióról az igazságot mondhatták meg a huszonöt évig félrevezetett magyar Február 18-án, vasárnap az Új Szó, a Vörös Hadsereg magyar nyelvű lapja egy légi csatáról számol be: „Az elmúlt éjszaka Budapest légiterében szovjet vadászok felderítő repülésre indultak. A felderítő alakulat parancsnoka Neszterov főhadnagy volt, aki a „Szovjetunió hőse” címet viseli. . A szovjet vadászok 2500 méter magasban voltak, amikor Neszterov főhadnagy hat német „Messerschmitt” gépet vett észre. Az ellenséges gépek megpróbálták kihasználni azt az előnyüket, hogy magasabban voltak, mint a szovjet pilóták, és támadásba kezdtek. Neszterov főhadnagy „Jakovlev” gépén felvette a harcot és egy német gépet lelőtt. A többi öt ..Messerschmitt’ elmenekült. Neszterov köteléke ugyanez éjszaka még három „Fo- cke-Wuff 190” típusú német gépet lőtt le.” Ugyanazon a napon a tizenegy havi kériyszepű hallgatás után ismét jelentkező Népszava közli H. L. levelét, amelyet a közellátási kormánybiztosnak írt: A budapesti közvágóhídon serényen folyik már a munka, öreg állatorvosok és tisztviselők söprik a havat a keramitkockákról. Sajnos, állatfelhozatal nincs, más dolguk nemigen akad. De a vágóhíd hűtőházában több mázsa úgynevezett fehércsont, háztartási nyelven velőscsont van. Csontlevest ehetnének belőlük a budapesti gyerekek az ínségkonyhán. A mészárosok már érdeklődtek, hogy miért nem adja ki a vágóhíd igazgató* sága a csontot szétosztásra. Az igazgatóságon Vitányi úr azt felelte a húsiparosoknak, hogy nem kapott még utasítást. A vágóhíd igazgatósága igen buzgón távolította el a népnek. A lap felhasználta a szovjet tájékoztató iroda közleményeit, a szovjet haditudósítók írásait, mint az idézett, Budapest légterében lezajlott légicsatáról szóló beszámolót is. Ezek voltak a háború végkifejletének izgalmas hetei, hónapjai. Minden lappéldányba jutott valami lelkesítő hír az egész Európában mozgásba lendült szovjet frontról, a szövetségesek győztes csatáiról, a németek vereségeiről, a települések sorának fel- szabadulásáról. Nehéz megfogalmazni, mit jelentett a szovjet hadsereg egyenruhájában visszatérni Pestre, itt lenni a hőn szeretett városban, látni annak pusztulását, figyelni annak zsidó mészárosokat a vágó- hídról és dicséretre méltó öntevékenységgel kényszerítette be a munkásokat a nyilaspártba. Kérjük, Vas elvtárs adjon ki utasítást a vágóhídi igazgató uraknak. Ha már hús nincs, legalább csontot kapjunk.” Beérkezett az első személy- vonat a Keleti pályaudvarra — tudósít a Népszava ugyanabban a számban: „Vasárnap kora reggel a Keleti pályaudvar sokat szenvedett csarnokából utasok siettek^ le a lépcsőkön. Fejkendős asszonyok, csizmás férfiak, és mindnek hátán, kezében csomag és batyu. Megszólítjuk az egyik alaposan felpakolt nénit. — Honnan jöttek, néném? — Miskolcról, kedves — a kisunokámnak hozok valami élelmet. Tegnap reggel ültem fel a vasútra, és ma már Pesten vagyok! Bent a pályaudvaron az egyik vasúti tiszt tájékoztat. Hetek kitartó munkájával sikerült a Keleti pályaudvart helyreállítani, hogy végre beérkezhetett az első szerelvény. Ez a vonat Gödöllőről indult reggel hat órakor. Úgynevezett vegyes vonat, személykocsik mellett teherkocsik is vannak rajta. Délután 3 óra 40 perckor indul a szerelvény vissza Gödöllőre. Ez a járat most már rendszeresen közlekedik.' A jegy ára Gödöllőig 4 pengő 80 fillér. Megnéztük a vonatot. A mozdony hibátlan, ezer alkatrésze fényesen, olajosán csillog a kora reggeli fényben. A személykocsikon már látszik a háború munkája, ablakaik töröttek, az oldalukon golyóütötte lyukak.” összeállította: Tuza István felszabadulását, találkozni annak lakóival, és ahhoz a lehetőséghez jutni, hogy alakulatunk kenyeréből segíteni tudjuk az éhező pestieket. Mérhetetlenül sok tragikus, drámai, izgalmas, kalandos élményhez juttatta az embert az az időszak. Látni a Kerepesi temetőben ölfaként összerakott hullákat, részt venni a Maros utcai kórház nyilasok által legyilkolt betegeinek exhumálásán, figyelni azokat a jeleneteket, amelyeket oly emlékezetesen mutatott be a Budapesti tavasz című film, járni a mostani Felszabadulás tér égő házai között, nézni a Rákóczi úton veszteglő vonatokat, ott lenni, amikor a burgonyát osztják a jelenlegi Bástya mozi előtti villamossínre betolt vagonokból, találkozni olyan kétségbeesett asszonnyal, aki egy kenyérért árulja saját leányát... De ott lenni az első műsoros matinén, ahol, emlékszem, a mostani Nemzeti, akkori Magyar Színházba közben beesett az eső a tetőről, ott lenni a nagy politikai gyűléseken, demonstrációkon, a partizánszövetség alakulásán, a nyugatra hurcolt kincsek egy részét visszahozó „aranyvonat” megérkezésén, a háborús főbűnösök tárgyalásain, a parlament izgalmas ülésein... Egyszóval, felejthetetlen újságírói munka volt ez. Hogyan is történt? 1983. február 19., szombat Nyolc nemzedék élete Orosházán Negyedik évtizedét éli az orosházi Szántó Kovács Múzeum, amely 1946-ban költözhetett végleges helyére. Juhász Balázs polgári iskolai tanár (1874—1930) vetette meg gyűjteményével az alapjait. Ezt a már akkor is értékes anyagot mindössze fél esztendeig láthatta a nagy- közönség 1927-ben, utána évekig raktárakban, padlásokon porosodott. A múzeum 1946. évi megnyitása jelentős kulturális esemény volt, hasonlóképpen az 1969-ben elkészült „Nyolc nemzedék élete Orosházán” című állandó kiállítás, amely végigvezeti a látogatót a város alapításától, 1744-től a XX. század harmadik harmadáig. Tavaly közel 8 ezren jártak az orosházi múzeumban, ismerkedtek az állandó kiállítással, jeles orosházi polgárokkal, az agrárszocialista és a munkásmozgalom történetével; a múzeum időszaki kiállításaival, gazdag néprajzi gyűjteményével, melynek tudományos feldolgozása napjainkban is jeles tennivaló. Veress Erzsi képriportja
