Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-19 / 42. szám

1983. február 19., szombat Propagandista konferencia Kondoroson (Tudósítónktól) Kondoroson a nagyközsé­gi pártbizottság szervezésé­ben elméleti konferenciát rendeztek a napokban. Vitá­lis Pál, a pártbizottság tit­kára köszöntötte a megje­lent alapszervezeti párttit­károkat, KISZ-titkárokat és propagandistákat. Ezt köve­tően dr. Cseuz Imre főisko­lai tanár időszerű társada­lompolitikai kérdésekről tar­tat előadást. Kiemelten szólt a vezetés kérdéseiről, a szocialista fejlődés ellent­mondásairól, gazdasági hely­zetünk összetevőiről és a kisvállalkozások politikai, gazdasági jelentőségéről. Is­mertette a propagandamun­ka ezekből adódó feladatait. A konferencián jelen volt Szabovik János, a városi-já­rási pártbizottság politikai munkatársa. p. j. Ki tud többet a Szovjetunióról (Tudósítónktól) A csorvási Lenin Terme­lőszövetkezetben működő MSZBT-tagcsoport szervezé­sében a héten a községi mű­velődési házban „Ki tud többet a -Szovjetunióról?” címmel a termelőszövetkezet tíz szocialista brigádja ve­télkedett. A jól szervezett vetélkedőn bebizonyították a versenyzők, hogy milyen ér­deklődéssel készültek és milyen meggyőzően tudnak beszélni a magyar—szovjet kapcsolatról. A zsűri pontozásos alapon a három első helyet elnyert — brigádonként három-há­rom versenyző — részére értékes díjakat osztott ki. Az első helyezett díja: ötnapos leningrádi utazás a fehér éjszakákra. A második he­lyezettek családos beutalót kaptak júliusra a termelő- szövetkezet harkányfürdői üdülőjébe. A harmadik he­lyezettek pedig háromnapos ingyenes belföldi kirándulá­son vehettek részt. A zsűri azzal zárta a vetélkedőt, hogy ebben a versenyben „vesztesek” nem voltak, itt mindenki csak nyerhetett, azzal, hogy még közelebb került a szovjet néphez. K. Gy. „Őrségváltás” a szeghalmi középiskolás Néhány hónap híján két esztendeje látogattam el a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépis­kola Budai Nagy Antal Kol­légiumába, a társadalmi munkával létrehozott pince­klub ünnepélyes avatásának alkalmából. A kis közösség lelkesedése, tervei engem is magukkal ragadtak. Meg is ígértem, hogy később, a ter­vek megvalósításának érté­kelésekor újra találkozunk. A szeghalmi diákok nem felej­tették el ígéretemet, s egy kedves hangú levélben diszk­réten emlékeztettek is rá. így jutottam el az elmúlt héten a kollégiumba, ahol nagyszabású eseménysorozat­ra készülődtek éppen. A kol­légium diáktanácsának tit­kára, Jenei Zoltán funkció­jához és közelgő „éréséhez” illő komolysággal fogadott, és tájékoztatott a január 5- én kezdődő, kétnapos prog­ramról. Az alaposan előké­szített félévi beszámoló és vezetőségválasztó közgyűlés­ről, s a vidám, szórakoztató műsorokról. Időközben elő­kerültek az albumok is, ame­lyek hűséggel számolnak be az elmúlt két esztendő fon­tosabb eseményeiről. A vi­dám kirándulásokról, ame­lyeket az ország különböző tájain tettek a közösség ki­emelkedő munkát végző tag­jai, vagy a kemény, verejté­kes munkával elkészült be­tonjárdák építési munkála­tairól, no és a kollégium hét­köznapi életéről. Közben a kollégium veze­tője, Papp Sándor éppen a szolnoki színházzal igyeke­zett megértetni magát, egy újabb előadás lekötése érde­kében. Ugyancsak ő intézte a választáshoz szükséges sza­vazólapok sokszorosítását, vagy éppen a jelmezverseny legjobbjainak járó jutalma­kat. Az iroda igazi választá­si hangulatról árulkodott... Aztán eljött a nagy nap. A kollégium 47 leány és 76 fiú tagja, valamint a meg­hívottak előtt Jenei Zoltán adott számot a diáktanács el­múlt félévi munkájáról. Jó­ról, rosszról egyaránt őszin­tén szólva. Illetve, mint le­köszönő dt-titkár, megragad­ta az alkalmat, hogy kétéves tevékenységüket elemezze, még egv utolsó lehetőséget teremtve a közös vitára, ér­tékelésre. Jobb, ha ezáltal új lapokkal, a múlt tapasztala­tain tanulva kezdheti meg az ezután megválasztandó diáktanács a munkáját. A kollégiumban folyó po­litikai munka színesítésére, az érdeklődési körökhöz job­ban igazodó formák megtalá­lására néhány hasznos ta­náccsal szolgált Jenei Zoltán. A tanulmányi munka elem­zésekor csöppet sem szégyen­A társadalmi munka fő erősségük kollégiumban lösen fogalmazta meg a gon­dokat, a kollégisták javulni nem nagyon akaró tanulmá­nyi eredményét, s az ötna­pos munkarend biztosította kétnapos pihenőidő nem meg­felelő kihasználását. A tár­sadalmi munkában azonban igencsak élen járt a kollé­sangnak megfelelően feldí­szített pinceklubban Rácz Ernő és zenekara húzta a talpalávalót, illetve kísérte a jelmezes felvonulást. A Kő­bányai világos elnevezésű házi színtársulat ismét hatal­mas sikert aratott. Humoros jeleneteiken nem csak ne­vetni, de okulni is lehetett. A jelmezek kiagyalói ismét rendkívüli fantáziáról — avagy pihent agyról — és kézügyességről árulkodtak. A még mindig kedvelt diszkó és a hagyományos tombola zárta a szombat esti vigas­ságot. ' \ i 1 r í i§0| i m * K, mm * 1 p I V. fi 1 r ílr "1 Bpi *1* * f*l'l j/J A vidámság pillanatai gium közössége. Talán egy probléma van csak: a fiúk­ban még nem alakult ki a környezet tisztaságának bel­ső igényből fakadó megőrzé­se, megteremtése. Annál in­kább kedvező eredményekről számolhatott be a titkár a sport területéről. Még akkor is, ha az esti közös fiú—lány pingpongcsatákról és koco­gásról — némi visszaélések miatt — a közösség le kellett mondjon. A kollégisták fe­gyelmezettségét elemző ré­sze a beszámolónak igen nagy terjedelmet foglalt el. Még akkor is, ha a szeghalmi kollégiumban nagyobb fe­gyelemsértések nem történ­tek. A hozzászólások után jött a délelőtt legizgalmasabb eseménye, a szavazás. A 7- tagú diáktanács elnöke Dá­vid Katalin másodikos lány lett, s így létszámfölénybe kerültek a hölgyek a dt-ben. A délután már a szórakozá­sé, a mulatságé volt. A faf­Ilyen egész napos „kemény munka”, késő estig tartó helytállás után nem csoda, ha vasárnap, a sportprogra­mon kicsit hervadt formát mutattak a kollégisták. De ezen a napon nem is a győ­zelem, hanem a részvétel volt a fontos. Sajnos, még ezzel is voltak némi bajok. Egyetlen dolog hozható fel mentségükre: a vasárnaphoz vészesen közel áll a hétfő. S mint közismert, ezen a napon könyörtelenül meg­kezdődik a tanítás. Most is így történt. A játéknak tehát vége. A Budai Nagy Antal Kollégi­um új vezetése is tudja ezt, s ha meg akar felelni vá­lasztott funkciójának, az elő­dök által megteremtett szín­vonalnak, bizony erősen kéz­be kell venniük a stafétabo­tot. Ehhez pedig Jenei Zol­tán kívánságához csatlakoz­na, csak jó egészséget és lel­kesedést kívánhatunk. B. Sajti Emese Fotó: Papp Sándor és Baji Ferenc Közművelődés Szarvason Múzeumi ismeretterjesztő sorozat (Tudósítónktól) A Szarvasi Óvónőképző In­tézet közművelődési bizott­sága januári ülésén értékelte az elmúlt évet, s egyben ösz- szeállította az idei intézke­dési tervet. Az intézet közművelődési munkája szervesen kapcso­lódik az oktatási-nevelési fo­lyamathoz. A bizottság ezért az állami, párt-, szakszerve­zeti és KISZ-vezetőséggel szorosan együttműködve irá­nyítja és koordinálja az egy­ségekben sokrétű, színes közművelődési tevékenységét. Ez azonban esetükben sem egyszerű, de a szakcsopor­tokban, munkabizottságok­ban, gyakorló óvodában, az ifjúsági klubban, könyvtár­ban és a hallgatók közössé­geiben egyenletesen fejlődik a közművelődési munka. Az 1982-es év eredményei közé sorolható többek között az is, hogy a már meglevő kül­ső kapcsolataik erősödnek. (Szépen példázzák ezt a Krecsmarik Endre Űttörő- házzal, a cserkeszőlői Ro­mán-Magyar Barátság Mgtsz-szel szervezett közös programok is, s hogy a fel­sőoktatási intézmények kö­zül csak a kecskeméti és Soproni Óvónőképző Intéze­tet említsük.) Ezek kiraga­dott példák, s természetesen csak töredékei a valóságnak, azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy örömteli és büszke érzés, amikor az in­tézet dolgozóit és hallgatóit kérik meg újra és újra vá­rosi, sőt országos rendezvé­nyeken való szereplésre. A látványos, nagy töme­geket megmozgató akciók mögött azonban ott húzódik a hétköznapi, nagy energiát igénylő szervező, előkészítő, s értékelő munka. Az 1983- as,év programjaira is folya­matosan, igényesen készül­nek. így (bár • a programok sorából kiragadva bizonyára nem mondanak sokat) az önkormányzati napokra. Me­gyei klubtalálkozóra, nyílt napokra, idős pedagógusaik találkozójára, Marx-, Tolsz- toj-évfordulóra, FIN-rendez- vényekre, nemzetközi gyer­meknapra, Alkotó Ifjúság pályázatra, farsangi és Ka- talin-bálra, író-olvasó és elő­adóművész-közönség találko­zókra. A leendő krónikások nevelésére is nagy gondot for­dítanak: Diákszemmel cím­mel intézeti irodalmi lapot, Mi újság? címmel intézeti KISZ-es kiadványt, Körös­parti diákélet címmel a DA­TE Mezőgazdasági Főiskolá­val közös folyóiratot jelen­tetnek meg. A kollégiumi rádió keddenként, a ZTV al­kalmanként a hallgatók ál­tal összeállított műsorral je­lentkezik. B. Zs. „Gyűjteményeinkből” cím­mel, a békéscsabai Munká­csy Mihály Múzeum köz- művelődési osztálya új is­meretterjesztő sorozatot in­dított a közelmúltban. A so­rozat keretében — melynek •célja többek között tájékoz­tatást adni a múzeumi gyűj­temények szakágairól — ha­vonta egy-egy tárgy vagy tárgyegyüttes kerül bemuta­tásra a múzeum előterében elhelyezett vitrinben. Mellet­te rövid szöveges tájékozta­tó, s néhány kérdés várja az érdeklődőket. Akinek kedve van ez utóbbiakra válaszol­ni, műtárgymásolatokat, rep­rodukciókat, múzeumi kiad­ványokat, s egy évre szóló ingyenes múzeumi belépőt nyerhet a havonkénti sorso­láson. Akik rendszeresen jó megfejtést küldenek be, azo­kat októberben, a múzeumi hónapban külön is jutal­mazzák. A vitrinbe havonta 10-én kerülnek ki az új anyagok. Ügy tervezik, hogy március­ban a természettudomány, áprilisban a képzőművészet, majd a néprajz, később a történet kerül sorra, s így tovább ... Most a régészet­tel ismerkedhetnek a látoga­tók. A vitrin anyagát, s a kérdéseket dr. Szénászky Jú­lia régész-muzeológus állí­totta össze. A múzeum látogatói a vitrin előtt Fotó: Gál Edit MOZI Feketeszakáll szelleme A koromfekete jérce leg­első tojását, ha valaki a hó­na alatt kikelteti, akkor egy üdére születik, amely a gaz­dájának minden fívánságát teljesíti — gyerekkorom rémmeséi között talán ez volt a legizgatóbb. Lestem a baromfiólakat, hátha van a tyúkok közt éjszínű, mert ha ilyet lelek, azt a három hét kotlási időt bizony rászá­nom — határoztam el ma­gam. S hogy azóta sarkaiból nem fordult ki a világ, an­nak köszönhető, hogy nem szegődött a szolgálatomba egy fia üdére se. Hű, micso­da ramazurit csaptam volna egy ilyen jószággal! Mindez pedig azért jutott eszembe, mert a Feketeszakáll szel­leme című amerikai film hő­sének minden kényelmetlen­ség nélkül, egyetlen varázs­ige elmormolása után, szinte az ölébe pottyant a szolgá­latkész dzsin. S mondhatom, nem nagyon használta ki a lehetőségeket. Talán bizony, mert nem kellett megdolgoz­nia érte? Ebül szerzett szel­lem ebül is vész el — ösz- szegezhetnénk a tanulságot, ám ha már az ötlet kipat­tant a filmesek agyából, ez­zel a kis históriával egyelő-' adás erejéig képesek elszó­rakoztatni a közönséget. Kell ennél több? Megjelent a szellem, bum­fordi kalózkapitány képé­ben, ráadásul úgy, hogy sen­ki sem láthatta, kizárólag a „gazdi”. Csakhogy a becsü­letesség példaképéhez sodor­ta a sors a kalózok kapitá­nyát. Bánatára nem sok al­kalma lett a csínytevésekre. És nemcsak a szellem, de a mozinézők is bánhatják, hogy a film alkotói eléggé csínján bántak a kalóz képességei­nek kihasználásával. Persze, maradt így is nevetni való: hasraesések, megkergült versenyzők, pofonok és po­fonok, szóval minden, ami a nevetőizmokat működésbe hozza. Aki jót akar kacagni, érdemes megnéznie ezt a fil­met, de csak akkor, ha eszé­be sem jut végiggondolni, hogy milyen csacska butasá­gokon nevet. Hiszen ha va­laki egy picit is magasabbra állítja a mércét, akár bosz- szankodhat is, hogy például a főhős nemcsak dühítően becsületes, de roppant bár­gyú is. S a becsület ostoba­sággal karöltve ugye nem a legszerencsésebb párosítás. (Mesterházi Lajos mesélte egyszer, hogy amikor ő a világra eszmélt, mindig együtt hallotta a jó és a buta kifejezéseket. Azt hitte, ezek együvé tartoznak. Ügy is mondta akkoriban, hogy a „jóbuta” ember kenyeret ad a szegényeknek. Időbe tel­lett, amíg rájött, hogy a jó­ság nem feltétlenül a buta­sággal rokon. Nos, a film ké­szítői erre még nem döbben­tek rá. De, mondom, ne ke­ressünk mélyebb tartalma­kat, nevetni kell, kikapcso­lódni, ez az előadás arra való.) Tizenhárom évvel ezelőtt játszották már a mozik a filmet, most felújításként került a vászonra. Néha szo­morúan tapasztaljuk, hogy a filfhek felett milyen gyorsan elszáll az idő. Feketeszakáll szellemének, úgy tűnik, nem ártott, hogy bő évtizeden át a raktárak mélyén pihent. Aligha lehetett jobb annak idején, mint most. (Ártal­matlan kópéság, s mert nin­csenek különösebb értékei, így ezeket ki sem kezdhette az idő.) Ártalmatlan ital a limoná­dé, aki szereti, miért ne fo­gyassza. Még csak felmelegí­teni sem kell. (Andódy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents