Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
IgHilUkftM— Muronyi Lenin Tsz 1983. február 19., szombat o Szájáról fejni a tehenet Ahhoz képest, hogy délelőtt van, sokan sürgölődnek a muronyi Lenin Tsz egyik tehénistállójában. Mint Balogh Gábor főállattenyésztő felvilágosít, az egyik ellés előtt álló tehénnek jött el az órája. Régóta kínlódik az állat, és a legnehezebb még hátra van. A Viola nevű tehén türelmesen tűri, hogy az egyik fiatalember, Rácz András ágazatvezető megpróbálja világra segíteni a borjút. Kiss Mihály, András Mihály, Csapó Mihály és Kovács Mátyás gondozó már előkészítette a kötelet, rajt' * j 'm,„ Csarnai Lajos ra készen állnak a tehén mellett. Percek telnek el így, egyelőre nem sikerül a szülőútba igazítani a minden bizonnyal halott borjút. Csarnai Lajos borjúgondozót kérem, mondja el, amit tudni kell a látottakról: — A feje visszamaradt a borjúnak, most azt húzza előre Rácz András. Azért gondoljuk, hogy nem él, mert amelyik bocinak befele van a feje, az teleissza magát magzatvízzel és megfullad. Az ágazatvezető igyekezete sikerrel járj majd a kötélhúzás meghozza az eredményt. Néhány perces erőlködés után előttünk hever egy szép, fekete-fehér tarka borjú. Szájából csurog a magzatvíz, sajnos, nem élte túl az ellést. Rácz András újra megvizsgálja a tehenet, meglepetten megszólal: — Van itt egy másik is, ez bizony ikerellés. A második már könnyebben előkerül. Ugyanolyan, mint a testvére. Nézik, ad-e valami életjelt. Sajnos, hiába. — Ez már csak kármentés volt — sóhajt fel Rácz AndKiss Mihály rás —, ilyenkor az a fontos, hogy legalább a tehenet mentsük. Majd délután jön az állatorvos, megvizsgálja, hogy jól láttuk-e el. Hogy hol tanultam az elletést? A hódmezővásárhelyi főiskolán, az állatkórházi gyakorlaton. Befejeződött a művelet, lassan a sokat szenvedett tehén is megnyugszik. — Én már 15 éve borjúnevelő vagyok — mondja Csarnai Lajos. — Az idén nyáron megyek nyugdíjba. A tsz-ben jártam növénytermesztői szakmunkásképzőbe, majd a borjúnevelést tanultam betanított munkás tanfolyamon. Otthon nincs tehenem, csak sertést tartok. A kettő nem fér meg, mert akkor kéne otthon is etetni, amikor itt. A feleségemmel dolgoztunk együtt, de ő már elment nyugdíjba. A fiatalos férfin nem látszik, hogy a hatvanhoz közeleg. Amikor ezt mondom, elmosolyodik: — Pedig már unokáim is vannak. Néha együtt focizunk a réten. A gyerekeim nem az én szakmámat választották, inkább tanultak. Hát nem is könnyű ez, mert az állatnak mindig enni kell adni. Szeretek itt dolgozni, és ha fiatalabb volnék, csinálnám is tovább. De most már belefáradtam. Kovács Mátyásné a kedvünkért a szabad idejéből áldozott fel egy kicsit. Velünk nézte végig a tehén kínlódását. — Gyakran lát hasonlót? — Nem, én a tej házban dolgozom. Sajnálom nagyon szegény tehenet. A tejházban csak tejjel foglalkozom, azt hűtöm, megvizsgálom milyen a tisztasága, savfoka, zsírtartalma. Egy tanfolyamon tanultam, de bementem a muronyi tejcsarnokba is. ellesni, mit hogyan kell csinálni. Amikor a tanfolyamra jártam, természetesen sok szakkönyvet olvastam. Most inkább csak azt, ami a háztájihoz kell. Egyébként itt dolgozik a férjem is, ő volt az egyik segéd az elletésnél. Beosztjuk otthon a munkát, igaz, az osztott műszak miatt elég nehéz, hogy az ebéd is kész legyen és tiszta legyen a lakás is. Jó páran összegyűlünk a hűvös istálló végében. Az ágazatvezetö egy fiatalemberre hívja fel a figyelmet. Kiss Mihály gondozó negyven éves és az ő standján álló tehenek adták a múlt évben a legtöbb tejet. A férfi elmosolyodik a dicséret hallatán: — Az én huszonhat tehenem 4 ezer 104 litert adott átlagosan, de egy kolléganőmé még ennél is többet, én csak második vagyok. Sorolja, mi a munkája nap mint nap. Hajnalban rendbe hozza a tehenek almát, kitisztítja a jászlat, abrakol, silót hord az állatoknak, majd veszi az Alfa-Laval .gépet és kezdődik a fejés. Délután hasonló a menetrend. Amikor megjegyzem, hogy magyar tarkától szép eredmény ennyi tejet fejni, megmagyarázza a „titkot”: — Ügy mondják, szájáról fejik a tehenet, vagyis hogy enni kell adni a jószágnak. — Ilyen egyszerű lenne? — Nem, mert arra is vigyázni kell', hogy tisztaság legyen és ne maradjon tej a tehén tőgyében, mert akkor vagy begyullad, vagy szép lassan lecsökken a termelése. Nekem még húsz évem van a nyugdíjig, azt hiszem, itt töltöm mind a húszat. Dolgoztam korábban magasépítőként, de aztán visszajöttem a téeszbe. Jobb itt, és anyagilag is megéri. Most éppen a munkahelyi tanácskozásról hívtak el, hogy segítsek az elletésnél. Szerencsére nem szakadt a tehén, jól fog tejelni. Az a nehéz a munkánkban, hogy az ünnepeket, szilvesztert és hús- vétot is itt kell tölteni. — És az ötnapos munkahét? — Jó volna, de sajnos, nálunk még nincs — kapcsolódik a beszélgetésbe Háló Sándorné gondozónő. — Pedig főleg nekünk, asszonyoknak lenne jó, több idő jutna a családra. Balogh Gábor közbeszól, hogv rövidesen napirendre tűzi a téesz vezetése az ötnapos munkahét bevezetését. Nem kis munka lesz megszervezni, főként itt, az állattenyésztésben. A kis tárKovács Mátyásné saság egyetért, hogy jó volt az idei tél, nem kellett fagyott takarmánnyal küszködni, mint tavaly. Igaz, a siló lehetne jobb is, de az már olyan, amilyen. Búcsúzóban a mezőgazda- sági kőnyvhónapra terelődik a szó. Rácz Andrásnak van a legszorosabb kapcsolata a könyvekkel: — A debreceni agráregyetemre járok, most végeztem a hároméves kiegészítő első félévét. Kényszer a szakkönyv olvasása. Jó kapcsolatban vagyok a dolgozókkal, ismerem nemcsak a családi gondjukat, hanem azt is, mit olvasnak. Inkább a háztájihoz használják a szak- irodalmat. Szerintem a mérnököknek a folyóiratok több segítséget adnak, mert a lényeges kérdéseket tárgyalják és aktuálisak. Egyetért ezzel Balogh Gábor is, aki kifelé menet büszkén mutatja a szomszédos, építés alatt álló istállót. Sza- badtartásúvá alakítják, rövidesen jobb körülmények közé kerülnek az állatok, és természetesen a gondozók is. M. Szabó Zsuzsa Rácz András Fotó: Fazekas László Tovább fejlődik Békés ipara Beszélgetés Makoviczki Jánossal, a városi tanács elnökével Békés az idén ünnepli várossá nyilvánításának 10. évfordulóját. Ahhoz, hogy az Elnöki Tanács 1973-ban várossá nyilvánította, nagyban hozzájárult a település rendezettsége, jó közműellátottsága és nem utolsósorban ipara. Hogyan fejlődött az eltelt időszakban ez az ipar, és milyenek a jövő perspektívái? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Makoviczki Jánostól, a város tanácselnökétől. — Amikor megkaptuk a városi rangot, még bőven volt fölösleges munkaerő nálunk, és úgy gondoltuk, hogy Békés ipara extenzí- ven, létszámbővítéssel is növekszik majd. A kezdeti néhány évben erre volt is példa, de utána megfordult ez a folyamat. Az V. ötéves terv időszakára, sőt, azóta is, a rendszeres létszám- csökkenés a jellemző. Napjainkra már odáig jutottunk, hogy szinte minden területen munkaerőhiány tapasztalható. Most az a nagy gondunk, hogyan állítsuk meg ezt a kedvezőtlen folyamatot. — A gyógymód megtalálásához a betegség okait Is Ismerni kell. Mi okozza a munkáslétszám rendszeres csökkenését a városban? — Az okok között speciális földrajzi helyzetünket említeném első helyen. Gépkocsival 10 perc alatt be lehet érni a megyeszékhelyre, és nap mint nap nagyon sokan meg is teszik ezt az utat. Jelenleg közel kétezer békési dolgozik a megye- székhelyen, és mert jó a közlekedés, vállalják is a mindennapi utazást. Megnőtt a mezőgazdasági üzemek elszívó hatása is; néhány vállalatnál pedig gazdasági, piaci okok gyorsították fel a létszámcsökkenés folyamatát. — Melyek ezek az üze- mek? — Számunkra a legfájóbb talán városunk legrégibb üzemének, a 90 éves múltú kosárgyárnak a folyamatos hanyatlása. Ezelőtt 10 évvel még több mint kilencszázan dolgoztak a gyárban, most alig hatszázan vannak. Az alacsony bér, a nehéz fizikai munka és a romló piaci feltételek nem tették népszerűvé ezt a szakmát. A hangulatot még napjainkban is rontja, hogy a békési üzem központja Budapesten van, és a dolgozók nem értik, mi szükség van erre. Csaknem felére csökkent a MEZŐGÉP békési gyáregységének létszáma is. Amikor a Budapesti Mező- gazdasági Gépgyártól a békéscsabai MEZÖGÉP-hez került a gyáregység, még komoly fejlesztő apparátussal rendelkeztek; húsz mérnök dolgozott a gyáregységinnovációs kör kezdte meg munkáját a műszaki és természettudományi egyesületek szövetségének keretében. Célja, hogy a MTESZ valamennyi tagegyesületét, az érdeklődő szakembereket segítse az innovációval kapcsolatos kérdések feldolgozásában, az ismeretek elterjesztésében. Előadásokat, vitafórumokat szerveznek, lehetőséget adnak a szakembereknek arra, hogy munkájuk, kutatásaik eredményeiről beszámolhassanak, azokat megvitassák, tapasztalatot cseréljenek. Az új szervezet koordinálja a szövetség különböző tagegyesületeinek az innovációval kapcsolatos munkáit, s gondoskodik arról, hogy az egyesületek tagjai tudomást szerezhessenek az őket érdeklő témákról. Az utóbbi időben sorra alakulnak a különféle innovációs szervezetek, intézmények. Olyan rendszerek kialakítását segítik, amelyek ben. A mérnökök java része azóta elment, és most mintegy négyszáz dolgozót foglalkoztatnak. A Hungaronektár békési cukorkaüzemének létszáma az utóbbi két évben ötven- nel csökkent. Ez egy kis létszámú üzemben nagyon sok, most mindössze 170-en vannak. A dolgozók hosszú ideig nem láttak perspektívát az üzemben, keveset is kerestek, munka sem volt elég, ezért inkább más munkahely után néztek. — Ezek az üzemek tehát bajban vannak, de mit mondhatunk el a szövetkezetekről. Náluk kedvezőbb a kép? — Mindenképpen. A Start Sportszergyártó Szövetkezet és a főleg fűzárukészítéssel foglalkozó FONTEX elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki a termékszerkezetkorszerűsítésben, a gazdaságtalan termelés visszaszorításában. Sok új, keresett terméket dobtak piacra. A FONTEX az ipari átlagot meghaladóan növelte a nem rubelelszámolású exportot, és javultak a devizakitermelési mutatók is. A szövetkezeti szektorhoz tartozik a Körösvidéki Cipész Szövetkezet békési részlege is, ahol rövidesen átadják az új üzemcsarnokot, ahová modern gyártószalagot telepítenek. Jól dolgozó részleget tart fenn városunkban a békéscsabai RUTEX és a Csaba Szőnyegszövő Szövetkezet is. Építőipari szövetkezetünk jól kihasználja a város igényeit. — Vázlatosan már szóltunk a város legjelentősebb ipari üzemeiről, szövetkezeteiről, most nézzük egy kicsit konkrétabban: hogyan zárta a múlt évet a város ipara? — Az ipari termelés növekedése — folyóáron számítva — 3,5 százalékkal több, mint 1981-ben, de piaci értékesítési gondok miatt az árbevétel csak 0,5 százalékkal haladja meg a bázist. Ez persze csak az átlag, a valóságos kép meglehetősen differenciált. A legnagyobb szóródás az eredménynél mutatkozik. A Start szövetkezet 1981-es hétmillió forintos eredményét 9 és fél millió forintra növelte, a MEZÖGÉP-nél ugyanez a mutató csaknem egymillió forinttal, 2,9 millióra csökkent. Gyakorlatilag szinten maradt több üzemnél, viszont a cukorkaüzemben 5,6 millió forintról 296 ezer forintra zuhant vissza. Ezek a számok azt jelzik, hogy a kedvezőtlen piaci hatásokra meglehetősen eltérően reagáltak a különböző termelő egységek. — A múlt év minden üzem, szövetkezet számára nagy próbatétel volt. Sok helyütt nem sikerült elég gyorsan megtalálni a válaz új műszaki-tudományos gondolat számára utat teremtenek a megvalósítás egész folyamatában, a piaci értékesítésig. Az elmúlt évben megrendezett ipargazdasági tudományos tanácskozáson is kifejezésre jutott, hogy a magyar ipari innovációs rendszerben többnyire hiányzik a valódi anyagi és erköcsi ösztönzés. Hazánkban sok •hasznos műszaki ötlet születik, ilyen szempontból aligha vagyunk elmaradva a fejlettebb országoktól, viszont nagyon vontatottan halad, gyakran nemtörődömségbe, meg nem értésbe ütközik ezek megvalósítása, hasznosítása. A nagyobb vállalati önállóság és a piac kényszere egyre inkább feloldja a közömbösséget. E folyamatot segítik az innovációval foglalkozó szervezetek, köztük a most megalakult MTESZ-kör is, amely bátorítja a kezreményezésre kész szakembereket. Ságból kivezető utat. A békési termelőegységek miként igyekeznek úrrá lenni a nehézségeken? — Főleg a múlt év máso- ’ dik felében számos kedvező jelenséget tapasztaltunk. A Hungaronektár Békésre telepítette a fogyasztói mézcsomagolás egy részét, és ezzel sikerült kihasználni a nemrég felépült új üzemcsarnokot, és dinamikusan növelni lehet az üzem árbevételeit. Valamelyest csökkentek a kosárgyár problémái is, jelei mutatkoznak a fölös kapacitások kihasználásának. Az évközi erőteljes bérnövelés remélhetőleg megállítja a létszámcsökkenési folyamatokat. A békéscsabai MEZŐGÉP is fejleszti békési gyárát, korszerűsíti a festéstechnológiát. Üj műhelycsarnok épült a FON- TEX-ban is. Sok jó irányú kezdeményezést tapasztaltunk az energiafelhasználás és a költségráfordítás csökkentésére is. — Ezek után hogyan ítéli meg a város iparának további fejlődési lehetőségeit? — Városunk pártbizottsága nemrég megvizsgálta az iparágak előtt álló feladatokat és meghatározta a tennivalókat. Az országos elvárásokhoz igazodva a műszakilag korszerű, jó minőségű, gazdaságosan termelhető és jól exportálható termékek arányának növelését tűzte ki célul. Döntően a tőkés export fokozására kell koncentrálni erőinket, s városunk termelő üzemei erre képesek is. Természetesen nagyon sok még a tennivalónk ezen a téren. Még'óriásiak a tartalékaink a takarékos, hatékony gazdálko-' dásban is. Ipari üzemeink, szövetkezeteink tisztán látják az előttük álló feladatokat ; és ezek megoldásához a városi pártbizottság és a városi tanács a jövőben is minden segítséget megad. Lónyai László Automaták préselik a hanglemezt Két nagy teljesítményű Taunus típusú présgépet helyeztek üzembe a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat Dorogi Gyárában. Az új automata gépek teljesítménye kétszerese a régieknek: nyolcórás műszakban 1000 —1100 lemezt készítenek. Az emberi beavatkozás nélkül folyamatosan dolgozó présgépek nemcsak termelékenyebbek, hanem jobb minőséget produkálnak. A tervek szerint fokozatosan ilyen berendezésekkel cserélik ki a dorogi gyár régi, félautomata présgépeit. Az új berendezések segítségével az idén a korábbinál rugalmasabban tud igazodni a kereskedelem igényeihez a Dorogi Hanglemez- gyár: hetente szállítanak lemezeket, mindig azokat, amelyek az adott időben a legkeresettebbek. Korábban csak raktárra szállítottak, most közvetlenül a boltokba is küldenek lemezeket és magnókazettákat Dorogról. Idén a tavalyinál háromszáz- ezer darabbal több termék kerül a dorogi gyárból: 8,2 millió nagylemezt, 1,4 millió kislemezt és 1,4 millió magnókazettát gyártanak. Nyugati hanglemezkiadó cégekkel kooperálva bérmunkára is vállalkoztak. Innovációs kör a MTESZ-ben
