Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
\ 1983. íebruár 19., szombat O II Dán KP képviselőinek látngalása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására február 14—18. között hazánkban tartózkodott lb Nörlund, a Dán Kommunista Párt Politikai bizottságának tagja és Jörn Christensen, a Központi Bizottság titkárságának tagja, a külügyi osztály vezetője. A Dán KP képviselőivel megbeszélést folytatott Vár- konyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szűrös Mátyás, a KB külügyi osztályának vezetője és Huszár István, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója, a Központi Bizottság tagjai, továbbá Bullái László, a KB osztályvezetője. A dán vendégek látogatást tettek Heves megyében, ahol párt- és gazdasági szervezetek tevékenységével ismerkedtek. Tegnap, február 18-án délután 3 órai kezdettel Békésen, a Jantyik Mátyás Múzeumban Koszta Rozália festőművész nyitotta meg Kerekes Anna grafikusművész (balról) kiállítását. A kiállítást —jnelyen 43 alkotás került bemutatásra — április 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Fotó: Fazekas László Szocialista brigádvezetők tanácskozása A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat szocialista brigádjainak vezetői tegnap, pénteken Békéscsabán, a Kulich Gyula Művelődési Házban tartottak tanácskozást. Az értekezleten részt vett és felszólalt Harangozsó József a tröszt képviseletében. A munka- és üzemszervezés terveiről, az anyag- és energiatakarékosságról, az újítási feladatokról, a vállalati munkaverseny“ ez évi irányelveiről Baukó Mihály, a vállalat igazgatója mondott szóbeli kiegészítést az írásos beszámolóhoz. A tájékoztató után a brigádvezetők a termelés javításáról folytattak eszmecserét. v. t. Eredményes évet zárt a BÉKI Az építőipari ágaeaton belül az országban tizennegyedikként, két évvel ezelőtt alakult meg a Békés megyei Építőinari Szervezetek Gazdasági Társasága. A szervezetek munkáját azóta a Békés megyei Koordinációs Iroda — BÉKI — irányítja. Tegnap, pénteken délelőtt Békéscsabán igazgatói tanácsülésen értékelték a szervezet tavalyi munkáját, tárgyalták meg idei feladatait. Napjainkban 19 tagvállalat, illetve szövetkezet tartozik a szervezethez. Ebből 9 az építőipari kivitelező, 3 a tervező és beruházást lebonyolító, 3 a gyártó és 4 az ellátó, szolgáltató szervezet. A gazdaság ilyen jellegű ösz- szetételében biztosítani tudja megyénkben a mértékadó tanácsi és vállalati építési beruházások teljesítését. Az elmúlt két esztendő során állandó építési kapacitás információ rendszert valósítottak meg, melynek révén sikerült a tagszervezeteket tájékoztatni a társaságon belül fellelhető szabad kapacitásról, igényről. Jelentős az a tevékenység is, amit a megye VI. ötéves tervi megvalósításában a társaság szak- bizottságai végeznek. Az elmúlt esztendőben minden területen előrelépés tapasztalható — mondotta szóbeli kiegészítésében Senke László, a koordinációs iroda vezetője. Szólt a szakbizottságok további munkájáról, a magánlakás-építés nagyobb arányú fejlesztéséről, a kapacitásnövelés lehetőségeiről, az alkatrészellátásról, a gépjavításról. Részletesen taglalta a megye épületállományának felújítását, fenntartását és rekonstrukcióját. Az idei feladatokról szólva az iroda vezetője elmondta: változatlan áron 1983-bán mintegy 2 milliárd forint építési, szerelési feladatot végez a társaság. Ebből mintegy 930 millió forint a lakásépítésre, 200 millió forint felújításra, fenntartásra, a többit kommunális létesítmények, illetve vállalati beruházások kivitelezésére fordítják. Az írásos anyaghoz fűzött szóbeli kiegészítőt követő vitában többen mondták el véleményüket. Kiss Sándor, a megyei pártbizottság osztály- vezetője például a megyei építőipari szervezetek még jobb együttműködéséről szólt, hangsúlyozta a kisebb településeken megvalósuló lakásépítések szükségességét. A tanácsi költségvetési üzemekkel való koordinációról elmondta, hogy jelentős tartalékot képeznek ezek a szervezetek. Vázolta az ÉPTEK raktárbázisának kérdését; melynek megvalósításának formáját keresik. Mások a felújítások lehetőségeiről szóltak, a beruházások hatékonyságát elemezték. Ez utóbbihoz kapcsolódik többek között a szerződéses fegyelem javítása, a határidők tartása, a kivitelezési idő rövidítése, a minőség fokozása, a beruházások jobb előkészítése, a technológiai színvonal emelése. Végezetül az igazgató tanács előtt a felügyelő bizottság adott számot, majd az ülés bejelentésekkel zárult. — szekeres — flz úttörők feladatairól tárgyaltak Napirenden az energiaracionalizálási program Az energiaracionalizálási program végrehajtásáról tanácskoztak tegnap, pénteken Békéscsabán a megyei párt- bizottság szervezésében a be- * ruházok, a tervezők és a kivitelezők. A szakemberek áttekintették az energiaracionalizálási program beruházásainak állását. A program keretében eddig az iparvállalatok, mező- gazdasági és élelmiszeripari üzemek, tanácsok, intézmények 66 pályázatot nyújtottak be. Ebből 51 megvalósítása kapott zöld utat, és az elmúlt év első három negyedévében a beruházók közül harminchármán rendelkeztek bankszerződéssel. A beruházások költsége meghaladja a 300 millió forintot, és közülük 17 már befejeződött. A 17 helyi program megvalósulásával évente 4 ezer 800 tonna tüzelőolaj, ezerszáz tonna koksz, 2 ezer 200 köbméter földgáz és 9,6 megawattóra villamos energia megtakarítása válik lehetővé. A beruházások egy része nem a terveztt határidőben valósult meg. Ennek egyik alapvető oka a cső- és szerelvényhiány volt. De nehezítette a munkálatok végzését a kivitelezői hiány, a munkák elosztásában és végzésében tapasztalható szervezetlenség is. A pénteki megbeszélésen az együttműködések javításáról, a határidők pontos betartásáról tárgyaltak a szakemberek. —nyes Pénteken Budapesten ülést tartott a Magyar Űttörők Szövetségének Országos Tanácsa. A tanácskozás napirendjén az 1983—84. úttörőév fő feladatai szerepeltek. A testület megállapította: a Magyar Űttörők Szövetségének programja egyre inkább kapcsolódik azokhoz a társadalmi folyamatokhoz, amelyek országunkban a közösségi tevékenységeket formálják. Az országos tanács többek között javasolja az úttörőcsapatoknak, hogy társadalmi munkaakció-prog- ramjaikkal járuljanak hozzá a rászoruló idősebbek élet- körülményeinek javításához, mindennapi ellátásához, gondozásához, a szűkös, vagy veszélyeztetett helyzetben levő általános iskolás gyermekek támogatásához, s bővítsék saját kulturális, sport-, turisztikai és táborozási lehetőségeiket. Ennek érdekében szorgalmazzák, hogy novemberig tartsanak társadalmi munkaakciókat. A téli, a tavaszi hónapokban a pajtások gyűjtsék össze az életükben legfontosabb szerepet betöltő helyi sajátosságokat, szokásokat, hagyományokat, a fiatalokhoz,' a felnőttekhez, a társadalomhoz való kapcsolódásuk legjellemzőbb vonásait. Különösen fontosnak tartja az Országos Tanács, hogy a gyermekeknek minél többször legyen lehetőségük a döntésre saját dolgaikról, közösségeik feladatairól. Azt is kéri az úttörőcsapatoktól, hogy szervezetten gondoskodjanak a gyermekek nyári tevékenységéről. Az úttörőnyár legyen az egész évi mozgalmi munka szerves, élményteli része. Leszerelő katonákat köszöntöttek Békéscsabán Tegnap, pénteken egész nap nagy volt a sürgés-forgás Békéscsabán, a Békés megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságon. A fiatalok a 18 hónapos szolgálat után, fizikailag megedződve, megerősödve tértek vissza a polgári életbe. Jó néhány szülő, feleség és menyasszony várta a most leszerelteket. Török Gábor eredményes munkájáért kétszer nyerte él a „Kiváló” címet; most őrmesterként szerelt le. — Dobozon lakom, a bátyámtól hallottam először a katonaéletről. Az első hónap, az alapkiképzés időszaka bizony kemény volt, később aztán már könnyebben ment minden. Gyulán, a Köröstáj Termelőszövetkezet lucernaszárító üzemében segédmunkásként dolgoztam a bevonulásom előtt, s most oda megyek vissza. Az idén leszek 24 éves. Ügy érzem, fizikailag is megerősödtem az. elmúlt másfél év során — mondja Gábor. Közben újabb csoport érkezik, s foglalja el helyét a teremben. A lányok, asszonyok az asztaloknál végzik felelősségteljes munkájukat, az adatok egyeztetését. Sikerül néhány szót váltanunk az egyik most érkezett fiatalemberrel. — Kátai Pálnak hívnak, Dombegyházán lakom — mutatkozik be. — Kellemesen csalódtam a katonaságban. Bizony sok mindent mesélnek a honvédségről. Kétszer kaptam meg az „Élenjáró” címet, s ennek köszönhetem, hogy szakaszvezetőként térhetek vissza a civil életbe. A bevonulásom előtt Szegeden, a Hági étté- - remben voltam felszolgáló. Távolabbi terveim között szerepel, hogy Szeged után Tihanyba megyek majd egy üdülőbe dolgozni. KISZ-tag vagyok. A katonaságnál igen sok megmozdulást szerveztünk. Fejlett volt a klubélet is. Jutott időnk,a sportolásra, sokszor órákig tartó focimeccseket rendeztünk — fejezi be Pali. Tegnap nagy ünnep volt megyénk jó néhány családjában. A szeretett fiú visz- szatért a családba. Most néhány nap még a pihenésre, azután következnek a dolgos hétköznapok. V. L. Bírálják a 47-es tervpályázatait Tavaly októberben írt ki pályázatot a KPM közúti főosztálya, a tanácsi területfejlesztési önálló osztály, a Békés megyei Tanács V. B. és a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság^ a 47-es főútvonal hálózatának, kapcsolatrendszerének kialakítására. A tervpályázat célja, hogy a megvalósulásával csökkentsék a gyorsaságot nehezítő körülményeket. Olyan megoldásokat keresnek, amelyek az úgynevezett országos külső útgyűrű részét képező 47-es főút és a térség úthálózata, a főutak és települések, a vasútvonalak között a forgalmi igényeket a leggazdaságosabban, a területi és tele-* pülésfejlesztési elvekkel, a vízgazdálkodási szempontokkal összhangban kielégítik. A pályázatokat készítők a kiírás szerint szabad kezet kaptak. A mintegy 50 kilométeres útszakaszon a folyókon átívelő jelenlegi hidakat sem kell figyelembe venniük. A lényeg, hogy hosszú távú közlekedéspolitikánk elvárásának eleget tegyenek. Mindennapi örömeinkről F igyeljék csak meg! Találkozik két ember, és az érdeklődés szokványos szavai után csakhamar megtalálják a közös témát: panaszkodnak. Baj van a munkahelyen, vagy a munka nem ízlik, vagy a főnök, vagy a munkatársak. Gond van a családban, nem akar tanulni a gyerek, nem lehet szerelőt kapni az elromlott vízcsaphoz, aztán megint megtámadta valami a kertben a gyümölcsfákat, hetekig kell várni a kocsi javítására, nem lehet automata mosógépet venni és így tovább. S h^ már más panasz nem jut az ember eszébe, szidja a televíziót, milyen rossz’ volt a műsor. Rászoktunk bizony a panaszkodásra. S már észré se vesszük néha, hogy panaszkodásunk csupa dicsekvés, hiszen panaszaink forrása a legtöbb esetben nem az élet primer jelenségeihez kapcsolódik, hanem jobbára az általunk hőn szeretett tárgyakhoz. Arról meg különösen könnyen elfeledkezünk, hogy napról napra, óráról órára megjelennek életünkben apró, látszólag jelentéktelen, de mégis tartalmas, meleg, kedves örömök. Bizony, bizony, lassan alig vesszük észre őket. Mindezt egyik barátom juttatta eszembe. Komoly, súlyos műtét és ágyban töltött hosszú hetek után néhány nappal ezelőtt ment ki először az utcára. Mintha idegen világban járt volna — mesélte. Megállt az utcasarkon, nézte a várost, és rá- szettek neki a kirakatok, és örült az aprócska hóesésnek, jött, hogy gyönyörű. És tetörült, ha valaki megismerte az utcán, és megkérdezte tőle: „Hogy vagy?” Még ha formális volt is a kérdés, még ha nem takart is különösebben meleg érdeklődést, örült mégis, mert úgy érezte, hogy kötődik valakihez, valakikhez, vannak emberi kapcsolatai, ö mondta: rájött, hogy mennyi csodálatos kis örömmel vannak tele a mi mindennapjaink. Betegség kellene hozzá tényleg, hogy észrevegyük ? Tragédia, súlyos emberi helyzet teremtené meg csakugyan a lehetőségét annak, hogy merjünk örülni a bennünket körülvevő világ szépségeinek? Valami nehéznek, szomorúnak — valóban súlyos gondnak — kell bekövetkeznie ahhoz, hogy saját életünk, cselekedeteink mögött észrevegyük a szépséget, az örülni valót? Nem hiszem. Azt mondják, a jóhoz könnyű hozzászokni az embernek, a rosz- szat pedig sose lehet megszokni. Túlságosan hozzászoktunk volna a jóhoz? Ez lenne panaszkodó szertartásainknak a forrása? Nem tudom. Csak szeretném hinni, hogy mi, egészséges, műtét nélkül utcán sétáló-rohanó emberek is képesek vagyunk észrevenni a mindennapok szépségeit, és képesek vagyunk Örülni is azoknak. Még akkor is, ha nem világrengető dolgokról van szó. Mindennapos panaszaink már megvannak. Mikor ismerjük fel — mert vannak — mindennapos örömeinket? Mikor merjük vállalni azokat igazán magunkénak? N(em lehet, nem szabad'meg- engedni, hogy a panaszkodás keserű hullámai annyira belepjék figyelmünket, hogy eltűnjön a képességünk: ráérezni a mindennapok örömeire. Hogy is írta Illyés Gyula? „Ragyognak a tárgyak, nyald meg a ceruzád.” Az írók-költők üzenete mintha nekünk, hétköznapi em- • bereknek is szólna: vegyük észre a világban felragyogó tárgyakat. — A „kis csodák”-at, ahogyan egy tmásik költő, Garai Gábor megfogalmazta. Ilyen kis csoda a létezés maga, teljességével, tartalmával, s igen: kudarcaival és keserűségeivel együtt. Hogy vannak a világban emberek, akikkel közös a sorsunk, a gondolatunk, az érzéseink, akikhez tartozhatunk, kapcsolódhatunk. „... a legemberibb szükségletünk — a másik’ember” — írta Marx, de ez akkor is igaz lenne, ha nem ő írta volna. És ilyen kis csoda, hogy mindennap, az élet minden órájában tehetünk valamit, létrehozhatunk tárgyakat, fogalmazhatunk gondolatokat, s munkánknak látszata, eredménye van, amelyekkel mi magunk, a közösség is gazdagabbá válik. Barátommal még sokáig beszélgettem a téli hidegben az utcasarkon. Nem mertem neki mondani, most hát leírom: egy boldog emberrel beszélgettem, aki fel tudta fedezni saját maga számára az őt körülvevő világból az örömök forrásait. M indennapi örömök érnek bennünket percről percre. Ha mindegyiket nem is tudjuk észrevenni, legalább azokra figyeljünk, amelyeknek mi magunk vagyunk a forrásai, amelyek belőlünk, munkánkból, érzelmeinkből, gondolatainkból fakadnak. S ha ráismerünk arra, hogy képesek vagyunk alkotói lenni az örömnek, talán befogadására * is nyitottabb lesz a szívünk. Talán meg tudunk állni egy- egy pillanatra, rácsodálkozni életünk egyik fontos tartalmára: a mindennapi örömökre. Bényei József Üj óvodát építenek Nagybánhegyesen, a község központjában a Zalka Máté Termelőszövetkezet építőbrigádjának dolgozói Fotó: Veress Erzsi
