Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-17 / 40. szám

o Emlékezés Anker Alfonzra Eötvös-díjas kutatónk volt uHiWitira—-----------------------------­x Életének 54. évében, élethivatásként művelt alkotó munkája közben, hosszú szenvedés után Anker Alfonz Eötvös Loránd-díjas kutató, tudományos főmunkatárs 1979. novemberében váratlanul elhunyt. A magyar ál­lattenyésztés egyes területein elméleti és gyakorlati mun­kássága új korszakot jelentett, és jelent ma is. Szeren­csének tudhatom be, hogy emberközelből ismerhettem, s késztetést érzek, hogy írjak róla. Mii ér a dolgozó, ha magyar? O 1983. február 17., csfitörtök A magyar állattenyésztési tudomány egyik kivételes ké­pességű, s nemzetközileg is elismert nemesítője már fia­tal korában szenvedélyesen érdeklődött az állatnemesí­tés iránt. Az ötvenes évek elején a lótenyésztés terüle­tén igen intenzív genealógiai munkát végzett. „Az ősi lipi­cai fajta egyedeinek és azok származásának tanulmányo­zásával a vonaltenyésztés olyan bevált módszerét is­merte fel, melyet a lipicai ménesben már régóta alkal­maztak, de sehol sem közöl­tek.” Ez a felismerés Békés me­gyéhez kapcsolódik. A mező- hegyesi ménes törzskönyvei­nek feldolgozása közben ke­zébe akadt egy törzsmén származási lapja, amelyet Lippizáról helyeztek Mező­hegyesre törzsménnek. A mén 1879-ben született. és Conversano Virtuosa nevet viselte. Ennek a kísérőpapír­jai között volt egy ötgene­rációs származási lap is, mely a rejtély nyitjára ve­zette. Itt a vonaltenyésztés­nek olyan eredeti módszeré­vel találkozunk, amelynél minden második nemzedék­ben az eredeti elképzelésnek megfelelő vonal apaállatait alkalmazták, de a közbeeső nemzedékekben vérfrissítésül — a káros rokontenyésztés elkerülése végett — válta­kozva más és más vonalbeli tenyészméneket használtak. Váltakozva, nehogy ismét­lődés esetén megváltoztassák a Conversano-típust. A vér­frissítő szerepkört betöltő Favory, majd Maestoso vé­gül is nem alakította át ezt az alaptípust, miután nem találtak maguknak genetikai csatlakozást, pusztán a Con- versano-vér ismétlődött új­ra és újra. A példaként sze­replő Conversano Virtuosa egyébként híres törzsmén lett, s minden mai hazai Con­versano tőle származik. Ló­tenyésztői munkájának igazi jelentőségét Kravcsenko pro­fesszor fedezte fel, és ismer­tette el. „Származástani ku­tatásaival olyan populáció­genetikai eljárások alapjait vetette meg, amelyek a ha­zai lótenyésztésben teljesen újszerűek voltak, és máig is egyedülállóak. 1962. áprili­sa döntő állomás életében, ugyanis Guba Sándor főigaz­gató meghívására tudomá­nyos kutatóként elképzelése­it valóra válthatta. A hatva­nas évek közepén már végzi a sertéshibridizációs mun­kában modellkísérleteit. E témakörben ugyanis semmi­féle módszertani receptúra nem állt rendelkezésre. Ezen időszak a sertéshús- termelés mennyiségi és mi­nőségi fejlesztésének fontos állomását jelentette. 1967- ben már épültek az iparszerű sertéstelepek. Az építkezé­sekkel párhuzamosan ki­emelt feladatként folytatták a kutatók a nemesítési mun­kát. Saját írására hivatko­zom, amikor is a KA—HYB hibrid sertést már 1968-ban késznek nevezi — pedig még ez évben egy iparszerűen üzemelő telep sem termelt. A nemesítés első sikere a KA—HYB, mely 1970-ben előzetes fajtaelismerésben ré­szesült. Másfél évtized távla­tából merített adatokat ele­mez dr. Horn Péter munka­társaival a Magyar Mező- gazdaság 1982. évi 39. szá­mában, amikor is megálla­pítják, hogy „ez az Európá­ban is újszerű, a nagyüzemi sertéshústermelés ökológiai és ökonómiai viszonyait is figyelembe vevő hibridizá­ciós módszer, a folytatható hibridizáció kidolgozása és alkalmazása kezdettől fogva sok szakmai vitát váltott ki”. A KA—HYB — már mint tenyésztési rendszer ;— a hib­ridizáció végrehajtásához rokontenyésztett apai vona­lakkal dolgozik, és „a rotá­ciós jellegű, folytatható hib­ridizációban az elérhető he- terozigozitásra annál na­gyobb az esély, minél na­gyobb genetikai távolság biz­tosítható az egyes kombiná­ciók létrehozásával”. A szer­zők az összefoglalóban le­szögezik, hogy a folyamato­san fenntartott genetikai ér­ték hosszú távon biztosítja a KA—HYB hibrid sertés ha­zai és nemzetközi versenyké­pességét. Nemesitől munkájában se­gítették, támogatták munka­társai, Guba Sándor főigaz­gató, Walter Imre nyugdí­jas tsz-elnök és Boda János tsz-elnök Balatonszabadi- ból, dr. Becze István főállat­orvos Siófokról és még so­kan mások. A legnevesebb nemzetközi szaktekintélyek előtt az Állattenyésztők Eu­rópai Szövetsége (FEZ) ver- saillesi kongresszusán nagy sikerű előadást tartott a sertéshibridizációíról (1971). 1976-ban munkássága elis­meréseként Eötvös Lóránd- díjjal tüntették ki. A te­nyésztői munka sikerét jelzi , a KA—HYB több országos kiállításon elért díjazása, a frankfurti kiállítás tenyész­tési nagydíja, az újvidéki aranyérem stb. A postaga- lambsport iránti vonzalma gyermekkorától elkísérte. A „Repülő keresztrejt­vény” című könyvében te­nyésztési tapasztalatait írja le. Az örökléstani fejtegeté­sek élvezetes olvasmányt nyújtanak mindenkinek, s a magyar postagalamb-te- nyésztők részére értékes szakkönyvnek tekinthető. N ;- mesítési gyakorlata e terüle­ten is kiemelkedő eredmé­nyekhez juttatta — alakított vonalait országszerte sokra becsülik. Rendkívül sok szakkcikket írt, sok előadást tartott. Több nyelven cikkezett a szakiro­dalomban — nemzetközi el­ismerést aratva. Az üzemelő szakosított sertéstelepeknek mintegy 40 százaléka a KA—HYB tenyésztési elvek szerint dolgozik, melyben a rotációs keresztezés elveit követik, mely lehetőséget te­remt ezen telepek számára a saját állományból való kocautánpótlás biztosításá­ra. Hogy örült volna annak, ha megéri, hogy 1980-ban már több, mint 68 ezer KA—HYB-koca termelt a szakosított sertéstelepeken! Életét nem tudta elválaszta­ni a munkájától. A küzdel­mes, rendkívül sok munka „áldozatul követelte egészsé­gét, életét”. Rendkívüli ké­pességei rendkívüli jel­lemmel párosultak. Súlyos betegen sem kímélte magát, a betegágyán írta, „ha újra kezdhetném, újra ezt csinál­nám, azzal a biztos tudattal is, hogy nyugodtabb körül­mények között 20—25 évvel tovább élhetnék”. Hunyadvári Árpád főállattenyésztő, Előre Tsz, Békéssámson E rre a kérdésre közvé­leményünk eléggé el­térő választ szokott adni. Vannak, akik azt fele­lik, hogy sokat, hiszen — ez közismert — nálunk nemzet­közi mércével mérve is elég magas a mérnökök aránya. Mások viszont arra hivat­koznak, hogy a magyar dol­gozó is csak annyit érhet, amennyi teljesítményt — képletesen szólva — „letesz” az asztalra. A diploma ön­magában még nem emeli a munka, a teljesítmény érté­két. A külpiacon csak a ter­mék, vagy a felkínált szol­gáltatás értéke lehet mérv­adó. Ezért a dolgozó sem ér­het többet, csak amennyit a piac elismer. Ügy véljük, az olvasó már kitalálta, melyik félnek van igaza. Kétrészes cikkünkben azt vizsgáljuk, hogyan, miképp értékeli a külpiac a gazda­ság két legfontosabb ágaza­tát, az ipart és a mezőgaz­daságot. Kihez mérjük magunkat? De ezzel már egy másik kérdéshez érkeztünk: kikhez hasonlítsuk a magyar ipar teljesítményét? A kevésbé fejlett országokéhoz? Ha ilyeneket választanánk, ak­kor nem kis elégedettséggel számolhatnánk be a hazai ipar kiváló eredményeiről. Igen ám, csakhogy ez ön­csalás, önámítás volna. Mert reális képet csak akkor kap­hatunk, ha mindenekelőtt a környező európai országok­hoz, azok között is elsősor­ban az élen járókhoz mérjük a teljesítményünket. Ezt teszi a Központi Sta­tisztikai Hivatal is, immár több évtizede. Az osztrák és a magyar ipar tevékenységét például 1965-től rendszeresen vizsgálják, mint ahogy azt is figyelemmel kísérik, hol tar­tunk az európai szocialista országokhoz viszonyítva. A népgazdasági, ipari, mező­gazdasági, ágazati szintű elemzéseket 1981-től az Ipari Minisztérium kezdeménye­zésére vállalati nemzetközi Hz iparban összehasonlítások is kiegé­szítik. Az idáig elvégzett vizsgá­latok nem kevés tanulsággal szolgáltak, s néha kellemet­len meglepetést okoztak. Az, hogy Magyarország közepe­sen fejlett ország, sokszor mondogatjuk. De hogy mit jelent ez a gyakorlatban, az ipar egyes részterületein, ez már kevésbé ismert. A mun­katermelékenység színvonala lényegesen alacsonyabb, mint jó néhány fejlett euró­pai tőkés és szocialista or­szágé, köztük az NDK-é és Csehszlovákiáé is. Mindemel­lett a szervezetlenség, a ma­gas energia- és anyagfel­használás is csökkenti az ipar eredményeit. S ha az alapvető termelőfolyamatok­ban korszerűsödött is a tech­nológia, megújultak a gépek, a kisegítő folyamatok — az anyagmozgatás, a csomago­lás stb. — elmaradottsága teszi nehézzé, hogy jobb ered­ményeket érjen el a szak­embergárda. Mi és az osztrákok Az ilyen általános megál­lapításnál többet árul el a kétoldalú összehasonlítás. Az osztrák—magyar ipar terme­lékenységét például először 1965-ben hasonlították össze, -majd 1975-ben megismétel­ték a munkát. A végered­mény figyelmeztető volt: a magyar iparnak tetemesen alacsonyabb a termelékeny­sége, s tíz év alatt sem si­került csökkenteni a hát­rányt. Sőt, még növekedett is. Bár 1975 óta jó néhány év telt el, az akkori vizsgá­lat megállapításai ma is helytállóak. Az osztrák ipar termelékenységi színvonala az ipar átlagában 75 száza­lékkal múlja felül a magyar szintet. A papíripar, az épí­tőanyag-ipar és a bányászat termelékenysége Ausztriában több mint kétszerese a meg­felelő magyarénak. Négy iparágban az osztrák ipar előnye 50—90 százalék kö­zötti, további öt ágazatban, köztuK a magyar szempont­ból lényegesebb élelmiszer­iparban a különbség mérsé­keltebb, az osztrák ipar elő­nye 15—46 százalék. A gép­ipar alágazatai között egyet­len olyan akadt, ahol a ma­gyar vállalatok munkaterme­lékenysége volt sokkal ma­gasabb, ez pedig a közúti járműgyártás. Itt az osztrák termelékenység még a felét sem érte el a magyarénak. A különbséget több ok ma­gyarázza. 1965—75 között a magyar iparfejlesztésben még az extenzív elemek dominál­tak, míg az osztrák ipar már intenzívebben részt vett a nemzetközi munkamegosz­tásban. Emellett az osztrák gépipar belső kooperációja is fejlettebb volt a magyarénál, s a háttéripar is jobban ki­szolgálta a gépipar igényeit, mint Magyarországon. Közepes munka, magasabb fizetés? Még egy érdekes adalék, amely egyúttal az élőmunka hatékonyságára is fényt de­rít. 1975-ben egy napra szá­mítva az osztrák iparban 7,7 órát dolgoztak az emberek, míg a magyarban majdnem 9 órát. Tehát az alacsonyabb teljesítményt itt több mun­kával érték el. Vagyis megint bebizonyosodott, hogy Ma­gyarországon sem dolgoznak kevesebbet az emberek. Sőt, még többet. De mivel a mun­ka irányítása, szervezése még sok kívánni valót hagy maga után, ezért észrevehetően ki­sebbek a teljesítmények, mint a fejlettebb országok­ban. Amiként a világ minden dolgozója, a magyar is sze­retne magasabb bérhez, több jövedelemhez jutni. Kérdés azonban: igényt tarthatunk-e az átlagon felüli életszínvo­nalra, ha csak közepes a teljesítőképességünk? Erre a kérdésre a követke­ző cikkünk végén fogunk vá­laszt adni. Kocsi Ilona (Folytatjuk) légtörök segítik a folyamszabályozást Az idei, szinte mostanig enyhe tél kedvezett a folyami hajózásnak. Ezért a nagy tel­jesítményű hajókból álló jég^örőflottának nem kellett jégtáblákkal birkóznia. Ez azon­ban nem jelentette azt, hogy tétlenkedtek: az Alsó-dunavSlgyi Vízügyi Igazgatóság­hoz tartozó nagyszabású folyamszabályozási munkákban vettek és vesznek részt {Fotó: MTI — Karáth Imre felvétele — KS) Eredményes évet zártak a takarékszövetkezetek Csaknem 93 millió forint termelési kölcsön Egy év alatt csaknem 170 millió forinttal nőtt a Békés megyei takarékszövetkezetek betétállománya, és így az 1982-ben elérte az egymilli- árd 492 millió forintot. Igaz ez több mint 25 millió fo­rinttal maradt el az 1981- ben tapasztalt betétállomány­növekedéstől, a takarékszö­vetkezetek fejlődése ennek ellenére is gyors volt. Ta­valy a tagok száma 3 ezer 800-zaI, a részjegyalap ösz- szege pedig 1,1 millió forint­tal haladta meg az egy év­vel korábbit. Ezzel a befi­zetett részjegyalap összege 13 millió 280 ezer forint lett. A szövetkezetek az elmújt év­ben 54,8 millió forint kama­tot írtak jóvá, 6,2 millióval többet, mint 1981-ben. A legelfogadottabb a ka­matozó, ezt követi a gépko­csinyeremény, majd a taka­réklevél-betét. A takarékszö­vetkezeteknél 1980-tól vezet­ték be az ifjúsági betétet. A megye szövetkezetei tavaly az országos „versenyben” az ifjúsági betétek számát te­kintve, az elsők lettek. Be­tétnövekedésben is az előke­lő negyedik helyen állnak. Ezzel párhuzamosan a szö­vetkezetek aktívan részt vet­tek a lakosság hiteligényei­nek kielégítésében. Tavaly 269 millió forint összegben 25 ezer 900 kölcsönt folyósí­tottak. A növekedés 24 mil­lió forint volt. A takarékszö­vetkezetek a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, 1982-ben is aktívan támogat­ták a háztáji kistermelést. Korszerűsítésekre, termelést bővítő lakossági beruházá­sokra 8 ezer 600 mezőgaz­dasági termelési jellegű köl­csönt biztosítottak. A gazdák így végül is 92,8 millió fo­rint kölcsönnel gazdálkod­hattak. A megnövekedett le­hetőségekre és a termelési kedvre egyaránt jellemző volt, hogy a szövetkezetek által folyósított hitel egy év alatt 20 százalékkal emelke­dett. A kifizetett hitelek egy másik jelenségre is felhívják a figyelmet. Minden eddigi­nél többen fordultak pilla­natnyi pénzügyi zavar vagy egyéb okok miatt, takar­mányvásárlási kölcsönért. így ma a termelési hitelek közül ez a legnépszerűbb kölcsönforma. Külön egymil­lió forint értékű kölcsönt kaptak az elmúlt évben a méhkeréki szakcsoport tag­jai a fóligházak felújítására, a termelés feltételeinek biz­tosítására. A felvásárlást végző vál­lalatok, szövetkezetek meg­bízásából 633 millió forintot fizettek ki a termelőknek. Ebből a leadott sertésekért 554 millió forintot kaptak kézhez az állattartók. Az utóbbi években a tejipari vállalatok és> a Sárréti Tej is a szövetkezeteknek adott megbízást a kistermelőktől felvásárolt tej ellenértéké­nek kifizetésére. A termelési kölcsönök mel­lett 300 családalapító fiatal­nak nyújtottak kedvezmé­nyes kölcsönt. A megye tíz takarékszövetkezetének 46 kirendeltsége végül is 8,5 millió forint nyereséget ért el, és 68 település lakóinak segítettek pénzügyeik lebo­nyolításában. A további fejlődést segíti az a rendelet is, amely le­hetővé teszi, hogy takarék- szövetkezetek ezentúl ott is működhetnek, ahol OTP- fiókok, kirendeltségek van­nak. Üj takarékszövetkezeti kirendeltség nyílik még az idén Medgyesegyházán és Nagyszénáson, újabbak épí­tését tervezik Mezőkovácshá- zán, Gerendáson és ör- ménykúton. —nyes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents