Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-13 / 37. szám
NÉPÚJSÁG 1983. február 13., vasárnap Gyémántlakodalom Békéscsabán Hat évtized ... Majdnem egy emberöltő. Két ember bensőséges együttélésével, megértésével, segítőszándékával tudja tartalmassá tenni a hétköznapokat, az olykor gondokkal teli heteket, hónapokat, éveket. Hollósi Ferenc és felesége (Köntös Irma) boldog hatvan esztendőt mondhat magáénak. A 84 éves Feri bácsit és a 77 éves Irma nénit tegnap, szombaton délben Békéscsabán, a városi tanács dísztermében bensőséges hangulatú ünnepségen köszöntötték, többek között két fia, lánya, hat unokája és hat dédunokája. Pontosan 60 évvel ezelőtt, 1923. február 12-én esküdtek hűséget egymásnak, s azóta jóban, rosszban kitartottak egymás mellett. Nyugdíjba vonulásukig, 1959-ig a szakmunkásképzőben dolgoztak, Hollósi Ferenc negyedszázadon át volt a munkásőrség tagja, sok kitüntetésben részesült, kétszer kapta meg a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Gyémántlakodalmukat az idős házaspár jó egészségben ünnepelte, s a békéscsabai anyakönyvi hivatal anyakönyvvezetője előtt ünnepélyesen ismételték meg korábbi fogadalmukat, mondták ki ismét az „igen”-t. S mi a jó házasság titka? Feri bácsi így fogalmaz: „Ha az asszony ideges volt, én türelmes voltam”. Irma néni véleménye: „A kölcsönös bizalom és a megértés.” — sz — Veres Erzsi felvétele Citerazenekarok megyei találkozója A Magyar Úttörők Szövetségének megyei úttörőelnöksége nevében Szabó Andrásáé megyei úttörőtitkár köszöntötte azokat a pajtásokat, akik tegnap, február 12- én, a békéscsabai Szabó Pál téri általános iskolában rendezett citerazenekarok megyei találkozóján vettek részt. Ez a rendezvény nyitotta meg a kulturális szemlék megyei programsorozatát is egyben. Öt iskolából érkeztek furulyások és citerá- sok, majd az együttesek bemutatták a háromtagú zsűrinek azokat a műveket, amelyeket szakköri foglalkozásokon tanultak meg az iskolában. Az úttörő és kisdobos korosztály tagjai szerepeltek e megyei találkozón, ahol Kovács István, a gyulai citerazenekar, Békési István, a Békéscsabai Konzervgyár citerazenekar-veze- tője és Márton György, a békéscsabai zeneiskola tanára értékelte a csoportok előadásait, és adott ezekre minősítést. Arany minősítést kapott a kétegyházi furulyás csoport, a csorvási és a hunyai haladó citerazenekar. Ezüst minősítést vett át a köröstarcsai citeraegyüttes, bronzot a szarvasi szlovák iskola citeracsoportja, valamint a hunyai kezdő citerazenekar. Sz. J. A kétegyházi kisiskolások bemutatója Fotó: Veress Erzsi Koszorúzások a fővárosban Budapest felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából tegnap koszorúzási ünnepséget tartottak a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után az emlékművön a tisztelet és a hála koszorúját elsőként Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára helyezte el. A Fővárosi Tanács nevében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök, Varga Sándor, a párt- bizottság első titkára és Nyirő Rózsa elnökhelyettes koszorúzott. 4 A Szovjetunió magyarországi nagykövetsége nevében Vlagyimir Nyikolajevics Ba- zovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Anatolij Alekszandrovics Popov vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé és Bajkai Mavle- tovics Gabitov, a nagykövetség tanácsosa; az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonai tanácsa nevében Konsztantyin Alekszejevics Kocsetov vezérezredes és Nyikolaj Dimitrijevics Sev- kun altábornagy; a Budapest nevét viselő szovjet katonai egység nevében Valentyin Danyilovics Boriszkin ezredes és Vjacseszláv Boriszo- vics Zverev alezredes helyezett el koszorút. A budapesti fegyveres erők és testületek nevében Farkas Mihály vezérőrnagy, helyőrségparancsnok, Vincze Lukács rendőr vezérőrnagy, Budapest főkapitánya és Kelemen Győző, a munkásőrség budapesti parancsnoka; a budapesti társadalmi és tömegszervezetek nevében Bostai Károlyné, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának vezető titkára, Kovács Károly, a Szak- szervezetek budapesti Tanácsának vezető titkára, Tarcsi Gyula, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti bizottságának első titkára, Kacsó Ferenc, a Magyar Honvédelmi Szövetség budapesti vezetőségének titkára koszorúzott. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége és a Budapest felszabadításában részt vett harcosok nevében Padányi Mihály elnök és Nagy József, az országos bizottság tagja helyezett el koszorút. Ezt követően a főváros dolgozói és tanuló fiataljai tették le az emlékmű talapzatára a megemlékezés virágait. Budapest felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából kegyelettel emlékeztek a budai önkéntes ezred katonáira, akik a szovjet hadsereg oldalán részt vettek hazánk felszabadításában. Koszorúzási ünnepség volt a Ferencvárosban is: a IX. kerület és az István kórház politikai, állarhi és társadalmi vezetői megkoszorúzták az István kórház és rendelő- intézet falán elhelyezett fel- szabadulási emléktáblát. 1945-ben ezen a helyen lépett először szovjet katona a kerület területére. Az ünnepségen a ferencvárosi vállalatok és intézmények képviselői is megemlékeztek az évfordulóról. Honvédelmi játéksorozat úttörőknek A KISZ Központi Bizottsága és az MHSZ együttműködése alapján Nekem szülőhazám címmel honvédelmi játéksorozat indult az általános iskolásoknak, a KISZ- alapszervezeteknek és a középiskolásoknak. E rendezvénysorozat békéscsabai városi döntőjére került sor tegnap, február 12-én, délelőtt a békéscsabai Szabó Pál téri általános iskolában. A versenyre készülve a három kategóriában rajtolók 6020 — a programmal kapcsolatos — sajtóterméket forgattak, aminek alapján válaszolni tudtak, s tudnak majd a történelmi, földrajzi, zenei és honvédelmi kérdésekre. Tegnap délelőtt a város és város környéki iskolák úttörő korosztályának tagjai versenyeztek, s az elméleti kérdéseken kívül honvédelmi akadályverseny és lövészet szerepelt a programban. A felmenő rendszerű versenyt a szabadkígyósi általános iskola csapata nyerte meg, akik részvevői lesznek majd az április 16-án rendezendő megyei rangadónak. Második helyezést a versenynek otthont adó iskola szerzett, a dobogó harmadik fokán a Pillanatfelvétel a versenyről Fotó: V. E. mezőberényi 1-es számú iskola úttörői állhatták. Egyéni eredményeket is hirdettek. Az 5. osztályosok közül legügyesebbek voltak holtversenyben Juhász Lajos, a 2. sz. iskola és Frankó Zoltán, a szabadkígyósi tanintézet hallgatója. A 6. osztályosok között Arm Zsolt, a 9-es számú, a 7. osztályosok közül Orosz István a mezőberényi 1-es számú, a 8. osztályosok közül Frankó György szabadkígyósi diák lett első. Horkolás A horkolás nem tréfa — különösen nem annak a két tucat embernek, akik fejenként nem kevesebb, mint ötezer dollárt fizettek a műtétért a stanfordi egyetemen, hogy megszabaduljanak bajuktól ... Az egyetem orvosa, Blair Simmons elmondta, hogy az operációi többségében sikeresek voltak, csak egy emberen nem tudott segíteni. Az orvos véleménye szerint a felnőtt lakosság 15 százaléka horkol — „éjszakai lármázásuk” legalább annyiszor ad alkalmat trélfálkozásra, mint ahányszor kínos helyzetekre. Egyik páciense például tűzoltó volt, akinek „elfogadhatatlan horkolása” miatt éjszakai ügyeletéit a gépkocsigarázsban kellett töltenie. A műtéti eljárás lényege, hogy a torok hátsó részéből eltávolítják azt a laza hártyalemezt, amely petyhüdt állapotban a be- és kiáramló levegő hatására vibrálni kezd, és így kellemetlen zajt okoz. A műtéti beavatkozást csak azoknak ajánlja, akik minden alvóhelyzetben horkolnak. Akik például csak a hátukon feküdve nem hagyják aludni társukat, forduljanak az oldalukra, vagy a hasukra — tanácsolja. A sebészeti beavatkozást eddig veszélyesnek tartották, mert féltek attól, hogy a beszédkészségben tartós károsodást okozhat. Az új módszerrel azonban a legszenvedélyesebb horkolók is kigyógyulhatnak a bajból — veszélytelenül. Igaz — szép summáért. flz egész ország ünnepe Harmincnyolc éve szabadul! fel Budapest H armincnyolc esztendővel ezelőtt, 1945. február 13-án Budán is oszladozni kezdett a lőporfüst, a romba dőlt házak porfüggönye a levegőben; immár nemcsak a pesti, hanem az ottani pincékből is előmerészkedtek lassanként az emberek. Sok hetes ostrom után ezen a napon szabadult fel a főváros, ahonnan a felszabadító szovjet csapatok kiűzték az országvesztő fasiszta hordákat. Véráldozatuk és az első perctől megnyilvánuló hathatós segítségük révén megkezdődhetett itt is az új élet. Megindulhatott Budapest azon az úton, amelyen járva valóban az egész ország dolgozóinak fővárosává válhatott. Sokan nevezik — és nem ok nélkül — a Budapest felszabadulásával kezdődő időszakot „hősi korszaknak”. Sajátos feladatai voltak ennek a korszaknak, hiszen a romokból, a pusztulásból, az éhínségből kellett kiemelni az áléit várost; hitet, célt adni fásult lakóinak. A rendkívüli időszak rendkívüli erőfeszítéseket is kívánt. S a demokratikus erők összefogásával, a kommunisták vezetésével a főváros úrrá lett a nehézségeken. Ám mondjuk el most is: abban, hogy ez így történhetett, dicséretes és emlékezetes szerepe volt az egész országnak. A Tiszántúlról, s hazánk már korábban felszabadult egyéb országrészeiből hamarosan megindultak a burgonyát, élelmet szállító vonatok; a háborútól kevésbé sújtott városok, falvak népe önzetlenül, igaz szeretettel vállalta sok tízezer éhező budapesti gyermek több hetes, olykor több hónapos" vendéglátását. ök már nagyszülői korban vannak, mégis pontosan emlékeznek még: milyen volt az a csaknem négy évtizeddel ezelőtt felszabadult főváros. Akkor nagyon sokan úgy vélték, Budapest soha nem lesz többé olyan, amilyen volt. S ők ma is csodának érzik, ami itt akkor és azóta végbement; azt a lendületes építőmunkát, amely a háborús romhalmazból szocialista hazánk fővárosává, a külföldiek által is szívesen látogatott, igazi világvárossá tette a mi Budapestünket. S ha „hősi korszakot” említettünk a felszabadulás kapcsán, illik arról is szólnunk: az eredményeket hozó, újat teremtő erőfeszítések korszaka nem zárult le azokkal az évekkel. Talán kevesebb gondot és felelősséget hordozó időket élünk — gondolják sokan, pedig ez csupán a látszat. Csak azok hihetik ezt, akik nincsenek tisztában fővárosunk mai, több évtizedre szóló feladataival, nem kis nehézségeivel; akik nem számolnak az imponáló fejlődés, a duplájára duzzadt lakosság, a város méretű lakótelepekkel gyarapodás problémáival, az ezekkel a változásokkal együtt járó nem mindennapi gondokkal. Az urbanizációs robbanás, a városformáló erővé vált lakásépítkezések, a közlekedési hálózat nagyvárosivá fejlődése, a metróépítés, a járműforgalomnak még az előrejelzéseket is meghaladó rohamos bővülése, a közművek elöregedése, a sok környezeti ártalom, az ellátás színvonalának emelése időnként hihetetlen erőpróba elé állítja napjaink emberét is. B izonyos, hogy ezekkel, s a többi, itt nem említett gondokkal is megküzd majd. Igaz, a „hősi korszakhoz” hasonló helytállásra, a szorgalomra és a kitartásra, a józan, nem a fellegekben járó, de országunk gazdasági erejéhez mért fővárosi fejlesztési tervekre, s mindenekelőtt az azokat megalapozó, áldozatos munkára továbbra is szükség lesz. Érdemes vállalni — hogy a jövőben is egész országunk büszke lehessen a 38 éve ezen a napon felszabadult fővárosára. U. L.
